Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-30 / 17. szám
1902-1987 AMERIKAI Ára 50 cent Hungarian Word Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 ISSN 9194-7990 Second Class Postage Paid at New York, N.Y. Vol. XLI. No. 17. Thursday, Apr. 30. 1987. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 KÖSZÖNJÜK SORS, HOGY TÉRT NYITOTTÁL NEKÜNK,TENNI VALAMIT AZ EMBERISÉGÉRT! BESZELJ EMLEKEZETI "O Muse,— o mente che eerivesti cio chio vidi" "O Múzsa,— o lelek, aki irod, amit láttam_" Dante: Inferno Elérkezvén szolgálatunk eme, egykor elérhetetlennek vélt állomásához, lapunk 85. évfordulójához, kérünk Ó Múzsa, az Emlékezet Múzsája, szólj hozzánk! Beszélj, ihlesd meg lelkünket, hogy méltó módón tudjuk megtisztelni azokat a nemes- lelkű, öntudatos, áldozatkész amerikai magyar testvéreinket, akiket - költőink szavaival élve - "éhe a kenyérnek, éhe a Szónak, éhe a szépnek" hozott közénk, akik "papok, katonák, polgárok után" lapunk szavára lettek "hú meghallöi" a társadalmi fejlődés törvényeinek és álltak helyet, itt Amerikában, a magyarság nevében az emberiségért. Segíts, óh Múzsa fenntartani azok emlékét, akik az évek hosszú folyamán tevékenykedtek, ezernyi megpróbáltatás közepette a haladás táborában, akik megosztották es megosztják kenyerüket velünk. Lebbentsd fel, hacsak pillanatnyilag is, a feledés fátylát, hacsak egy kis részérói annak, amit ők tettek és tesznek ér- ' tűnk, az amerikai népért, az amerikai magyarokért, az emberiségért. Idézd fel lelki szemeink előtt ama névtelen hősöket, akik már 1893-ban megpróbáltak egy mun- kaslapot alapítani, a Népjogot. Pergesd le a halhatatlan emlékeket, a gyűlést 1902- ben, amelyben megszavazták a Népakarat megindítását, az első világháború küzdelmes éveit, szerkesztőségünk feldülását a háború ellenzése miatt, a hajszát a szerkesztőnk ellen, alapitóink százait, akik a postai szétküldési jog megvonása alatt egy even át személyesen hordták ki a lapot az előfizetőkhöz. Adózzunk egy pillanatra Perlusz Miklós emlékének, aki e munka végzésé közben esett össze Detroit utcáin. Emlékezzünk egy pillanatra Lényi Kálmánra, akinek rendőrgolyó fúrta át ifjú szivét, mert munkanélküli segélyért kiáltozott. Tűnjön fel még egyszer Gellért Hugó, amint a Hudson folyó fölött repülőgépről szórja a Horthy-ellenes röplapokat a magyar reakció ideküldött ügynökeire. • Emlékeztess, óh Múzsa, Tóth Andrásra, aki West Virginiában, zsebében az Új Elörével vérzett el egy piketvonalon. Juttasd eszünkbe Somogyi Pált, ifjú szerkesztőnket, amint Petőfi sorsában osztozva esik el a világszabadságért Spanyolhonban. Vessünk még egyszer egy pillantást a mi szeretett Martina Istvánunkra, aki a második világháború végén lapunk szavára elsőnek siet vissza az óhazába egy nagy rakomány bányászlámpával, hogy segítsen a felig elpusztult ország legelemibb szükségletet, a szenet előteremtő bányászoknak a munka ujrafelvételében. Engedd Múzsa, hadd halljuk még egyszer Bartók Belát, amint saját szerzeményeit játssza lapunk rádióprogramján 1944 Őszén, üzenetként tolmácsolva óhazai véreinknek. Mindezekre emlékeztess, Múzsa, mert mindezek mi voltunk, a mi szeretetünk, a haladas, a demokrácia, a szülőhaza népe ügyéért való teljes odaadásunk képviselői. Beszélj, Emlékezet. Beszélj, drága Múzsánk es azután oszd ki nekünk kenyerünket, ami az éveken át ránk dobált kövekért jár nekünk, azok részéről, akik nem értenek, vagy nem akarnak megérteni bennünket. Alkonyodik, oh Múzsa, lehelj egy csokot minden drága munkástárs és munkástársnő homlokára, akik szeretetük, megértésük ezernyi jelével lehetővé tették, számunkra ennek az évfordulónak a megünneplését. Deák Zoltán
