Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-09-11 / 34. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 11. 1986. “Magyarnak tenni...” Figyelemreméltó interjút adott dr. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének fő­titkára a budapesti Népszabadsag szerkesz­tőségének. Közérdeké mivoltára való tekin­tettel alant közlünk belőle néhány résidetet. Kevés híján 1100 éve érkeztek erre a földre elődeink a kontinens népeinek föld­rajzi elhelyezkedését jócskán eltérítő máso­dik népvándorlás utolsó hullámával, hogy aztán százados bizonytalanság után hazát teremt­senek, véglegest. Viharos sorsú száza­dok után a leltár: a haza megvolna, de ma három magyar­ból csak kettőnek hona. Azóta, hogy a Rákóczi-szabad- ságharc bukasa után a "Nagy maj- tényi síkon letörött a zászló" - politi­kai okokbólj gaz­dasági kényszer­ből, szakmai elő­menetelért, talán _________ olykor kalandvágy- Dr. Randé Jenő ból, s ki tudja miért még, a magyarság szülötteinek százezrei idegen földön keres­ték boldogulásukat. Vannak, akik elhagytak a hazát, másokat a haza hagyott el, a ha­tár megváltozásával a helyükön maradva kerültek külföldre. Szükségük van-e ránk, és nekünk rájuk? Mi lehet ma az összetartó erő itthoni és külföldi magyarok között? Egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélgettünk Randé Jenővel, a Magyarok Világszövetségének főtitkárával.-Magyar, magyar származású, magyar születésű - a fogalmak olykor keverednek. Végül is: ki a magyar?-E kérdésben nem az ősök hovatartozá­sa dönt, hanem - mikent Petőfinél - a sa­játunk. Az a magyar tehát, aki annak vall­ja magát. Nem szükséges hozzá még csak Magyarországon sem születni, de többet mondok: a nyelv ismerete sem szükséges hozzá, hogy valaki azt mondja, hogy ő igenis magyar. Az idén Liszt Ferencet ünnepeljük, akit most Ausztria-szerte ki- plakátoznak, és aki németül beszélt, magya­rul viszont nem tudott, mégis ragaszkodott magyar mivoltához. Sokan ugyanígy vannak vele külföldön, érvényes rájuk az illyési elv: magyarnak lenni nem származás, ha­nem vállalás dolga.-A magyarságot vállalni külföldön a múló idő ellenében nem könnyű. Voltam Pitts­burghben az idén százéves William Penn Association ünnepi összejövetelen. Az egyesületet egykor tizenhárom magyar bányász alapította, mai vezetőinek többsé­ge - sokadik generáció - már kevéssé tud magyarul, de magyarnak vallja magát ki­vétel nélkül. A New York-i Első Magyar Önképzőkör, - ahol szintén vendégesked­tem - most 97 éves, es tagjai kizárólag magyarul beszélnek. Egy olyan környezet­ben, amely akarva-akaratlan is beolvadás­ra, nyelvváltoztatásra kényszerit, az anya­nyelv megőrzése nem kis fegyvertény.-A közelmúltban kaptuk a szorongatóan Örvendetes hirt: ótmilliárdnyian vagyunk a Földön. A népeknek ebben a vegelathatat- lan tengerében (lányunkat illethet a jelző: magyar?-Kis nép vagyunk, a Föld népességének három ezreléke. Bar Magyarorszagnak nincs rá módja, hogy generális népszámlálást tartson a világban, talán értelme sem len­ne, igy aztán marad a becsült adat: manap­ság 15-16 millióra tehető a magyarok szá­ma. Itthon él tiz és fél millió, a környező országokban három és fél ( millió, mig > a többi szórványma^yarságkent megtalál­ható (Latin-Ameríkatól Ausztráliáig, az USA-tol Izraelig sok országban. E körből a legtöbben az USA-ban vannak, 450 ezren vallják: magyar vagyok. Számuk eltörpül az 1,776,902 mellett, az évtized elején megtartott népszámláláson ennyien mond­ták magukat az Egyesült Államokban magyar származásúnak, akiknek Ősei valaha Magyar- országról kerültek Amerikába. Érdekesség, hogy közülük 727 ezren kizárólag magyar eredetűek - mindkét szülő magyar volt -, mig a többi vegyes házasságból szárma­zik. Végül még egy szám, ami följegyzésre érdemes: az összeírás szerint 144 ezer amerikai magyar született Magyarországon. Százhúsz éve az Egyesült Államokban alig négyezer magyar élU Aztán jött az első nagy kivándorlási hullám a századfor­duló táján, amelynek merőben gazdasági okai voltak, mig az utána következőknek jobbára politikaiak. Gondolok itt az 1919 utáni, arányát tekintve nem, de politikai­lag jelentős kiáramlásra, majd a harmin­cas évek politikai emigrációjára. Mig a század elején többnyire a tengerentúlon telepedtek le a magyar kivándorlók, a máso­dik világháború után többnyire Európában maradtak az országot elhagyók. Mindenek­előtt, a 44-4 5-ös disszidensek, röviden a DP-nek (displaced person) nevezett áram­lás tagjai, akik jórészt azzal a szándékkal telepedtek le Európában, hogy majd haza­jönnek. Egy részük vissza is tért, más ré­szük viszont, akik velünk szemben ellensé­ges beállítottságúak voltak és maradtak, megűnván a rendszerváltozásra való vára­kozást, úgyszintén átmentek a tengeren­túlra: az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába és Latin-Amerikába. Az imént említett kiáramlást Magyarországról még kettő követte, az úgynevezett 47-eseké, es az 56-osoké.-Ahány kiáramlás, annyiféle történelmi szituáció es indíték. A kint élők bizonyára ma sem néznék azonos szemmel az óhazá­ra.-Az erdekes az, hogy ezek a rétegek meglehetősen elkülönülnek egymástól, nem szólva arról, hogy a rétegeken belül is nagyok az ellentétek. A szorványmagyar- ság döntő többsége nem politizál. Jol-rosz- szul megtalálta a helyét a befogadó ország­ban, s ahogy normalizálódott a nemzetközi helyzet, mindinkább fölvette régi hazájá­val a kapcsolatot. Mások velünk szemben allnak, ebből akarnak megélni, sót meg is tudnak élni. Kisebbségben vannak, de adott helyzetben ezek a kisebbségekben lévők hangadók lehetnek. Abból kell kiindulnunk, hogy az óhaza es a ( szórványmagyarság kapcsolatának javulását külső és belső tényezők tették lehetővé. Közelebbről a nemzetközi lég­kor enyhülése, valamint az, hogy Magyar- ország megítélése alapvetően megváltozott a nyugati országokban az utóbbi huszonöt­harminc evben. Márpedig ezt a tényt - meg ha nem nézik is jó szemmel - a szór­ványmagyarság szélsőségesen politizáló tagjainak is tudomásul kell venniük. Magyarország presztízse megnőtt, főként azért, (mert belpolitikáiig és gazdaságilag az utóbbi negyedszázadban igen_ jelentős eredményeket mondhat magáénak. Ugyan­akkor nem kétlem, hogy külföldön léteznek olyanok, akik készülnek 1956 harmincadik évfordulójára. Ennek ellenére az a meg­győződésem, hogy kapcsolataink a szór­ványmagyarság számottevő részével jelen­tősen tovább fognak fejlődni, sok év alatt kiepitettük azt a politikai alapot, amely lehetővé teszi ezt az óhaza és a külföldön élő magyarság kölcsönös hasznára. NEW YORK. Esztergályos Ferenc nagy­követ, Magyarország uj állandó ENSZ-kép- viseloje, átnyújtotta megbízólevelét Javier Perez de Cuellarnak, a világszervezet főtitkárának. MISKOLC. Tudományos konferencia kez­dődött meg a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a Bolyai János Matematikai Társulat rendezésében. Az ötnapos tanács­kozáson negyven magyar és nyolcvan kül­földi elméleti és alkalmazott matematikus, köztük több világhírű tudós vesz részt. I SABARIA CIPŐGYÁR SZOMBATHELY ^^^ ?' SZABADSAGHARCOS U. 8 12. h97°° Épei TELEX: 037 324 ...............................................................—------------------SHVjt >/■>// jrffr&r* »■»•-----—-----------------------------------*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents