Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-10-30 / 41. szám
Thursday, Oct. 30. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5.- szólt idős barátja (Kos Károly levele Csáp Ibolyához. Kolozsvár, 1969. XII.23.), amikor elolvasta a költő posztumusz verseit ( Akarsz-e fényt? 1969), amelyek többet mondhattak neki, mint bárkinek: régi, közős küzdelmek emlékével a szenvedések mélységét jobban fel lehet mérni. Mert Aprily 1929-ben hiába irta - saját lelkiismeretenek megnyugtatására elsősorban -, hogy: igy akarta a sors. Az évek mulasaval nem szűnt meg vergődése, hogy gondok, hivő szó és kínálkozó alkalom ellenére a nehezebbik magyar sorsot, a kisebbségi sorsot kellett volna vállalnia mindvégig. S lett az egykor könnyebbnek hitt sors: az ember számára elképzelhető legnehezebbé. Tudom, sokat bűvölt a gyász, a hollós téli bút daloltam. A bátrakkal hadd mondom el: panaszkodtam, mert balga voltam- irta 1930-ban Imádkozom, legyek vidám cimú verseben a régi Holló-ének soraira utalva, de itt még csak külső világa miatti csalódását vallja be: a jajgató világzavart, Kinizsi utcai sötétséget, a változatlanul harmas helytállás liraolő szorongatottsá- gát. Menekülni azonban nemcsak külső, de belső világától szeretne: vádat érez a keleti szel illatában, vádoló fenyvesren- getegge nő a Tiszán úszó farönk, s "az erdélyi tölgyesek haddal jönnek" utána (Jaj a vihar). Az ember egyedül a maga belső világától nem menekülhet. Ha ez a külső körülményekkel nincs összhangban, az érzékeny lélek könnyen a meghasonlás áldozata lehet. Az "olthatatlan szomjúság", a távolság kínja megtermi védekező gyöngyszemét. Titkom felé mind mélyebbre ások- Írja a Mely, tompa hang-ban: a külvilágot kizárva belső világát tette valósággá: S amint magam kórusban énekelnek, mindig mélyebbre ásom, Nem haitik át tóm *»1 a hang, ( a földfeletti zajba, de m ''-tudásom. rajtam kívül A hang n talán más meg se hallja, sötét zenéju lelkek: En is csak úgy gyökereim ha kripta-némaság van.. Proust már beteg volt, amikor parafával zajtalanná szigetelt szobájában irta életrajzi regényét. Kosztolányi élete egyik legnehezebb időszakában irta A szegény kisgyermek panaszai-t. Rilke örökös szorongásai elől menekülve fordult vissza újra és újra gyermekkorába. És Tamási Áron élete hónapokkal nyúlt meg, amikor betegágyáról tollbamondta a Vadrózsa ágá-t: az emlékezés akarata tartotta. - A huszadik század azonos eszközt nyújtott azok számára, akik a kor atmoszféráját megszenvedték. Ha az idő rombol, az időt kell szétrombolni: elmosni a határt jelen, múlt es jovŐ - idő es térbeli távolság--kÖzött. Emlékezni úgy, hogy ez átélés legyen. Átélni nem a mechanikus - ész síkján történő - tárgy- idezéssel, hanem a tárgyhoz fűződő hangulatok, érzések egész sorát felidézve lehet csak. A prousti idézés Bergson időelméletén alapul: az objektiv, mérhető idő megfelel a körülöttünk zajló világ valóságának; ezzel szemben az ember szubjektív világa - érzés, emlekezet -, mely idővel nem mérhető, múlhatatlan. Külsődleges kivetítése bármikor megtörténhet. Egy tárgy képe, egy iz vagy hang felidézhet egy régi tárgyat, képét vagy hangot és a vele asszociálódó hangulatok és gondolatok egész sorát. Az érzesélmé- nyek a legerősebbek: tudatalatt raktározódnak el és akaratunktól függetlenül bukkannak elő. A gyermekkoráról irb beteg Proust nem csupán a múltbeli cselekményt idézte, de újra átélte gyermek-maga érzéseit is, mint cselekményeinek indítékát; a csalódott Kosztolányi a gyerek hangján szólaltatja meg egykori kisfiú-világának gondolatait és érzéséit, melyeket személyek vagy tárgyak váltottak ki beló‘le: több évtizeddel helyezkedtek vissza a múltba, hogy elraktározódott e'rzésélményeiket kivetithessék magukból; igy védekeztek a jelen objektiv valóságától. Áz átélés menedék, de ugyanakkor élmény is. A fiatal tanár Aprily a tizes évek elején enyedi hegyoldali házikójuk ablakából figyelte az esőt; a monoton hang emlékek sorát indította el benne. Egy rövid prózai írásban (Dalol az eső, kiadatlan) rögzítette le régi érzésélményeit, melyeket más esők váltottak ki belőle. A hang idézte a brassói ház zsindelyfedelen végigkopogo-csur- gó eső hangját, vele a padláson fekvő gyermektarsait, végül saját gyermekörömét a tető érinthető közelsége s a villámoktól világított éjszaka hangulata miatt. Azután uj kép idéződik: kolozsvári diákkora, amikor az esőben kószált: szorongató érzései anyja aggódása miatt, halálhangulata és fájdalmas gyönyörérzete, hogy hulló könnyei Összefolynak az arcára szakadó esővel. Végül a harmadik emlékkep: a párizsi hotelszoba ablakából végignézett eső, az elfütyült Marseillaise, a hozzákapcsolódó hangulattal és gondolattal, hogy a dallam a közeli Concorde-ra száll, ahol egykori dalolóinak vérét már lemosta az eső régen. Az élményidézések módja itt is a cselekmény-, érzés- és gondolatkapcsolatok egymást felelevenítő sora. Proust regényének első kötete 1913-ban jelent meg Párizsban, Aprily prózai írása az 1912-ben irt versek füzetében található. Az egymástól függetlenül, egyidóben kialakuló Írásmód a kor "száguldó idő" elleni védekezésének egyik eszköze. Apri- lyt multbaforduló érzékenysége már tizenhét éves korában Írásra buzdította. Az Emlékek címmel hátrahagyott gyermekkori feljegyzések nem csupán a cselekmények emlékeit rögzítik, hanem hangulatok, erzesek, átélését is tükrözik, amiket zárójelben "Ah"-hal kezdődő mondatok formájában irt le. Ekkoriban a Jékely család súlyos anyagi gondokkal küzdött, a már öreg apa ezután ment a galbinai fatelepre dolgozni, s az érzékeny fiú az otthoni feDr. CSEP IBOLYA ERDÉLYI RAPSZÓDIA PROUSTI VONÁSOK APRILY LAJOS KÖLTÉSZETÉBEN Közeleg Aprily Lajos születésének 100. ■ évfordulója, ősei között ötvösök, városi | zenészek éltek, s ennek tudata alakíthatta I a költő igényességét úgy, hogy verseit j míves tökéllyel Írja. Ebben a formában dalolt otthoni tájról, emberről, s a XX. század magyar költőinek sorában igy vált egyénivé: erdélyivé és európaivá. i Költészetének egyik csúcspontja A lát- 1 hatatlan irás cimü kötete (1939). Korábbi 1 és későbbi verseinek képei, metaforái itt i futnak egybp, s bontakoznak ki zengó valló- ] mássá, mint egy szimfónia vezérmotivu- i mának lélekrenditő szólama. A lélek mély- i ségeibe^ az emlékezésbe szállt le, hogy j megtalálja az elveszitettet és a múlhatatlant: szülőföldjét. Mindez milyen módon történhetett? Aprily első kötetének megjelenese után (Falusi elégia, 1921.) A produktiv fájdalom címmel előadást tartott Nagyenyeden az Erdélyi Közművelődési Egylet rendezésében. Az előadás kiadatlan szövege nyújthat lélektani magyarázatot későbbi, a repatriálása utáni tiz év verseihez - Az aranymosó balladája (1934) és A láthatatlan irás cimü kötetek tartalmazzák ezeket - és egy prózai írásához, melynek cime Havasi ut (1940). Az előadás kéziratában Goethéről olvashatjuk a következőket: "Az ember és a művész kettős eszményét benne látják leginkább megtestesítve, aki egy hosszú élet külső s egy szerencsés lelki fejlődés belső feltételeitől támogatva, a harmóniának olyan fokához jut el eletben es művészetben, amilyenhez ember kevés, s művész még kevesebb. Ez a klasz- szikus harmónia ömlött bele miiveibe, boldog eröfeleslegének egyensúlyozott alkotásaiba, melyek külön-külőn is remekművei a technika és a tartalom csak igazi művész által elérhető harmóniájának." Goethét, mint egyetlent állítja szembe a világirodalom nagyjaival: életének sikeres, szinte fejedelmi útja összhangban volt lelki igényeivel, magasabbrendúségével. Vele szemben, Byrontól Ady Endréig haladva bizonyítja: a fájdalomnak van nagyobb alkotóereje. Példákon, lélektani következtetéseken keresztül vezeti le a művészi hajlandóságú ember ösztönös küzdelmét a lelki sebzettség ellen, amely a művészi objektivitás útjára vezeti. A fájdalom sarkallója, táplálója a műveszetnek: a szenvedő ember létkűzdelmének eredmenye maga az alkotás. - Az elöadas szövege Aprily saját tapasztalatát, lelki fejlődésének folyamatát is tükrözi. A Falusi elégia költője irta, a sokáig hangtalan, befelé élő és érlelődő művész, akit családi és társadalmi megrendülések olyan mélyen sebeztek meg, hogy ez ellen, saját és családja létfenntartása érdekében, küzdenie kellett. "Igazgyöngy... - olvashatjuk tovább a kéziratban - ha pompás termék lámpatűzé- ben felcsillan irizáló fénye, - a titokzatos tengerfenék megszenvedett állatkájának tiltakozó szenvedésére ki gondol?..." A kagyló gyöngykfepzŐdésének folyamata saját életében is példa lett, később is. Önmagán ejtett, alattomosan befelé fúródó sebe, repatriálása az elhagyott föld távolságával vált gyógyíthatatlanná. "...Tudom, tudom, hogy amióta - éppen negyven éve- itthagyott minket - szinte lopva, titkosan- bizony ez volt: elhagyott hazáját, erdélyi testvéreit sirató szomorú ember négy évtizeden keresztül, amig még élnie adatott"
