Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-12-10 / 46. szám
Thursday, Dec. 10. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. NÉGY HÉT N.Y.-BAN Először is köszönetét kell mondanom az amerikai kormánynak, hogy lehetove tette részemre találkozni régen nem látott rokonaimmal, akiknek száma az ötvenet is meghaladja. A legmeghatöbb volt (a találkozás édes testvéremmel, akit mar közel 50 éve nem láttam. Öcsém az egyetlen csaladunkban, aki életben maradt es boldog otthont kapott az Egyesült Államokban. Ketten maradtunk meg, es a sors ilyen messzire taszított bennünket egymástól, engem a Szovjetunióba, öcsémét az USA- ba.Hogy hosszú évek után találkozhattunk, azt e két ország jóindulatának es békés politikájának köszönhetjük. Szabadságom négy hetet New Yorkban töltöttem nagyon kellemesen, es hazaterve sok szép emléket viszek magammal. Az a bőség, az élelmiszerek sokfélesége, a közszükségleti cikkek nagy száma és minősége fejlett ipari technológiáról tanúskodik, ami fÖleg a számítástechnika, a komputereknek köszönheti. Ittlétem alatt még jobban megerősödött bennem az elszántság, hogy országaink tudósainak azon kell dolgozni', hogy kutató munkánkban kimondottan a békét szolgáljuk. Biztos vagyok benne, hogy amerikai kollégáim egyetértenek velem. Bun lenne mindazokat a gyönyörű eredményeket elpusztítani, amiket a szorgalmas amerikai és szovjet nép sajat viszonyaikhoz mérten eiert. S ha ez mégis megtörténne es ezek után még maradna élet a földön, a történelem a két nagy világhatalomnak sohasem bocsátaná azt meg. Mint vendég erkeztem ide, senki sem bízott megj hogy kifejezzem a szovjet dolgozók véleményét, vagy érzelmeit az amerikai nép iránt. Jól ismerem sok nemzetiségű népünket és igy bátran mondhatom, hogy a szovjet nép tiszta szívből jó viszonyban akar élni az amerikai néppel, szeretne jobban megismerni. Módomban volt megismerkedni elég sok new yorki lakossal. Amikor megtudták, hogy szovjet tudós vagyok, többségükben a legmesszebbmenő jóindulattal viseltettek irántam es országom iránt. t Mindez arról tanúskodik, ho^y a két nép jo viszonyban akar élni egymással. De ez sajnos, nemcsak a népek akaratától függ- „ Nem vagyok politikus, csak egyszerű tudós, de a két ország viszonyáról azt mondhatom, hogy már kevés, hogy megegyezzenek a pusztító fegyverek csökkentésében. Ma már azon kell munkálkodni, hogy minél gyorsabban visszaállítsák azt (a szövetséges jo baráti viszonyt, ami fennállt a második világháború nehez óráiban. Ezen a szövetség en belül pedig nem külÖn-külón kell erősnek lenniük katonailag és gazdaságilag, hanem együtt. Ilyen szövetség nagyon hosszú időre fenn tudná tartani a világ békéjét, véget tudna vetni a lokális háborúknak, kenyeret tudna adni az éhezőknek, segíthetne azokat a betegeket, akikhez meg a mai napig sem jutott el az orvostudomány __ mai fejlettsége (Afrika, stb.). Egy ilyen szövetség vissza tudna verni bármilyen támadást, bárhonnan jönne is, bármelyik országot érintené is. Egy ilyen szövetség lehetővé tenné a tudomány legfejlettebb vívmányainak érvényesülését az emberiség javára, nem pedig elpusztítására. A fejlett technológiák átadásának más országok részére való betiltása nem volt szerencsés elhatározás. Az illető országok vezetői úgy gondolták, hogy ezzel meg tudják állítani a szovjet nép életszínvonalának emelésére hozott határozatok végrehajtását. De téves lenne azt hinni, hogy Aki egész Európát zsebébe tehetné / A párizsi Le Neuvel Observateur riporterének beszélgetése Carlo De Benedetti- vel, az olasz Olivetti, cég elnökével. Ön ötvenhárom éves, es az Olivetti, a Buitoni, a Valeo és az Yves Saint-Laurent cégek tulajdonosa. Sokak szerint ma ön a leghatalmasabb tőkés Európában.-Hogy én volnék a leghatalmasabb? Nem tudom. i Mindig jöhet egy nap, amely mindent kétségbe von. Ezt a kiváltságos helyzetet újra meg újra meg kell érdemelni. Egy ízben azt nyilatkozta, hogy a meggazdagodás volt minden vágya.-Csak volt. 1943-ban a szüleimnek a németek miatt el kellett hagyniuk Olaszországot. Ez az esemény, azt hiszem, mély nyomokat hagyott bennem. Svájcban telepedtünk le. Nem tudtuk, mennyi időre. Pénzünk nem volt. Apám naphosszat krumplit hámozott. Erre ön is képes volna?-Ezt a kérdést mindennap felteszem magamnak. Az édesapja, úgy tudom, kisvállalkozó volt.-Igen, sikeres kisvállalkozó. Ó szerette a változatlanságot, a status quot. En nem. én mindig többet akarok. 1959-ben kezdtem dolgozni a családi vállalkozásban. Már akkor fejlesztésre gondoltam. 1976-ban a Fiathoz kerül...-1974-ben én lettem a torinói gyáriparosok elnöke. Ebben az időben Giovanni Agnelli volt az olasz gyáriparosok szervezetének elnöke. Megismerkedtünk. Két évre rá Agnelli azzal a javaslattal állt elő, hogy én legyek az országos elnök. Akkor töltöttem be a negyvenet. Megijedtem a feladattól. Nem akartam, hogy egy Gatsby legyen belőlem. Dolgozni szerettem volna. Nemet mondtam. Agnelli ezen elcsodálkozott, de aztan vezérigazgatói állást ajánlott a Fiatnál. a szovjet tudósok, szakmérnökök, szovjet munkásosztály külső segítség nélkül nem tudja mindazt elérni, amit a fejlett nyugati országok már elértek. Mar nehezebb feladatokat is megoldott a szovjet nép, mint pl. megteremtette katonai védelmi rendszerét, hogy ne kelljen félni külső támadástól, megnyitotta az utat a kozmo- natikába, amit a mai napig is folytat es nem rossz eredményekkel. Sorolhatnám tovább, de az amerikai nép mindezeket jól tudja. De nem erről van szó, hanem arról, hogy mindkét országnak vannak szép eredményei, de hiányosságai is. A Szovjetunió elmaradt a fejlett ipari technológiában, az Egyesült Államok nem mentes gazdasági válságoktól. A szovjet gazdag és kimeríthetetlen természeti kincsekben, az USA- nak van fejlett technológiával dolgozo ipara és mezőgazdasága. Szóval mindkét országnak megvannak azok a gazdasági és anyagi előfeltételei, melyeket mindkét ország népének hasznára lehetne fordítani. Ezzel lehetne biztosítani nemcsak a világ békéjét, de egy sokkal jobb jövőt is. Egy ut van csak: a megbékélés útja. ( ( Hazámba való visszatérés előtt kívánok minden becsületes amerikainak további sikereket, jó egészséget és hogy sem szovjet, sem amerikai gyermek soha ne ismerje meg a háborút, békében játszhassanak, tanulhassanak és legyenek országaink barátai örökké. Dr. Gulyás László a műszaki tud. doktora, agrófizikai labor vezetője (Szovjetunió) Ön miért vásárolta meg akkor a Fiat részvényeinek 5%-át?-Elvből. En csak úgy tudok vezetni egy vállalkozást, ha személyesen is elkötelezem magamat. Gazdag vagyok, elkerülhetetlen, hogy a tókémet is magammal vigyem. A személyes hitelemről van szó. Nem maradt sokáig a Fiatnál.-Három hónapig. Nem értettem egyet Agnellivel az elérendő célokban és eszközökben. A Fiat után az Olivetti következett. A cegnek négymilliárd volt az adóssága azidött. Ön mégis talpra állította. Hogyan?-Érdekeltté tettem , az alkalmazottakat a cég fejlődésében. Értsük meg egymást. Nem állítom, hogy a növekedés mindent megold. Olyan ostoba nem vagyok. De mivel az ipari társadalomnak az ipari fej— . ii i . > ii . lodes az alapja, egy cég szamara nincs más megoldás, ha nem akar csődbe jutni: növekednie kell. . . .. fi) Vagyis sikerült a növekedés erdekeben mozgósítania az alkalmazottakat?-Az én szakmámban a siker két dologtól függ. Pénztől és emberektől. A pénz nem probléma. Azt mindig könnyen találni. De irányítani az embereket, célt adni nekik, mozgósítani őket, az már nem gyerekjáték. Tudatosítani kell bennük, hogy egy sikeres csapat tagjai es hogy ők is hozzásegítenek a sikerhez. Ez mind a százezer alkalmazottjára ervenyes?-Az Olivettinél a munkások fele részvényesé a cegnek. Ez egyedülálló egesz Európában. Ha megrendül a hitük, egykettőre túladnak a részvényeiken. Nem fél ettől?-Éppen ez a nagyszerű! Ha az alkalmazottak a cégbe fektetik a pénzüket, ez azt jelenti, hogy bíznak bennünk. Ön egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy a kapitalizmus meg a demokratikus állam az emberiség két legszebb találmánya.-Nem szégyellem magam, amiért kapitalista vagyok, sőt büszke vagyok ra. Ez a kijelentés néhány evvel ezelőtt még val- lásgyalázás lett volna. Már nem az. Az emberek elvesztették az illúzióikat. Önnek a kapitalizmus cél, nem eszköz?-A kapitalizmus is igazságtalan, mint minden társadalmi rend. Állandóan szabályozni kell. A baloldalnak itt igen nagy a felelőssége. Baloldali embernek tartja magat?-Igen. Enrico Berlinguer jó barátom volt. Sokat vitatkoztunk. De Ő állandóan a munkásosztályról beszélt. Pedig e fogalom fölött szerintem már eljárt az idő. Ön sok embert elbocsátott már. Amikor tizenhétezer kis keresztet tesz az Olivetti alkalmazottainak listájára, jó a lelki ismerete?-Nem teszek kereszteket. Ezt másokra bízza? (-A munkaerő-felesleg objektiv adottság. Veszélybe sodorja a vállalkozást. Mennyi a jövedelme?-Nem tudom. Az Olivettinél fizetést húzok, a többi cégtől részesedést kapok. De az igazi vagyon nem ez. Nekem csak az a fontos, hogy növekedjek azoknak a cégeknek a hitele, amelyeket en képviselek. TERJESSZE LAPUNKAT!
