Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-22 / 21. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 22. 1986. MÁRKUS ISTVÁN: Három magyar falu IGRICI, GELEJ, MEZŐCSÁT Igrici Borsod megye déli csücskében fekszik. Gelej ugyanott, az előbbitől gyalog 8, kóvesuton - Mezocsáton át - 18 kilométerre. Igrici lakóinak száma 1869-ben 1270 fo volt, Gelejé ugyanakkor közel 1500. Az 1970-es népszámlálás Igriciben kereken 1400 lelket talált. Gelejen ellenben csupán 950-et. Gelej tehát, ami a népesség számát illeti, alaposan lemaradt szomszédja mellett. Lelekszáma nagyjából a századforduló óta következetesen, az utóbbi két évtizedben már rohamosan fogy, mig Igricié egy évszázadon át 1200 körül stagnált, 1945 óta pedig - a földosztással kapcsolatos megugrás után - 1400 fö körül állapodott meg. Igrici múltja, nevébpl is kiolvashatóan, a korai Árpád-korba nyúlik vissza, folyamatos léte a XIII. századtól oklevelesen is kimutatható. A török korban, amikor a síkságot hadak járták, kétszer is elnéptelenedett, de ismét benépesült. Zö'mmel őslakói tértek-e vissza vagy másutt őshonos menekülök találtak itt uj helyet, alaposabb történelmi vizsgálat dönthetné el. A XVIII. század második felében és később, 1848-ig az igrici famíliák jelentős része, tálán többsége kisnemes, "armalista" volt. Egy, a két világháború közt készült megyei monográfia bizonytalan értékű adatai szerint a 48-as szabadságharc előtt Igrici népének kétharmada nemes, a többi jobbágy és zsellér. Kétséges, ezek a dél-borsodi kis- nemesek túlnyomórészt paraszt eredetűek voltak-e: magukat megváltott, jó pénzen "armalist" vásárló parasztgazdák és tőzsé- rek, vagy más tájakról ide húzódott, ide menekült, ide házasodott "igazi nemesek", akik életvitelükben zömmel elparasztosod- tak, de nemességük tudatát és státusuk bizonyos jogi elemeit megőrizhettek. Az igy kialakult kisnemesi-szabad paraszti kommunitás - szinkálvinista a XVII.századtól - vonzotta ide, fogadta be és olvasztotta magába a másfelől tide származott, régebbről is nemesi rangú családokat. Az Alföld más tájairól, az ország és a megye felső, hegyes vidékeiről, de még Erdélyből is kerültek ide nemesfamiliák. Erdélyből jöttek a Tompák is, akik közül a költő, Mihály származott. A család ma is itt él Igriciben, Gelejen és Mezőcsáton,5 szélesen elágazva, s őrzi a költővel közös származásának es egykori nemesi állásának emlékét paraszt, iparos és munkás sorban. Gelej ugyancsak Árpád-kori település; a középkorban valószínűleg nagyobb hely Igricinél. A XVI. század közepétől vagy végétől ugyancsak kálvinista fészek. Lakóinak jelentékeny része Igricihez hasonlóan nemes, illetve "armalissal" biro szabad paraszt. Törzsrétege módosabb lehetett az igricibelieknél. Erre következtethetünk a XIX. és XX. századi statisztikák alapján kihámozható birtokmegosztási arányokból, de a két faluhatár kiterjedéséből is. Gelej határa ugyanis közel 5600 hold, szemben Igrici mindössze 3500 holdas határával. Hogy a geleji hatar nagyobb része rétseg és legelóterület volt - másra, mint állattartásra nem is alkalmas. A hagyományos állattartó gazdálkodás sorvadásával párhuzamosan és avval összefüggésben a község szabad paraszti-kisnemesi autonómiájának, öntörvényű közéletének is befellegzett. Igrici valamivel jobb termelési és szállítási-közlekedési adottságok birtokában, az alkalmazkodasra képtelen geleji struktúránál valamivel rugalmasabb társadalmával igazodott az 1870-es évektől megváltozott, a XX. században tovább változó gazdasági feltételekhez. Az első pillantásra alig észrevehető eltérés hosszabb távon mégis lényegesnek bizonyult. Olyan különbség ez, amelynek konzekvenciái a két világháború közti időben, még inkább 1945-től napjainkig egyre távolabb vitték és viszik a két szomszéd falu világát egymástól. A sorvadozo Gelejnek szinte ellentéte újabban az életképes Igrici. Az az Igrici, amely más tájak dinamikusabb falvaival Összevetve, akár a szivos elmaradottság példájául is szolgálhatna. Igrici is, Gelej is része egy táji es körzeti, gazdasági-társadalmi és művelődési nagyobb egységnek. Ennek a tágabb közösségnek - mely akár etnikai egységnek is felfogható - Mezőcsát a centruma. Szabadalmas kismezöváros ( - "oppidum" - a kései középkorban és kesébb a XVII- XIX. században is. Olyan helység,* igaz, amelynek kiváltságos státusát sokat vitattak a fölötte földesúri jogokkal biró vagy maguknak ilyet vindikáló földesurak, nemegyszer meg is nyirbálták, olykor átmenetileg meg is^ semmisítették szabadalmait. Mégis mezőváros maradt, folyamatosan: korlátok közt és terhek alatt is legalább félig autonóm helység. Református hely ez is a XVI. század közepétől, népének többsége mindenesetre az. Itt (is, mint falvainkban, nagyszámú, erős es jogait-szabadalmait a városkáéval együtt védelmező törzsréteg a kisnemes- ség, amely a tágas, sokáig főképpen legeltető állattartással élt határ használatában részint régi gyökerű, részint később betelepült jobbágygazdákkal osztozik. A XVIII. században 3 ezres, a XIX. század közepére már 5 ezres városka széles, felerészt kis- nemesi gazdarétegével, nagyszabású állattartásával és jószágkereskedelmével, autonom legelő- és rétgazdálkodásával, piacával és vásáraival, fejlett kézmüvesiparaval, kálvinista iskolájával, jogász-pap-pedagó- gus értelmiségével, amely Debrecen és Patak neveltje, és amelynek bázisa, másodköre, "aktívája" képződik a helybeli nemesek, nagygazdák, iparosok, kalmárok, ku- pecek rétegéből, legközelebbről a tanácsbeliek és a presbiterek köréből. Mezőcsát természetes életcentruma legalább 10-15 falunak. Ezen belül is elsősorban a kálvinista, kisnemesi es szabad paraszti községeknek, amelyeknek gazdasági életformája hasonló a mezöcsátihoz, ugyancsak az állattartás és a jószágkereskedelem a fo megélhetési forrásuk. Nem csoda, hogy a XVII-XIX. szazad folyamán szoros családi-rokonsagi kapcsolatok, vallási-egyházi, müvelődesi-iskolai szálak es persze gazdasági-piaci kötelékek fűzik Össze a két falut és a háromszög harmadik sarkán elhelyezkedő mezőváros- kát. A két kisebb kommunitás vezető retege Mezócsáthoz, illetve annak vagyonos es a mezővárosi világi-egyházi autonómiában szerephez jutott, mérvadó elemeihez igazodott. Onnan másolta, amennyire lehetett, életvitelét. A cognac gyártmányok büszkesége 1715 óta. Imported Cognac. 80 proof. The Jos. Garneau Co.. Louisville. KY Feltételezem, hogy on MARTELL-t iszik.
