Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-19 / 25. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 19. 1986. PÉTER LÁSZLÓ A NÉPI ÍRÓK KIADÓ/A PÜSKI SÁNDOR 75. SZÜLETÉSNAPJÁRA A Puszták népét 1936-ban a Nyugat, Az Alföld parasztságát a kis magánkiadó, Oravetz István jelentette meg 1937-ben A néma forradalom és a Viharsarok - szinte egy időben - robbant be a magyar szellemi életbe: az előbbit Cserépfalvi Imre, az utóbbit ( - a Sárközi György gondozta Magyar ország felfedezése című sorozat első köteteként - az Athenaeum adta ki. S noha elvétve később is jelentek meg e kiadók gondozásában némely népi iro müvei, 1939-től a legtöbbjük könyvét Püski Sándor segíti nyilvánossághoz. Kiadói tevékenységet nem üzleti megfontolások irányítottak, hanem a szolgálat. Ahogyan két éve egy interjúban mondotta: ( "Életem értelme a szolgálat; annak a nepnek a szolgálata, amelyhez elszakíthatatlan szálak fűznek, mig csak elek." Abból a mélységból jött, ahonnan a népi irók zöme, az alföldi földműves szegénységből. A háborúból szerencsére visszatért, nincstelen, foldtelen édesapja, Püski Gábor, a békési református egyház harangozója lett 1919-ben. Ekkor már három élő gyermeke volt, egy negyedik, az első, épp abban az évben fulladt a Körösbe. A harmadik fiú, Püski Sándor 1911. február 4-én született. Jól tanult az elemiben, a tanítója fölfigyelt rá, nógatta az apját, hogy gimnáziumba adja a fiút. Szerencsére Békésen régtől volt középiskola, igy a nyaranta libapásztorkodó kisdiák aranylag kis áldozattal tovább tanulhatott. Gimnázis- taként is dolgoznia kellett a nyári szünidőben, segítenie a családot, megkeresnie a tanulásához szükséges pénzt, ruháravalót. A felső osztályokban már egyre jobban jeleskedett ta tudományokban, jutalmakat is kapott. Eletet meghatározó mozzanattá vált, hogy különórákon Durkó Antal jóvoltából megtanulta a gyorsírást. 1929-ben érettségit tett, s bár jóakarója, az öreg pap biztatta, utóda lehet a százholdas parókián, nem volt kedve hozzá. Az egyetem, a költségek miatt, nem jöhetett szóba sem. Jelentkezett a vasúthoz, a katonasághoz; nem vették föl. Végül ősszel 60 pengő havi fizetéssel a helyi községházára került úgynevezett napidijasnak. Az 1922. évi földreform kártalanítási dijait kellett volna a szerencsétlen földhözjutta- tottakon behajtani. A nyolc hónap, amelyet itt töltött, alkalmat adott neki, hogy még az ö szegénységüknél is mélyebb nyomorúságba pillanthasson be. A magyar feudalizmus, a nagybirtokrendszer tarthatatlanságát - már érett fővel - akkor ismerte meg. Pályakezdését a véletlen - Püski kálvinista hite szerint az elrendeltetes - határozta meg. Az elsÓ, hogy gyerekként elhalt bátyja után 5 lett az első fiú a családban. A második, hogy apja harangozó lett: az egyház figyelme jobban ott volt a fián. A harmadik, hogy a debreceni kollégium fináléjaként nagy múltú gimnázium volt Békésen. Negyedik összetevőként a gyors- irástudás lökött egyet Püski Sándor sorsán. Lehetővé vált, hogy 1930 nyarán Biró Miklós fővárosi ügyvédi irodájában helyezkedjék el. Szállást a reformátusok Hársfa utcai Diákok Házában kapott. Ősszel most már beiratkozhatott az egyetem jogi karára. 1935-ben megnősült: elvette egy nyugdíjas katolikus kántortanitó lányát, Zoltán Ilonát, s attól kezdve vele folytatta a jegyzetkiadást, 1938-tól a könyvesbolti tevékenységet, 1939-tól a könyvkiadást. Az Athenaeum a támadások miatt abbahagyta a Magyarország felfedezése sorozat kiadását. Püski közben megismerkedett Szabó Pállal, Sinka Istvánnal, Barsi Dénessel, Tatay Sándorral. Az Egyetemi Körben hallgatta Féja( Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre előadásait. Megérlelődött benne a szolgálat gondolata: a hivatásé, a népi irók müveinek terjesztése. Az első (könyv, amely 1939 májusában a Magyar Elet Irodalmi Kiadóvállalat kiadványaként megjelent, (Sinka István verseinek gyűjteménye volt Vad címmel. Illyés a Nyugatnak, Erdei és Móricz az Athenaeumnak, Tamási a Révainak volt elkötelezve, az ő müveiket tehát Püski nem adhatta ki. De Veres Péter Az Alföld parasztsága második, harmadik, negyedik, ötödik kiadásával már Püskihez fordult, s ettől kezdve minden művét a Magyar Élet adta ki. Az erdélyi Asztalos Istvánnak is három regényét, egy drámáját, elbeszéléskötetét. Bakó József, Balázs Ferenc, Balogh Edgár, Darvas József, Erdélyi József, Gulyás Pál, Kádár Lajos, Nagy Imre, Nagy István, Sértő Kálmán, Sinka István, Szabé- di László, Szabó Pál, Szathmári Sándor, Takáts Gyula, Tatay Sándor, Tersanszky J. Jenő regényeit, verseit, drámáit, esszéit. Közülük Balogh Edgár (Hármas kis tükör), Nagy István (két regenye, egy elbeszélés- kötete, egy városi szociográfiája), Szathmári Sándor (Gulliver utazása Kazohiniá- ban), Tersánszky (Kakuk Marci) politikai szempontból is kiemelkedő. Úgyszintén az 1944-ben megjelent Munkások cim'ú gyűjteményes ( kötet, amelyben _ - Veres Peter előszavával - öt munkásiró (Földeák János, László Gyula, Nagy István, Rideg Sándor, Vaad Ferenc) mutatkozott be. Értékesek voltak a tudományos, tudomány- népszerúsitő müvek is: Bállá Péter (A magyar népdal kis tükre), iFéja Géza (irodalomtörténete három kötetben, a Magyar irodalomszemlélet kiadáspolitikai terv^), Hajlék (a magyar népi épitészetról), Jocsik Lajos (Iparra, magyar, A Közép-Duna-medence közgazdasága). A könyvbarátmozgalom és a népi írói politikai mozgalom kapcsolódott össze a Püski szervezte szárszói találkozókon. Az első - 1942 júliusában - még inkább a könyvkultúra és a népművészet jegyében zajlott le. Itt adott számot Púski először szolgálatának értelméről. Egyebek között ezt mondotta: "Ha az egyetemi jegyzeteknél megállók, ma volna 1000-1500 pengőt jövedelmező üzletem, nagyszerű családom, adómat megfizetném, gond nélkül és becsületesen élhetnék az emberi kor legvégső határáig. Vagy ha még előbb megállók, mondjuk a birói vagy hivatali pályán, bár kisebb keretek között - de még előbb áll be ugyanez a helyzet. Támogathattam volna otthoni családomat, nem használtam volna ki a feleségemet, és az írókat, nem őröltem volna a magam és mások idegeit, emberi hitelemet, nem hajtottak volna vé^re százszor, nem tűztek volna ki rám árverést hússzor, nem árvereztek volna el egyszer sem, s ma tudnám, holnap mit adok a gyerekeimre..." A második szárszói találkozó, 1943 augusztusában, már túlnőtt a Magyar Élet kiadó és Püski Sándor keretein: a magyar népfrontgondolat kibontakozásának fontos eseménye lett. Jegyzőkönyvét Püski még abban az évben megjelentette, és negyven evvel később, 1983-ban - némi kihagyással, de megbÖvitve az előzményeire és az utóéletére vonatkozó egyéb írásos anyagokkal- a Kossuth Kiadó újra kiadta. Jelentőségét azóta tanulmányok, könyvek, cikkek sokasága elemezte. Megállapíthatták, hogy a baloldal, közelebbről az illegális kommunista párt képviselői (elsősorban Nagy István és a most elhunyt Palotás Mihály) itt kaptak először legálisan szót (ezt a Kállay- féle hintapolitika tette lehetővé), és hogy a "harmadik oldal" (főként Németh László es Púski Sándor előadásaiban) itt fogalmazta meg első Ízben aggályait a már biztosan látott szovjet győzelem után bekövetkező átalakulással kapcsolatban. Nem azt írtam, hogy "szemben", mert nem erről volt szó meg Nemeth László kasszandrai előrelátásról tanúskodó intelmeiben sem. A fölszabadulás után Püskit nem a munkás- irokat es a kommunista Nagy Istvánt népszerűsítő kiadóként kezelték, hanem felelősségre vonták, és "feddéssel igazolták". Némelyek a Magyar Élet kiadót a Magyar Élet Pártjával keverték össze. "A háború utáni második Ötéves működésem - irta Püski i 1974-ben - már csak kínlódás volt, állandó közelharcban cenzúrával, papir- hiannyal, inflációval, politikai nyomással és a mindebből folyó anyagi bajokkal." Békési házukban vendégül látta, koszttal, kvártéllyal, pénzzel támogatta Németh Lászlót, Fáját, segítette Kodolányit, Sin- kát. Kiadta Ady válogatott verseit, Az ember tragédiája jegyzetes változatát; Molnár István (Magyar tánchagyományok), Szabó Pál (Lakodalom, Keresztelő, Bölcső), Szabó ( Lőrinc (Tiicsökzene) müveit. 1950 júniusában államosították: kis könyvesboltját is elvették, holott tízszeresen nagyobbak - a volt kiadók boltjai is - még két évig működhettek. 1956-ban két fia is disszidált. 1967-ben Püski kiment meglátogatni őket, és bejárva Amerikát, Kanadát, tájékozódott a magyar sajtó- es konyvterjesztesi viszonyokról. "Szomorú kép volt - mondotta mar idézett két év előtti interjújában.- Elszántam magam: kitelepülnék, ha lehetne, hogy valamit javítsak ezen a helyzeten." A kormány engedélyével Püski Sándor 1970- ben kiköltözött New Yorkba, és 59 évesen uj életet kezdett. Ismét a szolgálat jegyében. Most az egyetemes magyar kultúra szolgalatéban, bar a népi írókhoz való hűsége jegyében. A gyanakvás, amely itthon is megmérgezte körülötte az életet, ott is kiséri. Az emigrációnak a hazával szögesen szemben álló része ellenségesen fogadta. Vádjaikra 1971-ben a buffalói kálvinista egyházkerület gyűlésén igy felelt meg: "Mind jobban tudják otthon is - és a háború után felnőtt nemzedékek fokozatosan porondra állása sokat segít ezen -, hogy a jő viszony ápolása csak kétoldalú lehet. Hogy azután ez a közvélemény a hivatalosaknál mikor érik komolyabb cselekvéssé, hogyan és mennyire lehet ezt elvonatkoztatni a napi politikától, az kérdéses, de mi ezt a folyamatot józanul nem gáncsolhatjuk, hanem segíthetjük. Szeretném, ha elhinnétek nekem, amit majd tapasztalhattok is, ha megismeritek őket: a háború után felnőtt több iró— nemzedék méltó utódja a színről most lelépő Öregeknek." Ellenségei azzal vádolták, hogy a magyar kormány ötvenezer dollárt adott neki kinti munkájához. Valójában semmit nem kapott, csupán szerződést a Kultúra Külkereskedelmi ^ vállalattal; olyat, amilyet minden külföldi könyvkereskedő kap, aki magyar könyvet terjeszt. Püski Sándor a feleségével négy év megfeszített munkájával (Ilus néni eleinte takarítást is vállalt folytatás a 10. oldalon
