Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-04 / 22. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 4. 1987. A feltárt régi seb — Pl atOOII icun NAPLÓ Lusztig Imre rovata: KULTÚRÉLET NEW YORKBAN Kétségtelen, hogy New Yorkban több alkalom van a kultúra élvezésére, mint az ország bármely más városában, ha pénztárcánk is megengedi. Itt van a világhírű Carnegie Hall új köntösben, ahol a legtehetségesebb zongora- és hegedűművészeket, mint Horowitz, Schiff András, Richter, stb. hallhatjuk. Itt van a Metropolitan Operaház, ahol a világ legnagyszerűbb énekesei, mint Pavarotti, Joan Sutherland, Marton Eva, Alfredo Kraus, Placido Domingo, stb. fellépéseit élvezheti a közönség. Volt idő, amikor e sorok írója is ellátogatott évente néhányszor az Operaházba, de most, amikor a legolcsóbb jegy 16 dollár és a legdrágább 90 dollár, meg kell elégednem a másik zeneintézménnyel, a New York City Operával, ahol már 10 dollárért is lehet jegyet kapni - a kakas- ülőn. Az igazat megvallva, az idős szegényebb lakosságnak is van alkalma jó zenét élvezni, ha nem félnek este egyedül járni az utcán. Feleségem tagja a Katherine Engels Senior Citizens szervezetnek, ahol minden héten jegyeket kapnak különböző előadásokra, amelyeket a tagok kozott szétosztanak, 25 centtől egy dollárig menő díjazással. A minap 25 centért kaptunk jegyeket a Bronx Opera Company előadására. Donizetti "Szerelmi bajital" c. operáját adták elő a Hunter College nagytermében. Az énekesek a várakozáson felül nagyszerű előadást nyújtottak. Ez volt az első alkalom, hogy hallottam a Bronx Opera előadását; eddig fogalmam sem volt létezésükről, ami csupán azt bizonyítja, hogy e nagyon tehetséges csoport képtelen állandósítani előadásait es megélhetést biztosítani az enekeseknek és zenészeknek. Meg kell még említeni, hogy a New York Szimfonikus Zenekar és számos más zenekar a nyár folyamán díjmentes hangversenyeket ad a Damrosh Parkban (Lincoln Center) és más parkokban. A Central Park Delacorte színházában pedig Shakespeare- elöadásokat lehet élvezni a szabadban. Ha ezeket igénybe vesszük, akkor kielégíthetjük kultúréhségünket nagyon jutányos áron, vagy díjmentesen, ha nem is szükségszerűen teljes mértékben. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Kiéin Cornell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79th St.T New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: ! • Prosztata problémáit * Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese- és hólyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ i Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk Amikor Oliver Stone rendező és filmfor- gatókönyv-irö tiz évvel ezelőtt vietnami bevetéserői készített visszaemlékezéseit Hollywoodban kinálgatta, nem volt filmgyár, amely akár egy centet is hajlandó lett volna egy ilyen filmbe befektetni. Vietnamot leírták, a téma lerágott csont volt, a sebet tartós kötés borította. Nemreg,-j>, egy angol cég 6.5 millió dollárért elkészítette a Platoont ("A szakasz") feltárva a vietnami sebet. Alig néhány játékhét után mar az amerikaiak milliói látták Oliver Stone változatát a zöld pokolról, amelyet sokan közülük maguk is átélték és hitelesnek találtak. "A Platoon az első igazi vietnami film, politikailag és történelmileg valós"- mondja David Halberstam, a New York Times akkori saigoni tudósítója, ügy tűnik, hogy ez a film utólag egyesíti a nemzetet, amely annyira megosztott volt annak idején ennek az expediciós háborúnak a megítélésében. Veteránok, értelmiségiek, de a katonai szolgálatot megtagadók is egyaránt megtalálják benne azt, ahogyan ók maguk ítélték meg a háborút. A Manhattan Times Square-i mozijában, ahol még nemrég üvöltöző embertömeg üdvözölte Rambo bosszúhadjáratát, férfiak kivörösödött szemüket dörzsölik és fiaik kezét szorongatják. Egy gyalogsági egység dzsungeléletének nyers valósága az 1967-68- as évekből most, két évtizeddel később, ismét eljut az amerikaiakhoz. A nézők megsejtik a katonák sanyargatottságát, az őserdő nyomasztó hőségében, érzik a verszopók csípését és meghallják a félelemkulissza nyomasztó hangját: a rovarok kórusát, a láthatatlan ellenség halk mozgását, az éjszakai járőr katonáinak szívdobogását. A Platoon megmutatja a háborút, a hagyományos háborút olyannak, amilyen: a szolgálatra kötelezett mindig is ágyütölteléket jelentő gyalogosok szempontjából. A háború gyilkol és a túlélőket bűnözőkké teszi- Oliver Stone ezt a tapasztalatát tette filmje alaptéziséve. A film úgy kezdődik, ahogyan a 2,7 millió amerikai katona számára a vietnami bevetés kezdődött. Chris Taylor, a fiatal katona kifelé botladozva egy szállító repülőgép gyomrából, kikerül az éles vietnami napfénybe. A fiatalember egyetemi hallgató, és a felső rétegek tagja. Önként jelentkezett vietnami szolgálatra, mert azt hitte, hogy tanulhat valamit azoktól a fiatalemberektől, akik nála szegényebb körülmények között nőttek fel: jobban megismerheti i az "igazi" életet, várta, hogy a háború férfit faragjon belőle. Valahol a bozótban találkozik Chris csapatával, fehérek és feketék egy csoportjával, akik közönséges szóhasználattal és brutális gesztusokkal próbálják elviselhetőbbé tenni az állandó életveszélyt. Az egység portyázásai alatt a film hőse lassacskán felnőtté válik, emberből háborúskodó katona lesz belőle. Az első éjszakai járőrszolgálaton Chris félelemtől bénul- tan latja, hogy megölik egyik bajtársát. A második alkalommal, amikor megtámadnak egy falut, amely akár My Lai is lehet, első sebesülése után annyira feldühödik, hogy részt vesz egysége rémtetteiben. Fegyverét egy remegő kamaszlány lábai előtt üríti ki. S még mielőtt beesteledne, átéli, hogy egységparancsnoka vezetésével lemészárolják a falu lakóit és felgyújtják a házakat. A harmadik csata kezdetekor az egység- parancsnoka lelövi egyik bajtársukat, mert az beszüntette a tömeggyilkosságot a faluban. Bosszú a riválison, aki a csapatot két csoportra osztotta. Chris viszont megbosszulja a "jó" halálát és rálö a "rosszra". Megöli felettesét, mielőtt a helikopter kimentené a vérfürdőből a szabadságba és rossz lelkiismeretének poklába. Még az igazságosak is bűnözőkké válnak a háborúban. Oliver Stone azonban kevésbé intézte üzenetét háborús bajtársaihoz, hanem sokkal inkább azokhoz a polgártársaikhoz, akik annak idején a vietnami háborút mint nappali szoba háborút a televízió előtt élték át. Felszámolja azt a közhelyet, hogy csak otthon, Amerikában folyt a vita a bal- és jobboldaliak, a feketék és a fehérek, az anyák és apák, a szülök és gyermekek közt. A Platoon megmutatja, hogy az amerikai katonák, akik részt vettek egy háborúban, amelynek értelmében nem hittek, ugyancsak harcoltak egymással és önmagukat pusztították. Vietnamban, szuggerál- ja Stone - az amerikai katonák újra felépítették otthoni viszonyaikat, faji, vallási és osztályellentéteivel együtt. Az amerikai katonák Vietnamban saját bajtársaikat tették céltáblává. Az amerikaiakat meghökkenti ez az igazság, amelyet a film következetesen bizonyít. Sokak szamára - akik Amerika háborús történetét John Wayne és más hollywoodi sztárok ábrázolásában élték át - a Platoon annak az elképzelésnek az elvesztését jelenti, miszerint az amerikaiak vesztéskor is hősök. A Platoon ragaszkodik a meztelen tényékhez: filmen ábrázolt szemtanújelentés, amely szorosan kapcsolódik Erich Maria Remarque, Heinrich Boll, Stephen Crane és Norman Mailer irodalmi hagyományaihoz. Amikor a Platoon, amely az idén több Oscar-dijat nyert, Európába érkezik, a kritika nem lesz olyan egyhangúan pozitív, mint Amerikában. Stone-t megvádolják majd, hogy a la Hollywood akciófilmet készített, forgatókönyvbe beépített minden lehetőséget a tömeghatás elérésére. Szemére vetik majd, hogy nem mutatta a vietnamiakat azoknak a brilliáns és hősiesen küzdő ellenfeleknek, akik valóban voltak, hanem filmjében csak árnyékfigurák egy igazi amerikai tragédiában. Stone igy is cselekedett, hogy kibontakoztassa mondanivalóját, amely nem az európaiakhoz szólt (hiszen ez nem az ö háborújuk volt), hanem honfitársainak akarta újból megfogalmazni a háborút, hogy az értelmetlenségből értelmet merítsenek. Oliver Stone a jelenben mondatja hősével: "Mindazoknak közülünk, akik átélték a háborút, kötelességük az újjáépítés, mások megtanítása arra, amit mi tudunk és meg kell kísérelnünk a számunkra még hátralévő években megtalálni a jóságot és az értelmes kiteljesedést." Elképzelhető, hogy egy fiatal mozilátogató ezután még hinni tud dzsungelbeli kalandjában Salvadorban vagy Nicaraguában? A válasz egyértelmű. folyt, az első oldalról ACHILLES SARKOK ban, hanem olyan légkör létesítésében keressek, amelyben ( a fegyverkorlátozás és teljes leszerelés reálissá válhat. Különben az Achilles sarkokon keresztül valamely Exocet vagy egy vakmerő repülő elvághatja az emberiség fölötti Damokles kardot.
