Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-26 / 8. szám

Thursday, Feb. 26. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. Az Állami Népi Együttes amerikai sikerei MÁRCIUS 13: PITTSBURGH “Bravos, “A footstomping whirlwind of cheers and authenticity — the audience cries whistles!’ out for more!” THE WASHINGTON POST PITTSBURG POST-GAZETTE Thrill to the incredible spectacle of one hundred Hungarian folk performers, direct from Budapest, who make the stage come alive as never before. Re-live the magic of the old country with whirling dancers, a superb chorus and an orchestra complete with gypsy violins and Hungarian cembaloms! One Show Only — Friday March 13, 8 pm Tickets $13.50 - $22.50 HAYHOUSi fl Charge Tickets 241-6000 STATE THEATRE KRITIKA CLAIRE KENNETH KÖNYVEIRŐL (folytatás a 10. oldalról) naponta, akárhány utánnyomás esetén is. Magyarán: semmi (anyagi) köze nem volt a példányszám alakulásához. Mégse volt megelégedve, nem örült a káp­rázatos sikernek, hanem pert indított a kiadó ellen - holott semmiféle károsodás nem erte, még akkor sem, ha valóban el­titkoltuk volna a negyedik kiadást. Ennek meg nem születését azonban játszi könnyen bizonyíthatták a nyomdaszámlák és egyéb hivatalos följegyzések. A per folydogalt, folydogalt ennek elle­nére, s lassanként mar nem volt minden lehetséges: uj megkötések és egyre követ­kezetesebb rendszabályok terelték meder­be a fickándozé magánvállalkozásokat. A könyvek meg fogytak, de a szerződések addigi formája fölbomlott, a napi kettő­szazak biztos csordogálása elapadt. A tör­ténelem széljárása betemette a patakot, eltömte a forrást. Egy szenvedélyes közjáték azonban még idekívánkoznék, nem érdemes elhallgat­nom. Zsadányi Oszkár személyében ugyanis akadt azért egyetlen újságíró, aki dühödt és keserves elemzéssel megpróbált az igaz­ságtalan siker útjába állni. Kegyetlenül es kíméletlenül bizonyította be igen közepes irodalmi színvonalát. Mérgében természe­tesen, még a publikálások előtti teljes manoversorozatot is felfedve, óriási felkiál­tójeles csattanóval cáfolva a szerzónő angol "kapcsolatait" bátran odafricskázva végül, hogy az egészből annyi az igazság, hogy a szőke hölgy újabban angol amerikai cigarettát szív. f A cikk megjelenése után a sikeres irono késedelem nélkül elhatározta, hogy a hózőn- gÖ zsurnalisztát megöli. Még, azonnal, ott helyben, ahol elebe kerül! Zsadányi Oszkár egyelőre tehát nem mutatkozott a kiadó tájékán. Pedig mi igencsak kaján izgalommal vártunk az alkalomra, és lestük, mikor futnak össze a pénztár előtt, hadd lássunk egy kis ingyen­kabarét, hajtépést, pofpnt, gyilkosságot. A "véletlen" találkozás azonban csak hetek múlva következett be. Felháborodása csöppet se csillapult. Az egész hivatal nyújtogatta a nyakát, mindenki fölállt az asztalától, és dideregtünk, hogy mikor rántja már elő a szőkeség a tőrt a táskájából, mikor ront neki, és hogyan sikerül a szeren­csétlenül alacsony növésű újságírónak ki­bújnia a viharos ütlegek alól. Sajnos, semmi se történt. Mindössze annyi, hogy Claire Kenneth erélyes hangon, pattogó öntudattal és megzavarhatatlan logikával egyszerűen hazugságnak minő­sítette Zsadányi állítását, miszerint ő an­gol-amerikai cigarettát szokott szívni - tudniillik soha nem dohányzott! Nem tudom, máig sem értem. De előfor­dulhat, hogy pontosan ez a siker egyik titka. Vagy az egyikféle sikerteremtési hajlam alfája. Ha képes valaki arra, hogy meg se hallja, mit mondanak róla. Föl se kapja a fejet, s csinálja tovább, amire képes. * ^Budapesten élő iró és könyvterjesztési szakember. Az itt közölt irás részlet "Sor­som a könyv" cimü emlékiratából. A Magyar Hadtörténeti Intézet uj szerze­ménnyel gazdagodott: a napokban került haza Angliából Zalka Máté forgópisztolya, amelyet a spanyol polgárháborúban hasz­nált. Egy hónapja indult el a bu­dapesti télből észak-amerikai kőrútjára az Állami Népi Együt­tes. Azóta a légi utat nem számítva, már több mint tíz­ezer kilométert tettek meg az Egyesült Államokban, ( 22 városban, ugyanennyi előadáson leptek a közönség ele. Autó­buszaikkal New Yorkból elin­dulva végigjárták az ország keleti partvidékét, majd dél­nyugatnak kanyarodtak: be­járták a Mexicói-öbÖl part­ját, keresztülutazták Texast, Arizonát. Nem túlzók, ha az eddigi fellépések kirobbanó sikeréről beszélek. Már az indulás is jó volt: New York egyik kerü­leteben megtartott megnyitó előadásukról a New York Times közölt rendkívül lelkes han^u ismertetést. Azóta a kritikák szinte ugyanazokkal a felső­fokú jelzőkkel szólnak az együt­tesről. Mutatóba néhány pél­da: a del-carolinai Columbia két lapja szinte egymással versenyezve dicsérte a magyar táncosokat, az énekkar, a zenekar teljesítményét. "Ez az együttes különbözik min­den más, eddig látott népi együttestől. Művészete mély­ségesen népi művészetet kép­visel, de tagjai a klasszikus és a modern baletthez is érte­nek - egyenrangúak a világ legkiválóbb táncegyüttesei­vel" - írja a Columbia State cimu lap. A Columbia Record külön méltatja a táncok hite­les népiességét, az együttes kirobbanó energiáját, ugyan­akkor nagyfokú precizitását. A Greensboro News úgy vélekedik, hogy a néptánc, a népzene hídépítő szerepet tölt be, sok elöitéletet dönt meg az együttes előadásá­ban. "Ez a legjobb orvosság a tömegkul­túra termékei ellen. Úgy latszik, be kell iratkoznunk egy néptánctanfolyamra, vagy még inkább: repülőjegyet váltanunk Buda­pestre" - vélekedik a helyi lap kritikusa. Pedig az együttesnek nagyon nehéz a dolga. Volt olyan nap, hogy hat-hét órás autóbuszozás után, szinte egyenesen a színpadra kellett lépniök, olyan szakasz is akadt már az utón, amikor 18 órát utaz­tak, igaz, ezek után nem volt este előadás. Még szerencse , hogy az időjárás pártjukat lógja, - a budapesti nagy havazásról, hideg- hullámról Floridában, 25 fokos melegben hallottak először. Azért a faggyal is talál­koztak már az arizonai hegyek között, s vastag hótakaró vart rájuk Kanadában. Szerencsére eddig a legkisebb megbetege­dés is elkerülte a magyar táncosokat, éne­keseket, zenészeket - igy azután különösen jó a hangulat. A közönség szinte minden szamukat hatalmas tetszéssel fogadta. Különösen nagy sikere van a tolnai üvegestáncnak, a hortobágyi pásztortáncnak, a "tapsolós táncnak", a szatmári táncoknak. Az ének­kar is osztatlan sikert aratott eddig Bartók, Kodály, Bárdos magyar népdalfeldolgozá­saival. A magyar együttesnek bőségesen volt része érdekes, sokszor megható élmények­ben. A lousianai Baton Rouge-ban a szünet­ben fiatalok látogatták meg az öltözőt: szendvicsekkel, üdítőitalokkal vendégel­ték meg az együttest. Kiderült, hogy az amerikai fiatalok tulajdonképpen egy helyi "magyar" tánccsoport, a Kárpátok együt­tes tagjai. Egyikük sem magyar származá­sú, magyarul nem tudnak, de táncainkat jól ismerik, az Egyesült Államokban ren­dezett néptánctanfolyamokon tanulták. Egy másik együttes, a texasi Corpus Chris­tiben tekintette meg az előadást, majd utánuk utazott a sok száz kilométerre lévő San Antonioba, hogy Tímár Sándor­tól, az együttes vezetőjétől tanulhassák meg a kalotaszegi táncok lépéseit... Kis Csaba Lékelik a halastavakat Csongrád megye tógazdaságaiban, mert a vastag hóval fe­dett, 15-20 centiméteres jégpáncél elzár­ja a halakat a fénytől és a levegőtől, ami a pusztulásukat okozhatja. A megye tógaz­daságainak mintegy kétszáz teleltetőme- dencejében több. mint ezer tonna pontyot és egyéb halat tárolnak. Playhouse Square Foundation and Columbia Artists Present I _________Returning by Popular Demand!________ The Incomparable________ Hungarian State FomEnseinble Direct From Budapest

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents