Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-16 / 15. szám

Thursday, Apr. 16. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. SASDI SÁNDOR. Döcögő szekerek... A mecseki országúton egymás mellett döcögött a két szekér. Jobbról is, balról. is az erdő fái setétlettek. A száraz levelet hullató ágakat meg-me^rázta a novemberi szel; szunnyadni készülő madarak csirrené- se halkult, hangosodott. Az öregebb kocsis, Balázs Ferke, a ^yeplöszarat a lőcsre tekerve a pipajavai bajlódott, a megkopott csutorát rágogatta: hiaba, a rövid meggyfatákolmany nem ( szeleit. Káromkodott, szidta a csinálojat, felmenöleg és legkisebb utódjáig. Gyeplő i a lőcsre igazgatva, a két szürke nosztatas nélkül tudja a hazafelé vivő utat. Mintha már ereznék a meleg istálló széna- es kecskeszagát, felkapják a fejüket, de hát a megrakott saroglyának hire-hamva. A másik szekéren a fuvarostársa, DÖmse Vendel, hol az egyik, hol a másik keze fejét hukolta. Mondja a másiknak:-Komám, foga van a hidegnek.-Azért november, hogy legyen nekije.-így igaz komám! Mindszentek tárja ki előtte az ajtót: "Ha már ideértél, ne sumakolj a küszöb menten... Indulás befe­lé!"-Tudok olyat, hogy karácsony havában rekli nélkül telepedtem a kocsideszkara, hónaljamat megnedvesitette a verejték, amig a trágyát dobáltam a tavaszi mag alá szánt földre.-Egyszer igy, másszor amúgy... Azon a májuson, amikor vályogot vetet­tem az istálló toldalékjához, fenékig fa­gyott a viz az itatóvályúbán. JÓ darabig csak a kerekek zörgése hallat­szott^ amibe belejátszott Balázs Ferke dús sörényfi lovának kehébe átváltó prüsz- kölese. Törvényes hiba, urak elébe, vagyis tárgyalásra járt miatta, beperelvén az eladót, de a szakcsi ember pénzért meg­vásárolta^ maga igazát. Mit tehet, vagyis: viselve válik, azaz hogy, amig bírja szusz- szál, húzza az igát szegény pára. Kiértek az erdőből; akkorra a völgyben terpeszkedő réteg fölött láthatatlan kezek teregettek a fátyolnak tetsző, sűrűsödő deret. ( Szelet szabadított a szél, átfutott a hitvány göncök ala, Balázs Ferke a part­nak felfelé ostort használván, hangosan biztatta a lovakat. Jobb keze a hónaljában, annak tenyerébe hasított a kidó'ntött cser­faszilánk. JÓ ideig békét hagyta, most paprikát szórt beléje a kerekedő sűvités, az keseríti és mondatja vele:-Vetkezem, vagy sem, de felkérdem a Felettünk Valót, mifenének teremtett a világra szegényt?-Ha nem tenné - kerdez vissza Vendel -, ki fuvarozná a papok fáját, ki birkózna a földdel, az aljamunkával? Szolgálj azok­nak, akiket az ur kegye a jobbjára ülte­tett.-Pártfogolja amazokat... Beszélte a göd­rei ütkaparó, hogy a Szent Istvan-napi égzengésben az uradalom 220 szarvasjó­szága közül hogyan és miképpen szemelte ki a villám a csordás egyetlenegy csirate­henét, azt a soványát, azt, amék árpát, másféle szemest sohase kóstolt, azt a nyam­vadtat kereste meg a hizlaltak között. Másnap száraz kenyér jutott csak az ót csordásgyereknek reggeliként. Hegytetőre érvén zihált az Öregebb fu­varos sűrű sörényű heréltje, Ferke tekin­tete követte a másik fuvarosét, de együt­tesen is hiába várták a csodát... Azonban említendő, hogy Ferke jobb tenyerének fájdalmas saigása hirtelen megszűnt, el­múlt szorongása amiatt, hogy ma - éppen a sérülésé miatt - másfel öllel kevesebbet fuvarozott a székesegyházi uradalom tele­pere.- Tehen is megnyalja a borját, kutya is hempergeti a kölyket...-Mire érted koma? t I-En arra, hogy a gyerekért mindent el­szenvedek: derekam nyilallását, térdem sajgását... A fiatalabb más vizeken evez:-A sok gond, az semmi? A nagylányt kerülgeti Also Czakó egyetlenje, de az idén még cseresznyét termett az a fa, amékből Kleiszt tisler ágyat, sifonért lesz készítendő: ... Ingyert? Sok pénzért, és hogyan fizessen, akinek a bukszája üres?... Ferkénk csak kapaszkodik a fehér fel- hőbe:-Déltájon, ho^y kibabralt velem a cser­faszilánk, mérgemben lekáromkodtam a magasságából a Jóistent, most áldom, mert annak köszönhetem, hogy a kökény­bokor mellett ráleltem a somfaágra, som- faagon a három som fénylik... dércsipett setétvörös gyümölcsre... Leveszi misérevalóból köznapivá szinte- lenedett kalapját, látni nem látja, de két ujjaval óvatosan kitapogatja gyerekének szánt kincsét. Fütyörészett. Szégyenkezve abbahagyta, elkezdte azt, ami ez ideig sohase nyugtala­nította:-Hihető az, Vendel, hogy nem láttam meg a pólyából kikerült Kisferke szeme színét? Ha felkérdezed, hápogok, mint a tömölud, mentegetvén, hogy aki hajnal­ban indul, az esti harangszo hozza vissza...-Hagyd abba koma! Én talán sokat vizs­lattam az enyéimet? Az asszony nyügőskö- dik velük, születésüktől, tollasodásukig.-Azt se tudom, kék-e, fekete-e kölykom szeme színe. Csendes a falu, hacsak a kutyaugatást nem vesszük számításba. Mátis molnár házának egyik ablaka csorgat feléjük sárga fényt. Csiszer, a magtalan özvegy surran a Hüsiközbe. Szuszoghatna a tollas párna alatt, de mászkál, mint Orbán lelke; kém­lel, les, vetkőző asszonyt, olyat, aki tan ajtót nyit előtte.-Ha én egyszer elkapnám az ablakom alatt, holtig megemlítené... Ezt mondva a fiatalabb fuvaros a fele­ségére gondol, szája szélere boruló bajusza vastag szálát rágogatja, furcsán sóhajt, olyant, hogy sóvárgásból nyögésbe vált át. A következő gondolata: "Hol én vagyok fáradt, hol az asszony panaszolja a nagy­mosást, a meszelést..." A gémes községkut rudja ferdén érintette az eget; nem ott, ahol legsűrűbb a csillag, kikereste a setétbe borultat.-JÓjcakátkomám...-Ha későbben érnék, mondd az erdész­nek, kúrálom a kehes lovat... gőzölés nél­kül nem foghatom kocsi elébe... Az idősebb fuvaros tudta, hogy az asszony kinyitotta jő előre a kaput, azt is, hogy mindjárt hozza a konyhai lámpást. Segít kifogni, ellátni a lovakat. A harmadszor melegített vacsorát szót­lanul teszi az ura elébe. Amaz kanalazza a levest, akkor szólal meg:-Szalonnát aprogattam bele... Keresd ki. ( ( A nagylány szuszogását hallja a konyha­ágy felöl, a házasulandót, valamint a ser- kedÖ bajuszu kamaszt nem kérdezi, annál mohóbban Kisferkét, miközben a bölcső felé les: Bárány, tojás, locsolás Nem véletlen, hogy az évszakok legszeb- bike a tavasz, hiszen csupa kezdet, csupa reményteli indulás, újjászületés. Ezért érthető, hogy a természeti népeknél is nagy ünnepséggel, vidám mulatsággal kö­szöntötték a kikeletet. Ennek folytatása a modern, egyisten hivő vallásokban a hus- vét ünnepe. Magyar elnevezése is onnan származik, hogy a hívók a feltámadás ünne­pét megelőző böjt végén, ezen a napon kezdhették meg a husevést. Sokféle szokás, játék, jelkép kapcsolódik a húsvéti ünnephez. Mindezek jó része a kereszténységet megelőző korok örök­ségé. A husvétkor szokásos bárány^ sonka, kalács^ tojás fogyasztása nem csupán kony­hai elvezeteket jelent, hanem ezeknek jelképes értelmük is van. Persze, ahány vallás, ^ ahány tájegység, ahány hagyomány, annyiféle magyarázat. A húsvéti bárány Krisztust jelképezi, s ezt összefüggésbe hozzák azzal a bárány­nyal, amelyet a zsidók ettek az egyiptomi kivonulásuk alkalmával. így volt-e, vagy sem, a bárány ma is "divatos" világszerte. A tojás voltaképpen az újjászületés jel­képe. Az egyiptomiak, a perzsák, a kínaiak, de az ógermán es ószláv népek is a tavaszi ünnepen tojásajándékkal kedveskedtek egymásnak. Ezt a jelképet vette át a keresz­tény hagyomány is. A tojásból kikelő madár jelenti az örök folyamatosságban a megúj­hodást, a szárnyalást a magasba, a jövő­be. A tojások díszítését mindenütt külön­böző motívumok gazdagítják. Festik, kar­coljak, ragasztják, sŐt meg is patkolják őket. A magyar himes tojásnak külföldön is jo hire van. Például a Matyó Népművé­szeti es Háziipari Szövetkezetnél több, mint ötvenezer jellegzetes motívumokkal díszített tojás készült, amelynek kéthar­mada külföldi piacra került. A locsolás ugyancsak az újjászületés jelkeprendszeréhez tartozik. Husvét hét­főjének délutánján egy-egy csinos leány úgy illatozik a szorgalmas locsolók jóvol­tából, mint százféle virágból összeállított szagos bokréta.-Idejében vacsorázott? A kis agon setétlő három szem somot babrálgatja elformátlanodott mutatóujjá­val. Az asszony észreveszi tenyere sérü­lését. Tiszta gyolcsot hasit, sósborszesszel pátyolgatja. A házasulandó csizmájának a kocogása hallatszik, az is, hogy fütyo- rész; megy az istálló felé. Bizonyosan dob még e^y vetetet a tehén elébe. A bölcsőn táncol a lámpa sárga sugár­zása, de mihaszna? Kisferke szorosra csu­kott szemmel alszik.

Next

/
Thumbnails
Contents