Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-30 / 17. szám
Thursday, Apr. 30. 1987. AMERIKAI MAGYAR S^Ö" ‘ IRODALOM Ne rontsák a magyar film presztízsét! Gazdag Gyula munkáinak jelentősébe a magyar dokumentum-filmművészet térén tagadhatatlan. Ám, ha a hazai filmesek szeretnék belopni magukat a nemzetközi mozirajongók szivébe, talán jobb minőségű és időszerűbb filmekkel kellene próbálkozniuk, mint ahogy a MOM-ban (Museum of Modern Art) a Gazdag Gyula alkotásaiból készült sorozat tette. Miután senkinek sem kell keserves harcot vivnia a jegyekért a magyar filmek vetítésekor, azt a kevés embert, akit a kíváncsiság ilyen-olyan okból becsalogat egy előadásra, a székekhez kellene szegezni, jól megszerkesztett, külföldiek számára is érdekes mondanivalbjú filmekkel. Ehelyett az ápr. 19-én, délután vetített 1974-ben készült Szilveszter cimü film iróniája durva volt és majdhogy nem sértő a magyarokra nézve. A film Budapesten talán a magyar társadalom kritikájának számit, ám eszben kellene tartani, hogy itt a rólunk alkotott kép egyik mozaikjává válik a külföldiek (new yorkiak) számára. A nemzetközi film- művészetben még nincs olyan kimagaslóan jó és stabil pozíciónk, hogy ilyen rossz minőségű montázzsal képviselhessük magunkat. A délutáni előadás keretében vetített másik két film a "Hosszú futásodra mindig számíthatunk" és a "Válogatás", szintén ügyes melléfogás volt a vetítést rendezők részéről. Gazdag sokat hangsúlyozott iróniája ezekben az alkotásokban is inkább csak a magyarok számára működik. Hiszen, bár a MOM-ba járó amerikaiak feltehetően rendelkeznek bizonyos információkkal a magyar, ill. a Kelet- európai helyzetet illetően, de a "Hosszú futásodra..." cimü film (amely szatíra egy hazai község vezetőinek butaságáról), vagy a "Válogatás" (amely egy ifjúsági zenekar kiválasztásának folyamatát ábrázolja egy vállalati KISZ szervezet által) igazán csak a filmek készítése óta eltelt idő tükrében szatirikus. H És mit tud az azóta eltelt 10-20 évről egy amerikai? Ha ez a program a magyar filmhét címén futott a MOM-ban, akkor kínos, ho^y ezekkel a filmekkel kívánjuk reprezentálni magunkat. Ha ez "csak" egy Gazdag Gyula filmhét volt, kínos, hogy ezeket a filmeket Gazdag legjobb munkái közé soroljuk. E.N. Magyar akácok idegenben Minden tavaszkor feltűnik a ködben Akácvirágos ven falum határa, Emlékeim, akár az ehes méhek, Zsongva szállnak az illatos virágra. Akár, te szent, ősi magyar fa, Veszett fajtánknak veszendő képe, Lombot még hajtasz, de már nincs virágod, Hiába hozták az idegen földbe. Látom tengődni csenevész fajtádat A fa-bábelek nagy rengetegében, ügy állasz árván, alig ismerek rád, Bogáncsok között, elhagyott útfélen. Nézem: gyökered mily mélyre fúródott A bölényvágta Ős humusz alatt. Agad sovány, csak tövised nőtt meg, Szinte szégyenled előttem magad. Állok, nézlek és simogatlak S kérdem: mi bajod, szólj az istenért! Nem ért magyarul. Búsan rázza lombját, Megszúr, s telkemből kiserken a vér. Szegény magyar fa-fajtám, óh be szánlak, Ha lombod közül jövendőbe nezek. Fajtánkat verő husángnak szánták itt A nemzet-gyilkos úri gyászvitézek. Míg lehajtott fejjel búsan baktatok Idegen világ sáros országutján, Föl-föltúnik, de már kiveszőben Viragtalan, vad, koldus magyar fajtám. Levágok egyet botnak és emléknek, Mi ketten egymást most már el nem hagyjuk, Két bús magyar sors: koldus és koldusbot, Vigasztalgatva egymást támogatjuk. M f ä ( f O mar kiszáradt, most en vagyok soron, Rólam is hullnak a lombtalan ágak; Vándor, ha síromra majdan rátalálsz, É vandorbotot szúrjad be fejfának. 1942. Varga József V* MM Mohácsi Regős Ferenc rajza MŰVÉSZET BENEDEK FERENC A Tavasz érkezése Hosszú hetek óta az ég ránkboritotta ólomszürke esernyőjét. Olyan volt ez a világ, itt kinn a hegyekben, mintha egy óriási hangárban dolgoztunk, tettünk-vet- tünk volna. Az ég szürke boltozata nyomasztóan terítette le életünket. A hó hosszú hetek alatt kipárnázott mindent és sokszor kiabált a csönd. Ebben a végtelen csendben már hetek . óta várakoztunk. A fák megmerevedett, égbenyúló karjai kétségbeesetten hívták a tavaszt. A madarak is nyugtalanabbak lettek. Apró kis hangokat hallattak, mint amikor a zenekar egy nagy szimfónia előtt próbálgatja hangszereit és csak a karmesteri pálca beintésére vár. Már napok óta éreztük, hogy jönni kell az "ébredésnek". Ma győzött az ujrafakadó élet, a Mindenség törvénye, mely hosszú évezredek óta nem változott: a Tavasz megérkezett. Ma reggel megjelentek a vörösbegyek, ezek a galambnál kicsit kisebb, piros hasú, kedves madarak. Pontosan visszajöttek ide, erre a felülről, csak tenyérnyi kis zöld négyszögre, ahol ismételten élni fognak szeptemberig. Először sokan jönnek. Egyket nap alatt felosztják maguk között a területet: a ház előtti gyepen marad kettő, a gyümölcsösben is, a farm további területein úgyszintén. Ehhez a felosztáshoz szigorúan ragaszkodnak. - "No trespassing"- Aztán a kettő felváltva üldögél egy magasabb helyen, napokon át figyelve, hol lehet a legjobb helye az idei fészeknek. - Fészekrakás... költés... etetés... repülni tanítás, mindmegannyi szülői gond. Aztán el is múlik a nyár. Egy szép napon, na^y gyúlésezés közepette elrepülnek valahova délre. Minden évben, minden tavasszal, amikor meglátom őket, nem is tudom, minek örülök jobban: a találkozásnak, vagy, hogy újra megértem egy tavaszt. - Emigránsok. - Kicsit emberi sorsuk van. - Minden tavasszal uj fészket raknak, mert a régit a téli viharok széjjeltépik. Kora reggel vadlibák húznak át az égen. Zajos gágogásuktól hangos az egész vidék. A gyümölcsfák alvó rúgyei is ( ébredeznek. Barna ködmonük alatt már látni lehet a vadonatúj, fényes-zöld ünneplóruhát. A téli hidegtől kiégett fű reggelre lágy, zöld pázsittá fordul. Aztán megjelennek a mezei virágok, amit az ujjongó természet a nyár felé menetelő Tavasz lábai elé szór. Nem lehet nem észrevenni, hogy szemtanúja vagyok a legcsodálatosabb ünnepnek: a megújhodásnak. Nem lehet nem észrevenni, hogy minden ujong körülöttem, minden ünnepel. Több mint hetven éve vagyok a szemtanúja és részese ennek a csodálatos színjátéknak, ami mindig uj. Uj, mert körülöttem újjászületik minden és ebben a megismétlődő újjászületésben benne van a nagyszerű Vegtelen és ennek a csodálatos láncolatnak én is egy parányi szeme vagyok. Minden évben az ősz elküldi nekem az ajándékát: a feher hóba csomagolt Tavaszt. Gyere velem... Ujjongjunk együtt (es harsányan válaszoljunk a kiabáló vadlibak- nak: "Igen... tudjuk... itt a Tavasz."
