Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-10-02 / 37. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 2. 1986. TANÉVNYITÓ KÖNYVSZEMLE Dr. Domán István: Franz WerfehRAVATAL A BORDELYHAZBAN Jakob Wassermann, Lion Feuchtwan- ger, Stefan Zweig mellé zárkozott fel Franz Werfel is a két világháború között, mint az akkori ironemzedek egyik kiemelkedő tagja. Regényei: A Musza Dagh negyven napja, A nápolyi testverek és Verdi, viszonylag korán túlterjedtek a nemet nyelvterületeken és megszereztek számára a világhírt. Különösen emlékezetes mindannyiunk számara a Musza Dagh negyven napja, mert ebben zseniális realitással és megdöbbentő erővel tárta a világ elé az Örmény nép lemészárlásának ( történetét Törökországban az I. világháború alatt. Ezzel a müvével egyben megpróbálta felrázni a világ lelkiismeretét a kiszolgáltatottak érdekeben a nácizmus kezdődő előretörésének idejen. Nagy regényeihez hasonlóan, elbeszélései is a humánumot szolgáljak, az emberi szenvedést ábrázolják. A megalázottak, kiszolgáltatottak lelkivilágát különös erővel rajzolja meg Werfel. A fenti cimu könyvbe gyűjtött elbeszélések szinte mindegyike jóval több, mint egy-ket esemeny leírása, ( egyenek tortenetenek bemutatása. Altalanos képét festenek a kórról, a körülményekről és sejtelmesen a jövőt is felvillantják előttünk. A ^jövŐt, amely nagyon is borúsnak és kétségbeejtónek látszott akkor, hisz tulnyómo részt a két nagy háború közötti időben játszódnak le az esemenyek, amikor a fasizmus, majd később a nácizmus mar nyújtogatja egyre nagyobbra r>Övo csápjait, hogy körülfonja velük az egyszerű emberek millióit. A legmegrázóbb elbeszélése a kötetnek- "A helyreállított kereszt igaz története" című - részben magyar vonatkozású. Az "Anschluss", vagyis Ausztria náci megszállásának kezdeti napjaiban játszódik. Hose Fürst Aladár rabbi, az u.n. "Seva kohilausz", a hét hitközség egyikének lelki vezetője Burgenlandban. Az itteni zsidók nagy része- köztük a rabbi is - a Saint-germaini és a trianoni békeszerződés után megtartotta magyar állampolgárságát, hisz őseik mar többszáz évvel korábban letelepedtek e falvakban. Amikor a hitleri birodalomhoz csatolt Ausztriában a náci csőcselék Fürst rabbi falujából kiú'zi a zsidókat és a magyar határra hajtja őket, a község katolikus papja szót emel az érdekükben. Sót, vállalja, hogy együtt megy velük Magyarországra. De a magyar hatóságok nem engedik be az üldözött zsidókat. A két határ köze szorult emberek eletveszelybe kerülnek, mert az osztrák nácik könyörtelenül le akarják gyilkolni őket. végül Fürst Aladár rabbit le is lövik. Az ó mártiromsaga menti meg hitközsége többi tagjait a biztos haláltól... Werfel történetei nemcsak alapos elemzését adják az eseményeknek történelmi hitelükkel, pontos korraizukkal, reális életábrázolásukkal, hanem érdekes olvasmányok is, amelyek jóval befejezésük után még tovább foglalkoztatják olvasójukat. KÉT FILMET vásároltak meg mostanában külföldi filmforgalmazó vállalatok: Mészáros Márta Napló gyermekeimnek cimö fiijtiflt a kanadai mozikban vetítik majd, Gaál István Orfeusz és Eurydike cimíl alkotását pedig egy ausztrál cég vette meg mozi-, tv- és videoforgalmazásra. "Mindenki külön szalad" - nyilatkozta a rádióban a minap egy tizenhat eves fiú, barátságról, iskolai és iskolán kívüli kapcsolatokról elmélkedve. JŐ isten, gondoltam, már ok is. Mert mi már régóta külön szaladunk, ( pénzhozó külön munka után, elintéznivalók, váratlanul esedékessé vált « I .. t tf reparálást soron kívül elvegzo mesterember után, protekcióért, hiánycikkekért, szokásból, szorongásból, hogy lekésünk valamit vagy valakit. Mindenki szalad külön, olykor cél és ertelem nélkül^ csupán valami megmagyarazhatatlan belső kényszernek engedelmeskedve. Ahogy visszaemlekszem a magam egykori tanévkezdéseire, volt bennük mindig valami megnyugtató, biztonságot sugalló állandóság. Szerettünk vagy nem szerettünk iskolába járni, az epület, a kimeszelt osztálytermek, a hajszálrepedesekkel > pati- násodo fekete táblák, a tiltott firkákkal, véletlen tintafoltokkal öregedő padsorok, a tanári szoba fenséges eleganciát sugárzó, mindig zárt ajtaja, az osztály, amelyben cserélődtek ugyan az osztálytársak, mégiscsak ugyanaz az osztály maradt, akárcsak a tanári kar - mindez valamiképp a mi világunk volt, valamiképp a miénkebb, mint a vakáció. Amelyet persze már az évnyitó pillanatától várni kezdtünk, s amelyet egyre türelmetlenebbül vártunk, ahogy eltelt a szeptember, október, ahogy múlt az ősz, a tél, a tavasz. Lehet, hogy ugyanígy vannak vele a mai gyerekek is. A gyerekeink. Szeretnék bizni abban: ugyanígy vannak. De félek, még ha ugyanígy - az sem egészen ugyanaz. Túl sok minden történt és túl sok minden történik közben. Futunk, velünk fut az idő. Lehet, hogy nem ez az egyetlen ellenfelünk, mindenesetre a (legkönyörtelenebb. A legfelelmetesebb - tálán épp azért, mert mindenki külön szalad, mint az a tizenhat eves fiatalember mondta egy reggel, iskolába indulás előtt, a rádióban. Futunk, velünk fut az idő. A történelem. A társadalmi-gazdasagi változások. A politikai események. Sikerek, kudarcok, remények, félelmek. A háborús veszélyek, környezetig artalmak fenyegetese^ ellentmondások es feszültségek, hírek es rémhírek, prognózisok és jóslatok. Velünk fut a civilizáció, vívmányaival és diszfunkcióival, a kultúra, megőrzött es feledésbe burkolt hagyományaival, üjitő energiáival. Velünk fut a kor kétarcú Tudomány-Technika istene. Ha ez verseny, aligha vannak esélyeink. Ha mindenki külön szalad, még kevésbé. Futunk. Velünk az idő fut: a mi időnk. A magánidő: a munkahelyen eltöltött, a családdal, utazással, étkezéssel^ televíziózással, olvasással, a szinhazban-moziban, az evéssel-ivassal, az üzletben, a hivatalokban, az alvással, az álmodozással, a tervez- getéssel és számitgatással eltöltött idő. Az elvesztegetett, a megtakarított, a megnyert, a lopott idő. Mindenki külön szalad, cipeli sorsát. Mindenki külön szalad? Én reméltem (és azt hiszem, nemcsak én), hogy a gyerekek, a gyerekeink még nem. Hogy nekik meg van idejük bőven. De nem magunk zsufoljuk-e teli napjaikat egészen vagy félig-meddig kötelező programokkal? Szakkörrel, különórával, sporttal. És nem csupa gondoskodó jóindulatból-e? Hogy az elérhető legnagyobb pölyaelÖnnyel indulhassanak felcseperedvén. Hisz nekik olyan kezdősebességgel kell indulniuk, amilyet mi a finisben értünk el. Az én gyerekkoromban még szinte csodaszámba ment a rádió, a telefon. A lányom már babakorában magától értetődő természetességgel kapcsolta be a televíziót, s feltehetőleg anyanyelvi szinten megtanul majd kommunikálni a számítógepekkel. De néha félek: mar nem jut neki emberségéhez elég zöld fű, lomb, tiszta, megúszni való folyóvíz, nyugodtan megkóstolható forrás, kockázat ( nélkül beszippantható levegő, megbámulható színes lepke, kézbe vehető bogár. Néha félek, lesz-e az Ő gyerekének anyanyelve, a BASIC-en kivül. Néha pedig, jobb pillanataimban, azzal biztatom magamat: azért is futok, egyre görcsösebben, fáradtabban, hogy a gazdagság, a szellemi és anyagi jólét, amelyet a célvonal mögött remélek, ne járjon együtt semmiféle szegényedéssel. De mind jobban megbizonyosodom arról, hogy külön szaladva ezt sosem érem el. Le kellene állni. Összeülni. Közösen indulni - tálán nem is rohanvast - tovább. Egymással meg vele, velük együtt. De van-e még időnk? Varjas Endre Budapest NINCSENEK BŰNÖS NEMZETEK (folytatás az 5. oldalról) mintha valaki a szocializmust akarná száműzni, mert rövid történelmében akadt egykét megszállott, cézaromániás despota, aki megerőszakolt egy-egy szocialista országot. Hitler annyira nem adekvát a nemzeti érzéssel, amennyire Pol Pót nem azonos a szocializmussal. Am kétségtelen, ahol elfojtják a nemzeti érzést, ahelyett, hogy a fejlődés hajtóerejének tekintenék, ott ez az érzés irracionális utat tőr önmagának. Eleinte a sportstadionok és kocsmák csöcselékmentalitásában nyilvánul meg, majd hamis politikai spekulációk és ambíciók támogatója lesz és végül érvként szolgai azoknak, akik minden nemzetiben nacionalizmust látnak. Holott - és ezt próbáltam már az előbb is megfogalmazni - a nemzeti érzés_ és a patriotizmus nagyon is racionalizálható, ha felszabadítják és af haladas eszméjéhez kapcsolják. Bizonysa^ erre hazánk történelmében a múlt századi reformkor ragyogó szakasza, s bizonyságot szolgáltathatunk hozzá mai szocialista reformvállalkozásainkkal is. A mi szocialista hazafiságunk, magyarságunk nem sért senkit. Sőt, minél kifejlettebb, tudatosabb formában nyilvánulhat meg, annál inkább ellenszere lehet a nacionalizmusnak. Ez lehet igazán szilárd alapja az internacionalizmusnak is. Hiszen csak önmagukat becsülő, egészséges lelki- alkatú népek lehetnek igazi alkotói a nemzetek közösségének.