Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-07-02 / 26. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 2. 1987. CALGARY, Alta. Küldök egy 50 dolláros csekket lapunk 85. évfordulójára. Kicsit késtem, de elköltöztem máshova. Mar betöltöttem a 84. evemet, de szeretném a lapot továbbra is fenntartani, hiszen még a Nők Világának is olvasója voltam férjemmel együtt. O még nálamnál is jobban szerette. Sok sikert és nagyon jó egészséget kívánok tiszta szívből a lap fenntartásához. Barbara Fürjes Olvastam a Magyar Hírekben áz Amerikai Magyar Szóról, amely érdekel, mert szeretném megismerni a kint elő magyarok életét, Dédszüleim és nagyszüleiül is kint éltek és még édesapám is kint született. Sokat meséltek kinti életükről. Szeretnék édesapám szülővárosában élő magyarokkal levelezni, hátha élnek még olyanok, akik ismerték a családját. Déd- szüleim az 1800-as évek vége felé vándoroltak ki, mert nagymamám is kint született. South Bend, Ind.-ban éltek, dédapám Kulcsár Géza volt, dédanyám Miklosics Franciska. Itt született két leányuk, Mária és Gizella. A tizes években visszajöttek, a huszas évek elején újra kimentek South Bendbe. Gizella itt ment férjhez Péter Jánoshoz, 1930-ban született fiuk, Elemér, aki az én édesapám volt. A harmincas évek elején jöttek haza vegleg. Azóta már sajnos mindenki meghalt. Szeretnék valamivel többet megtudni South Bendröl és Önök talán segíthetnek. 33 éves általános iskolai tanár vagyok, feleségem szintén tanar. Hobbynk a bélyeg- gyűjtés és a labdarúgás. Segítségüket előre is köszönöm. Péter Elemér Kecskemét, Palló J. u. 60 6000, Hungary Kedves Deák Zoltán, Nagyon meglepődtem, amikor elolvastam az egyik legszebb, hozzám küldött verset, melynek az uj cime: "Vörös égi rózsa". Nagyon köszönöm. Ha egy nagy darab gyémántot kaptam volna, annak sem örült volna ennyire a lelkem, mint e szivb&l fakadó szép soroknak. Köszönöm a Társaskörnek, hogy reárn is gondoltak. Nagyon megható, amit Ön irt, a jubileumi számban, az első oldalon. "Óh, csókolj meg Múzsa" - mert ez a mű teljesen át van itatva a szentlélek által, hiszen az az igazi élÓ Múzsa, és az Ó csókja a lángoló ihletet árasztó szeretet lángja. Azonkívül még megragadott Ali B. írása az Évkönyvben, melynek cime "Tavaszi mámor". Ugyanis nekem is van egy kicsi, szép cicuskám, és beleéltem magam a vers tónusába,( mely igen szépen volt rímbe szedve. JÓlelkü lehet az Írója. Legyen rajta Isten áldása, és azokon is, akik e munkát, a lap kiadását hetenkint sorba, keretekbe osztályozzák. Ferencz Amália BECS. Az olajtermelő országok szervezete (OPEC) korlátozni óhajtja az olajtermelést és emelni az olaj árát. E terv érvényesítését veszélyezteti Irak magatartása, amely emelni akarja olajtermelését és kivitelét. Nehéz idők jönnek,de győzni fogunk" A LINCOLN BRIGÁD 50. ÉVFORDULÓJÁN ELHANGZOTT BESZED. Az Abraham Lincoln Brigád veteránjai április 5-en banketté^ ünnepeltek meg a brigád ötvenedik évfordulóját. John L. Hess beszédéből közöljük a következő részleteket. Ha a nyugati hatalmak nem fordítottak volna hátat a Spanyol Köztársaságnak és a fasiszta Tengely más áldozatainak - akkor a Második Világháború és a Holokauszt nem történt volna meg, vagy ha igen, részünkre sokkal kedvezőbb körülmények között kezdődött volna. Reagan elnök szerint mi a rossz oldalon harcoltunk. b azokat az S.S. embereket Bitburg- ban a háború áldozatainak nevezte, éppen úgy, mint azokat, akik a gázkamrákban haltak meg. Saját, gonosz zsoldosait Nicaraguában a mi Alapitó Atyáinkhoz hasonlóan szabadságharcosoknak nevezte. De legyünk elnézőek - Reagan ritkán fog fel valamit helyesen. Ha nincs tisztában a Második Világháborúval, ne felejtsük el, hogy részére az remek háború volt, mialatt ő Hollywoodban páváskodva heroikus filmekben szerepelt. A Reagan-tábor- ban milyen sokan vannak ezekből a helyettes hadászokból, akik hagyják, te vagy o, vagy mások menjenek a harctérre. Ott van a vérszomjas Pat Buchanan, a háborús bűnösök védője, aki nem harcolhatott Vietnamban, mert baja volt a térdevei. Richard Perle hurrázott a fiuknak Vietnamban, de ő maga nem mehetett, mert doktorátusi tézisén dolgozott - amit soha nem fejezett be. David Stockman papneveldében talált menedéket. Sem a kontrákat segítő Elliot Abrams, sem John Lehman tengerészeti miniszter nem harcolt a Vietcong ellen, amikor alkalmuk volt rá, és Rambo maga is a vietnami háborút egy svájci leányiskolában dolgozva töltötte. Meg kell mondanom, a héják közül nem mind volt gyáva. Vanna olyan emberek is, mint Ollie North és G. Gordon Liddy és kubai bérenceik, akik imádják a háborút. Nem hiszem, hogy voltak sokan háboru- imádok a Lincoln Brigádban. Emlékszem, amint elhajóztunk Gibraltár mellett 1942 novemberben először látva Spanyolország olajfás hegyeit és libabőrös lettem arra gondolva, milyen sok jó ember halt meg ott a békéért és szabadságért. Azzal vigasztaltam magam, hogy amint végzünk Hitlerrel és Mussoli- nivel, majd Franconak is ellátjuk a baját. Sokat gondolok arra az ellentétre, ami a mai morális légkör es az 50 évvel ezelőtti között fennáll, amikor fiatalok voltunk. Akkor nehéz idők voltak - négy közül egy volt munkanélküli és a többi keveset keresett. Mégis, gondoljunk csak a törvényekre, amelyeket mi elértünk - W.P.A., Házi Segely, Társadalmi Biztosítás, a Wagner Törvény, minimum bérek és a nyolcórás munkanap. Igaz, egyik sem volt könnyű. A nyolcórás munkanapért a harc ötven évvel ezelőtt kezdődött es majdnem kudarcba fűlt a Haymarket Vérengzéssel. Sok véres kudarc előzte meg a harmincas évek győzelmes sztrájkjait es felvonulásait. Ezek az évek voltak tanúi harcainknak a Jim Crow es a komin- tern-ellenes tengely ellen. A háború veget vetett a nagy Depresz- szionak. Azóta majdnem ótven évi, bár egyenlőtlen, de gazdasági növekedés következett. Az ország gazdag - es milyen más lett a légkör! Mit mondhatunk egy korszakról, amiben a "bleeding heart" a jószívűség sértésnek számit! Amikor az elnök mondhatja, hogy' az emberek a saját akaratukból alszanak az utcákon, amikor kiveszik az ételt a csecsemők es terhes anyák szájából, amikor levágják a társadalmi biztosítást és a Medicare-t, rombolják a szakszervezeteket, engedményeket kényszerítenek ki belőlük, a gazdagok adóját csökkentik, ugyanakkor még további trillió dollárral duzzasztják az Armageddon fegyvereinek költségeit. Nicaraguaban pedig a Vietnamban elkö'- vetett bűnöket elevenítik fel. Az optimizmus megtépett zászlaját követve, amit mi mindannyian tettünk, mint azon a napon, Gibraltár mellett elhaladva tettem, most mondhatjuk: Nehéz harcoknak nézünk elébe, rossz idők jöhetnek, de - végül jön a győzelem is. "No Pasaran". "No Pasaran". MEXIKÓ Mexikóváros központi terén minden reggel hét órakor ácsok, festők, villanyszerelők, kőművesek, vizvezetékszerelok szer- számládájukkal a lábuknál, állnak vagy ülnek és várják, hogy valaki igénybe veszi szaktudásukat. Csupán 200 lépésre tőlük, a Nemzeti Palotában az ország elnöke, Miguel de la Madrid és a kormány tagjai arról tárgyalnak, hogy miként lehetne a gazdasági válságot megoldani. A nemzetgazdaság négy százalékkal csökkent az elmúlt esztendőben. A gazdasági válság 1982-ben kezdődött, amikor az olaj ára csökkent. Ez a csökkenés kihat Mexikó 82 milliós lakosságára, de főleg a munkásokra. A helyzet olyan válságos, hogy napról napra kevesebbet esznek es vannak napok, amikor nincs mit enniök. A munkanélküliek száma egyesek szerint 13 százaléka a lakosságnak, mások szerint meghaladja a 17 százalékot. De még azok sincsenek rózsás helyzetben, akik dolgoznak. A hivatalos statisztika szerint a munkások 56 százaléka kevesebbet keres a minimumnál, ami naponta $2.85-nek felel meg. "Husz-harminc évvel ezelőtt - mondja ma." A 76 éves Acosta szerint, aki szintén a varos központjában várja a munkaalkalmat, az 1936-os minimum bérért sokkal sokkal többet lehetett vásárolni, mint 1987-ben. ■Amikor nyugalomba mentem - mondja - 40,000 peso havi nyugdijat kaptam. Ez jelenleg 30 dollárt jelent, amib’ól nem lehet (folytatás a 11. oldalon)
