Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-28 / 21. szám
Thursday, May 28. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. EGY FILM MARGÓJÁRA (THE ASSAULT Fodor Erna (Budapest): ZEISEL ÉVA A MODERN AMERIKAI KERÁMIA ÚTTÖRŐJE "Amikor az Egyesült Államokba érkeztem, a vita arról, ho^y vajon az ipari termelésben vagy a kézművességben • keletkezik nagyobb művészi érték, még mindig folyt. A kifinomult porcelángyártás elsősorban a királyi családok, a nemesség, az arisztokrácia igényeire koncentrált, csak később indult a szélesebb piaci szegmensek felé. Nekem mindig az volt az érzésem, hogy az ipar számára tervezni legalább akkora Őröm mint az edényeket kézzel megformálni." - Írja budapesti kiállításának katalógusában Zeisel Éva, akit az Iparművészeti Múzeum katalógusa nemes egyszerűséggel "a modern kerámia úttörőjének" nevez. Zeisel Éva munkái leheletfinom módon kielégítik az amerikaiak legegyszerűbb, legfinomabb Ízlését, nyoma sincs benne még véletlenül sem a giccsnek. Könnyedek és elegánsak. Étkészlete díszévé válik bármilyen otthonnak, akár Amerikában, akár Európában. 1946-ban a New York-i Modern Art Múzeumban egyéni kiállítást rendezte^ munkáiból. Zeisel Éva mögött ekkor már izgalmas, gazdag pálya állt. Budapesten született. Édesapja textil- gyáros volt, édesanyja a hires Polányi család sarja. Eva, a jómódú leány már húsz- evesen önálló kerámikusként dolgozik. A Kispesti Kerámiagyár szervizek, vázák, dísztárgyak tervezését bizza rá. Utána Budapest, Hamburg, majd Berlin következik. Innen a Szovjetúnióba indul és 5 éven át megteremtői között van mai tárgy- kultúráinknak. Három éven át dolgozott az akkor a világ legnagyobbnak tartott dulevoi kerámiagyárában, mint tervező. 1937-ben a külföldiek ellen folytatott perek nyomán elhagyta az országot. Bécs, Budapest, London után 1938-ban érkezett az Egyesült Államokba. A brooklyni Pratt Institute Art School^ ban dolgozott és tanított egyszerre. Ö alakította ki az iparorientált képzést a kerámia és a porcelán tervezésében. Alkotómunkája a II. világháború alatt, majd az azt követő években az amerikai tervezés élenjárójává, a kerámiaipari formatervezés egyik megteremtőjévé avatta. 1946 és 1952 között tervezett étkészletei az amerikai otthonok tízezreiben váltak családi készletté. E( sorok írója, bár akkor nem ismerte Zeisel Évát, ma is büszkén mutatja abban (folytatás a 8. oldalon.) Egy táblát kellene az ajtóra tenni, amin az életbe lépünk, mintegy figyelmeztetésül: "Enter at your own risk!" ("Vigyázat, veszély!") Csak azért, hogy később, amikor olyan dolgok történnek velünk, amelyekről embertársaink majd széttárt karokkal közük: "C'est la vie" - senki se mondhassa, hogy nem figyelmeztették már a kezdet kezdetén. Sőt, talán ez a tábla azzal a pszichológiai haszonnal járna, hogy a magabiztonság illúzióját ébresztené az emberekben, miszerint sorsukat ők és nem Buta Véletlenek alakítják. (Buta Véletlen-nek tituláljuk az olyan katasztrófákat, amelyek beleegyezésünk nélkül, ám kétségtelenül velünk esnek meg.) Eszerint ha az amúgy felhőtlennek ígérkező gyermekkorunk a nácik által megszállt Hollandiában telik el, az egy Buta Véletlen. Sőt, Buta Véletlen az is, ha a mi utcánkban lőnek le egy kollaboránst, pont azon szomszédunk háza előtt, aki majd a mi ablakunk alá húzza a halottat. Ám ha emiatt kiirtják az ember családját, ahhoz a véletlennek már semmi köze - azt tragédiának, bosszúnak és náci logikának nevezzük. Persze, 12 éves korában az ember ritkán gyárt definíciókat az eseményekre, inkább fél- és fáj, döbbent- és ijedt, mint Anton, a külföldi filmek Oszkár-diját elnyerő Merénylet című film főszereplője. A film történetének magja az az éjszaka, amely alatt a merényletet elkövetik és a továbbiakban arról szól, hogy ez milyen hatással lesz a bármilyen módon belekeveredett emberek későbbi életére. A fantasztikus az, hogy a story olyan fegyelmezetten szerkesztett, hogy bár több évtizedet ölel fel, a néző nem vész el a szétfutö életek szálai között, és nem kell kétségbeesetten gondolkoznia, hogy a felbukkanó karakterek közül ki kicsoda és mi az ördögöt keres a történetben. Mert a film Antonra épül, akinek élete mint egy főútvonal vezeti végig a nézőt az eseményeken, amelyekben a többi szereplő a vele való találkozások alkalmával próbálja igazolni a merénylet éjszakájának, majd későbbi életüknek az eseményeit. Hogy ki mennyire tudja magát függetleníteni múltjától, azt személyisége határozza meg. Hiszen az élet láthatatlan zsebeket vág rajtunk és teletömi őket néha simogató, A MERÉNYLET) néha szúró fájó pillanatokkal, amelyeket később emlékeknek nevezünk. Vannak, akik képtelenek kivenni a kezüket ezekből a zsebekből és életüket az emlékek közötti turkálással töltik el. Ahogy a filmben a merénylők egyike. Vannak, akiknek lelkiismeretük tartja a kezüket emlékzsebeikben és igy válnak magatehetetlenné es halottá. Ahogy Antonék szomszédjával történt. És vannak, akik arra számítanak, hogy majd az idő bevarrja ezeket a zsebeket és, hogy véletlenül se érintsék Őket az ilyen emberek, az ég felé nyújtott karokkal járnak. Ami persze átkozottúl fárasztó, hiszen az élet ehhez túl hosszú. Ilyen típusú ember Anton, akinek kezeit a Sors kell, hogy belenyomja emlékzsebeibe; múltat idéző ismerés mozdulatokkal, szavakkal és találkozásokkal. A meg nem fogalmazott fájdalom ellenére, ami a történetből sugárzik, a film olyan tárgyilagos marad, amennyire az ember tárgyilagos lehet emlékekkel, amelyek időről-időre darabokat harapnak ki az idegeiből. És bár az utolsó jelenet a filmben egy béketüntetés közepén zajlik le, amint Anton magához szorítja a fiát, a moziból távozóban még Pangalloz mester is veszítene az optimizmusából. Hiszen a második világháború milliókat érintett és üldöz azóta ilyen vagy olyan formában. Hívjuk őket ismerős szavaknak, mozdulatoknak, találkozásoknak, vagy akármiknek... amik miatt az akkor-azóta sérült embereknek az a világ már képtelen a világok legjobbika lenni. Erről szél Fons Rademakers filmje és biztosan kevés ember van, aki képes kivonni magát elgondolkoztató mondanivalójának hatása alól. ’ LONDON. Thatcher miniszterelnök kortesbeszédeiben hangoztatja, hogy ö ho^ta rendbe az ország gazdasági helyzetet. Ezért kéri a szavazók támogatását a junius 11-i parlamenti választásban. Kinock, a Labor Party vezetője fó’lteszi a kérdést: ha az ország gazdasága oly jó helyzetben van, amint azt Thatcher miniszterelnök véli, mi a magyarazata annak, hogy a munkások több, mint 11 százaléka munkanélküli? Feltételezem, Hogy ón MARTELL-t iszik. MARTELL COGNAC A cognac gyártmányok büszkesége 1715 óta. Imported Cognac, 80 proof, The Jos. Gameau Co., Louisville, KY.
