Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-05 / 5. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 5. 1987. Illyés Gyula: Az Etna újra hallatott magáról A Puétytáh m. Anyám anyja a hit dolgában következetes protestáns, megelégedéssel értesült lelki átváltozásomról. Maga elé állított es jó- akaratúan kérdezgetni kezdett. Hévvel ragadtam meg az alkalmat, kipirultan fog­tam a titok magyarazataba, s csak a hit­térítő szónoklat után éreztem olyasmit, mihtha vizsgán estem volna át, mintha nagymama nem annyira érveimre, hanem valami előttem is ismeretlen képességem­re lett volna kiváncsi. Elhatározta, hogy pap leszek. Katolikus vagy református, amelyik sikerül. Ö kisért el az ötödik osztály vizsgájára, s mikor elhangzott a rendes kijelentés, ezúttal egy páter szájából, hogy "ezzel a fiúval pedig..." - nagymama rögtön sza­vánál fogta. A páter zavartan kaparta allát, két hétig kaparta, mert attól fogva nagymamával naponta fölkerestük. Egy latin nyelvű ajánlólevél lett az eredmeny, a pécsi cisztercitákhoz. Nagyanya szerzett hozzá egy másikát a református paptól a pápai kollégiumhoz. Kezébe vette a dolgot. Tudta mar, hogy a családra nem számíthat. A visszavonu­lás az utolsó évek alatt a front egy-két részén valóságos pánikká fajult. Apám anyja betegeskedett, kiejtette a vezetést, hivei véres fejjel ereszkedtek le az ostro­molt falakról. Egy-két bástyán még tartották magukat, de kezdtek már elzárkózni az utánuk jövök elÖl, keresték a békét a felettük állókkal. Bátyám már nem járta ki a középiskolát, s anyámnak azért is a sarkára kellett áll­nia, hogy megfelelő helyen inaskodjék. Sikerül engem még utolsónak beröpiteni a várba? Nagyanya minden erejét és for­télyát összeszedte. Terve a ravaszságban volt megható és együgyű, mint Ulixesé. Nem tudom, a felsőbb régiókban annak idején hogy zajlottak a felekezeti harcok. Hozzánk érve a hullámok dörögve es vad fröcsögéssel csaptak össze, néha megyé­ket borítottak el. Csaknem minden falu felerészben református, felerészben kato­likus volt. A főutca két végén épült temp­lomok szószékén a papok Pázmány és Alvinczy haragjával rázták öklüket, üzen­gettek, és fenyegetőztek. Tüzeltek és fél­tékenyen Őrizték nyájukat. Ádáz harc folyt, hogy a vegyesházasságból származó újszü­löttek melyik karamot gazdagítsák. A bá­rányok hümmógtek és legyintettek, nem­igen értettek a dolgot. Nagymama értet­te. Egy nap utrakelt az ajánlólevelekkel és bizonyítványaimmal. Kiválasztott egy- kettot rajzremekeim közül, sőt gyönyörű betűkkel lemásoltatta velem egyik napvilág­ra került klapanciámat, mert akkor már egész verseket is írtam nagy titokban. Sajnos, se Pápán, se Pécsett nem fedez­tek föl. Nagyanya mindenütt lelkemet bocsátotta áruba, elég olcsón, a tandíjmen­tesség és az ingyenes konviktusi ellátás fejében. Elment még Bonyhádra is, az evan­gélikus iskolába. Hasztalan. A harc ádáz volt, de annyira mégsem. Haraggal tért meg. Meg volt a véleménye a vallásokról általában. Közeledett újra szeptember, a hatodik elemi. A jÓvömrol mindenki lemondott, en is. Egész nyáron úgy éreztem magam, mint az a vásárrá kiállított borjú érezheti, szűköltem, s most felszabadultam. /folytatjuk/ növekvő lemezszegélyeket, a mélytengeri árkok jelölik ki a pusztuló lemezszegélye­ket. A harmadik változatot passzív lemez- szegélyeknek nevezik, ahol két lemez szin­te "eseménytelenül" elcsúszik egymás mel­lett. A vulkánok "osztályozása" a belőlük fel­színre kerülő anyagok tulajdonságai és a kitörés jellege szerint történik. Egy-egy kitörés rendkívül összetett jelenség, egy­részt hónapokig is eltarthat és egymástól jól megkülönböztethető szakaszokból áll­hat, másrészt ugyanannak a vulkánnak különböző részein ugyanabban az időben, különböző tipusű jelenségek játszódhatnak le. Lávaál, tüzszökőkút, fiistkarjiol A Hawaii-tipusu kitörések a legenyhébb lefolyasuak. Lávájuk bazaltos, rendkívül forró es higfolyós, ezért a bennük lévő gázok könnyen eltávozhatnak, igy a kitö­rést nem kisérik robbanások. A feltöró magma - a felszint elérve hívják lávának - nyugodt tempóban folyik ki a kiirtböl es hömpölyög le a hegyoldalon. Nagyobb kráterekből a láva nem mindig omlik ki, hanem lavato formájában sokáig fennmarad­hat. A magmából kiszabaduló gázok a hig- folyos lávát nagy magasságba felspriccel­hetik, valóságos lú'zszökókulakat hozva létre. A Stromboli-tipusu kitörések az előző­nél rcbtanékonyabbak, mert a láva kevés­bé big, igy a gázok nehezebben, néhány percenként jsijiétjftdö^.Biíftte^^hK&EJ^voz- nak i%4h^ Warabokat lövellve a magásba. A ’ laVáfolyás nagyon ritka es gyér "hozamú". A Vulcaro-tipusú kitöréseknél a láva meg sűrűbb, a robbanások ezért hevesebbek, sokszor szél is rombolják a hegy egy-egy részét. A kilövellt anyag szilárd tömbökből és törmelékes hamuból áll. A kráter fölé hatalmas gáz-, gőz- és hamuoszlop tornyo­sul, mely 0‘rvénylő felhő alakjábar több kilométer magasra is felhömpölyög, gyak­ran karfiol alakjára emlékeztető gomoly- gással. A Vezuv-tipusű kitörés még hevesebb, az előzőtől abban különbözik, hogy a gáz egyetlen hosszantartó kifuvással távozik a kráterból és a karfiolszer'ű felhőt is sokkal magasabbra ragadja magával. A kifűvás órák hosszat is eltarthat, s ezalatt hatal­mas tömegű hamut hord ki. I.sz. 79-ben egy ilyen, rendkívül heves kitörés 3 méter vastag hamuréteggel temette be Pompeji és Herculaneum városkákat, körülbelül 2000 ember halálát okozva. A kiszórt anyag becslések szerint 48 óra alatt el­érte a 3 köbkilométert. Ebbe a típusba tartozik a Jav^ es Szumatra közötti ten­gerszorosban levő Krakatau 1883-ban le­zajlott kitörésé is. A több robbanásból álló kitörés során mintegy 15 köbkilométer anyag repült a levegőbe. A robbanások hangját még 4810 kilométer távolságban is hallották, a robbanási felhó pedig becs­lések szerint 80 kilométer magasra ért fel. A finomszemcséjű hamu és por sokáig lebegett (a levegőben, nyugat felé haladva széles savban többször megkerülte a Föld­golyót, erdekes optikai jelenségeket és időjárásváltozást okozva. A kitörést kö­vető szökőárak az alacsonyan fekvő parto­kon városokat és falvakat sodortak el és 36000 ember halálát okozták. M. Az utóbbi hetekben két vulkánkitörés­ről is hirt adtak az újságok. Szerencsére egyik sem okozott katasztrófát, igy nagy szenzációt sem keltettek. Az egyik vulkán Japan Osima nevű szigetén tört ki, a másik viszont Európában: a szicíliai Etna halla­tott magáról ismét. Vándorló lemezek A vulkánok a Föld felszínén nem vélet­lenszerűen elszórva találhatók. Ha valameny- nyi működő vulkánt bejelöljük a térképen, azt találjuk, hogy ezek meghatározott sávok mentén helyezkednek el, részben a kontinensek peremen, részben szigetek ivet követve, vagy a tengerekben alkot­nak láncot. Ha ugyanerre a terkepre az utóbbi évtizedekben kipattant földrengések epicentrumait is berajzoljuk, azonnal szem­betűnik az egyezés. A geológusok az utóbbi évtize­dekben dolgozták ki a lemeztekto­nikai elméletet, amely a földtani jelenségek össze­függéseinek fel­tárásában forra­dalmi újítást hozott, s mint ilyen, századunk legalapvetőbb tudományos eredményei köze sorolható. Köztudott, hogy bolygónk alapvetően há­rom résiből áll: a feltételezések szerint vas-nikkel magból, a köpenyből, - melyet nagy fajsúlyú szili kát os kőzetek alkotnak - és a vékony kéregből - ennek a felszínén élünk. Kétféle kéreg van: óceáni és konti­nentális. Ez utóbbi 30 km vastag (de magas hegységek alatt 50 kilométer is lehet), világosabb színű, kisebb fajsúlyú és túlnyo­mórészt gránitos kőzetekből áll. Az óceáni kéreg kőzetei sotétebb, nagyobb, fajsúlyú, bazaltos kőzetek, vastagsága pedig mindössze 8-10 kilométer. A kéreg alatti köpeny olyan, mint a kara­mellmáz, melyre, ha ráütünk, összetörik, de lassan, fokozatosan hajlítva elgörbül, "megfolyik". Ez a nagyon viszkózus anyag a mélyebb rétegekkel állandóan keveredik, mert a mélyből a forróbb, tehát kisebb sűrűségű anyag felfelé törekszik és a fel­szín közelében lehűlve ismét lefelé tart. Mindez lassan, évente néhány centiméte­res sebességgel megy végbe, de földtörté­neti korokban mérve az áramlás az óceáni kéreg állandó növekedését eredményezi. Az óceánokban található hatalmas viz alatti hegyvonulatok mentén az áramlás kétfelé válik és a hátságoktól kifele mozog­va az óceáni kéregdarabokat egymástól eltávolítja, a keletkező hasadékot pedig friss bazaltos anyaggal tölti ki. Az állan­dóan keletkező óceáni kéregnek valahol el is kell tűnnie. Ez a folyamat a mélyten­geri árkok mentén következik be, ahol az óceáni kéreg a vastag kontinentális táblák alá lebukik, lecsúszik és a köpenye beleolvadva bezárja az áramlás körét. Ezzel magyarázható a kontinensek "vándor­lása" is. A kisebb fajsúlyú kontinentális kéregtáblák mint óriási tutajok úsznak a köpeny áramlatainak a hátán. Kimutatták, hogy a földkéreg hat nagy es több kisebb táblára vagy lemezre tago­lódik, a lemezek szegélye pedig egybee­sik a szeizmikusán es vulkánosan aktiv vonalakkal. A lemezszegelyek háromfélék lehetnek: az óceáni hátságok alkotják a

Next

/
Thumbnails
Contents