Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-14 / 19. szám
Thursday, May 14. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. GYURKOVICS TIBOR: VERSENYFUTÁS Regi räkosi rétek... Ordít a napsugár. Tombol. A levegő úgy pezseg, mintha forrna. Az égre akkora felhők pufokozódnak, mint valami abszurd habostorta. Csak még, csak még nagyobbra nőnek, az ég meg olyan kék, hogy szinte elreped. S a felhők csak nőnek, nőnek, emelkednek, tornyosodnak, mintha egyenesen a végtelenbe tartanának. Valami ismeretlen tartományba, Isteni tartományba. Kitágul a világ. Lélegzik, s lélegzetvétele hallatszik, dobog a tér. Tam-tam, zeng a levepjő teste. Regi rákosi rétek... Hosszú volt a tél. Mennyire szerettem mindig a telet! A legszebb évszakom volt. Mikor hosszú, fehér palásttal van végigtakarva a szenvedő főid. A táj vállán puhán simul a hő le^le. Ragyog a fehérség. Most mégis, hosszú volt a tél. Mint egy túlfeszített állapot, háború, belső nyomott- ság. Aztán a fehérség is elveszett a vidékből, helyette szürke, nyomasztó leplek jöttek. Szálldostak, elborítottak mindent, agyat, szemet, a pára szürkéje beleivodott mar a csontjaikba. i Megint visszatértem a re^i rákosi retekre. A Rákos-patak menten terültek el, mint hatalmas közigazgatási fövény, fú es reptér, játszóhely és kalandozások hona. Megint együtt a csapat. A gyermekkor csapata, amikor huj-huj-hajrával törünk a bokrokra, hadonászunk az ég nagy díszlete előtt, rámázolva az örökkévalóság falára. Micsoda boldogság! Micsoda öröm! Kicsattan az ég, kicsattan az ember lelke. Egyenlőség, testvériség, szabadság! Hogy elhiszi az ember, hogy megéli! Egy mindenkiért, mindenki egyért! Száguldunk a patak mentén. Ha egyikőnk elesik, máris odaug- rik valaki, fölsegiteni. A vérző térdet bebugyolálják jótékony baráti kezek. Mint megállított idÖfelvetelek, villannak belém a képek: fekszem a földön, és egy kis masza- tos kéz kaparászik a szemem előtt, hogy megszabadítson valami porszemtől, kvarckristálytól, rovardarabkátöl. Könnyeken át látom az eget. Milyen magas! A fájdalmat is befogadja. A kis barát keze fönn rÖpdös a szemem előtt a levegőben, mar az égig ér vagy még tovább. Időtlen pillanat. Hol vagytok, regi rákosi retek? Mikor jöttünk el végleg azokról a bebarangolha- tatlan nagy mezőkről, térségekről, lelkünk szabad pusztáiról? Hová szóródott szét a csapat? A felnőttek beleszóltak játékainkba. Mi hiába száguldoztunk a magunk szabadságában, köztünk hiába nem volt különbség, osztályhelyzet, vallás, ruha, lábbeli-különbség, egyszer egy magas, mondhatni hori- horgas férfi állított be közénk, és azt mondta:-Fussatok versenyt fiuk! Mire való a rét? Küzdelem! Erő! Gyorsaság! Bandi is játszik veletek, ő is futni fog. JÓ? Elővezette a kisfiát. Régebben is láttuk, nem mert közénk jönni, félénk volt, mi is hiába hívogattuk.-Persze, gyere csak, Bandi - fogtuk meg a kezét, és magunk közé fogadtuk. Föloldódott, játszott. Hamar. Az apja megszólalt:-Versenyezzetek, fiuk! Bandi is nagyon szeret versenyezni!-Apa, még nem is versenyeztem!-Nem versenyeztél, nem versenyeztél. De szeretsz versenyezni, nem igaz?-Mi az a versenyzés?-Jaj fiam, ne légy mar ilyen tő'kkelü- tött! Nem vagy te olyan nyápic! Legyőzöd NILES, Ohio. Csak pár napja jöttem ki a kórházból es ágyban olvastam a gyönyörű húsvéti fohászt. Könnyes szemmel, hálás szívvel tízszer is elolvastam Kincses Mária írását es az albumba helyeztem. Nekem ez örök ima. Az ő tiszteletére küldöm csekély kis adományomat lapunk fenntartására. Ezer hála érte, nagyon is a mai életünkhöz szólHerczegné Mellékelem előfizetésemet és egyben jelzem, hogy élvezettel olvasom lapjának történeti és kultúrtörténeti cikkeit. Szerény véleményem szerint különösen érdekesek és értékesek Haraszti Endre cikkei, melyek megérdemelnék, hogy idővel kötetekben Összegyűjtve jelenjenek meg. Az ilyen tudományos felkészültséggel irt ismeretterjesztő Írásoknak legtöbbször nagyobb a hatásuk, mint a kizárólag tudományos céllal és hallgatóságnak irt müveknek. Haraszti valóban remek és dicséretet érdemlő munkát végez. Maradok tisztelettel, Dr. Vardy S. Béla tanszékvezető egyetemi tanár CHICAGO, ill. Küldőm előfizetésemet és adományomat a lapfenntartásra. Elismerést és pártolást érdemelnek a lap előállításáért. Sajnos, sok külmunkatársat veszítettünk, mint Gellért Hugót, Vágó Oszkárt. Az elhunytak emlékét tiszteljük, de aki még él, és nem béna, az tehetsége szerint könnyítsen munkájukon. Ha van valamilyen esemény, vagy cikk, amit érdemes kiollózni más lapokból, jól teszik, de hogy Szálasi hogy kerül a mi lapunkba? Mi a tanulság ebből? Gömbös vagy Szála- siék nem voltak mások, mint Hitler kullancsai. A pöcegődórbe emlékükkel. Ez már*- tirjaink gyalázása. Alex Smied UNION CITY, N.J. Küldöm szerény adomanyomat a 85. jubileum alkalmából. Adja Isten, hogy nagyon sokáig vigyek tovább a munkát a világ magyarsága erdekeben. Az Évkönyvet es az újságot igen szeretem, sok igazság es sok tudnivaló van benne. Örülök, hogy küldik. További sok sikert kívánok. Béla Szabó WASHINGTON,D.C. Köszönettel vettem az Évkönyvet es csatolok erte ot dollárt. Az Évkönyv gyönyörű, sok szép olvasnivalóval. Igen megnyerte a tetszésemet. Terez Kaszap Dr* GERGELY ANNA BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS korházi affiliációval (magas vérnyomás, cukorbetegség, szív, tüdő, máj, gyomor és egyéb megbetegedések) Teljes kivizsgálás. Rendelés: előzetes bejelentésre hétfő, szerda: délután 3.30 - 6 óráig kedd, péntek: délelőtt 9 - Tóráig 330 E 79th SL# 1-D New York, N.Y. 10021 (1st és 2nd Ave. kozott) Tel.: (212) 737 0370 Medicare-t és privát biztosítást elfogadok d Illa olAd l. IC ICöíjCI Cl Zi CloU« UClUlbZi Cl célba. Szeretsz versenyezni, vagy nem szeretsz versenyezni?-Ha azt mondod, akkor szeretek.-Szeress. Fuss, rohanj! Versenyezz!-Versenyezzek? - máleskodott még egy darabig Bandi, aztán nagy körülményesen leült a földre, fölvette a futócipöjét, nyo- morgatta benne a lábát, aztán nekiállt a startnak a nagy réten. Az apja vezényelt. Futottunk. Minden erőnket beledobva. Egészén el kellett futni az Orgonagyárig. Repült velünk a táj. Mindenki nekieresztette az izmait. Samu ért be elsőnek, en másodiknak, Gerencsér lett a harmadik, Máramaros Pista a negyedik, ő nagy bakancsban futott, alig bírta emelni. Messze, a láthatatlanságból bóklászott elő Bandi a fenyes futocipöben, talán törte is a lábát az 'új cipő, a gumi izzasztotta, meg izmai sem működtek valami fényesen. Mindegy. Mi lerogytunk a fűre, regi rákosi rétekre, a hosszú futás után kiziháltuk magunkat, elterültünk a nagy iramtól. Bandi meg becammogott az Orgonagyárig, aztán visz- szafordult, és haladt az apja felé.-Mi a nyavalyát akar ez? Hova megy?-Nem bir megállni, mert akkor összerogyna. - Nevettünk.-Milyen elszánt!-Az arca egészen belefeszül. t-De az apja is hadonászik, mintha biztatna.-Biztosan' kétszer kell megtenni a távot, te marha! - Gerencsér már ugrott is föl, nekieredt visszafelé a futásnak. En a nyomában. . §atnu js rákapcsolt, futattunk eszeveszetten, Máramaros I?ísta lerúgta ’magáról a nagy bakancsot és röpült a réten. A Bandi gyereknek mérhetetlen előnye volt. Már ott kalimpált a kiindulópontnál, a Rákos-patak egy méter széles pallóhid- ján. Megfeszültek az izmok, mint a hegedu- húr. Talán hallani is lehetett volna, ha jobban odafigyelünk. De mi csak futottunk tovább. Szállt velünk a táj. Máramaros Pista csapott át elsőnek a kis fahidon, be a túloldalon lévő célba, egy bokron lévő zsebkendőbe. Samu is elhagyta a nehezen vánszorgó Bandit, kicsit taszajtott rajta, végül is Samu lépett elsőnek a hidra, Bandi megbillent. így Samu másodjára érintette meg a büvŐs zsebkendőt. Gerencsér a hid karfáján mászott végig, megelőzte Bandit, igy aztán harmadik lett. Előttem a hídon cammogott Bandi, fulladozva, lihegve, én megtorpantam. Ha megtaszajtom, belezuhan a vízbe. így együtt kellett megkaparintanunk a győztes zsebkendőt a szép, régi rákosi réteken.-Gyerekek - mondta Bandi apja, aki a Szerencsi Csokoládégyár igazgatója volt. - Szépen dolgoztatok. Megkapjátok a jutalmat. Máramaros Pistát sajnos ki kell zárnunk a versenyből, mert mezítláb futotta végig a másik távot. Samu szabálytalanul előzte Bandit, majdnem fóltaszitotta. Gerencsér a korláton kúszott át, nem érvényes. Bandi az első, ez a szőke srác meg a második. - Mutatott rám. Hunyorogtunk. Égett a nap. Tavasz volt. A férfi egy je- vényt Bandinak adott, egy érmet nekem. Kerek aranyérme volt, sztaniolba csomagolt csokoládé. Elolvadt a napon. i Egymásra néztünk. Felnőttek lettünk. Áradt a levegő, a nyers tavasz. "A madarak az égig fölröpültek, vagy még tovább."
