Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 2. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 9. 1986. Újévi üdvözletekről (folytatás az 1. oldalról) mert sokat szenvedtünk azért, hogy vegre békében élhessünk. A gyógyíthatatlan sebek fájdalmával, a helyrehozhatatlan veszteségek agóniájával együtt szerves_ részévé vált testünknek, húsúnknak, vérünknek. A mi országunkban nincsen egyetlen család, nincsen egyetlen otthon, amely nem őrizné valamely családtag, rokon ,vagy barát emlékét, aki elpusztult a háború lángjaiban, ama háborúban,( amelyben a szovjet és az amerikai nép szövetséges volt és amelyben vállvetve harcoltak. Azért mondom ezt, mert a beke iránti törekvésünk gyökerei a múltba nyúlnak vissza és együttműködésünknek történelmi háttere van, ami kell, hogy inspirálja közös erőfeszítésünket a jövő érdekeben. Napjaink alapvető ténye az, hogy értelmetlen nagyobb biztonságot keresni uj fegyverek révén. Jelenleg minden lépés a fegyverkezési versenyben csak fokozza a veszélyt es kockázatot mindkét fel sza- mara, az egesz emberiség szamara. Az élet maga követeli erőteljesen es nyomatékosan, hogy a nukleáris( arzenálok csökkentésének útját kövessük, es a világűrt békében, tehát fegyvermentesen hagyjuk. Ez az, amiről Genfben tárgyaltunk és mi nagyon szeretnénk, ha ezek a tárgyalások ebben az evben sikerülnének. A történelem roppant felelősséget szabott a mi két nemzetünkre, hogy megőrizzük az emberi életet a Földön. Az emberiség iránti kötelességünk, hogy biztonságos kilátást nyújtsunk nekik a békére, reményt, hogy a harmadik évezred küszöbét félelem nélkül léphessék át a vilá^ népei. Kötelezzük el magunkat a veszély eltávolítására az emberiség feje felöl. Ne hárítsuk ezt a feladatot gyermekeink vállára. Boldog Újévet kívánok, egészséget, békét, boldogságot minden amerikai családnak! LONDON. Nagy felháborodást keltett angol politikai körökben az amerikai Technologies Corporation azon lépése, mellyel tulajdonába akarja venni a pénzügyi nehézségekkel küzdő Westland helikopter vállalatot. A többi európai országok helikoptergyárai is felfigyeltek erre az uj fejleményre és úgy nyilatkoztak, hogy ellenzik az amerikai tőke behatolását e területre. Jelenleg a Westland vállalat gyártja Angliában a helikoptereket nemcsak a polgári közlekedés, de a hadsereg részere is. • Dallas, Texasban az irodahelyiségek 30 százaléka üresen áll, ami holtpontra juttatta az irodaházak építését. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Kiéin Comell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79th StM New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 és (718) 861-9000 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: Prosztata problémák Vasectomy Húgyúti fertőzések Impotencia Vesekő - Vese és hólyagdaganatok 24 órás díjtalan telefon konzultáció — Medicare-! és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk. AZ UTOLSÓ TANUK "És ki számolja meg, hogy mennyi gyereket öl meg a háború, amely kétszer végez velük?, Megöli azokat akik már megszülettek. És megöli azokat, akik nem jöhettek a világra, pedig világra kellett volna jönniük..." Megrendítő olvasmány a belorusz írónő, Szvetlána Alekszijevics dokumentumkónyve, Az utolsó tanuk. Alekszijevics azt írja meg, hogy mit éltek át a gyerekek a háború idejen. Pontosabban: mire emlékeznek ma, negyven-negyvennégy esztendővel az esemenyek után. Emlékfoszlányok ezek természetesen. Megszólalnak az egykori négy-öt-nyolc- tizenkét évesek... Ma már egyesek a nyug- dijhoz közel, mások esetleg nagyszülőként, orvosok, szakácsok, munkások, tanítok. Megpróbálták elfelejteni, ami velük történt, tanultak, dolgoztak, családot alapítottak. De el lehet-e felejteni, ami velük történt? "Arra a kérdésre, hogy ennek a könyvnek ki a hőse? - igy válaszolok: a gyermekkor, amelyet felégettek, agyonlőttek, (megöltek bombával, golyóval, éhséggel, felelemmel és apátlansággal. Tájékoztatás végett: Belorusszia gyermekotthonaiban 1945-ben 26.900 árva nevelkedett. És még egy szám: a második világháború idején a világon 13 millió gyerek pusztult el." Világos az is, hogy Alekszijevics szülőföldjén, Belorussziában gyűjtötte az anyagot a könyvéhez. De ez a könyv nemcsak a belorusz kisfiúkról és kislányokról szól, hanem a világ minden gyerekéről, akinek at kellett élnie a háborút. Az utolsó tanuk - hirdeti e dokumentumkótet cime. Valóban ezek a tegnapi, tegnapel'ótti gyerekek az utolsók, a ma elő európai nemzedékek között, akik személyesen élték meg a háborút. Fontos ezért is, hogy maréknyi töredékes emlékeik ne foszoljanak szét a semmibe. A világ minden gyerekéről szol ez a mű - írtam az imént. Nem egészen pontosan, mert e gyereki élményvilágban, persze sok a közös emlékfoszlány: a félelem ( a bombától, az éhség, a rongyos ruhácskák, hogy várták haza a papát, hogy reszkettek szeretteik életéért, s ho^y nem is tudták pontosan, ho^y mit'ól felnek. Ez közös. Amikor a' németeket kiűzték Minszkbol, a négyéves Galja Zabavcsik kézén ragadta az első szovjet katonát, akit meglátott, és kiabálni kezdett: "Papa!" Egy másik kislány is emlékezik, hogy amikor falujukba visszatért a Vörös Hadsereg a négyéves német megszállás után, ok is a pápát kerestek, s azt kiáltozták: "megjöttek a papák". Ez is, valószínűleg közös élmény. De az a tizenegy éves fiú, aki megkapván az értesítést édesapja hősi haláláról, önként jelentkezett munkára, és 12 órát dolgozott naponta - ez már nem mindenütt a világon történt igy. És a partizánok köze állt kilencéves fiú - ugyancsak a különleges esetek közé számit. És a hétéves Szasa Hvalej borzalmas élménye bizonyosan csak a német megszállás alatt történhetett: a fiú látta, amint az apjára úszitják a farkaskutyákat, s miközben a vérebek ráugranak, az apa azt kiabálta: "A fiút vigyétek el... Vigyétek el a fiamat, hogy ne lássa..." * Nyolcvannyolc egykori gyerek szólal meg Alekszijevics könyvében. Én azt az ötöt kerestem ki másodszori olvasásra, akik ugyanúgy nyolcesztendősek voltak, amikor elérte őket a háború, azaz 1941- ben, mint én 1944-ben, amikor a front hozzánk elért. Zina Koszjak ma Minszkben él és fodrásznö. 1941-ben végezte el az első elemit, és éppen junius 19-én vitték őket úttörőtáborba. Viszonylag szerencsések voltak: a német megszállást nem érték meg, azonnal keletre szállították őket. Egy hónapig utaztak a mordvinok földjére. Az a gyerekotthon. ahol elhelyezték őket, nem volt, nem lehetett felkészülve a fogadásukra. A gyerekek szalmán aludtak. Aztán elkezdődött az éhezés. Minden élelmiszerre szüksége volt a frontnak. Előfordult, hogy az itt élő kétszázötven gyereknek egyáltalán nem tudtak enni adni. Ekkor levágták a gyerekotthon vizhordó lovat. Zina Koszjak két év múlva megszökött a gyerekotthonból. t Elindult, hogy megkeresse a mamát. "Es már ötvenegy évest vagyok, nekem is vannak gyerekeim, mégis meg mindig várom a mamát..." Jura Karpovics sofőr. Azt látta, hogyan hajtják át falujukon a hadifoglyokat. Arra emlékszik, hogyan sirt egy macska. "A macska egy leégett ház üszkeinel ült, s csak a farka maradt fehér, egesz teste kormos volt. Nem tudott megmosdani..." * Eduard Vorosilov, a háború idejen 11 éves fiú meséli a következő történetet. Abban a faluban, ahol laktak, meghalt egy öregember. Amikor temették, bejött a házba egy ötéves gyerek és megkérdezte: "A nagypapa miért fekszik az asztalon?" "A nagypapa meghalt..." - válaszoltak neki. A kisfiú rettenetesen elcsodálkozott: "Hogyhogy meghalt, hisz ma még nem is lőttek?" "A kisfiú ötéves volt, de már két esztendeje azt hallotta, hogy az emberek csak akkor halnak meg, ha lőnek." Az is tény, hogy ezek a gyerekek nem beszélnek egyetlenegyszer sem a gyűlöletről. Rettenetes' dolgokat láttak, olykor csodával határos módon maradtak eletben. Gyűlölet nem volt bennük, nincsen bennük ma sem. Inkább csodálkoznak.. Inkább félnek attól, hogy megismétlődhet, ök igazán tudják, ho^y mit jelent az árvaság, az éhség, a bombázasj a természetesnek hitt halai, ami egyáltalán nem természetes. ( ( Elem Klimov filmjének, a Jöjj es lasd- nak a zárómontázsa jut eszembe. Az a kisfiú, aki mindent látott: szeretteinek pusztulását, faluja porig égését, a fasiszták kegyetlenkedéseit, szeretne megsemmisíteni mindent, ami ennek a tragédiának az oka lehet. A legeslegfőbb okot akarja megsemmisíteni: Hitlert. Felvillannak a képernyőn a Hitler-portrek. A fiú sorra- rendre golyót ereszt beléjük. Hitler a katonai párádén. Tűz. Hitler népgy’ülésen. Tűz. Hitler fiatalemberként. Tiüz. Egyszer csak Hitler csecsemÓfotográfiája villan fel. Es a fiú leereszti a fegyverei. A gyerekre nem tud, nem akar tüzelni. Tudván tudta, hogy mi lett aztan ebből a gyerekből. E. Fehér Pál A Nemet Szövetségi Köztársaság legnagyobb vegyi vállalata: Hoechs AG. azon szorgoskodik, hogy elnyerje a rendelést a Szovjetuniótól egy 4 billió dolláros poliészter (vegyi) gyár felépítésére. Egy ,ja^>án és egy angol cég szinten beadta pályázatát. Mexikó 90 centtel csökkentette egy hordó olaj árát. TERJESSZE LAPUNKAT
