Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-05 / 23. szám

12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 5. 1986. GLATZ FERENC: Tanulni a múlt hibáiból A BEILLESZKEDÉS PROBLÉMÁI A SZOCIALIZMUSBAN A polgári magyar allam Összeomlása 1944 es 1948 között azt jelentette, hogy a régi állami adminisztráció és a régi gaz­dasági és kulturális elithez kapcsolódó társadalmi csoportok kiszorultak az állam vezető pozícióiból. Ez a régi középosztály, melynek válságba jutását máig legplaszti­kusabban Szekfü Gyula rajzolta meg, már azt a tényt nehezen tudta elfogadni, hogy a nyugati kultúrkörhöz kapcsolódó ezer­éves Magyarország a szovjet megszállási zónába tartozzék. Közülük jelentős szám­ban már a felszabadító csapatok elöl vagy az összeomló magyar polgári rendszer láttán nyugatra távoztak. Majd 1949 után ezt a réteget az államépitésben járatlan és tapasztalat nélküli türelmetlen politika adminisztratív erével ki is szorította az államigazgatas és a közösség egyéb, gaz­dasági, szellemi kulcspozícióiból. Ennek a társadalmi elemnek, az u.n. magyar keresz­tény középosztálynak többgenerációs tár­sadalmi pozíciója volt, hogy magát az álla­mi es ezáltal a nemzeti lét letéteményesé­nek tudta. Tegyük hozzá: nem másként, mint a középrétegek a modern állami ad­minisztrációkban mindenütt. Mindazt az egy évszázad alatt kialakult közösségszer­vezői gyakorlatot - akár a megyei, városi, községi közösségek vezetésében, akár az országos jellegű intézmények működteté­sében -, melyet ez a magyar vezető réteg kialakított és családi, vallási, hivatali, iskolázási intézmények keretében, utján továbbörokitett, természetesen a társada­lom működése létfeltételének tartotta. Ezért érezte magát - és tegyük hozzá, nem teljesen jogtalanul - nemzeti közép- osztálynak es az u.n. keresztény nemzeti politika letéteményesének. 1948, a proletár­diktatúra hatalomra jutása után ez a közép- osztály, amennyiben megmaradt az állami és a szélesebben értelmezett kulturális adminisztrációban, elvesztette azonosulási alapját, elsősorban a politikához. Hiszen ez a politika, az uj kormányzat, lépten- nyomon öt mint társadalmi elemet a régi burzsoá, sót, hogy a jelzőket csak felidéz­zük, "klerikális és fasiszta" politikai rend­szer exponensének és "kiszolgálójának" tekintette, és ennek megfelelően kezelte. A rendszer jórészt megfosztotta őt. attól a lehetőségtől, hogy mint munkavégző egyén megtalálja helyét a társadalomban, megfosztotta Öt korábban szerzett - és úgy gondolta, jogosan szerzett - gazdasági és kulturális kiváltságaitól. És megfosz­totta főként a nemzetközösség egészének szokásrendjében elfoglalt presztízsétől. A kérdések: Vajon az, hogy 1948-4-9-ben egyik napról a másikra, gyorsan és kevés vQzetésb'eli tapasztalattal került hatalomé­ra az uj politikai eró, mennyiben járult hozzá, hogy előttük nem volt; világos: egy termelési, igazgatási közösség vezetéséhez, a ‘közöslég adminisztratív üzemeltetéséhez mennyire szükségesek az irányltási-vezetés- beli szakszerűségben felhalmozott tapasz­talatok? Az uj politikai vezetés a maga szempontjából is végzetes hibákat követett el a régi szakadminisztrációval szemben. A ZSIDÓ KÖZÉPOSZTÁLY AZONOSSÁG- TUDATA 1945 UTÁN Történeti publicisztikánk az utóbbi évek­ben újra foglalkozik a magyarországi zsi­dóság XX. századi múltjával. Helyesen állapítja meg, hogy egy részük ugyanúgy élte át a felszabadulás utáni megrázkód­tatásokat, mint a magyar társadalom egé­sze. Jelen esetben: a középosztály vagyo­nosabb része ujrakezdte magángazdasági vállalkozását az államosításokig, majd- mint a keresztény középosztály - vagy politikai passzivitásba, vagy emigrációba menekült, vagy éppen a kitelepítés sorsára jutott. Mint ahogy azt is helyesen célozza mar az irodalom, hogy a fasiszta tombolás után a zsidó középosztály alsóbb, alkal­mazotti retege éppen azáltal igyekezett asszimilálódni a közösség egészéhez, hogy az uj - mind politikai, mind gazdasági - vezető pozíciókban kereste ( a helyét, s igyekezett azt megtalálni. Ok, mint tár­sadalmi-politikai elemek, teljes mérték­ben azonosultak az uj baloldali politikai rendszer őszinte, szép törekvésével, azaz, a nemzeti és szociális különbségek megszün­tetésének hirdetett elvével, és úgy gondol­ták, hogy ezzel le is vetkőzték maradék zsidoazonossagukat. Azaz, megszabadul­tak a nemzeti közösség egészéből való kirekesztés veszélyétől. Arról már csak kérdéseket tehetünk fel a további kutatá­soknak, hogy vajon mennyire ismerjük azok­nak a zsidoszarmazásúaknak a gondolko­dását, akik ettől eltérő utat követtek, es mint nemzetfenntartó értékű kispolgárok, kiskereskedők, nem találták meg a maguk munkamegosztásbeli és szociális lehető­ségeit. így azután kívül rekedtek azok körén, akik a fent említett politikai iden­titás utján kívántak megszabadulni a koráb­bi nemzeti kiközösítés veszélyeitől. Mint ahogy arról is csak feltételezéseink lehet­nek, hogy a személyi kultusz idején lábra kapott, alaposan kevésbé ismert antisze­mita kezdeményezések mennyire ábrándí­totta^ ki a politika révén a nemzeti iden­titást is kerésö zsidó rétegeket. Es mennyi­re ábrándított# ki ezt a réteget az,, hogy a szinte messiánisztikusan elvárt és a közel­jövőre beígért “ teljes‘egyenlőség nem követ­kezett be. Sót, az ismert gazdasági nehézségek sulyosbpdásávali'^J‘951-l 952-tÖlr majd a sztálini politika''--! Összeomlásával ' (19^.1- 195^),.. teljesen, < szj^m;>. elől .veszni látszott. S bomlott meg igy e társadalmi elemek azonosságtudata . a,,,társadalmi rend­szerrel, és Jgy^Azzal a társadalommal is, amelyben kez&UŰa"háború után újra élni,, most pedig, egy-,.eyt,ized u,tánv,ismét ,a ki­közösítéstől kezdett el félni. A MUNKÁSSÁGRÓL ÍS,A PARASZTSÁGRÓL 1945 UTÁN 'Az új ’társadalmi rend a óBl^o'zó 'Ósfetályök, mindenek előtt a munkásősStály vezető rzerep ént ängsuly óztam z azt "Ts~je Tüntette, fiogy az államhatalmi adminisztrációt £elr. jiasználták arra, hogy vezet# tfugSciókba |nunkások kerüljenek, bízva azi^# ugymónd, természetes ,.J'eszében",űs^lyösztpn^tien; illetve- |#n folyam okon. történő átképzéssel próbálták még"1- őket ' alkalmassá tenni a gazdasagi-politikai vezetésre, ezen mod- szerreL;pótolva--a Végi vezető réteg szak­értelmét? Ism<?r,göes az is, hogy e politika igyekezett atimiriisztrativ eszközökkel a középosztály utánpótlásában is előnyt, biztosítani a munkás, íífétv? a ‘parasztcsa­ládok gyermekeinek. - Rém. tagadva: attól a szemponttól vezettetve, hogy- ily módon is elősegítse a ílegjelentosebb társadalmi elemek politikai »azonosulását. Ismeretesek és nem lebecsülendők a kormányzat ezen á téren elért eredményei. A kutatások- ha kis számmal ugyan - már erről is szól­nak. Arról azonban már kevésbé tudunk, hogy miként rendült meg a társadalom két alap­vető osztályának azonosulása azzal a poli­tikai rendszerrel, amelyik saját alapjainak éppen Őket tekintette. Hiszen dőreség lenne tagadni, hogy amikor 19f 6 októberé­ben a rendszer válsága immár politikai­lag is a végsókig kiéleződött, mind a munkás­ság, mind a parasztság jelentős része nem erzett politikai azonosulást a reformok végrehajtásától vonakodó, arra képtelen kormányzati és pártpolitkaval. Ha ennek okát keresnénk, akkor bizonya­ra el kellene jutnunk egy, a XIX-XX. szá­zadi politikai pártok történetében gyakran visszatérő hibához. Ahhoz, hogy e pártok hatalomra jutva, a közösség vezető szere­pét elsősorban hatalmi vezető szerepként fogtak fel. Nem figyeltek azokra az erőkre, amelyek a társadalom napi életeben az egyes társadalmi rétegek vagy osztályok napi gondolkodását, és igy a közösség veze- tesehez - mind gazdasági, mind a politikai vezetéshez - az azonosulást megteremt­hetik. Különösen a politikai ideológiát hangsúlyosan napi politikai céllal működ­tető marxista pártok története mutat több olyan tévedést, amikor a politikai azono­sulás tudatának kialakítását egyszerűen gyors, adminisztratív intézkedések, va^y pedig átütő propaganda révén gondoltak elérni. A politikai vezetes a maga szempontjá­ból is legdöntőbb hibát a fordulat éve után akkor követte el, amikor - mint ismeretes - a hazai munkásság felszabadulás előtti legszervezettebb részével, a régi szervezett munkássággal szemben durván lépett fel. Az állandó ellenségkeresés hajszája a más véleményen lervokkel szemben 1 950-1951 után kiterjedt immáron a mozgalmon belüli másként gondolkodók elleni harcra is. így a politikai mozgalmakban a folyamatos­ságot, a politikai életben a napi kisközös- segekbeni szervezettséget erősen éltető, volt szoeiaidemokrata beállítottságú ele­mekre. Párosult ez a még kihatásában fel nem mért akciósorozat azzal a felfo­gással is, amelyről a régi középrétegekről mondottakban már szóltunk: az állami és a gazdasági szféra működtetésében a szakszerűség lebecsülésével. Hadjárat indult, a munkásarisztokrácia elleni harc cimen, azok ellen, akik az üzemi-termelé­si közösségek igazgatásában,• gondolkodási normativainak alakításában a 'szakszerűsé­get, , a hozzáértést, és ezzel áttétélesen a közösség életenek fenntartásában a; mun­kavégzési folyamat jelentőséget hangoz­tattak. "A világot megváltani nem lebet, de szorgalmas munkával fenn lehet tarta­ni" - szól egy gyári munkás ezen évek vi­táiról szó^ó visszaemlékezése. Magába sűrítvén a munkásság regi szakembergár­dájának keservét a forradalmi politikát hangosan hirdető, de a szakmunkahoz nem •■értó vezető káderrel szemben, és ugyanak­kor azt, a felelősségtudatot is, amely a világ, azaz a közösség fenntartásában azf ó felfogása szerint a napi munkavégzésre hárul. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Klein Comell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 és (718) 861-9000 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: Prosztata problémák Vasectomy Húgyúti fertőzések Impotencia Vesekő - Vese és hólyagdaganatok 24 órás díjtalan telefon konzultáció tMStsir-f és Blue Cross-Blue ShieU biztosítást elfogulunk.

Next

/
Thumbnails
Contents