Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-26 / 8. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 26. 1987. KENDE SÁNDOR* Kritika Claire Kenneth könyveiről (Szerkesztő megjegyzése: Úgy az amerikai, mint az ohazai olvasóközönség körében altalános népszerűségnek örvendenek Kenneth Claire, amerikai magyar irónö regényei. Ritkán fordul elő, hogy egy iró- -nó művei ennyire állandóan (népszerűek maradjanak. Az Egyesült Államokban, ha egy regényíró mfive feljut az u.n. "best seller" listára, pár hónapig marad ott, azután lekerül onnan, hogy soha többé vissza ne térjen. Kenneth Claire miivei már hosz- szú évek óta vannak a magyar "best seller" listán. Éppen ezért meglepő,( hogy az ohazai sajtóban ilyen hosszú idő múltával jelenik meg egy kritikai cikk a szerző műveiről. Ezek előrebocsátásával közöljük a cikket. Mrs. Kenneth könyveit különben mindig meg lehet vásárolni Püski Könyv- kereskedésében.) A siker!... Ha valaki egyszer meg tudná fejteni, hogy mi a titka! Hogyan születik, mitől lesz azzá? Valamiféle általános hiányt pótol, megnevezhetetlen éhséget elégít ki, titkolt vágyakat helyesel? Egyáltalán: miért pont az a sikeres, az az egy? Talán épp egy olyan kérdésre válaszol igennel, melyet mindenki kérdez, és mindenki igennel szeretne válaszolni rá, de senki sem fogalmazta még meg (vagy épp, hogy nagyon régen), hiszen annyira magatói értetődő? Van-e recept arra, hogy mitől siker a siker? El lehet-e határozni, megcélozni, tudatosan az irányába haladni? - Korántsem művészeti kérdés, még kévésbé irodalmi. Hétköznapi titok. Hát akkor mégis: hogyan lesz valamiből (vagy a semmiből) siker? - Ezt is a Magyar Téká-ban tanultam meg; egeszen közel voltam hozzá, tehát illik vallomást tennem. |t Ugye említettem már, fovarosszerte hirlett, hogy a vállalat mennyire ambicionálja olyan irók (újra) fölfedezését, akik előzőleg alig vagy egyáltalán nem jutottak szóhoz. Ez a (jó)hirünk rendezte úgy a sorsunkat, hogy egy szép nap beállított hozzánk egy irdatlan kézirattömeggel, magabiztosán es fölényesen mosolyogva, szőkén és tarka ruhában: Kende Klári (akihez becsületszavamra semmi közöm, a névrokonság csak giccses veletlen). Azt állította, hogy a Grill Könyvkiadótól irányították ide, mert azok - úgymond - nem foglalkoznak az ilyen "érdekes" könyvek megjelentetésevel. Vállalkozó kedvű főnököm nem rettent meg, a csodabogarakhoz eléggé hozzászoktatta az éppen csak lecsöndesült világméretű őrjöngés - annyit mondott tehat mindössze, hogy jól van, tegye le ^szépén, es hagyja itt azt a paksamétát. Válaszképpen mosoly, csillogd felső fogsor, a (szöke haj meglobogtatása, majd keznyújtas es diadalmas elvonulás. ( ( De az ajtóból még egy kérdés:-Akkor holnap? Molnár György nem csapott ingerülten az asztalra, hanem elnézően ingatta a fejét (azt hiszem, tulajdonképpen jól szórakozott):-Am yira gyorsan azért nem megy szivem. Majd értesítem.- Telefonál? Vagy inkább benézek majd; jó?-Telefonálok.-Maga olvassa el?-Meglátom... És hazavitte' becsületesen, az egész papir- kazlat. Mondanom se kell: csakis azért, hogy valóban elolvassa. CLAIRE KENNETH A cim nem jelentett semmit, valami ilyesféle lehetett: "Nagy titok", vagy "Nehéz ut" - már nem emlékszem, eléggé szürke közhely, nem ébreszt kíváncsiságot, nem is sejtelmes. Mindegy, neki kell fogni; nem irigyeltem a főnököt. Tíz oldal után szükségét* érezte egy erős feketének. A huszadik oldalnál pihenni kényszerült, tett egy rövid sétát a háztömb körül, majd visszatért a kézirathoz. Újabb tiz oldal után azonban fölkapta az egészet, és ingerülten bevágta a papírkosárba, es elhatározta, hogy másnap számonkeri a Grill céget. Mert miféle hihetetlen ötlet egy ilyen anyagot a nyakára küldeni?! Kimeríti a kereskedelmi hitelrontás kritériumát! ( Igen ám, de harmadnap reggel megállította a kapuban a segédházfelügyelö (akit akkoriban egyszerűen vicinek hívtak). Hogy a szemétládában egy csomo papír volt tegnapelőtt, annyira sok, hogy csak véletlenül kerülhetett oda be. így gondolta ö, s mert rendes ember, s mert a regi lakók mindig is számíthatnak ra: kihalasz- ta a rengeteg papirost es összerakta szépén, szám szerinti sorban, hiszen az oldal- számozás is csak azt bizonyítja ugyebár, hogy tévedésből szóródott szét. És ha mar összerakta, bele is nézett (elvégre kötelessége is, hogy a ház rendjére figyeljen);- éppen azért itt is van most az egész!- nyújtotta szolgai diadallal az atzsine- gelt köteget -, ez valami olyan csodalatosán szép, egész éjszaka ezt olvasta; a fene egye meg, egyetlen percet se aludt miatta, ki se tudja tenni a kézéből, ilyen nagyszerűt és gyönyörűségeset ő meg nem is álmodott! Tessék itt van, megtalálta! Istenem, micsodai kár lett volna erte^ ha rá nem akad!... Es csillogó szemmel varta, hogy az igazgató úr^ ez a regi, rendes ember megköszöni illőn a szolgálatot vagy netán meg is öleli. Ehelyett azonban csak egy horgó kiáltást hallott:-Mit mond?!!! Adja ide!!! így, ilyen földúltan rontott ránk az irodában. Mindent abba kellett hagynunk, le se ült, kávét se kért, konyak se kellett, de mar harmadszor ordította:-Telefonáljanak annak a nőnek! Nem értettük, mi lelte. Hiszen alapjában véve nyugodt, meggondolt ember, legföljebb bohém egy kicsit.-A vice elolvasta! - harsogta, mintha riadót trombitálna. Igen. No és? - gondoltam.-Használhatatlan!-Valószínű.-De, ha a vicének tetszik!... A vice rajong!... Drága fiam megsiketültél?! Nem érted, hogy a vice rajong?! Tehát kiadom!-E-e-ezt???-De mennyire, hogy ezt! Ha beledöglöm, akkor is! , Megtörtént. Valóban kiadta. Es a leggyorsabb, legviharosabb könyvsiker, majd könyv- sorozat lett belőle. Molnár György ugyan soha el nem olvasta, mondván, hogy arra végképp nem kenyszeritheti öt senki - de ami egy vicének ennyire tetszik, azt kötelessége közreadni!!! Előbb azonban összeült a vállalati agytröszt, némi józanabb tanácskozásra. Mert először is: a szerző neve nem jó, ki figyel föl egy ilyen színtelen névre, hogy Kende? Nem, még akkor se, ha történetesen Klári. Lett belőle tehát szépen Claire Kenneth... A könyv címére aztán száz változat is akadt, bármelyik hangzatosabb az eredetinél; mivel azonban a vici azt is említette, hogy tessék csak elképzelni azt a szép kékruhás lányt a teve hátán... pedig légiriadó is volt éppen, és akkor az utmenti árokban kellett meghúzódniuk, ahonnan közben is láthatták a piramisok égbe szökő csúcsait, és mégis pont akkor jött ußy, hogy odaadta magát a kék ruhás szép lány a barna hátú fiúnak... - szóval, úgy határoztunk, hogy: Éjszaka Kairóban cimmel jelenjen meg a könyv! Szőke szerzőnk zseniálisan és sürgősen beleegyezett mindenbe, vállalta a hangzatos uj nevet, a regényeimet. Alig jelent meg a könyv, készülhettünk máris a második kiadás piacra dobásával. A művésznővel pedig szerződést kötöttünk, mely szerint naponta kettőszáz stabilizált uj forint jár neki, mindjárt korán reggel, függetlenül a példányszámtól, a fogyás ütemétől, a kereslettől, mindentől. Káprázatos gyorsasággal szokott bele a szerepébe. Fáradhatatlanul járta sorra a könyvkereskedéseket és kellő agresszivitással naponta veszett össze a kultúra névtelen szolgálóival elvárta a nemzet háláját, s egyik felelösségrevonást követte a másik, hogy miért nem áll az Éjszaka Kairóban a kirakat közepén, mért nincs elég példányszám a pulton, mikor kérnek újabb szállítást, és igy tovább. Minderre persze azok után került sor, hogy előbb megjelent a pénztárunknál, fölveendő az aznapi szerény, kettőszázast, és szipakolva, az orrát fintorítva latolgatta, ott, az álmodozó kis tisztviselŐlányok előtt, hogy most ugyan mire lesz elég ez az alamizsna ma, fodrászra vagy kozmetikusra? Par hónap múlva elkészült az uj regeny is: Randevú Romában, majd a folytatása, Neonfények a Nílus felett cimmel. Ezeket mar a segédházfelügyelő se lektorálta; a helyesírási hibákat es a fogalmazási zavarokat mi javítottuk ki. Bevált fogás volt akkoriban, hogy (amiképp mi is megcselekedtük) a könyv harmadik kiadása után ugrottunk egyet, és a következőre már az Ötödik kiadást nyomattuk. Ez igy hivalkodóbb volt, szebben is mutatott a folirat a kirakatból; a szerzői jogot pedig nem sértettük meg, hiszen Claire Kenneth- nek mindenképpen kettbszáz forint járt (folytatás all. oldalon)
