Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-10-23 / 40. szám
12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 23. 1986. PUSKÁS BALOGH ÉVA SVÁJCI EMLÉKEK-Nagy megtiszteltetes az magara nézve, hogy Zürich egyik leghíresebb ügyvédi közösségéből a kiváló Herr A. magára vállalta azt a feladatot, hogy maga felett gyámkodjon. Meglátja, evvel a lépéssel kiváló gondolkodású svájci egyén lesz, ami csak a maga javát szolgálja. - Főnök úr, minek nekem gyám? Én nem kértem a hatóságoktól. Vannak szüleim. De ha már kell a gyám, mit jelent az a gyakorlatban? Mire jó az nekem?.. .. Mi van akkor, ha az illető, nagy tekintéllyel rendelkező urat nem akarom elfogadni, elvégre soha nem látott, én sem őt, lehet, hogy unszim- patikusnak tartjuk egymást, es a gyámság csak mint "theoria" dolgozik, de az életben kivitelezni nem tudjuk. Ha gyám kell, mert úgy is van egy magyar néni, aki pótmama nekem, választhatnám inkább őt? Biztosan szívesen aláírná a papírokat nekem. Úgyis mindent vele, meg a többi magyarral szoktunk megbeszélni. Lehetne ezen gondolkodási időt kapnom? Vagy ebbe a kérdésbe nekem beleszólási jogom nincs? A fekete kabátos leintett. Nevét nem mondta meg, nem tartotta fontosnak, hogy bemutatkozzon.-Magának, kisasszony, ebben a kérdésben, gyámjával szemben csak kötelességei vannak. Kérdéseire, hogy párat megválaszoljak most, elmondom nagyvonalakban, mit jelent a gyám a maga esetében. Mert ahány eset, annyifele gyámságot jelöl ki a törvény, és nem kell úgy megrémülni ettől a szótol, semmi nem változik az életében, a mindennapi rutinban. De például, ha férjhez akarna menni a kisasszony nagykorúsága elŐtt, Herr A. beleegyezését, aláírását ki kell kernie. Vagy, teszem fel - és a főnökkel összenézett egy pillanatra - a kisasszony tékozló életmódot folytatna, vagy adósságba keveredne, a gyám az esetben a maga fizetését felvenne, abból folyósítana elegendőt arra, hogy megéljen, a többit meg a bankban letétbe helyezné, amit csak nagykorúságában vehetne ki. A maga nevére lenne éltévé ez a jövedelem, de Herr A. tudta és beleegyezése nélkül nem vehetne ki pénzt belőle. De, erre nem kerül sor, amint hallom a Zürich Unfallnal megelégedettek munkájával, szorgalmával, viselkedésevei. Herr A. nem vett a maga ügyével nagy gondot magára, és ezt Ígérem, főleg a törvények betartása miatt van. De mégis, ha nagyobb beruházást akar a jó'vŐben tenni, vagy lakást akar változtatni, a gyám tudta kell hozzá, aláírása kell. Ezenfelül, mert dolgozik, jövedelmi adót kell fizetni a kisasszonynak, az komplikált, de Herr A. majd elintézi magának, hogy elóViyos adózási bevallást eszközöljenek ki, és mindenféle biztosításokat a maga számára kössön. Mert mi van, ha beteg, kórház kell, orvos kell? Ezeket mind nem tudhatja; hogy balesetbiztosítás is szükséges az életében, mert eltörhet a lába síelésnél, munkaképtelenné válhat egy idó're. Akkor miből él meg? De ezt mind elmondjuk bent az irodában magának, pontról, pontra. A kisasszony- felé Zürich város a nagylelkűségét avval fejezte ki, hogy ennek a hivatalos költségeit, az ügyved úrnak a város kifizette, nem magát terhelték meg vele. Csak azért, mert zürichi kiskorú lakos. Látja, nem is olyan rettenetes dolog gyámság alá kerülni. A villamoson együtt utaztunk és több felvilágosítást is elmondott a fekete kabátos ur. Arckifejezése nem változott, el nem mosolyogta volna magát. Vártam valami biztató szempillantást, de a ride^, hivatalos maszk ott ült. (Vajon a svájci tud igazi jót nevetni? Szívből?) A gyámsági döntést csak úgy lehet megfellebbezni - mondotta - ha én magam két "eredeti svájci születésű" egyént előállítok, és azok aláírásukkal vállalják a garanciát értem. Ezeknek a svájci "tősgyökereseknek" természetes, hogy a reputációjuk körül nem lehet hiba. Volt min gondolkodnom. Örök valóságnak tűnt a megállók sorozata, összefolyt szemem előtt a fel- es leszálló egyének tömege. Pedig jó megfigyelő vagyok, de másra nem tudtam most koncentrálni, csak arra, hogy evvel a fordulattal megbirkózzam. Nem akarnak rosszat nekem... De mégis? Hogy gondolta a fekete kabátos, honnét veszek én két svájcit, aki értem, vagy bárkiért felelősséget akarna vállalni? Milyen elképzelésük van ezeknek? Vagy azt hitték, hogy a magyarok otthon a családfájukban suba alatt svájci rokonokat tartogattak? Nem is egyet, kettőt! Ha lenne ilyen, nem hozzájuk fordultam volna mindjárt, amikor megeVkeztem? Ilyeneket gondoltam, amig a hires ügyvédi iroda felé utaztunk. Raffinált társaság az, aki a gyámság megfellebbezését ilyen kikötéshez iktatta törvénybe - mert ilyen nem létezik. A magyarok többsége nem rendelkezett, és nem is fitogtatott svájci rokonokat. En egyetlen magyart sem ismertem, akinek lett volna. Kontroll! Svájc kontrollálja a világot, bankjaival, pénzeivel. Világos, hogy az országán belül is mindenkit kontrollálni akar. Pont én lennék a kivétel? Kontrollálja az idegenek jelenlétét, itt tartózkodását. A vendégmunkásokat. Azoknak egy évig szabad csak maradni. Aztán kivágjak ókét a határon. Újra kell a paksamétá- kat elkezdeni, ha vissza akarnak még jönni dolgozni. Hallottam. Tudok róla, mit csinálnak az olaszokkal, törökökkel. És amiket nem tudok. Nem voltam boldog ezen a napon, sőt egyre nagyobb keserűség gyülemlett fel bennem. Elhatároztam, hogy a gyám úrral, és a svájci hatóságokkal nagyon kévés okom lesz a találkozásra. A fizetésem meg magam költőm el, az senki kezébe nem kerül. Nem adok nekik lehetőséget arra, hogy Ők kontrolláljanak engem, hanem a magam életét én irányítom. t Beleunnak egyszer az én amugyis esemenytelen életemet piszkálni. Nekem, aki biztonságban Svájcban élek és okosan használom eszemet - nekem kell gyám! Dühös voltam! A világra, mindenre. Mérgem azért volt ilyen mérhetetlen, mert tudtam, hogy nem tehetek ellene semmit. Az o törvényük, az ö országuk. Engem nem hívtak. Befogadtak és törvényeiket nekünk be kell tartani. JÓ vagy nem, helyes avagy nem, bántó vagy sértó, nem számit. Szürke aprój kicsiny eletek nem számítanak. A történelemben ezek a szürke életek lettek az áldozatok és maradnak - annak. Leányzó, rajtad múlik, hogy soha ne légy áldozat! Ami volt, azon nem változtat már semmi. De ami lehet, a holnapokat magad irányítod, még itt is. Magadnak kell eldöntened, hogy szürke életet akarsz, vagy annál többet. Abba sem Herr A., sem a hatóságok nem köthetnek bele. Abba nem, ha több és jobb akarsz lenni az átlagnál. A szürkéknél. A megbélyegzett másod-harmadosztályu idegennél. Mutasd meg magadnak, meg nekik, hogy akarattal - meg kis szerencsével - mindent lehet. Előtted a világ_ így biztatott a belső hang, nemcsak jelenem kétségei között, hanem mióta Svájcba jöttem. Meg voltam magammal elégedve eddig. JÓ állásom van. Becsületesen dolgozom a mindennapiért. Már egész Svájcot beutaztam, minden kantonban jártam. Sót, ezen kis ország határain kívülre is sikerült már eljutnom. Az egész heti szor- galmaskodasokba, a vasárnap még mindig fénypont életemben, a( magyar templom, az Összejövetelek, barátok, Hilda neniék. Szeretnek, mert ellentétben a többi magyarral, én csinálok valamit. Az esti iskolákban egész héten foglalt vagyok, nem azon siránkozom, hogy az élet milyen szerencsétlen lapot osztott. Inkább azért szeretnek a többiek, mert látják, hogy ebből a kártyából igyekszem a legjobb játszmát kijátszani. Nincs lyukas idŐ, amit elvesztegethetek. Az unfalli barátok, kollégák számolgatják, hogy eddig > mar több múzeumot, koncertet jartam végig, mint az "echte" svájciak. A magyarok megértik, hogy sok a pótolni való, és még sokat be kell hozni a svájciakkal szemben, amire az idő tül kévés. A magyar kollégák megértik, hogy elutazni a milánói Scalába, megnézni egy előadást - több, mint egy opera megnézése. Nekem győzelem a múlt felett. Elutazni Párizsba, és egy hetet eltölteni a Rodin múzeumban - több, mint egy múzeumlátogatás - nekem alapkő a jövőhöz, a szürke hétköznapokból való kilépéshez. Pesten az Operában bérletem volt, a múzeumokat mind láttam, de most itt, a világra kitárult ajtót nyitogatom! Szűk baráti köröm lelkesít, örül velem, még azok is, akik pesszimisták, azok is, akik úgy érzik, hogy nekik már késő, lekésték a vonatot. Most hogy adjam vissza ezeket az élményeket ennek az úrnak, aki gyámságot vállalt felettem? Mert én - előtte-kérde- zések és beleegyezések nélkül ezeket már megtettem. Amikor az idegeneknek szóló útlevelet kikértem, magam intéztem, senki nem kérte tőlem más aláírását, csak az enyémet. Pedig kiskorom ott állt előttük. Nem kellett gyám. Egyszer kellett volna: akkor, amikor az egyetem kapuját becsukták az orrom előtt - és nekem eldöntötték a svájciak, hogy dolgoznom kell. Akkor, ha lett volna egy ilyen jonevü ügyvéd a hátam mögött, talán... Aláírtam a papírokat. A. úr nyegle, puha kezszoritással lekezelt velem, arca a hivatalos kifejezést vette fel, különösen nem változtatta meg sárga pergament bőrét az a két szó, amit nekem mondott, pedig feltem, hogy a sza^a korúi megrepedezik ettől a nagy megerőltetéstől. Ez volt első ős egyedüli találkozásom vele. Úgy személyesen, mint hivatalosan. Soha senki tőlem az ó irodájából nem kért semmit, hivatalos papírokat, vagy kérdéseket sem. Utcán, ha találkoztam volna vele, nem ismertem volna fel. Öt perccel később sem. Van ez a furcsa rossz szokásom, hogy a nyegle, puha kezszoritású emberek arcára nem tudok emlékezni. (folytatjuk) (Amennyiben kívánja, szívesen megküldjük a cikk előző részeit.) FINNORSZÁG a játékok térén is fegyvermentes óvezette válik a jövő ev elejétől. Az illetékes kormányszervnek ugyanis a közelmúltban arról sikerült megállapodásra jutnia a játékkészitŐkkel, hogy az országban nem gyártanak, és nem is árusítanak játékfegyvert, leáillitják a katonás játékok importját is.
