Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-22 / 21. szám

Thursday, May 22. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Beregi Tivadar (Párizs): Egy régi beszélgetés Lukács Györggyel 1949 februárjában Lukács György Párizs­ba érkezett, hogy előadást tartson a Sor­bon non Faust és Hegel fenomenológiájáról. Az előadásról annak idején beszámoltam Albert Camus hires napilapjában, a "Com- bat"-ban. Ebből az alkalomból megkértem Lukács György, a világhírű filozófust, hogy adjon interjút. Ez a párbeszéd mindmáig nem jelent meg magyar nyelven és ezért ennek közlése ma is számot tarthat az olvasók érdeklődésére, mint kortörténeti dokumen­tum. Lukács György kérdéseimre készséggel válaszolt. Megállapításai, kritikai véleménye, állaspontja akkori politikai és ideológiai szellemét és világnézetet tükrözi. Először is megkérdeztem tóle, hogy mi a helyzet a francia-magyar kulturális kap­csolatok területén?-A francia-magyar kulturális kapcsola­tok a haladás eszméjén alapulnak - válaszol­ta. Azonban mi eleve visszautasítjuk a reakciós tendenciákat az irodalomban. Sem Sartre, sem Montherlant-ra, sem Gio- nora nincs szükségünk otthon. Ellenben Diderot, Stendhal, Balzac és Zola, akik az irodalomtörténetben korszakalkotók voltak és müveikkel hozzájárultak a fran­cia szellem fejlődéséhez, már sokkal köze­lebb vannak a magyar nép társadalmi és szellemi törekvéseihez. Ezért ezeknek a nagy íróknak mindig lesz nálunk olvasója; az ö fontosságukat senki sem vonja kétség­be a mi irodalmi életünkben.-Azt hiszem, hogy amikor nálunk lefor­dítják Romain Rolland, Roger Martin du Gard, Aragon, Eluard, Vercors és Pierre Emmanuel műveit, ezzel is hatásosan szol­gaijuk a francia-magyar kulturális közele­dés politikáját.-Véleménye szerint a tudomány fejlődése követeli-e a nemzetközi béke megszerve­zését? (-A tudomány szabad kibontakozásához szükséges a beke, de meggyőződésem, hogy a tudomány haladása és eszközeinek­felhasználása az emberiség érdekeben szüksegszerüen kell, hogy hozzájáruljon a nemzetközi béke megteremtéséhez.-A tudomány előrehaladásának szolgál­nia kell a termelőeszközök fejlesztését, hogy az emberiség számára kedvezőbb és jobb szociális, gazdasági és erkölcsi állapotot teremtsen.-Soha a tudomány nem szolgálhatja az emberi civilizáció megsemmisitéset, mert akkor eltérne valódi célkitűzéseitől.-Végelemzésben a béke problémája szer­ves kapcsolatban van a társadalom fejlő­désevei. A tudomány haladása fegyvert ad a fizikai és a társadalmi nyomorúság leküzdéséhez és hatalmas eszköz a gazdasá­gi javak bőségéhez, a jólét és a világ mo­rális egyensúlyának megteremtéséhez.-A tudós, aki tanulmányozza és 4ci akar­ja mutatni a történeti jelenségek törvényét, nyomban megérti, hogy a béke egyik alap- feltétele a gondolat megújulásának, amely meghatározza a tudomány jövőjét is. SANTIAGO. Chile fővárosában könnygáz­bombákkal verték szét a város újságírói­nak tüntetését, akik követelték a Pinochet kormánytól a cenzúra megszüntetését. Ezzel egy időben a város munkásnegyedei­ben fegyveres katonák házkutatásokat folytattak: gerillákat kerestek. TV AZ EGÉSZ VILÁG Neil Postman amerikai kutató Agyon- szórakozzuk magunkat cimü könyvének alapgondolata az, hogy lassacskán a közélet minden területén eluralkodnak a látványos­ság üzletének, a szórakoztatóiparnak a törvényéi. Mig a szavakra es Írásra támasz­kodó kultúra a racionális párbeszédet és az emberi fantázia működését segíti elő, az olyan kultúra, amelynek alapja elsősor­ban a kép, ellentétes hatást fejt ki. MINDENÜTT KÉK "Huxley rámutatott - Írja Postman -, hogy a technikai korban a kulturális elsi- várodás sokkal gyakrabban viseli a kedelyes vigyor álarcát, mint a haragét vagy a gyű­löletét. A szép uj világban nincs szükség börtönre: ha egy nép rászokott a közhelyek­re, ha a kulturális élet gigászi szórakoz- tatóúzemme alakul át, ha a nyilvános vitá­ból egyöntetű fecsegés lesz, tehát ha az állampolgárok nézőkké válnak, es közügyeik intézését úgy szemlélik, akár ( a varieté műsorát, akkor a nemzet veszélyben _ van, a kultúra kihalása reális veszéllyé válik." Az Egyesült Államokban Postman szerint ez a folyamat már különösen előrehaladt. A televízió és a hozzá kapcsolódó szórakoz­tatóipar a közélet minden területét defor­málja. A fő probléma nem az, hogy a tele­vízió sok szórakoztató műsort sugároz, hanem az, hogy minden' témát szórakozás­ként tálal. Ezzel rányomja bélyegét az élet más területeire is. Ennek pedig messzemenő következmenyei vannak. Az Egyesült Államokban például lehetetlen, hogy egy kövér politikus magas tisztségre jelöltesse magát. Richard Nixon egyszer teljesen komolyan jelentette ki, hogy Kennedyvel szembeni választási- vere­sége a maszkmester gyenge munkájának következménye volt. Az elnókjalöltek tele­víziós vitái érdemüknél jóval nagyobb szerep­hez jutnak, és e vitákban természetesen nem a tartalom a lényeg, hanem a kép, az, hogy a jelöltek milyen benyomást kel­tenek. Az 1984-es elnökválasztást megelőző televíziós vita előtt Reagan és Mondale tanácsadó stábjai makacs küzdelmet foly­tattak minden részlet, például a kulisszák színe körül. Mindkét jelölt előzőleg dub­lőr-ellenféllel gyakorolta fellépését. ( A valódi ellenfél mimikáját és beszédmód­ját pedig videófelvételek segítségével tanul­mányozták. Az ilyen műsoroknál mindent a koncent­rálás dönt el. Gerald Ford 1976. évi válasz­tási vereségének egyik döntő okát a szak­értők abban látták, hogy többször megbot­lott a nyelve a televíziós vitában. Reagan és Mondale vitájában pedig a két műsor­vezető egyike Barbara Walters volt, a sztár- ujsagironö, akiről ismeretes,- hogy egy-más- fél milliós jövedelméből évente ötvenezer dollárt költ csupán fodrászra. A világgazdasági csúcsértekezleten, amelyet 1985 májusában Bonnban rendez­tek, egy protokolltisztviselő" megállapította, hogy "egy csúcstalálkozó vagy hivatalos látogatás menetét még sohasem határozta meg- ilyen erősen az amerikai televízió". Mint( Reagan és Mondale televíziós vitája eseteben, éppúgy Bonnban is minden kon­ferenciaterem vagy tévéstudió Reagan kedvenc színében pompázott. A modern technika eléri, hogy bárhol a világon ad sajtókonferenciát az elnök, a környezet mindig egyformán "optimista kék" legyen. Az amerikai televízió nézőinek nem sza­bad semmi szokatlant, zavaróan másfélét i f ' találni. Tulajdonkeppen ezt az elvet kö­vetik már évtizedek óta a Hilton szállo­dák, amelyek büszkék arra, hogy mindenütt a világon ugyanazt az amerikai szabványt érvényesítik. NYILVÁNOS BIZTONSÁG A képek változnak, anélkül, hogy bár­melyik túl erős valóságtartalmat vagy értelmet nyerne. Az úgynevezett "modérn ember", aki már korunkhoz alkalmazkodott, különösebb megrázkódtatás nélkül cserél autót, bútort, lakóhelyet foglalkozást, házastársat. Pontosan ennek felel meg az ideális tévéműsor. Nincs határozott kulturális, etnikai, történelmi vagy más vonasa, hogy az egesz világon el lehessen adni. Neil Postman A gyermekkor eltünese cimú korábbi könyvében rámutatott, hogy az Egyesült Államokban a gyermekek és a különböző korú felnőttek kedvenc tévé­műsorai lényegeben azonosak. Ezekben a műsorokban nincs semmi elgondolkoztató, semmi szokatlan, például olyan valaki, aki egy könyvet olvas. Csaknem az egész tévéműsor megértéséhez elegendő egy hat-nyolc éves gyerek szellemi színvonala. A képek világának nincs történelmi dimen­ziója. Az egyén tehát az eredeti értelmük­től teljesen megfosztott, "modern" és "ak­tuális" fogalmakhoz alkalmazkodva nem alakit ki igazi egyéniséget, nincs története. Ha abban a házban lakom, amelyben már a nagyapám is élt, kialakul bennem valami érzék a mult, a történelem iránt. Ha vi­szont hat év alatt húszszor költözködöm, mint az amerikai diákok, akkor nem terem­tek valóságos kapcsolatot a környezetem­mel, nem *válik számomra igazán valóság­gá a környező világ. A nyugati demokráciákban a történelem messzemenően elvesztette legitimáló ere­jét, a folyamatosság érzetének képességét. Huxley könyvében az emberek számára teljasen fölöslegessé vált a történelem. A múltra való emlékezés csökkenthetné a jelenben élők* engedelmességét, kelle­metlen érzéseket, stresszt okozó kétsége­ket támaszthatna, lazítás helyett elgondol­kodást eredményezne. Korunkat sokféleképpen nevezik: a fele­lem kora, atomkor, űrkorszak. De eppen igy nevezhetnek a kóros televízió-fogyasz­tás, a soha véget nem érÓ tévésorozatok és a diszkók korának. Harminc évvel Hux­ley figyelmeztetése után meg sokkal ponto­sabban látjuk, hogy a televízió az az esz­köz, amely minden másnál jobban hozzá­járul a "szép uj- világ" megvalósításához. Jerry Mander a televízió hatásait Össze­foglalva különösen ( fontosnak tartja azt, hogy érzékelő képességünk fokozatosan felmondja a szolgálatot. "A televízió képtelenné teszi az embert arra, hogy tájékozódjék a világban. A néző nem tudja megkülönböztetni a valóságo­sat a hazugságtól, . a belsőt, a külsőtől, a személyesen tapasztaltat a tévében látot­taktól. Összezavarja az időérzéket, hely­érzéket, történelmi érzéket és a történelmi összefüggéseket felismerő képességet." SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT .

Next

/
Thumbnails
Contents