Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-26 / 8. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 26. 1987. Kedves M.SZ. barátaim! Tiltakozom a két vicc ellen (anyós es skot), mégpedig azért, mert nem illő a mi lapunkhoz, hogy ilyen elcsépelt sztereo­tip tréfákat terjesszen. Miért nem tetszik az anyós vicc? Elósz’ór is én is anyós va­gyok és ha nekem személyesen rosszul esik, egész biztos, hogy számos más anyós­társamnak is rosszul esik. A skót vicc egyike a faji kicsufolási vic­ceknek. Hogy esne nekünk, ha vélt zsidó vagy magyar gyarlóságok lennenek viccek tárgyai? A feketék elleni vicceket ugye, helyesen, már nem engedjük meg. Ugyanígy nem helyes szerintem a skót vicc. a cigány vagy más kisebbségi, no és a nőket kigú­nyoló vicc sem. Én szeretem a vicceket és sokszor jót nevetek rajtuk. Van erre jó sok más téma a mai világban. Baráti szeretettel Vágó Klári WAYNE, Pa. Hálásan köszönöm, hogy elő­legezték, a bizalmat es kiküldtek részem­re az Évkönyvet. Igazán sok érdekes ol­vasnivalót találtam benne. Mellékelem érte az 5 dollárt. Úgyszintén nagyon érté­kelem és előszeretettel olvasom a Magyar Szó újságot is, mert nyílt, tárgyilagos és felvilágosító cikkei vannak. További mun­kájukhoz er&t, egészséget és sok szeren­csét kívánok és szívélyesen üdvözlőm a kedves vezetőséget. K. V. LOS ANGELES. Cal. Küldök tiz dollárt, öt dollárt az Évkönyvért, amely gyönyörű és tartalmas, öt dollárt pedig a lap 85. évfordulójának tiszteletére és kívánom, hogy a 100. évfordulót is ünnepeljék sokunk megelégedésére. Szeretem a lapot. Mellé­kelek egy kis irast, ha jónak látják, közöl­jék, aminek nagyon örülnék a 78. születés­napom küszöbén. Stein Ilonka Angéla a Jégbüfé előtt Összecsukható széken ül, lábához hur­kolva egy szatyor, a szatyorhoz egy fehér bot. Nyakaban szíjra erősített fadoboz, a doboz rekeszeiben buszjegyek, villamos- jegyek, totó, lottó. Télen kötött sálakba bugyolálja magát, mint egy eszkimó asszony, nyáron lengén öltözik, négy-öt órán at tűz rá a nap. Hosszan nézem, vajon érzi-e? Mikor senki nem beszél hozzá, támlátlan székén előre-hátra ring, a szája mozog, mintha imát vagy munkadalt mormolna. Arcán nincsenek ráncok; talán a sors az örömö­ket es fájdalmakat másképp méri rá, mint ránk. Ahogy ring a tábori széken, amelyet csak egyetlen pokróc párnáz, olykor hátra- hökÖl, mintha valami rossz érzés mellbe vágná, aztán újra derű árad szét az arcán. Vakon született, nyolc testvére közül ket­ten nőttek fel a Vakok Intézetében. Munkahelye a tér. A Jégbüfé előtti jár­da. Leggyakrabban úgy látni, amint körül­veszik vásárlói, beszélgetnek vele, üzene­tet hagynak nala, kö^ös ismerőseik után érdeklődnek, viccelődnek, panaszkodnak, vagy éppen kávét hoznak neki. Gyálón lakik. Munkájához egy véletlen segítette hozzá, kollégája, aki ugyanitt árulta a jegyeket, eltörte a lábát és ő "beugrott". Tizenhárom éve ennek a beugrásnak, azó­ta ül itt, s ezalatt az idő alatt az emberek szeretetükbe fogadták, központ lett, a tér eleven szobra. Néhány évvel ezelőtt megszólította egy filozófia szakos bölcsészhallgató, és meg­kérdezte, ismeri-e Diderot Írását, "Levél a vakokról, látóknak?" Kazettán elhozta neki, és azóta is - a fiatalember már tanár gyakran meglátogatja. ‘ Hoz Sénecát, Tacitust, Marcus Auréliust, Schopenhauert, Rousseau-t. "Neki köszönhetem, hogy meg­találtam a lelki békémet, néha örülök, hogy vak vagyok, másképp ez nem történ­hetett volna meg velem." A neve: Angéla. Szőke a haja, a termete törékeny, talán középmagas, talán alacsony. Hisz a teremi tésben, abban, hogy minden, ami a földön van, teremtett. Vasárnap várja a hétfőt, amikor újra jöhet. Ha nem tud jönni, a térrel álmodik, hangokat, beszélgetéseket, és az érzést, hogy itt ül. Színekkel is szokott álmodni, a pirosról tudja, hogy élénk, nem neki való. A legtöbb jót a fehérről képzeli: a fehér a megelégedettség, a deríl, a béke. Úgy gondolja, a legközelebb áll hozzá. Szeretet TORONTO, Ont. Szomorú levelet kell Ír­nom, de mivel nem akarom, hogy egy ol­vasóval kevesebbje legyen e jó és kedves lapnak, küldök egy uj olvasót, aki barát­nőm és nagyon szeret olvasni. Én sajnos le kell, hogy mondjam a lapot, mert a sze­mem egyre gyengébb, amióta egy komoly műtéten mentem át. Erős csontritkulásom van és ez a szememre ment, próbáltak műcsontot betenni, de sajnos nem sikerült, pedig a legjobb torontoi specialista végez­te a műtétet. Itt küldöm nevet és címét, valamint előfizetését a kedves barátnőmnek. így teljesül be a közmondás, hogy nincs olyan kar, amiben valakinek haszna ne lenne. Székelyhídi Erzsébet PHILADELPHIA, Pa. A szép Évkönyvet megkaptam, hálásan köszönöm, hogy rám gondoltak. A kórházban voltam, és amikor hazajöttem, rossz lett az idő, igy a beteg szivemmel nem tudtam kimenni. Két szív­rohamom volt, utána szivszélhüdést kap­tam. Hálás köszönet a nagyon szép köny­vért, amit nagyon szeretek. Novák Janosné SZEREZZEN EGY ÚJ ELŐFIZETŐT Mit jelent számomra a szeretet? Egy példával illusztrálom; a történet múlt év tavaszán játszódott le. Drága, jó anyám Gyulán lidült. Sajnos az üdülés vége felé megfázott, és Pestre érkezése után kór­házba került. A diagnózis tüdőgyulladás volt. Nagyon megijedtem, édesanyám nyolc­vanöt éves, és tudtam, ebben a korban ez már veszélyes betegség. Rohantam a kórházba; a húgomat már ott találtam. Anyám nagyon rosszul nézett ki, kínozta a betegség, nehezen vette a levegőt, és a sok gyógyszer is megviselte. Aggodal­mam nőtt, a húgomra néztem, az ő szemé­ben is félelem tükröződött. Nem lesz ez igy jó - ötlött fel bennem -, és úgy próbál­tunk viselkedni, hogy azt lássa, mintha semmi ok nem lenne az aggodalomra. Anyám azt gondolhatta magában: "Iste­nem, elég nyavalyásán érzem magam. Ezek pedig úgy állnak itt, mint két rakás szeren­csétlenség, most meg idétlenkednek, el akarják hitetni velem, hogy nem komoly a baj. De hát én látom rajtuk, nagyon fél­nek. Ha majd kimennek a szobából Hugi biztosan elkezd pityeregni, Miki meg csa­vargatni fogja a haját. Hat akkor összesze­dem magam, különben egész éjjel nem tudnak majd aludni." Anyám nagy erőlködéssel felemelkedett az ágyban, s intett, hajoljunk közelebb. Halkan megszólalt: - Ne gyulladjatok be - nem pontosan ezt a szót használta, de azt mégsem illik itt leírni -, meglátjátok, hamar meggyógyulok. És mi tényleg megnyugodtunk. Hittünk anyánknak, aki még soha nem csapojt be bennünket, jól aludtunk aznap éjjel. O pe­dig egy hét múlva kijött a kórházból. Pulai Miklós HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról * idejében gondoskodni. Egy évre $ 20.- Félévre: $ 12.­Kanadába és Európába $ 25.- Megujitásra: $ Naptárra: $................................................ Név:.......................................................... Cím:.................................................... Varos:......................Állam:................. Zip Code:.............. AMERIKAI MAGYAR SZÓ i 130 East 16th Street, New York,N.Y.1000*

Next

/
Thumbnails
Contents