Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 2. 1986. (folytatás a 9. oldalról) sül igazi jó kenyér. Ha hozzá nem értő ember rakja a kemencét, akkor azzal egy életen át lehet küszködni. A kemence akkorra fűlt ki, mire az alja - ha megkapartuk a szénvonöval - szikrázott. Erre az időre kellett kész legyen a tészta, amelyet a dagasztás után egy ideig pihentettek. Majd sor került a szakajtósra. Elő a szakajtó-kosarat, a kendőt, ezt meglisztezte anyám, úgy tette bele a kosarakba. Szépen felosztva az egész tésztamennyiséget, egy-egy kenyérnek valót kiszakított a teknöböl. Ezt deszkán forgatva kerekre formálta, és a kosárba tette. Aztán ráteritette a szakajtókendö sarkait, és vart, hogy ott a kosárban is újra me^- keljen a tészta. Amikor a kendő felül mar teljesen szétterült, szétnyitotta azt az ujrakelt kenyértésztát, következett a bevetés. Rá kellett fordítani a tésztát a kosárból a kemence elé tett bevető lapátra. Ügyesen behelyezni a kemencének abba a részébe, amelyiket anyám kinézett. A bevetéshez megint csak szükséges volt a tapasztalat, az ügyesség, a tudás. Mert a nyers kenyértészta könnyen lefordulhatott, lefolyt a lapátról. Bent már nem terebélyesedhetett tovább, mert a hirtelen meleg felhúzta. Csak az ügyesen bevetett kenyér nőtt fel szép magasra. A kenyér bevetése után be kellett tenni az előtót is, a kemence ajtaját is. Amikor már megfelelőnek Ítélve, szép pirosbarna volt a kenyér felső héja, akkor óvatosan alájuk nyúlva a bevetolapáttal, sorba kiszedtük a kenyereket. Anyám kézzel megpaskolta, hogy hulljon le róluk a hamu. Aztán gyorsan, még mig forro volt a kenyér, egy vizes ruhával megtörölgette mindegyiknek a tetejét. EttÓl a kenyér felső héja szép pirosbarna és ropogos lett. Kiszedve a kenyereket a kemencéből, sorba leraktuk őket a rédely deszkájára kihűlni. Ha jól kihűlt, akkor bevittük a kamrába, felraktuk a kenyértartóra., Ez a mennyezetről lecsüngő lécekből összeállított alkalmatosság volt. Ezén tartottuk a kenyeret. Oda a padlás alá nem tudott feljárni az egér. Olyan sose volt, hogy anyám csak kenyeret sütött volna. Mindig sütött lángost, lepényt és cipót is. A lángosnál nincsen finomabb. De ne az olajban kisütött, átszeli bódéban árult lángosra gondoljon senki. Hanem a kemen- • cebelire. A lángos is kenyfertésztábol készült. Meg a bevetés elŐtt a dagasztöteknó sarkában hagyott tésztából anyám kis óklöm- nyi darabokat szakított. Rátette a bevetőlapátra, nyújtófával elnyújtotta. Egy lan- gos akkora volt, mint a bevetölapát. Még nem volt teljesen forró a kemence, amikor már sort lehetett keríteni a lángos bevetésére. Sokszor anyám nyolc-tiz lángost is sütött, különösen olyan sütési napokon, amikor már előző este elfogyott a kenyér. Ekkor lángost reggeliztünk, alig hogy kivettük a kemencéből, ettük maris. A lángos akkor volt igazán finom, ha anyám nem a kemence téglájára vetette be, hanem tett alá széles, nagy káposztalevelet. így a tészta nem hamuzódott be annyira. A lángost sok mindennel lehetett enni. Lekvárral kenték be leginkább, vagy zsírral és vajjal is. De én legjobban a tejfeles lángost szerettem. Nekem anyám sokszor megkent reggelire egy egész lángost is, azt rendszerint az ut közben ettem meg, mert apám már kint dolgozott a mezőn, reggelit kellett neki vinni. De anyám megmondta, hogy szaporái! szedjem a labamat, mert apám is forron szereti a lángost. Mire kiértem vele, még azonmód volt. is De sokszor szaladtam apám után a határba a meleg lángos reggelivel! A Kiserdőre, a Vincze-tagba, a Kaszálófordulóra, de még a legmesszebb eső Rodos- ra, vagy a Folyóhátra is. Ilyenkor apám is azonnal kifogott, egyből nekiült a reggelinek. Sose evett úgy meg egy falatot sem, hogy meg ne kérdezte volna: vajon én már reggeliztem-e? Lángost vinni a reggeli kisharangszó után már nem lehetett! Aki nyolc órára - a reggeli harangszó előtt - nem sütötte ki a lángost, az ilyen gazd- asszonynak rossz hire ment. Engem mindig a kert alatt ért a harangszó. Mire Jónásn’e végzett a reggeli harangozással, akkorra már apám is majd mindig elfogyasztotta lángosreggelijét. A cipó éppen olyan, mint egy kenyér, csak harmad-negyedrésznyi. A kenyérnek mindnek egyformának kellett lennie, az egyforma is volt, de a cipó lehetett akkora, amekkorára a gazdasszony kiszakította. Mindig a cipót kellett bevetni legutoljára es azt is vettük ki legelőször. Az hamarabb átsült, mint egy óriás kenyer. Anyám néha(két-három cipót is sütött, a diákévein« idején. Ha úgy alakult, hogy év elején, szünetek után a visszamenetelünk ideje egybeesett a kenyérsütéssel, akkor anyám mindegyikünk számára sütött egy cipót. Egyazon tésztából vajon mégis miért van a cipónak jobb ize? Délre a ház korúi már ugyanolyan csend volt, mintha hajnalban, kora reggel semmi sem történt volna. Egy ideig ettük a friss, finom búzakenyeret, aztán ahogy a kenyér száradni kezdett, akkor már nehezebben fogyott. De elfogyott mindig, az utolsó morzsáig. Tavak és tengerek mezok és hegyek költője Nagy László abban lett méltó követője József Attilának, hogy nagy társadalmi horderejű mondandója sosem volt a világtól, természettől, embertől elvonatkoztatott, absztrakt gondolat. A szabadság és a törhetetlen emberméltóság az o verseiben testvériesen kapcsolódik Össze a Nap és a Hold, a tavak és a tengerek, a mezők és a hegyek, a növények és állatok világával, mert sosem feledte, hogy az emberiség kozmikus sorstársa, függvényé mindezeknek, miközben - ha igaz - úrrá lesz fölöttük. Ha reményt mondott, az tavaszt jelentett, és ha tavaszt, az reményt; ha bajt és bánatot, akkor az telkent szakadt a szivére; az ifjúság túzkent lobogott föl, a szabadság szerelemként horzsolta végig verseiben; a költészet szent lova zöld ágat harapott kézéből. Vegyük magunkhoz verseit annak, aki "a szó igaz hőséként" igy beszel a reményről: "Nem tehetünk mast, mint amit eddig is tettünk, humanisták: továbbra is a jobb emberi sors harcosai, partizánjai, titkos ügyvédjei legyünk. A reményt nem szabad föladnunk, hiszen a legnagyobb tragédiákból, katasztrófákból csak a remeny segít kilépnünk." Alföldy Jenő PUSKAS -BALOGH EVA SYLVIA AKKOR MINIK... i voltam én, mielőtt újra megszülettem? Tán tavasz szellő, vagy pillangó zöld mező ölében Lágy dal hegedű húron, oázis egy sivatagban Ifjú gladiátor az ós római arénában. Voltam kismadár és bárányfelhő az ég kékében Fagyos ablakon jégvirág, villám, vihar-felhőben Égről pislogó csillag, taraj óceán hullámán Dzsungelban oroszlán, vén Japánban a kimonós lány. Voltam próféta és ősök vérében vad gondolat Nyári zápor, ásatásból előkerült csonthalmaz HÖlepel, téli földön, május-harmat, akác-illat vándor hún-lovas, honfoglaló a Kárpátok alatt. Voltam mind, avagy semmi, mégis mára, lettem: ember És ha nem leszek majd, a világ-óra meg se rezzen Letem ma, avagy akkoron sem fogja hiányolni senki Akkor minek volt létezni, miért újra születni? ANYÁM KENYERET SÜT
