Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-08 / 19. szám

10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 8. 1986. tasnÁdy t. Álmos Rambo-diplomácia árnyékában BRÜSSZEL. Genscher, nyugatnémet külügy­miniszter még utón volt az amerikai fő­város felé, hogy személyesen is megvilágít­sa a Közös Piac országainak Hágában meg­tartott rendkívüli összejövetelén kialakult közös álláspontot, amikor az amerikai F-l 11 -es bo m bá zóge­pek már felszálltak angliai támaszpont­jukról, Reagan elnök utasításának végre­hajtására. Az európai szövetségesek túlnyomó több­sége nem tudott erről az amerikai lépes­ről. Kivételt képezett Thatcher angol mi­niszterelnök, aki a többiek háta mögött nyújtott segédkezet Washingtonnak és az egymásnak ellentmondó nyilatkozatai­val önmaga szavahihetőségét kompromit­tálta, valamint Howe angol és Raimond francia belügyminiszterek, akik Hágában mélyen hallgattak európai kollégáik előtt az általuk ismert amerikai tervekről. A nyugat-európai partnerek most vissza­kapják a labdát: ók a hibásak azért, hogy katonai intézkedésre került sor! Ugyanak­kor ők vannak a legsebezhetőbb helyzet­ben az amerikai bombatámadást követő esetleges libyai terrorakciókkal szemben. Kétségtelen, hogy az európai szövetsége­sek nem képesek Reagan elnök obszesszióit mérsékelni, annal is inkább, mivel az ese­mények ismételten bizonyítják, hogy csu­pán papírforma szerint van beleszólásuk a "közös" dolgokba. Ha a NATO tagsággal kapcsolatosan joggal tehető fel a kérdés, hogy a (nyugat­európai szövetségesek az Egyesült Államok­kal szemben szövetségi, vagy alárendelt, vazallusi viszonyban vannak, az európai egység is erősen kérdéses. Washington nem tartotta szükségesnek a NATO tag­államokkal megbeszélni az amerikai bom­bázók Libya ellenes bevetését, London éppen a Közös Piac országainak rendkívüli tanácskozásán Judás szerepét vállalta. Épeszű ember nem helyeselhet semmi­féle terrorakciót. Sem a bomba mennyiete­ket, sem a repülogép-rablásokat, sem az egyes személyek vagy csoportok ellen irá­nyuló gyilkos akciókat. Ugyanakkor az sem helyeselhető, hogy egy szuperhatalom akár önvédelemre, akár megtorlásra hi­vatkozva egy távoli kis ország ellen hajt végre bombatámadást. Az ártatlan áldozatok életét semmiféle hivatkozás vagy magya­rázat nem adja vissza. Az sem megnyugtató, hogy Nyugat-Europa országaiban sok amerikai rakéta van. Ha az amerikai Rambo-diplomáciát nem vált­ja fel hamarosan ejjjy józanabb^ mérsékel­tebb, valóban világbekére törekvő diplomá­cia, ki tudhatja, mikor es ki ellen lesznek felhasználva? A kulcsuk Washingtonban van! EURÓPAI LÁTÓHATÁR : PÜSKI- CORVIN | 1 * 2 HUNGARIAN BOOKS, RECORDS 2 I 251 East 82 St. | 1 New York, N.Y. 10028 2 2 Tel: (212) 879-8893 2 r kezer magyar könyv, újság, hanglemez 2 hangszalag 2 2 IKK A, COMTURIST, TUZEX 2 2 be fizetőhely * {Postán is szállítunk a világ minden tájara} EGY ANGOL SZTRIPTÍZ LÁNY VALLOMÁSA A világ nyomorultjai A NŐK EZREIT KÉNYSZERÍTI PROSTITÚCIÓRA ANGLIÁBAN Mrs. THATCHER POLITIKÁJA Azért kezdtem dolgozni a Soho szex-i­parában, mert egy vasam sem maradt, lakásom nem volt, es mert a West End-i elet jobban Ínyemre volt, mint egy gyár vagy a Woolworth-áruház. Fiatal, nőnemű, munkásszármazású voltam, kalandra vágy­tam, - ez a szokványos recept, hogyan végzi az ember a szex-ipar gettójában, így tehát számomra az, hogy 1969-ben autóstoppal Londonba mentem és sztriptiz- táncosnő lettem, pozitív alternatívát jelen­tett ahhoz képest, hogy unalmas, rosszul fizetett "nŐi munkát" végezzek, vagy egy­szerűen háziasszony legyek. Alacsony fizetés vagy semmi fizetés - igy látom ma, bár akkoriban persze ezt nem tudtam volna még igy megfogalmaz­ni. Akkor csak azt tudtam, hogy jóval ki- zsákmányoltabbnak éreztem magam a burnleyi Diana Cowpe agytakarógyar gep- munkásaként, ahol éjszakánként egy marok­ra való szöszt köhögtem fel a tudómból, mint vetközó-lányként az Old Compton Streeten. Ez az én életem, mondtam, sen­ki ne szóljon bele abba, hogy mit csinálok. Visszatekintve, ma már látom, hogy "eszi nem eszi, nem kap mást" választás volt. Manapság a munkásság sokkal rosszabb helyzetben van, mint 1969-ben - hála Mar­garet Thatcher gazdaságpolitikájának. Következésképpen rengeteg asszony és lány özönlött a szex-ipar minden ágaza­tába. Az állítólag megjuhászodott Soho- ban virágoznak a klubok, a kukucskáló- show-k és a meztelen-bisztrók. De hát a klubok gazdái mindenkor tisztában vol­tak vele, hogy gazdasági nehézségek idején felszökik a rendelkezésükre álló "lányok" száma. Státus? A szex-iparban dolgozó nőkkel visszaél az úgynevezett "normális társada­lom"; csupán megvetésre méltó szemét­nek tekinti őket, (ha csak annyi fontom lenne, ahányszor rám ordítottak: "Te sze­mét!", most úsznék a pénzben). Persze a férfiak, akik a klienseink és vásárlóink, makulátlanok és névtelenek maradnak. A szex-iparban dolgozó nők számara ez az igazán vérlázito - fölháboritó, hogy egy kormány először bevezeti az alacsony bérek és a munkanélküliség gazdaságpoli­tikáját, rákényszeríti a nőket erre a pályá­ra, aztán büntetni kezdi őket ezért a "pia­ci" választásért, bebört'önzi őket, a gyer­mekeiket meg állami "gondozásba" veszi. A férfi szocialisták csendje egyenesen süketítő, kivéve néhány (többnyire homo­kos) férfi habozó kiállását a férfi-szexua­litás kérdésében. Ez távolról sem elég. A férfiak esetleg hihetik, azzal, hogy csönd­ben vannak, szívességet tesznek Önmaguk­nak, de nem igy van; eleget láttam belő­lük a klubokban és a kukucskáló show-k- ban az elmúlt években ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet. Látjuk a férfiak arcát, ami­kor belépnek egy klubba vagy kukucskáló­kabinba - merev, eszelős az arckifejezésük, mintha robotok lennének. Vérfagyasztó látvány. Ami pedig a feministákat illeti. JÓ néhá- nyan egyre dühösebbek vagyunk, amiért a feminista irók vagy a filmesek valósá­gos sikeripart építettek fel a mi úgyneve­zett "csődünkből". Nemregiben mar úgy tűnt, hogy minden harmadik nő, akibe bele­botlott az ember a Greek Streeten, fémi- nista, aki felmérést végez doktori disszer­tációiéhoz a prostitúcióról és a sztriptiz- iparról. Nem állítom, hogy a szex-iparban rózsák­ból vetett ágy a munka - nem az. De min­ket, akik ezt a munkát végezzük, ne bélye­gezzenek meg árulókként vagy áldozatok­ként. Valamiféle rohadt kettős erkölcsi normarendszer rejlik abban, ho^y pompás dolog, ha egy nö egyfontos órabérért robo­tol WC-pucolóként, oe ha sztriptiz-táncos- nó vagy profig az valami szörnyűség. En­gem is megkérdezett egyszer egy nyájas, középosztálybeli feminista, miért nem csinálok valamit - miért nem súrolok pél­dául, ahelyett, hogy sztripes vagyok. Újra meg újra olyan statisztikákat ol­vasok, amelyekből kiderül, világszerte milyen kevés a pénzük, tulajdonuk, gazdasá­gi hatalmuk a nőknek és milyen átkozottul sokat dolgoznak. Valójában úgy tűnik, nem sok a változás; a nők ma is a világ nyomorultjai. Szex-ipar mindenütt létezik a világon, s virágzik. Azt hiszem a szocialis­táknak és a feminista nőknek meg férfiak­nak most mar fel kellene fedezniük az Összefüggést e két tény között, ahelyett, hogy azt kérdezgetnék tőlünk: "Miért csi­náljátok?" Nobel-díjas paprika Különös, milyen könnyedén kevernek az emberek beszédükbe szavakat s neve­ket, amelyek jelentését nem ismerik. Shakespeare-t emlegetik, s egy sorát sem olvasták. Szent-Györgyi Albertról annyit tudnak, hogy C-vitamin - mintha a C-vitamin lenne Szent-Györgyi álneve - és egy Nobel-dijas zöldpaprika dereng előttük. Kimondják szemrebbenés nélkül: relativitáselmélet, és a fizikában nem tudnak kettőig számolni. A mflveltebbje legfennebb egy nagyhaju bácsit lát maga előtt e szóra - relativitás - s a nagyhaju bácsi, a még tájékozottabbak számára, esetleg hegedűi. Azt mondják tisztelettel, vagy ingerülten: marxizmus - és azt hiszik, az annyi, mint kolhoz+materializmus, netán szovjethatalom+filozófia; emlegetik a gravitációt, és egy alma pottyan a fejükre. Rembrandt - mondják - na igen, az egy óriási festő volt, le a kalappal, és az intel­ligensebbek egy hatalmas piktorbarettet látnak maguk előtt lengeni. Egész közhely-ábécé és közhely-kód van forgalomban, bonyolult fogalmak, egyé­niségek, filozófiák, országok, jelenségek értelmét egy-egy piktogramnyi fogalmi ábra pótolja, és az emberek jól érzik magu­kat. Es még véleményük is van. Shakespeare- rol, a C-vitaminról, a marxizmusról, a franciákról, a múltról. A közhelyekben semmi szerénység. Üres­ségükben úgy tesznek, mintha mindent tudnának. A nagyotmondás a tudatlanság biztos tünete. Figyeljenek inkább az enyhén kétkedőre. Az biztosan tud valamit. JOHANNESBURG. Szabadon bocsátották Ndwandwe püspököt, miután Desmond Tutu püspök kijelentette, hogy ha nem bocsátják szabadon, hatalmas tömeggel vonul a bortón ele és nem mozdul onnan, amíg nem helyezik a püspököt szabadláb­ra.

Next

/
Thumbnails
Contents