Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-16 / 15. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Apr. 16. 1987. Tisztelt Deák Zoltán Kérem nézze el, hogy ilyen késón köszönöm meg önnek azt a nagyszerű újságcikket, amit könyvemről irt általam nagyra- becsült újságjában, az Amerikai Magyar Szóban. Különösen halas vagyok azért, hogy könyvszemléjében megemlítette Gödöllőt, ahol a Francia-Magyar Kollégium igazgatója voltam. E pozíció miatt a( Gestapo sokáig üldözött. 1944. julius 14-en megsemmisítették francia nyelvű könyvemet, amelynek cime The French-Hungarian Dynastique Relations and Preface volt. Szerencsére én rejtőzködéssel túléltem ezt a nehéz időszakot, es csak Budapest elfoglalásakor tértem vissza lakóhelyemre. Barátaimnak, akik között volt Fejér Lipot matematikus es Berkovitz Lili, adott tanácsom helyesnek bizonyult - illegalitás, illegalitásba kell vonulni, ez az egyetlen jó megoldás. Köszönöm könyvem iránti érdeklődését es remélem, hogy hamarosan New Yorkban találkozhatunk. Professzor Gabriel Astrik LESZÁLLÍTOTT ARAK IDŐSKORÚAK RÉSZÉRE Bármerre megyek, ilyen feliratot látok a cégtáblákon. Sokat gondolkoztam ezen, milyen rendes, szociális érzésű tulajdonosok ezek, akik a betegek sorsán akarnak segíteni. Magam is ilyen gyógyszertárban vásárolok, amig ki nem próbáltam az AARP gyógyszertárat, ahol $85.- helyett $61.-, a barátom $48.- helyett $21.-et fizettünk. Elmentem reklamálni a tulajdonoshoz, aki közölte, hogy magas a lakbér es, itt mindenki azt fizeti, amit kér és vegyem tudomásul, hogy nincsen szabott ár. Egy beteg ember, egy agyongyötört egyen, aki lelkileg tönkrement a testi szenvedés miatt, gyógyulást var a gyógyszertől, nem törődik semmivel és fizet, s rablókkal áll szemben. Hamis feliratok által szabályszerűen becsapják a dolgozókat. Ez a kérdés országos jellegű bún, amit csak azért tudnak elkövetni, mert nincs ellenőrzés es ahol nincs, ott cincognak az egerek. Politikai választás előtt állunk és jó volna, ha egy-két jelölthöz feltennénk a kérelmet: "normális árakat kérünk". Végeredményben Ők dolgozzanak az amerikai nép érdekeiért. Kis nyugdíjasoknak nem szabad betegnek lenni, mert erkölcstelenül levágják okét a gyógyszereszek. "Nunu" WINNIPEG. Man. Küldöm előfizetésemet és adományomat, valamint Mrs. Kalász adományát és az Évkönyv árát. Lapunk a mi tanítómesterünk. A világ, valamint az amerikai politikai helyzetről jobb, helyesebb cikkeket nem is lehetne jobban és érthetőbben megírni. Ilyen lapra nagyon nagy szükség van, különösen itt, ahol a nép nagy többsége félre van vezetve a sok propagandával. Igen meglepő a televízión látni, a napilapokban olvasni, hogy mennyire rö'vidlátó az amerikai nép nagy többségé és a jobboldali szakszervezetek vezetői. Sok sikert nemes munkájukhoz. Louis Pollack » A * JhT FODOR ERNA (BUDAPEST): Intenzív, intenzív kezelés Aki ismerős Budapesten, tudja, hogy a fővárostól néhány kilométerre van Budakeszi, a budai hegyek között. E festőién szép vidéken van a körülbelül 30 épületből álló Korányi kórház. Valóságos kis erdőben áll, zöld sávok választják el az egyes épületeket egymástól. Gyönyörű kilátás nyílik a kórház minden ablakából. Az épületek már elég régiek, bár szépen karban tartották es belül is tiszták, kellemesek. Valaha ez az épületkomplexum egyetlen betegséget kezelt csupán, a TBC-t, ami olyannyira elterjedt, hogy Europaban "Morbus Hungaricus"-nak hívtak. Szerencsére ezt a kórt sikerült végképpen megfékezni és ma már sokféle betegséget gyógyítanak a kórház különböző épületeiben, a sokfelöl összejött betegek részére. E hatalmas kórház ma az Orvos Továbbképző Egyetemhez tartozik, dr. Kulka Frigyes egyetemi rektor vezetése alatt, a Szabolcs utcai Orvos Továbbképző Egyetem kórházával együtt. Budakeszin, a sebészeti osztályon dolgozik többek kozott családi barátunk, dr. Kostic Szilard adjunktus; ot kértük fel, hogy az utóbbi időben keletkezhetett rák- gyanus tumort az ehhez szükséges műtéttel távolítsa el. Február 10-én vettek fel a Korányi kórházba és tüzetes vizsgálatok után 13-an kerültem műtétre. Az épület harmadik emeletén volt a műtő, rögtön a bejáratnál. Családom szerint elalhattam a műtőasztalon még a művi altatás kezdete előtt. A második emeleten az intenzív osztályon ébredtem fel a műtét után. Ebben az Öt szobából álló intenzív részlegben töltöttem a következő hét napot. Az osztály dr. Pénzes István professzor felügyelete alatt áll, aki vasfegyelemmel vigyázza a részleget. Ide látogatót csak járóbetegekhez engednek, aki már képes kimenni az előtérbe vendegeit fogadni. De hát Pénzes doktor nem lehetett mindig jelen és jó magyar szokás szerint ilyenkor családom minden •tagja sikeresen beszökött: a lányom szinte mindennap bejárt, még a műtét napjan is. Az ápolószemélyzet, a fóápolónő kivételével, majdnem teljes egészében fiatal nőkből állt, sót volt egy fiú is, Péter, aki sokszor éjszakás volt. Ok állandóan velünk voltak, mosdattak, az orvosi utasításoknak megfelelően elláttak bennünket minden szükségessel, és oly szépen, megértő kedvességgel tették mindezt, hogy nem is tudom eléggé hálás szavakkal ecsetelni. Teljes hét napot töltöttem az intenzív osztályon, és ezek a nehezen dolgozo, kedves nők egy pillanatra sem éreztették velem, hogy talán már terhűkre is lehetek. Egyikük, Bohm Marika, ott lakott a kórház nővérszállásán, és meg szabad idejeben is gyakran benézett hozzám. Egy hét után az utolsó két napra a sebészeti utokezelési részlegbe vittek, ahol a betegeket dr. Forrai István kezelte, a lehető legkedvesebb, legszivélyesebb módon. Itt még két aránylag kellemes napot töltöttem és a nagy műtét után, 13 nap múlva hazajöhettem. Talán illik megjegyezni, hogy soha senki sem nyújtott be részemre számlát, sem a kórházért,' sem a nagy műtétért, sem az altatásért. KÖLTÉSZET NAPJA 1987 április 11. Kiss Attila rajta Tamás Aladár: VONULÓ IDŐ VONULO IDÓ figyelmeztet az első és utolsó pillanatra e nagy, meg nem értett egységre ébresztésre, szikrákra^ lelkiismeretre újjászületésre, csalódásra, gyönyörködésre. Tudunk-e ennyit vállalni? Nap emelkedik minden reggel megszólít mindenkit értik-e szavát? Nem tudom. Kicsiny, féltett országunkra gondolok hétköznapjai és álmai Összefonódnak jólét és szabadság utjai kanyarognak szorongnak,intenek fény és köd között haladnak. Emberek vagyunk tévedezök, vállalkozók tengerek mélyét kotorjuk égitestek titkait tudjuk a jövendőt kutatjuk súlyos múlt terhével és örökségével vállunkon magunk és mások erejét mérjük ne bizakodjunk el nagyon. Magány és szétszórtság kisért meg közömbösség és szeretetlenség döngessük, döngessük az álmosság falait. Fel-fellángoló szeretet régi tűzeire emlékezem elkövetkezik majd a nagyobb méretű idő amikor nem véletlen az egymásra találás nehéz munkák emberei vagyunk végig megyünk ezen az utón is. Ne féljünk hát testvéreim a hajnal nem a költők kitalálása ezt a kort várják álomban, ébren figyeljük éberen, kik értik, kik nem hajtsuk fejünket a panaszkodó szivekre nekünk szól gyenge dobbanása a jelek már megmutatkoztak értjük, vagy sem: a mi időnk ez! Örkény István Kossuth-dijas, kétszeres József Attila-dijas iró, a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából koszoru- zási ünnepséget rendeztek a sírjánál, a Farkasréti temetőben. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT
