Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-22 / 21. szám
Thursday, May 22. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Beregi Tivadar (Párizs): Egy régi beszélgetés Lukács Györggyel 1949 februárjában Lukács György Párizsba érkezett, hogy előadást tartson a Sorbon non Faust és Hegel fenomenológiájáról. Az előadásról annak idején beszámoltam Albert Camus hires napilapjában, a "Com- bat"-ban. Ebből az alkalomból megkértem Lukács György, a világhírű filozófust, hogy adjon interjút. Ez a párbeszéd mindmáig nem jelent meg magyar nyelven és ezért ennek közlése ma is számot tarthat az olvasók érdeklődésére, mint kortörténeti dokumentum. Lukács György kérdéseimre készséggel válaszolt. Megállapításai, kritikai véleménye, állaspontja akkori politikai és ideológiai szellemét és világnézetet tükrözi. Először is megkérdeztem tóle, hogy mi a helyzet a francia-magyar kulturális kapcsolatok területén?-A francia-magyar kulturális kapcsolatok a haladás eszméjén alapulnak - válaszolta. Azonban mi eleve visszautasítjuk a reakciós tendenciákat az irodalomban. Sem Sartre, sem Montherlant-ra, sem Gio- nora nincs szükségünk otthon. Ellenben Diderot, Stendhal, Balzac és Zola, akik az irodalomtörténetben korszakalkotók voltak és müveikkel hozzájárultak a francia szellem fejlődéséhez, már sokkal közelebb vannak a magyar nép társadalmi és szellemi törekvéseihez. Ezért ezeknek a nagy íróknak mindig lesz nálunk olvasója; az ö fontosságukat senki sem vonja kétségbe a mi irodalmi életünkben.-Azt hiszem, hogy amikor nálunk lefordítják Romain Rolland, Roger Martin du Gard, Aragon, Eluard, Vercors és Pierre Emmanuel műveit, ezzel is hatásosan szolgaijuk a francia-magyar kulturális közeledés politikáját.-Véleménye szerint a tudomány fejlődése követeli-e a nemzetközi béke megszervezését? (-A tudomány szabad kibontakozásához szükséges a beke, de meggyőződésem, hogy a tudomány haladása és eszközeinekfelhasználása az emberiség érdekeben szüksegszerüen kell, hogy hozzájáruljon a nemzetközi béke megteremtéséhez.-A tudomány előrehaladásának szolgálnia kell a termelőeszközök fejlesztését, hogy az emberiség számára kedvezőbb és jobb szociális, gazdasági és erkölcsi állapotot teremtsen.-Soha a tudomány nem szolgálhatja az emberi civilizáció megsemmisitéset, mert akkor eltérne valódi célkitűzéseitől.-Végelemzésben a béke problémája szerves kapcsolatban van a társadalom fejlődésevei. A tudomány haladása fegyvert ad a fizikai és a társadalmi nyomorúság leküzdéséhez és hatalmas eszköz a gazdasági javak bőségéhez, a jólét és a világ morális egyensúlyának megteremtéséhez.-A tudós, aki tanulmányozza és 4ci akarja mutatni a történeti jelenségek törvényét, nyomban megérti, hogy a béke egyik alap- feltétele a gondolat megújulásának, amely meghatározza a tudomány jövőjét is. SANTIAGO. Chile fővárosában könnygázbombákkal verték szét a város újságíróinak tüntetését, akik követelték a Pinochet kormánytól a cenzúra megszüntetését. Ezzel egy időben a város munkásnegyedeiben fegyveres katonák házkutatásokat folytattak: gerillákat kerestek. TV AZ EGÉSZ VILÁG Neil Postman amerikai kutató Agyon- szórakozzuk magunkat cimü könyvének alapgondolata az, hogy lassacskán a közélet minden területén eluralkodnak a látványosság üzletének, a szórakoztatóiparnak a törvényéi. Mig a szavakra es Írásra támaszkodó kultúra a racionális párbeszédet és az emberi fantázia működését segíti elő, az olyan kultúra, amelynek alapja elsősorban a kép, ellentétes hatást fejt ki. MINDENÜTT KÉK "Huxley rámutatott - Írja Postman -, hogy a technikai korban a kulturális elsi- várodás sokkal gyakrabban viseli a kedelyes vigyor álarcát, mint a haragét vagy a gyűlöletét. A szép uj világban nincs szükség börtönre: ha egy nép rászokott a közhelyekre, ha a kulturális élet gigászi szórakoz- tatóúzemme alakul át, ha a nyilvános vitából egyöntetű fecsegés lesz, tehát ha az állampolgárok nézőkké válnak, es közügyeik intézését úgy szemlélik, akár ( a varieté műsorát, akkor a nemzet veszélyben _ van, a kultúra kihalása reális veszéllyé válik." Az Egyesült Államokban Postman szerint ez a folyamat már különösen előrehaladt. A televízió és a hozzá kapcsolódó szórakoztatóipar a közélet minden területét deformálja. A fő probléma nem az, hogy a televízió sok szórakoztató műsort sugároz, hanem az, hogy minden' témát szórakozásként tálal. Ezzel rányomja bélyegét az élet más területeire is. Ennek pedig messzemenő következmenyei vannak. Az Egyesült Államokban például lehetetlen, hogy egy kövér politikus magas tisztségre jelöltesse magát. Richard Nixon egyszer teljesen komolyan jelentette ki, hogy Kennedyvel szembeni választási- veresége a maszkmester gyenge munkájának következménye volt. Az elnókjalöltek televíziós vitái érdemüknél jóval nagyobb szerephez jutnak, és e vitákban természetesen nem a tartalom a lényeg, hanem a kép, az, hogy a jelöltek milyen benyomást keltenek. Az 1984-es elnökválasztást megelőző televíziós vita előtt Reagan és Mondale tanácsadó stábjai makacs küzdelmet folytattak minden részlet, például a kulisszák színe körül. Mindkét jelölt előzőleg dublőr-ellenféllel gyakorolta fellépését. ( A valódi ellenfél mimikáját és beszédmódját pedig videófelvételek segítségével tanulmányozták. Az ilyen műsoroknál mindent a koncentrálás dönt el. Gerald Ford 1976. évi választási vereségének egyik döntő okát a szakértők abban látták, hogy többször megbotlott a nyelve a televíziós vitában. Reagan és Mondale vitájában pedig a két műsorvezető egyike Barbara Walters volt, a sztár- ujsagironö, akiről ismeretes,- hogy egy-más- fél milliós jövedelméből évente ötvenezer dollárt költ csupán fodrászra. A világgazdasági csúcsértekezleten, amelyet 1985 májusában Bonnban rendeztek, egy protokolltisztviselő" megállapította, hogy "egy csúcstalálkozó vagy hivatalos látogatás menetét még sohasem határozta meg- ilyen erősen az amerikai televízió". Mint( Reagan és Mondale televíziós vitája eseteben, éppúgy Bonnban is minden konferenciaterem vagy tévéstudió Reagan kedvenc színében pompázott. A modern technika eléri, hogy bárhol a világon ad sajtókonferenciát az elnök, a környezet mindig egyformán "optimista kék" legyen. Az amerikai televízió nézőinek nem szabad semmi szokatlant, zavaróan másfélét i f ' találni. Tulajdonkeppen ezt az elvet követik már évtizedek óta a Hilton szállodák, amelyek büszkék arra, hogy mindenütt a világon ugyanazt az amerikai szabványt érvényesítik. NYILVÁNOS BIZTONSÁG A képek változnak, anélkül, hogy bármelyik túl erős valóságtartalmat vagy értelmet nyerne. Az úgynevezett "modérn ember", aki már korunkhoz alkalmazkodott, különösebb megrázkódtatás nélkül cserél autót, bútort, lakóhelyet foglalkozást, házastársat. Pontosan ennek felel meg az ideális tévéműsor. Nincs határozott kulturális, etnikai, történelmi vagy más vonasa, hogy az egesz világon el lehessen adni. Neil Postman A gyermekkor eltünese cimú korábbi könyvében rámutatott, hogy az Egyesült Államokban a gyermekek és a különböző korú felnőttek kedvenc tévéműsorai lényegeben azonosak. Ezekben a műsorokban nincs semmi elgondolkoztató, semmi szokatlan, például olyan valaki, aki egy könyvet olvas. Csaknem az egész tévéműsor megértéséhez elegendő egy hat-nyolc éves gyerek szellemi színvonala. A képek világának nincs történelmi dimenziója. Az egyén tehát az eredeti értelmüktől teljesen megfosztott, "modern" és "aktuális" fogalmakhoz alkalmazkodva nem alakit ki igazi egyéniséget, nincs története. Ha abban a házban lakom, amelyben már a nagyapám is élt, kialakul bennem valami érzék a mult, a történelem iránt. Ha viszont hat év alatt húszszor költözködöm, mint az amerikai diákok, akkor nem teremtek valóságos kapcsolatot a környezetemmel, nem *válik számomra igazán valósággá a környező világ. A nyugati demokráciákban a történelem messzemenően elvesztette legitimáló erejét, a folyamatosság érzetének képességét. Huxley könyvében az emberek számára teljasen fölöslegessé vált a történelem. A múltra való emlékezés csökkenthetné a jelenben élők* engedelmességét, kellemetlen érzéseket, stresszt okozó kétségeket támaszthatna, lazítás helyett elgondolkodást eredményezne. Korunkat sokféleképpen nevezik: a felelem kora, atomkor, űrkorszak. De eppen igy nevezhetnek a kóros televízió-fogyasztás, a soha véget nem érÓ tévésorozatok és a diszkók korának. Harminc évvel Huxley figyelmeztetése után meg sokkal pontosabban látjuk, hogy a televízió az az eszköz, amely minden másnál jobban hozzájárul a "szép uj- világ" megvalósításához. Jerry Mander a televízió hatásait Összefoglalva különösen ( fontosnak tartja azt, hogy érzékelő képességünk fokozatosan felmondja a szolgálatot. "A televízió képtelenné teszi az embert arra, hogy tájékozódjék a világban. A néző nem tudja megkülönböztetni a valóságosat a hazugságtól, . a belsőt, a külsőtől, a személyesen tapasztaltat a tévében látottaktól. Összezavarja az időérzéket, helyérzéket, történelmi érzéket és a történelmi összefüggéseket felismerő képességet." SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT .
