Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-08-28 / 32. szám
12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 28. 1986. Molnár Karoly Ki emlékszik Mexikóra ? MIÉRT VESZTETTÜNK MEGINT? az utolso hónapokban betegségek, sérülések akadályoztak a játékosokat a minél kifogástalanabb felkészülésben. Kilenc válogatottunk számos mérkőzésen nem allhatott csapata rendelkezésére. Gondoljunk csak RÓth, Péter, Nyilasi műtétjére, Hannich, Bognár, Garaba, Szendrei Burcsa s mások kiesésére. Ez a tény mindénhogyan zavaró volt, s nem hasznait a játékosok formájánál^, edzettségi állapotának. Óriási bennem es bennük a feszültség, hiszen Mexikóban az egész világ előtt vizsgázunk, feljuthatunk a csúcsra, feltehetjük a fejünkre a koronát, s persze fuccs lehet az eddigi hirnevünknek is... A Labdarúgás című lap munkatársa a kővetkező kérdést is feltette Mezey György kapitánynak:-Tudom, hogy nem szívesen beszel az esélyekről, nem vállalkozik számszerű tippekre, mégj latolgatásra is csak nehezen. De legalább annyit mondjon: csalódott lesz, ha a magyar válogatott nem jut tovább csoportjából?-Igen, a legteljesebb mértékben az leszek! De erre nem is gondolok. Tizenhat kozott a helyünk, ott aztán lehet bármi, kérdés: kivel kerülnénk szembe? így beszélt tehát Mexikó előtt a kapitány. Nem is gondolt tehát arra, hogy a világbajnokságon nem jut a legjobb tizenhat közé a magyar csapat. Érdemes egy kissé közelebbről megismerkedni Mezey György személyével és pályafutásával. A jól képzett szakember 45 éves, korábban több csapatnál tevékenykedett edzőként, igy a Keszthelyi Haladásnál, a BVSC-nél és az MTK-VM-nél. Amikor Mészöly Kálmán volt a kapitány, abban az időben Mezey György a magyar utánpótlást és az olimpiai válogatottat készítette elŐ a nemzetközi erőpróbákra. Fokozatosan halad előre a lépcsőfokokon. Eleinte Mészöly Kálmánnal együtt dolgozott, amint ez az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is történt, és Mészöly Kálmán lemondása után ő ülhetett a kispadra, amely később kinpad lett a számára, de erre kezdetben sem o, sem a többi hazai szakember sem gondolt. A kapitány a maximumot kívánta meg önmagától és játékosaitól. Csak egyetlen példa. Az elmúlt télen a legjobb magyar játékosok Spanyolországban készültek a mexikói világbajnokságra. Naponta öt-hat órát edzettek. Mezey György kapitány személyesen vezette a gyakorlásokat, holott ezt a munkát valamelyik segítőtársára is bízhatta volna. Nem kímélte magát, de játékosait sem. A spanyol tengerpart , homokjában futtatta labdarugóit, itt nehezebb volt a mozgás, mint a gyepen. Hasznos ez, vagy sem, ez más kérdés. Mexikó azt bizonyította, hogy ez nem volt szerencsés. Mezey György vesztét éppen az igényesség és maximális teljesítményre törekvés okozta. A mexikói utazás előtt az ausztriai Linzbe vitte játékosait, az osztrák Alpok 2400-2700 méteres háborította csúcsai közelébe. A helyszín bizonyos szempontból jó volt. A tengerszint fölötti magasság hasonlított a mexikóihoz. (Irapuato 1724, Leon 1885 méter). De csak az. A hőmérsékletet összehasonlítani sem lehet. A havas osztrák Alpok és Mexikó? Mintha valaki a hűtőszekrényből a kenyérsütó kemencébe került volna. Feltehetően hibázott Mezey György azzal is, hogy Ausztriában és később Mexikóban is fárasztó edzéseket végeztetett játékosaival és minMagyarorszag a tizennyolcadik helyen kötött ki. Nehéz napirendre térni a labdarugók mexikói szereplése fölött, már csak azért is, mert mást tanácsol a szív es megint mást az ész. Érzelmi vagy értelmi alapon közelítsük meg a balsikert? Vérmérsékletünk ^erint bosszankodhatunk vagy dühönghetünk is. Az agy azonban azt tanácsolja, hogy próbáljuk meg elemezni a történteket, már csak azért is, mert ilyen harmatgyengén magyar labdarugók a világbajnokság döntőjében még soha sem szerepeltek. Nézzük csak a múltat, az eddigi teljesítményeket, a korábbi helyezéseket: 1934-ben hatodik, 1938-ban második, 1954-ben második, 1958-ban tizedik, 1962-ben ötödik, 1966-ban hatodik, 1978-ban tizenötödik, 1982-ben tizennegyedik, 1986-ban tizennyolcadik hely. Mi történt Mexikóban? Először is nézzük a rideg tényeket. A magyar labdarugók három mérkőzést játszottak, vereséget szenvedtek a Szovjetuniótól (0-6) és Franciaországtól (0-3), viszont legyőzték Kanadat (2-0). így mindössze két pontot gyűjtöttek össze. Ez még Önmagában ( tálán nem is omlasztotta volna kártyavárukat, de olyan pocsék lett a gólarányuk (2-9), hogy csoportjukból harmadikként sem juthattak tovabb.( Amint köztudott, a magyarok a mexikói labdarugó bajnokság "C" csoportjában küzdöttek, amelyben az elsőséget a Szovjetunió szerezte meg 5 ponttal és 9-1-es gólkülönbséggel, második Franciaország lett ugyancsak 5 ponttal és 5-1 gólkülönbséggel, a harmadik hely Magyarországnak jutott 2-9-es gólkülönbséggel, mig a (negyedikf Kanada lett pont nélkül (0-5-ős gólkülönbséggel. Ezen a végeredményen eltűnődhetünk hosszasan, azonban beválthatjuk, erre Budapesten a szakemberek és a szurkolók egyáltalán nem számították. Mégis, mi lehetett az ok, mi húzódhatott meg a háttérben? Nyilvánvalóan nem egyetlen okot kell keresnünk, mint ahogy 1954-ben a berni döntőben sem egyetlen ok miatt maradt alul a Puskás vezérelte csapat a nyugatnémetekkel szemben. De vegyük csak sorra, mi minden játszott közre Mexikóban? Először is talán a túlzott önbizalom, a selejtezőkben ugyanis viszonylag könnyen előzte meg Mezey György kapitány válogatottja a hollandokat, az osztrákokat es a ciprusiakat. Jómagam is azt hittem, a későbbiekben csak előnyös lehet, hogy a magyarok Európa csapatai közül elsőként biztositották helyüket a mexikói huszonnegyes döntőben. Az egészséges Önbizalom jó, de a túlzott önbizalom bajt okozhat. Mindenki sejtheti, hogy milyen reményekkel utazott Mezey György a világbajnokság színhelyére, ha felidézzük nyilatkozatát, amelyet a Labdarúgás cimú lap jelentetett meg. (1986. május). Már a cim is feltűnést keltő: "Mexikóban feltehetjük a koronát".-Még hazai földön vagyunk, de gondolataink már Mexikóba kalandoznak. Milyen hangulatban van most a kapitány? Mit érez? Bizakodik? Szorong? Magabiztos? - kérdezte az újságíró. Mezey György igy válaszolt:-Örülök, hogy ott lehetünk a VB-n, s annak, hogy hároméves munkánknak valós, látható eredményei vannak. Bánt, hogj* A fiuk újra a pálya felett..... ( a fellegekben...) den bizonnyal az erőnlétüket akarta növelni. Jellemző arra, hogy milyen gyakorlatozás történt, Kozma Istvánnak az akkori véleménye:-Hat szó ami szó, ez nem gyógyüdüles... A táj, a környezet ugyanolyan, mint ahová az előkelő szanatóriumokat építeni szokták, mi azonban dolgozunk keményen... Stop. Itt álljunk meg. Az a munka, amit Mezey György végeztetett a labdarugóival, azt mutatja, hogy a klubok nem olyan állapotban adták át a játékosokat, ahogy a kapitány szerette volna. Szilárd alap nélkül nem lehet felhőkarcolót építeni. Mexikóban folytatta Mezey Györjgy, amit Ausztriában abbahagyott. Maximálisan terhelte me§j játékosait, izzó napfényben, ( pokoli hőségben vezényelte ki őket a palyara, mig a vetélytársak reggel és este gyakoroltak, amikor elviselhető volt az időjárás. Szerencsétlenül alakultak a "zárt kapuk" mögött tartott edzések is. A kapitány nem engedte be a pályára a mexikói televízió és sajtó képviselőit, ezzel maga ellen hangolta őket. A világbajnokság színhelyén akart Mezey György valamiféle "titkos taktikát" kipróbálni? Későn. Ahogy közeledett az első mérkőzés ideje, úgy fokozódott a feszültség. A magyar kapitány Összekülőnbözott a magyar újságírókkal, mert nem óhajtott nekik részleteket közölni a "zárt kapuk" mögötti edzésekről. Mezey György minden lehetőséget fel akart használni, hogy játékosait alaposan készítse elő. Igyekezett kivonni őket a mexikói (városok lüktető életéből, azt hitte, ez jo. Amig a vetélytársak csapatai jóttek-mentek, addi^ a magyarok szinte állandóan a várható erőpróbák idegesítő hangulatában csak egymással beszélgettek. Semmi sem oldotta fel a feszültséget. Első vereséget( ekkor szenvedte el a magyar csapat. A lélektani előkészítés csődje. Nem váratott magára a vereség, a csőd a stadion gyepén (sem. 1986. junius 2. Irapuato. Szovjetunió-Magyarorszag 6-0. Már a második percben bekerült a labda Disztl Péter kapujába, és a magyar játékosok meg fel sem ocsúdtak, két perc múlva újabb gólt ért el a szovjet csapat. Mindez sokkolta a piros-fehér-zöld színek képviselőit. A kocka elvétetett. Détári Lajost, Nagy Antalt, Esterházy Mártont és a többi magyar játékost ilyen fordulatra nem készítették elő. Mintha kapitányuk egyik nyilatkozatának foszlánya jelent volna meg a szemük előtt:-Egyik ország válogatottjáról sem ismerem el azt, hogy jobb, erősebb, mint a miénk! Ne vegyek ezt nagyképűségnek! Nekem van egy alapállásom: nem ejthetem ki a számon azt, hogy "fiuk, az ellenfél jobb!" (folytatás a 14. oldalon)
