Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-08 / 19. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 8. 1986. tasnÁdy t. Álmos Rambo-diplomácia árnyékában BRÜSSZEL. Genscher, nyugatnémet külügyminiszter még utón volt az amerikai főváros felé, hogy személyesen is megvilágítsa a Közös Piac országainak Hágában megtartott rendkívüli összejövetelén kialakult közös álláspontot, amikor az amerikai F-l 11 -es bo m bá zógepek már felszálltak angliai támaszpontjukról, Reagan elnök utasításának végrehajtására. Az európai szövetségesek túlnyomó többsége nem tudott erről az amerikai lépesről. Kivételt képezett Thatcher angol miniszterelnök, aki a többiek háta mögött nyújtott segédkezet Washingtonnak és az egymásnak ellentmondó nyilatkozataival önmaga szavahihetőségét kompromittálta, valamint Howe angol és Raimond francia belügyminiszterek, akik Hágában mélyen hallgattak európai kollégáik előtt az általuk ismert amerikai tervekről. A nyugat-európai partnerek most visszakapják a labdát: ók a hibásak azért, hogy katonai intézkedésre került sor! Ugyanakkor ők vannak a legsebezhetőbb helyzetben az amerikai bombatámadást követő esetleges libyai terrorakciókkal szemben. Kétségtelen, hogy az európai szövetségesek nem képesek Reagan elnök obszesszióit mérsékelni, annal is inkább, mivel az események ismételten bizonyítják, hogy csupán papírforma szerint van beleszólásuk a "közös" dolgokba. Ha a NATO tagsággal kapcsolatosan joggal tehető fel a kérdés, hogy a (nyugateurópai szövetségesek az Egyesült Államokkal szemben szövetségi, vagy alárendelt, vazallusi viszonyban vannak, az európai egység is erősen kérdéses. Washington nem tartotta szükségesnek a NATO tagállamokkal megbeszélni az amerikai bombázók Libya ellenes bevetését, London éppen a Közös Piac országainak rendkívüli tanácskozásán Judás szerepét vállalta. Épeszű ember nem helyeselhet semmiféle terrorakciót. Sem a bomba mennyieteket, sem a repülogép-rablásokat, sem az egyes személyek vagy csoportok ellen irányuló gyilkos akciókat. Ugyanakkor az sem helyeselhető, hogy egy szuperhatalom akár önvédelemre, akár megtorlásra hivatkozva egy távoli kis ország ellen hajt végre bombatámadást. Az ártatlan áldozatok életét semmiféle hivatkozás vagy magyarázat nem adja vissza. Az sem megnyugtató, hogy Nyugat-Europa országaiban sok amerikai rakéta van. Ha az amerikai Rambo-diplomáciát nem váltja fel hamarosan ejjjy józanabb^ mérsékeltebb, valóban világbekére törekvő diplomácia, ki tudhatja, mikor es ki ellen lesznek felhasználva? A kulcsuk Washingtonban van! EURÓPAI LÁTÓHATÁR : PÜSKI- CORVIN | 1 * 2 HUNGARIAN BOOKS, RECORDS 2 I 251 East 82 St. | 1 New York, N.Y. 10028 2 2 Tel: (212) 879-8893 2 r kezer magyar könyv, újság, hanglemez 2 hangszalag 2 2 IKK A, COMTURIST, TUZEX 2 2 be fizetőhely * {Postán is szállítunk a világ minden tájara} EGY ANGOL SZTRIPTÍZ LÁNY VALLOMÁSA A világ nyomorultjai A NŐK EZREIT KÉNYSZERÍTI PROSTITÚCIÓRA ANGLIÁBAN Mrs. THATCHER POLITIKÁJA Azért kezdtem dolgozni a Soho szex-iparában, mert egy vasam sem maradt, lakásom nem volt, es mert a West End-i elet jobban Ínyemre volt, mint egy gyár vagy a Woolworth-áruház. Fiatal, nőnemű, munkásszármazású voltam, kalandra vágytam, - ez a szokványos recept, hogyan végzi az ember a szex-ipar gettójában, így tehát számomra az, hogy 1969-ben autóstoppal Londonba mentem és sztriptiz- táncosnő lettem, pozitív alternatívát jelentett ahhoz képest, hogy unalmas, rosszul fizetett "nŐi munkát" végezzek, vagy egyszerűen háziasszony legyek. Alacsony fizetés vagy semmi fizetés - igy látom ma, bár akkoriban persze ezt nem tudtam volna még igy megfogalmazni. Akkor csak azt tudtam, hogy jóval ki- zsákmányoltabbnak éreztem magam a burnleyi Diana Cowpe agytakarógyar gep- munkásaként, ahol éjszakánként egy marokra való szöszt köhögtem fel a tudómból, mint vetközó-lányként az Old Compton Streeten. Ez az én életem, mondtam, senki ne szóljon bele abba, hogy mit csinálok. Visszatekintve, ma már látom, hogy "eszi nem eszi, nem kap mást" választás volt. Manapság a munkásság sokkal rosszabb helyzetben van, mint 1969-ben - hála Margaret Thatcher gazdaságpolitikájának. Következésképpen rengeteg asszony és lány özönlött a szex-ipar minden ágazatába. Az állítólag megjuhászodott Soho- ban virágoznak a klubok, a kukucskáló- show-k és a meztelen-bisztrók. De hát a klubok gazdái mindenkor tisztában voltak vele, hogy gazdasági nehézségek idején felszökik a rendelkezésükre álló "lányok" száma. Státus? A szex-iparban dolgozó nőkkel visszaél az úgynevezett "normális társadalom"; csupán megvetésre méltó szemétnek tekinti őket, (ha csak annyi fontom lenne, ahányszor rám ordítottak: "Te szemét!", most úsznék a pénzben). Persze a férfiak, akik a klienseink és vásárlóink, makulátlanok és névtelenek maradnak. A szex-iparban dolgozó nők számara ez az igazán vérlázito - fölháboritó, hogy egy kormány először bevezeti az alacsony bérek és a munkanélküliség gazdaságpolitikáját, rákényszeríti a nőket erre a pályára, aztán büntetni kezdi őket ezért a "piaci" választásért, bebört'önzi őket, a gyermekeiket meg állami "gondozásba" veszi. A férfi szocialisták csendje egyenesen süketítő, kivéve néhány (többnyire homokos) férfi habozó kiállását a férfi-szexualitás kérdésében. Ez távolról sem elég. A férfiak esetleg hihetik, azzal, hogy csöndben vannak, szívességet tesznek Önmaguknak, de nem igy van; eleget láttam belőlük a klubokban és a kukucskáló show-k- ban az elmúlt években ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet. Látjuk a férfiak arcát, amikor belépnek egy klubba vagy kukucskálókabinba - merev, eszelős az arckifejezésük, mintha robotok lennének. Vérfagyasztó látvány. Ami pedig a feministákat illeti. JÓ néhá- nyan egyre dühösebbek vagyunk, amiért a feminista irók vagy a filmesek valóságos sikeripart építettek fel a mi úgynevezett "csődünkből". Nemregiben mar úgy tűnt, hogy minden harmadik nő, akibe belebotlott az ember a Greek Streeten, fémi- nista, aki felmérést végez doktori disszertációiéhoz a prostitúcióról és a sztriptiz- iparról. Nem állítom, hogy a szex-iparban rózsákból vetett ágy a munka - nem az. De minket, akik ezt a munkát végezzük, ne bélyegezzenek meg árulókként vagy áldozatokként. Valamiféle rohadt kettős erkölcsi normarendszer rejlik abban, ho^y pompás dolog, ha egy nö egyfontos órabérért robotol WC-pucolóként, oe ha sztriptiz-táncos- nó vagy profig az valami szörnyűség. Engem is megkérdezett egyszer egy nyájas, középosztálybeli feminista, miért nem csinálok valamit - miért nem súrolok például, ahelyett, hogy sztripes vagyok. Újra meg újra olyan statisztikákat olvasok, amelyekből kiderül, világszerte milyen kevés a pénzük, tulajdonuk, gazdasági hatalmuk a nőknek és milyen átkozottul sokat dolgoznak. Valójában úgy tűnik, nem sok a változás; a nők ma is a világ nyomorultjai. Szex-ipar mindenütt létezik a világon, s virágzik. Azt hiszem a szocialistáknak és a feminista nőknek meg férfiaknak most mar fel kellene fedezniük az Összefüggést e két tény között, ahelyett, hogy azt kérdezgetnék tőlünk: "Miért csináljátok?" Nobel-díjas paprika Különös, milyen könnyedén kevernek az emberek beszédükbe szavakat s neveket, amelyek jelentését nem ismerik. Shakespeare-t emlegetik, s egy sorát sem olvasták. Szent-Györgyi Albertról annyit tudnak, hogy C-vitamin - mintha a C-vitamin lenne Szent-Györgyi álneve - és egy Nobel-dijas zöldpaprika dereng előttük. Kimondják szemrebbenés nélkül: relativitáselmélet, és a fizikában nem tudnak kettőig számolni. A mflveltebbje legfennebb egy nagyhaju bácsit lát maga előtt e szóra - relativitás - s a nagyhaju bácsi, a még tájékozottabbak számára, esetleg hegedűi. Azt mondják tisztelettel, vagy ingerülten: marxizmus - és azt hiszik, az annyi, mint kolhoz+materializmus, netán szovjethatalom+filozófia; emlegetik a gravitációt, és egy alma pottyan a fejükre. Rembrandt - mondják - na igen, az egy óriási festő volt, le a kalappal, és az intelligensebbek egy hatalmas piktorbarettet látnak maguk előtt lengeni. Egész közhely-ábécé és közhely-kód van forgalomban, bonyolult fogalmak, egyéniségek, filozófiák, országok, jelenségek értelmét egy-egy piktogramnyi fogalmi ábra pótolja, és az emberek jól érzik magukat. Es még véleményük is van. Shakespeare- rol, a C-vitaminról, a marxizmusról, a franciákról, a múltról. A közhelyekben semmi szerénység. Ürességükben úgy tesznek, mintha mindent tudnának. A nagyotmondás a tudatlanság biztos tünete. Figyeljenek inkább az enyhén kétkedőre. Az biztosan tud valamit. JOHANNESBURG. Szabadon bocsátották Ndwandwe püspököt, miután Desmond Tutu püspök kijelentette, hogy ha nem bocsátják szabadon, hatalmas tömeggel vonul a bortón ele és nem mozdul onnan, amíg nem helyezik a püspököt szabadlábra.
