Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-11-27 / 45. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday. Nov. 27. 1986. PUSKAS BALOGH EVA VIII. SVÁJCI EMLEKEK Egyedüli változás a lakásban: három (fénykép a falon. Öcsi (Ötvenedik születésnapján készült a kép, az tavaly volt, szólt oda Hilda néni). Két fiatalember, egyik tizenkilenc, másik tizenhét eves. Ezek az unokák, hasonlítanak apjukra. Ruthról nem láttam fényképet, tehát kérdezni akkor nem is szabad. Ami kedves a szivének, arról érdeklődöm tehát - amig a ruhásszekrénybe igyekszem bepréselni a borondböl pár holmit, ami felesleges prbbalkozás volt, visszatettem bele, majd onnan öltözködöm - Hogy van Öcsi? Mikor jön át? JÓ lesz látnom. Elhozza a fiait is? Kapkodtam. Hilda néni leült a székébe és figyelte mozdulataimat. Közben beszélt. Majd kulcsot vett elei táskájából, hogy szabadon jöjjek-menjek, mert o este korán lefekszik, neki már úgy hat-hét felé a teste kívánja az ágyat. Reggel viszont ötkor kel, de csendben lesz , nem fog zavarni, mert a hat érái misére megy, hétkor nyit a pék, onnét hoz reggelire friss kiflit, fel nyolcra ér vissza, akkor majd felkelt. Fáradt voltam, szomjas és éhes. Delet harangoztak. A harangszó hallatára megálltam, mozdulatlanul. Mint egy elveszett melódia, amit újra megtaláltam, úgy itta be a lelkem. Igen, Zürichben mindig harangoznak. A vasárnapok. Itt. Hol van az az illat már, amit az ebédeknél a lépcső- házban szimatolni lehetett? Hilda néni kétszersültet rágcsál, fel pohaF tejjel. A mája, veséje, epéje beteg, Öregotthonba lenne a helye. Magatehetetlen, aki itt meghalhat úgy, hogy napokig senki sem venne észre. -Jöjjön drága Hilda néni, kiviszem ebédelni Zürich legjobb helyere - most ünnepiünk, majd utána pakolok és pihenek,jó?-Oh, el is felejtettem, biztos éhes vagy. Csinálok egy kis kávét és reggel vettem zsemlyét, meg sonkát neked, egyél. Én nem szoktam ebédelni. Nem tudok. Túl öreg, túl fáradt vagyok arra, hogy engem te elvigyél étterembe. Jó ez nekem igy, inkább barátaidat, a fiatalokat vidd ki szórakozni. Ha meleget akarsz enni, menj ki a sarki étterembe, de egyedül, mert én nem tudok már, de megvárlak itthon. Túl sok volt a mai izgalom, a rád várás, késett a géped. - Dehogy megyek, és hagyom magára! Finom lesz a sonka. A kávét is megcsinálom. Menjünk a konyhába. A konyhai kemény lócán üldögélve hosz- szúra nyúlt ez az ebéd. Hilda néni apró hűtőszekrényéből kivette a két szelet sonkát, sajtot. Mosolyogtam és elmeséltem neki a mi bevásárlásainkat. Nem, ó még naponta betér a pékhez, minden napra egy friss kiflit megvenni. Egyet. Igen, elfelejtettem, hogy én is ezt csináltam, abban az életben, és most kotorászom elŐ az emlékeket. Hilda néni magáról nem sokat mondott; a betegségek hosszú sorát végigmesélte tüzetesen. Ez volt az élete. Mikor operálták, mivel. Mikor, hogyan romlott el az egészsége. Mindennapi fohásza Istenhez az, hogy már szólítsa magához, mert tál nehéz az élet ilyen állapotban, már szeretne meghalni! Befejezettnek tartotta az életben magát, élt, dolgozott, küzdött, megöregedett, már fárasztónak tartja a napi tengést. TengŐdést. Mindig vallásos néni volt, most egészen bigott lett. Délután kettőkor is elvillamosozik a templomba. Meg ötkor is. A délutáni misére. A többi időt ágyban tölti. Olvasni nem tud, a gyöngyozéstöl tönkrement a szeme, a vastag szemüveg mögött látom pirosas, begyulladt. Mondja, hogy semmi sem segít azon. Elmélkedik és imádkozik, amikor nem alszik. Hilda néni hetven- három éves. Nemrég volt a születésnapja. Remélte, hogy nem éri meg... Szomorú, nagyon szomorú valósaggal néztem itt szembe. Kanadában annyi ilyenkorú embert ismerek, akik tele vannak elettel, tervekkel. Florida tele van a télén velük, az idős emberekkel, és élvezik nyolc- van-kilencven évesen is az életet. Hilda nénim a halált várja! Kilencvennek is kinéz, élnivágyását feladta, valamiko^ az elmúlt húsz ev leforgása alatt. De miért, mi történt? Miért nem említi fel Öcsit, az unokákat? Nem adna az elegendő élniakarást? Nem boldogít egy idős asszonyt az unokák felnövése? Ezer ismeretlen sötét árnyék vonult át arcán. A magány sir róla. Az elhagyatottság. Talán, ha maradtam volna... nem lenne igy. Nem hagytam volna... Vagyok olyan jó megfigyelő, hogy tudtam Hilda néni betegsége valóság, de nem az, amitől beteg, hanem a magány, szive-lelke fajdalmai, amiért a halált óhajtja. Azt is tudom, hogy én már a segítséghez elkéstem. Két hetet töltök Svájcban. És ez a két hét nem lehet a Hilda nénié. Pár nap, pár óra azokból is, mert nemcsak ö, mindenki várt. És látni is akarok valamit az országból. Genf, Luzern, Bern, Lausanne, Zürich, és még annyi más hely, ahová vonattal akarok menni, gyalogolni^ látni, újra élvezni, felfedezni, egy más szemmel, mint eddig, vagy mint emlékeimben volt. Remélem megérti Hilda néni, hogy nem maradhatok itt, csak vele! Megértette és tudta. A vele töltött időt 6 élvezte jobban, mint én, de nem bánta és nem fájt neki, hogy máshoz is mentem, "beosztottak" a barátok egymás között. A napok folyamán kitárult előttem Hjlda néni élete, mint egy nyitott könyv. Életének romlása lassú folyamat volt, nem egy hirtelen tragédia tette ezzé. És jól sejtettem a baj okozóját. öcsi az egyetem végeztével nagy botrányok közepette megnősült. Nem ücskös csinálta a bajt. Sem a viselkedése. Aranyos, rendes gyerek volt, maradt olyannak, amilyennek én megismertem. Ruth, a svájci lány szülei nem nézték jó szemmel, még az egyetemen sem, hogy egy magyar menekült fiúba szeretett bele. Remélték, majd elmúlik, Ruth magához tér, és nem egy idegen jöttmenthez akar férjhez menni. Nem ismerték Ruthot eléggé, mert a diploma kiosztása után, Öcsi megkérte a kezét és Ruth igent mondott. A svájci család kitagadással fenyegetőzött, ha a nincstelen és még állampolgársággal sem rendelkező magyarhoz megy feleségül. Ruth nem hátrált meg, hanem éppoly határozottan fenyegetéssel válaszolt. A kitagadás ellenére is Öcsi felesége lesz. De, abban az esetben kivándorolnak Amerikába, és az életben nem tér vissza, igy sem Őt, sem az eljövendő unokákat a család soha nem fogja látni. Vagy, ha akarja, összeköltözik a vőlegényével, és előre, házasságon kívül fognak a gyermekek megszületni, ahhoz mit szólnak majd a család tősgyökeres svájci barátai? Hilda néni nem szólt bele, Ruth tetszett neki, a kiállása is Öcsiért, bár szívesebben nézte volna, ha magyar lányt választ élettársnak, de ha ezt határozták, neki mindegy volt. A nyomásra engedett Ruth családja, beleegyeztek a házasságba. A falon ott a fénykép a két szép gyerekről. A gyerekek nem beszélnek magyarul. Egy héten egyszer telefonálhatnak a magyar nagymamának, "swiss" dialektussal, és egy hónapban egyszer van egy vasárnap megengedve arra, hogy ide jöhetnek uzsonnázni. A hónap első vasárnapján kettő és né^y( között. Pontosan, mint az óra. Jön a sofőr, felveszi a gyerekeket. A heti telefonálás penteken van, este hatkor. Nem Öt perccel hat előtt, és nem két perccel hat után. Tíz perc van engedélyezve. (Először azt hittem, hogy Hilda néni felrebeszel. Ez rosszabb mint egy katonaság. Vagy intézet. Hogy engedheti Öcsi ezt meg?) Öcsi elátkozta a percet, amikor a boldogító igent kimondta. Azt a percet, amikor Ruthot meglátta. A svájciak: felesége, csaladjával, mint egy zsarnok, ülnek az életén. Ruthék lakásán Öcsinek még egy barátja nem volt látogatóban! Az nincs megengedve, hogy oda magyar mehessen. A magyar nagymama évente kétszer látogathat el: karácsonykor és husvétkor a menyéhez. Öcsi szintén gyeplőn van tartva, havonta egyszer mehet az édesanyjához. Kijelölt időben, kijelölt napon. Pontosan követve _ , az Öreg svájci családi tradíciókat. Amit száz-ketszaz évvel azelőtt is betartottak. Öcsi betartja. Kezdetben lázongott ellene, de túl szerelmes volt, és lázadását Ruthék úgy intézték el, hogy a kijelölt látogatást az édesanyjához, valamilyen ürüggyel keresztülhúzták. Öcsi megtört, beletört. Sőt, ma már egész normálisnak tartja az óra-rendszerbeni élést. Minden este otthon kell lennie a családdal. Percnyi pontossággal beosztva, mikor van vacsora, mikor jönnek a családi barátok látogatóba, mikor kávéznak. Kikkel. A nemesi svájci család tradíciója szerint. Hilda néni elmosolyogta magát egy pillanatra. Az első mosoly. És egy huncut szemvillanás: - Te, Évikém, azt hiszem, hogy Öcsinek a szex is órarendben van percnyi pontossággal egy naptárban a hálóban bejelölve, de nem mertem szegény fiút megkérdezni erről. Elkezdtem nevetni, Hilda néninek a szeméből kicsordult a könny, én ezt olyan komikusnak találtam, hogy csak nevetni lehetett, és hihetetlenül ráztam a fejem.- Mégis, ez már túlzás! - Kacagott. - Azt mondja jiekem Hilda néni, hogy Öcsi nem fog eljönni meglátogatni magát, amig itt vagyok? Maga nem hívhatja fel a munkahelyén, megmondani? Tudja milyen messziről jöttem, és mily soká tartott. Húsz év Hilda néni! Ezt nem teheti meg Öcsi, hogy legalább egy félórára ne ugorjon át. Akkor elmegyek én, felkeresem!- Nem, azt nem teheted. Nem vagy bejelentve, az ajtón be sem engednének. Inkább majd én felhívom a fiamat, titokban, amikor a titkárnője ebédszüneten van, és elmondom neki, hogy itt vagy, megérkeztél, hogy nezel ki...-JÓ, akkor itt leszek, es legalább a telefonban beszélhetek vele.-Éva, nem lehet, mert Öcsi titkárnője egyben Ruth besúgója is. Ha egy idegen ' női hangot kihallgatnak, - ajjaj, magyarul - Öcsinek nem lesz nyugta. A titkárnője az leadja a drótot a fiamról. Pontosan: mikor ért be az irodába, mikor megy ebédelni, kikkel, mikor indul haza, én mikor telefonálok be soron kívül. És Öcsi otthon vallatóra van fogva: "Mit akart az anyád, mit beszéltetek, és igy tovább." , (folytatjuk)
