Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-08 / 19. szám
Thursday, May 8. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. Orbán Balázs: £%éJzeluJ{al(i,i & * ^ 125 Évvel ezelőtt & GYIMESI SZOROS Szépviztől a gyimesi vám 17000 öl távolságra van, s egész odáig egy 1843-ban Ba- lassy József fókirálybiró által megkezdett s most teljesen bevégzett töltött ut vezet, melyen kényelmesen lehet odáig szekerez- ni; de még ha jó ut nem is lenne, önmaga ellen vétkezne, ki e gyönyörű havasi táj megnézését (Csikban járva) elmulasztaná. Azért én itt is utmagyarázbul ajánlkozom a kedves olvasó és utazó melle. A Szépviz völgyébe tértünk be; ha a havasok kristálytiszta folyója megérdemli a szép viz elnevezést, úgy völgye is igényt tarthat arra, hogy szép völgynek nevezzük. A mindinkább Összeszűkülő völgyet mindkét oldalról gyönyörű fenyvesnötte havasláncolat határolja, a Pogány-havas az 'é- szaki, a Kis-havas a déli oldalt, míg hátterében a festői szirtgerincekkel ékeskedő Nagy Gozoru és Kurta Gozon tűnnek fel. De az ut csakhamar kitér északra a Szép- vizbe szakadó Csermászó-patak völgyébe, honnan a völgyfönél emelkedő Fügés-tető- re hág ki, mely vízválasztó honunk és Moldova között. Tetejéről szép kilátás tárul fel. Hátul szép zöld fenyvesek felett a sötétkék Hargita, előttünk a Tatros völgye és egy másfelé hullámzatosan emelkedő, többnyire kopár hegyláncolatokon túl, a határszélt képező Tarhavas roppant szikla- tömege. Az itt lakó csángók száma megközelíti a négyezret. Ezek két egyházközösséget alkotó három faluban laknak. Felső-, Közepés Alsógyimesben, vagy amint a nép hívja (s ez a valódi elnevezés), Gijmesfelsolök, Gijmesközeplök és Gijmesbükk. Ezen faluknak nincsen elválasztó vonala, a házak és kertek folytonos egymásutánban következnek, s csak a Tatros völgyében két mérföld hosszúságban nyúlnak le, mellék- volgyületeiben pedig minden irányban elágaznak. Ezen csángók nem bírnak földtulajdonnal, hanem egyes földesuraktól es községektől Veszik haszonbérbe a földet, honnan az erdőket kiirtva, főként marhatenyésztéssel foglalkoznak; a gyimesi juhok igen híresek, keresettek, elannyira, hogy mindig drágábban kelnek el a csíki juhoknál, nem is kell azt vásárra hajtani, elkel az a háztól is, mert tavasszal messze földről idejönnek a juhosgazdák, hogy egészséges, ép es gyapjas juhokkal lássák el magukat. (...) A gyimesi szoros még kétszáz évvel ezelőtt is lakatlan volt, hagyomány szerint a Tanké család települt oda legelőbb, kit csakhamar több települő követett; az első odatelepülök jólété, a székely előtt oly kedvenc havasias élet, s már elszigeteltsé- göknél fogva is szabadabb és függetlenebb lét mindinkább vonzotta és vonzza oda a székelyt, s Csik falvai túlnépességének szegényebb részé oly nagy mérvben húzódik ide, hogy völgyekben is, hol e század elejen alig volt egy-ket ház, most mar ötven-hatvan lak emelkedik. Minden ily kis falu uj meg uj gyarmatokat bocsát ki, melyek mind több tért fognak fel a vadon uj irtványaiban; ekként évről évre szaporodik a népesség a betelepülők sokasága által (Csikból és Fogaras-vidéki, sőt moldovai oláhok is), és gyarapodik a székely faj szívóssága a szaporasága által is, mely oly nagy, hogy az utóbbi tiz év alatt csak 2361 lelket számláló gyimeslöki egyházközségben évenként ne^yven-hetvennégy egyénnel szaporodott a népesség, ide nem értve az uj települőket. A csángók szép szálas termetüek, kivált a nők között igen sok szép van, becsületes, testvéries^ nép, egymást szeretők, nyomor és szükségben felsegél&k, az idegeneket becsülök, s annyira jótékonyak, hogy nincs arra eset, hogy csángó koldus járjon Csíkban., azonban ha onnan jön ide alamizsnát kérő szegény, itt többet kap (gabona és más segélyt), mint Csik összes falvaiban. Vallásra nézve mind buzgó katolikusok, vasárnaponként összegyűlnek messze szétszórt lakjaikból, néha három-négy órát gyalogolva a templomhoz, nagyrészt éhgyomorral mennek az isteni tiszteletre, csak aztán fogyasztják el magokkal hozott reggeli jókét. A csángó jellemre nézve igen izgékony, a legkisebb szóval való megsértést is zokon veszi, bajosan feledi; de azért nem bosszúálló s könnyen megengesztelhető, egymáshoz pedig annyira ragaszkodók, hogy bármi áldozattal segélik földieiket; ezt teszik azon esetben is, ha előbb rosszul éltek egymással. A csángó foglalkozása, mint fennebb említem, főleg a marhatenyész- tes; csaknem egyedüli jövedelemforrása ez a havaslakónak, melyből családját ellátja, haszonbérét, adóját s papjait fizeti, mert a földművelésre alkalmas föld oly csekély, hogy tekintetbe alig jöhet, mert szükségleteit is csak kismértékben fedezi. A csángó egyszerű eledellel él, a puliszka teszi a fő élelmi cikkét, mely naponként kétszer kerül asztalára, reggel és estve, mert a kaszálási időt kivéve, délben a csángó nem ebédel, levesétel csak radina vagy nagy ünnepélyekkor divatozik, zöldségül csak káposztát és pityókát (krumplit) ismer, húst igen keveset, s azt is inkább télben eszik. Ezen egyszerű életmódnak, a havasi egészséges lécnek, jó víznek, a szeszes italok kis mértékben való használatának tudható fel, hogy a csángók hosszúéletüek, elannyira, hogy akárhány dologképes, száz évet meghaladott (egyént lehet közöttük találni; betegség és kora halál a ritkább esetek közé tartoznak. De annyi jót mondók el a csángókról, hogy végre is valaki szememre hányhatná^ hogy a rosszak elhallgatásával csak jé és szép tulajdonságaikat hordom elő; ezért, hogy e vád ne érhessen, im felemlítem árnyoldalaikat is, mely főleg abban all, hogy oly kevés közöttük az írástudó, hogy még a falusi elöljáróság is alig tudja a nevét aláírni, a csángók egyáltalában idegenkednek az iskolától elannyira, hogy gyermekeik iskolázására igen bajosan lehet rábírni, valamint a tudományokat nem kedvelik, úgy a mesterségeket, kézipart sem szívlelik, nem gyakorolják, de a tudománytól és mesterségektől váló idegenkedés minden pász- tornepnel megvan, a bércek nagyszerűségé- * hez szokott, a természet keblén felnőtt ember mindig kerülni szokta a szoba szorit- tatast, az ily foglalkozású népnél a gyermek már kiskorában idomítandó és hasznosítható léven, a későn vagy ritkán gyümölcsózó' tudományoknak és értelmi vagyonnak előnyét nem látják. De pillantsunk be a csángók lakjaiba A csángók viselete is, vizsgáljuk szokásaikat, öltözéküket, ünnepélyeiket is. Azok mind olyanok, melyek egy nép jellemzésében, ismertetésében nagy szerepet játszanak, a népélet olyszerű kifolyásai lévén, melyek erkölcsi alapokon nyugszanak, melyek egy nép lelkületet, gondolkozásmódját leginkább visszatükrözik. A csángó házak építészete is olyan, mint a csíkiaké, házaik fedélzete kétoly magas, mint maga a lak; ennek éghajlati oka van, mert a magas, meredek fedélről a hó könnyebben lecsúszik, mint a csekély magasságú laposabb fedélről, márpedig e magas hegyek közt nagy és hosszantartó zord tél szokott lenni; s kuptörnek hivott kemencéjükről nem lehet mondani, hogy melegítésre és kényelemre nézve célszerűen lenne építve, a nagy tagas szoba ajtó felőli oldalán a padozat színvonalára épített négyszögé sütőkemence van, ennek nyilata elé elkoptatott malom- vagy laposkő van vizarányosan helyezve, itt sütnek- főznek. Idecsatolt képünk mutatja a csángó népviseletet. A férfiak fejőkön szalagokkal, színes zsinórokkal felcifrázott széles karimájú kalapot viselnek, hosszú, térden alól érő varratos inget, bő redőkben lehulló harisnyát (fehér gyapjúszöveté nadrág), ünnepnapokon csizmát, mivesnap (hétköznap) bocskort hordanak, melyet pórázzal (ször- kötő) kötnek fel. Az ingre cifrán kivarrott hosszú bÖrmellény, erre télen fekete zeke, vagy a gazdagabbaknál hosszú fehér bőrbunda jön. A nők öltözete még sokkal sajátságosabb. A menyecskék fejőkön tarka kartonból készült s a halántékon alól fodros csipkével ékített főkötőt viselnek, melyre nyárban keccsel illesztett fehér kendőt, télén színes kendőt kötnek, menyecskék (ferjes nők) ily főkötő nélkül soha a háztól ki nem lépnek. A leányok azonban mindig hajadonfővel járnak, nyárban csakis oláhosan kl- varrott cifra inget hordanak, melyre télen cifra virágosán hímzett bőrbundát Öltenek, rokolya helyett katrincát viselnek, ez gyapjúszövet, melynek közepe fekete, két oldala fekete, veres, sarga és kék vonalatokban alkalmazott hímzéssel ékeskedik, ezen egy darabból álló katrincát múizlessel, festői redőzetekben alkotólag tudják magukhoz illeszteni, s széles zöld vagy veres övvel szorítják derekukra, erre jön aztán öltözetük legkacerabb, legékesebb alkatrésze^ a bernyesz, egy általuk szőtt, cifra hímzésekkel, Ízletes arabeszkekkel ékesített, két hüvelyk széles felső őv, mely az alákötött zöld és veres kendőn igen szépen veszi ki magát.
