Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-19 / 7. szám

ti. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 19. 1987. VÉLEMÉNY AZ ÉVKÖNYVRŐL ÉS EGYEBEKRŐL POUGHKEEPSIE, N.Y. Január 22-en meg­kaptam az Évkönyvet, melyre még 1986- ban előfizettem. Hálás köszönet érte. A fedőlap művészi kivitelű. At is olvastam már az egész könyvet Szép Ernő gyönyörű versétől Puskás-Balogh Éva megható köl­tői vallomásáig. Minden, ami ebben a könyv­ben van, tudományos, történelmi, szépiro­dalmi irás, zseniális beállítottságú. Nagyon tetszett Deák Zoltán "A mi dicső hadsere­günk" cimŰ iras# is. Csak egyben nem értek vele egyet, hogy az első világháborút üzlet­emberek érdekeiért indították. Ez na^y tévedés, mert az első világháborút a pán­szlávizmus indította, hogy Magyarországot feldarabolják. Bar a franciák is ezt akarták, de a többi nagyhatalom nem engedte, hogy teljesen feldarabolják az országot. Akar­ták, hogy maradjon egy ilyen nevű ország is a világon. Bordás Mária Szerkesztői megjegyzés: Köszönjük a mi kedves Bordás Mariánknak az elismerő sorokat. Az első világháborúról azonban nemcsak John Reed mondta, hogy az keres­kedelmi háború volt, hanem maga , Wilson elnök is, aki belevitte az Egyesült Államo­kat az első világháborúba és igy közvetve előidézte a második világháborút is. Engedje meg Bordás honfitársnö, hogy idézzünk Wilson elnök 1919. szept.5-en St. Louisban elmondott beszédéből, amelyet a Népliga érdekében mondott: "Az igazi oka annak a háborúnak, amelyet nemrég fejeztünk be, az volt, hogy Németország félt, hogy kereskedelmi riválisai fölénybe kerülnek vele szemben. És az igazi oka annak, hogy Anglia és Franciaország háború­ba ment, hogy ők viszont attól tartottak, hogy Németország felülmúlja őket keres­kedelemben. A gyűlölet forrása a keres­kedelmi versengés volt." E beszéd szövegét megtalálhatja és el­olvashatja bárki a "Congressional Record" 1919. szept. 8-i számának 5006. oldalán. FLUSHING, NY. Küldök tiz dollárt az évkönyvért, nagyon szép es tartalmas, örömmel olvasom. Mindenkinek kívánok békés újevet. Markovits Hús AMITYVILLE, NY. Megkaptam az Évköny­vet, küldök érte tiz dollárt. Sajnos, ebben az Isten háta mögötti kis városban nincse­nek magyarok. Dattler Bözsi LONG ISLAND CITY, N.Y. Kérem a szer­kesztőséget, hogy folytassák a Jócsák and Son cikkeket, mert nagyon sok tanulságos felvilágosítást nyújt az olvasónak. S közben gyakorolja is az angolságát. This is the USA. Freedom for All. Ethel Random DENVER, Col. Ismételten gratulálok az igazán remek 1987-es Évkonyvhöz s a leg­őszintébb köszönetemet fejezem ki, sokunk neveben is, azért az önzetlen, fáradhatat­lan munkátokért, amely az Évkönyv meg­jelenését lehetővé tette. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet erről az értékes műről nyilatkozni! Dr. Búkkhegyi László Polányi Károly gondolkodásában a három emigráció jelentette a szakaszhatárt: Bu­dapestről Becsbe, 1919-ben, Bécsből Lon­donba, 1933-ban és Angliából Amerikába a második világháború után. Az első kettő - politikai volt. A legutóbbi volt azonban problematikusabb és fájdalmasabb. Túl a hatvanadik éven nyerte el első egyetemi oktatói kinevezését a New York-i Columbiá­ra, de csak mint vendégprofesszor, és szer­ződésének évenkénti megújításával, ráadá­sul "bejáróként" Kanadából, mert felesége nem követhette ót a Columbiára: "vörös múltja" miatt nem kapott vízumot a ható­ságoktól. Kari gondolatvilágara mély hatast gya­korolt a huszas évek "vörös Bécse". Volta­képpen élete végéig azt kutatta, mit kell másképp csinálni, hogy elkerüljék a kudar­cot? Elindult hát visszafelé, térben és időben egyre távolabb jutva, hogy megta­lálja a választ. Az első lépéseitől segítet­te az, ho^y Becsben ( nemzetközi kérdése- ' két elemzó újságíróként működött, s kü­lönösen szorosan nyomon követte a brit politika, a szovjet gazdasag es Kina ese­ményeit, s természetesen Közep-Euro- paét. A hitleri fasizmus tovább kergette Ang­liáig. "Ötvenéves voltam - irja Polanyi Karoly haláláig bensőséges jo barátjának, Jaszi Oszkárnak -, amikor Angliában a körülmények gazdaságt'órténelmi tanulmányok felé ve­zettek. Kenyeremet kerestem meg vele, mint tanító. Mert erre a hivatásra szület­tem. Nem is sejtettem akkor még, hogy egy másik hivatásom is lehetne, es hogy arra készülök eló." Mint gazdaságtörténészt, a gazdaságnak a társadalomban betöltött változó helye foglalkoztatta, a gazdasági kapcsolódása a nem gazdasági intézményekhez. A köz­ponti helyre nem a termelést, hanem az elosztást tette, amelynek három formája van, és közülük csak az egyik a piaci cse­re (a másik kettő: a viszonosság, például kölcsönös juttatás, és az újraelosztás). "A kereskedelem és a pénz az emberi tar- sádalommal nagyjából egyidős kulturális vonás, a piac nem az" - irja 1958-ban, majd azzal folytatja: hármójuk eredete elkülö­nülj a nyugati piaci rendszernél megfigyel­hető összefonódásuk újkori fejlemény. A piac trónfosztásának szenvedélye haj­totta primitiv ősi társadalmak gazdasági szerkezeteinek kutatásához, és ennek ré­ven nyerte el előkelő helyet a gazdasági antropológia világában. A gazdaság mindent meghatározó volta, a gazdasági determi­nizmus csak a piacrendszer feltételei kö­zött érvényes - de maga a piacrendszer nem örökös. Polányi Károly szenvedéllyel leplezte le, bécsi, anjjjol és közép-európai tapasz­talatai alapjan, az. önszabályozó piacot létrehozó gazdasági liberalizmust, a min­dent maga ala gyúró haszonelvüséget, amely­ben az arany diktál az egész emberi világ­nak. "A fasizmus lényege" cimü^ 1935-ben keletkezett kötetében a gazdasági libera­lizmus és a politikai tekintélyuralom közöt­ti szoros összefüggést bizonyítja és azt hangsúlyozza: a fasizmus olyan rend, amely­ben az emberi lényeket kizárólag termelő egyedként veszik figyelembe. Az ember a piacgazdaságban nem szabad. A kapitalis­ta termelési viszonyok azért elidegenitőek, mert az emberi kapcsolatokat dolgok sze­mélytelen cseréjévé alacsonyitják. Molnár S. Edit: Polányi Károly hagyatéka Támadta az olyan gazdaságszociológiát, amely a piacrendszeren belüli - és csak ott - érvényes gazdaságelméleti fogalma­kat kényszeríti rá a primitiv, az archikus elemeket fölmutató társadalmak gazdasá­gára, amivel gáncsot vet az uj népek öni- vásu fejlődésének, a neokolonializmus esz­közeként és annak érdekében. E gondolat- menet több írásában tükröződik és győztes kibontakozásának tekinthető Polányi Ká­roly főműve, "A nagy átalakulás", amely­nek a szerzó eredetileg - talán keletkezé­sének indítékára gondolva - azt a címet szánta: Az idők kezdetén. Barátai szerint ezzel megszületett a gazdasági antropo­lógia. New York, utána Toronto, majd a két ország hatara közelében egy kanadai erdő­széli ház: Pickering. Polányi közel hetve­nedik életévéhez, szellemileg nem kévés­éé aktivan kivonult az egyetemek minden­napi életéből, de a diákok, a tanítványok jtána mentek. 1956 magyar tanulságai és következményei tették lehetővé, hogy Polányi Károly és a haza - egymásra találjanak. 1961-ben, majd újra - és utoljára - "az 1963. októberi budapesti hazalátogatás volt Polányi éle­tének beteljesülése, már betegsége halálos fordulatának tudatában" - irja felesége. "A kapitalizmus politikai, gazdasági es társadalmi rendjének meglazulása a szocializmusra életmentő feladatokat há­rít*' - irta Polanyi 1960-ban. "A szocializ­mus nem azért jobb, mert technikailag hatékonyabb - bár lehet, hogy ilyennek bizonyul -, hanem azért, mert csak a szo­cializmusban válik lehetővé, hogy a tech­nológia es a gazdasági rend társadalmi es emberi szükségleteknek rendelődjék ala. Csakis a szocialista intézmények tud­ják fölajánlani a szabadságot az egyénnek, és az igazi függetlenséget a nemzetnek’ Újra meg újra visszakanyarodik életmű­ve alapgondolatához, az ember szabad akaratához. Polányi Károly olyan társadal­mi rendet kiván, amelyben az ember sze­mélyes felelősséggel tartozik embertársaiért, ermészeti környezetéért - történelméért -, csak igy léphet túl a személytelen piá­in erők diktatúráján. Gondolatai, elemzesei számos nyelven járják a világot - egyetemek sokaságán tan­anyag. "A nagy átalakulás" hét nyelven alvashato: spanyolul, japánul, portugálul, alaszul, németül, franciául és törökül. A születésének centenáriuma alkalmából endezett ünnepségek részeként Polányi íároly és élete társa: Duczynska Ilona lamvait hazai földbe helyezték nyugovó- a. Szellemi kincseit méltatták a Magyar rudományos Akadémia és a Magyarok Vi- ágszövetsége által közösen rendezett udományos ülésszakon.

Next

/
Thumbnails
Contents