Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-11-27 / 45. szám

Thursday, Nov. 27. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. BEREGI TIVADAR (PÁRIZS): Mesterem, Bánóczi József DR. GÁBOR ÉVÁNAK SZERETETTEL. Most, november 22-én volt hatvan éve, hogy dr. Bánóczi József, egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia tágját, a világhírű tudóst, Vihar Bélával elkísér­tük utolsó útjára a rákoskeresztúri teme- tóbe, óriási tömeg részvételevei. Azóta több, mint fél évszázad pergett le az idő homokóráján, s az ósz Banoczi József hetvenöt évesen még mindig ele­venen él a szivemben és emlékezetemben, mert ez a zömök, kistermetű^ fehér szakál­las, éles intelligenciát es vegtelen emberi jóságot sugárzó pápaszemes ár tanárom és igazgatom volt a Rökk Szilárd utcai tanítóképzőben. Nemcsak élvezetes, magas színvonalú előadásait hallgathattam, de a titkára is voltam az igazgatósági adminisztrációs teendők elvégzésében. így minden nap közvetlen érintkezésben voltam vele és jelen voltam, amikor pénztelen "prepák"1 jöttek hozzá , akiket sohasem eresztett el segely nélkül. Szigorúsága ellenére nagyon szerettük Ót, ámde 5 is szerette diákjait. Emlékszem az egyik tanév végén, pontosan 1925 júniu­sában történt, amikor az Intézettől vég­legesen távozó, fiatal, friss diplomával ellátott tanítók egy i^en szerény, de meg­ható ünnepség kereteben bácsúztak tőle. A galambősz fejű Bánóczi csakhamar köny- nyes szemekkel, s valami kifejezhetetlen megindultsággal hagyta el a tantermet. Bánóczi József 1849-ben született a Veszprém megyei Szentgál községben ahol édesapjának egy kis fűszeres boltja volt. A fiatal Bánóczi a veszprémi piarista gim­náziumban olyan ragyogó eredménnyel végezte középiskolai tanulmányait, hogy egyik tanára, Bánóczy Ferenc^ (akinek nevét felvette) ajánlatára felkerült a bu­dapesti Tudományegyetemre, s ott a böl­csészeti fakultáson kivételes intelligenciá­jával, tudásszomjával, a filozófia, az iro­dalomtörténet és filológia iránt megnyilat­kozó különös tehetségével magára vonta dr. Horváth Cyrill katolikus paptanár fi­gyelmét. Majd Toldy Ferenc, az akkor már hires irodalomtörténész segítségével Ösztöndíjat is kapott és igy a fiatal húsz éves Bánóczi egyetemi tanulmányait to­vább folytatta Bécsben, Berlinben, Göttin- gában, Lipcsében, Londonban és Párizsban, elválhatatlan barátjának, Alexander Bernát, a jövő nagytehetsegíl filozófusának kíséreté­ben. Bádenböl irta Bánóczi József 1869. julius 2f)-án professzorának, Horváth Cyrillnek: "Evek óta képződött bennem a valódi tudo­mányos férfiú eszméje, a feddhetetlen jellem élőképe, s midőn most ezen eszmét megvalósítva látom magam előtt, cél és irány világosak előttem: oda törekedni, hogy honom egyik legnagyobb fiának nyo­maiban haladjak... A hódoló tanítványok feladata a tömör gondolatok egész gazdag­ságának felmutatása." Amint látható, ebben a húsz eves fiatal­emberben már ekkor megvolt az a bizonyos felelősségérzet, az a meglepő elhivatott­ság, amely Bánóczi egész életútját jelle­mezte. ( 1875-ben tette le doktorátusát Lipcsében Kant tér és időelmélete cimó disszertáció­jával, amely a budapesti tudományos körök tetszését is megnyerte. Ugyanebben az évben középiskolai diplomával és doktorá­tusi képesítéssel, egy kis várakozás (után tanári állást vállalt a VIII. kerületi Horansz- ky utcai főreáliskolában. De mar ebben az évben megjelent Lewes A filozófia tör­ténete cimü munkájának magyar fordítása, az Akadémia kiadásában. Megpályázta a Tudományos Akadémia Révai Miklós életét megírandó nyelvészeti tételt és 1879-ben Bánóczi József meg­nyerte Révai Miklós élete és munkái cimu müvével a Fraknói-Horváth dijat, amely szintén az Akadémia kiadásában jelent meg. Ez az alaposan, szakszerűen, gördülékeny stílusával kidolgozott filológiai és irodalom- történeti müve ma sem avult el; megala­pításai, értékítéletei nagyban hozzájárul­tak Révai Miklós a XVIII. század hírneves nyelvújítójának és nyelvtörténeti jelentő­segének a megismeréséhez. Nagy tudományos esemény volt akkor 1878-ban, amikor a 29 éves Bánóczi Józse­fet, zsidó származása ellenére egyetemi magántanárrá habilitálták. Valóban rend­kívüli szellemű, nagy kultúrájú ember le­hetett Bánóczi József abban az időben, amikor antiszemitizmus uralkodott Magyar- országon, s ó már az egyetemen taníthatott filozófiát és nagy irodalmi munkásságot fejtett ki olyan szép eredménnyel, hogy a korabeli lapok és folyóiratok csak elis­meréssel és csodálattal tudtak irni es be­szélni róla és müveiről, minden vallási előítéletet félredobva egy olyan kiváló tudóssal szemben, aki csak dicsőséget ho­zott a magyar tudományos kultúra fejlődé­sének és nemzeti kisugárzásának. 1880. Fontos, alapvető filozófiai esemény történik a magyar bölcseleti irodalomban: Bánóczi József és Alexander Bernát meg­indítják a Filozófiai írók Tara cimü könyv- sorozatot, ahol megjelent Schopenhauer értekezései Bánóczi József kitűnő fordí­tásában; Kant: A tiszta ész kritikája Ale­xander Bernát és Bánóczi József átülteté­sében. A lázas irodalmi munka tovább folyta­tódik gyors ütemben: 1882-1883-ban meg­jelenik Kisfaludy Károly és munkái. 1895- 1896-ban a magyar olvasóközönség ele kerül Burckhardt: A renaissance-kori mű­veltség Olaszországban cimu müvének fordítása Bánóczitól. 1887-ben kapta meg az egyetemi címzetes rendkívüli tanari címet. A Tanítóképző Főiskolán Bánóczi József 39 évig tanitott egészen haláláig. Nemcsak a tanítók ezreinek adott pedagógiai okta­tást, műveltséget, s végül oklevelet, hanem tankönyveket is irt a tanító és tanitónő- képző intézetek számara es széleskörű humanisztikus akciókat is szervezett a Feher Kereszt gyermekvédelem szolgála­tában. Amikor 1973 júliusában a móri nagyköz­ségi tanacs meghivott az édesapám cente­náriumára rendezett ünnepségekre, Buda­pestre is felmentem, hogy elzarándokoljak az egykori tanítóképzőbe. Amint átléptem a vörös téglákból, 1877-ben épített inté­zet kapuját, valami legyőzhetetlen emóció fogott el. Ott volt még a kis udvar, aho­va a nap csak igen ritkán sütött be, az egyetlen elárvult fácskával, amelynek árnyékában készültem a másnapi órákra. Bánóczi József számára, mint nagyhírű es mindenben méltó utódjának, Szemere Samunak, a tanítóképzés az emberre neve­lést is jelentette. Olyan tanítókat nevel­tek ők az életnek, a jövőnek és az emberi­ségnek, akik sohasem felejtették el, hogy a felelősségerzet önmagunkkal es masok­kal, az erkölcsi es kótelességtudat formai­ja az embert emberré és a társadalom hasznos és alkotó tényezőjévé. Azt hiszem ez marad meg a mának és a jövőnek Bánóczi József értékes, gazdag tudományos és pedagógiai munkásságából, de az a pozitív tény is, amelyet senki sem vonhat kétségbe, hogy egyik megteremtő­je a modern neveléstudománynak és úttö­rője volt a magyar filozófiai műnyelv meg­alkotásának és használatának. Magyar táncünnepély Szeret On táncolni? Ha igen, ne mulasz- sza el azt a három napos magyar táncfesz­tivált, amelyet a new yorki néptánc köz­pont rendez december 12 és 14 között 179 Varick Street alatti helyiségében. A magyar tánciskolát két kiváló óhazai magyar táncművész^ Farkas "Batyu" Zoltán és Tóth Ildikó vezeti. Pénteken,, december 12-én 8.3 0—tói éjfélig folyik az oktatás és a tánc. Szombaton 10.30-tól este 6-ig. Vasárnap déli 12-től délután 5-ig. Egy-egy oktatási időszakra 5 dollár a tandíj, illetve belépődíj. További információért e telefon­szamot kell hívni: (212) 691-9510. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT

Next

/
Thumbnails
Contents