Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-03 / 14. szám
Thursday, April 3. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. VÉGH ANTAL A KERT En, az unyi kertemet úgy hódítottam meg magamnak, miként Jermák Szibériát az orosz cárok számára: fokozatosan, következetesen, konokul haladva a kitűzött cél felé. És most itt van előttem egy körülkerített, gondosan ápolt, majd egyhektárnyi területű föld, benne hatszáz almafa. Miért csináltam, miért csinálom? Majd tiz évvel ezelőtt kertem jó részén csak ügy tudtunk keresztülmenni Barna testvéremmel, hogy baltát fogtunk a kezünkbe, és ahol sűrű volt a bokor, ott utat vágtunk. Az akác, a galagonya-, a kökény-, a vadrózsa-, a bodzabokor között, bizony, akkor nem volt könnyű dolog. Mert a földterületem java része - amikor en ezt a kertet vettem - mar harminc eve nem állt muveles alatt. Egy csomó csene- vesz-redves gyümölcsfa, néhány tehetősebb akác, meg mindenféle gyom, fű, folyondár, gaz, dudva, laboda - ennyi volt valamikor ez a kert. Vastag fa szinte egy sem. Ez a kert ugyanis a falu végen van, es a felig elhagyott, majd egészen gazdátlan földterületről boldog-boldogtalan vihetett magának fát. Már virultak az egy-két éves almafáim, amikor a föld egy része még mindig tele volt mindenféle redves tuskóval. Egy szakértő kertész barátom azt mondta, előbb az egész földterületet rendbe kell hozni, és csak aztán szabad telepíteni.- De hiszen - gondoltam -, amig a fáim növekednek, diszlenek, ráérek én majd aközben is kicsákányolni a tuskókat. Mostanra már egyetlen ujjnyi kis tusko- darab sincs a földemben. JÓ volt az elképzelés, mihamarabb fát, életet a földbe... Barna testvérem megjelent Szatmárból megalapozni ezt az én itteni, messze idegenbeli gazdálkodásomat. Elébb ekét kellett szerezni, meg lovat a föld megszántásáhóz. Jött is a téeszből egy fogat. Mondja a fogatosnak a testvérem: maga üljön le oda, a pince tetejére, szunyókáljon, egyen, igyon, cigarettázzon. Majd mi kézbe kapjuk a lovat, az eket, majd mi szántunk vele. Istenem, micsoda e^y ló volt az!- Te, hát errefele ilyen lónak is adnak enni? Hát miféle nép lakhat erre? Istenem, micsoda egy eke volt az!- Te, hát errefelé nincs egy tisztességes eke se, az egesz környékén? Hát ezt elebb meg kell drótozni, szegecselni, kalapálni, élezni, hogy szántani lehessen vele. Hát az elettyen szántott ezzel az ekével már valaki? Es az szántás is lett vajon? Barna testvérem szántott, én meg mentem mellette sorról, sorra, rendről, rendre, mert azért az eke szarvát az én kezembe se adta ide.- Hadd legyen ez a föld már az életben egyszer becsületesen felszántva! Ahol tuskó volt a földben, ott azt a részt óvatosan elkerülte a testvér.- Ezt majd itt felásod. Ráérsz felásni, nem? Legalább egy ideig nem délben kelsz fel. De felásd, mert ha én legközelebb idejövök, aztán ásatlanul marad a föld, itt is, ott is, én szétvágok itt mindent. Egy nap alatt kiszantottuk azt a földet.- Te, miféle emberek laknak itt? Mert aztan jöttek a szomszédok érdeklődni, csodálkozni, lesni, bámészkodni, kitől mire tellett.- Nálunk, ha valaki szánt, nem nézi senki. Nincs ezeknek semmi dolguk? Olyan jól, szépen számlott a föld, hogy öröm volt nézni.- Te, ha ez a föld Majtison lenne, ezt ott nálunk ellopnák virágcserépbe! , Előzőleg anyám is megjelent a tanyámon. Éppen akkor, amikor valaki azt javasolta, vigyek ebből a földből be mintát a laboratóriumba. Ott állapíttassam meg, hogy szabad-e itt gyümölcsfákat telepíttetni. Anyám azt mondta: ekkora marhaságot! Meg hogy földet t vizsgáltatni... A földre ra kell nézni, aztán megmondani róla mindent. Aki a földre ha ránéz, és nem tud, nem lát belőle semmit, annak nem kell föld, az menjen sétálni a parkba, menjen kirándulni az erdöszélekre, annak a földből ennyi is eleg.- Nezd( meg - mondta az anyám -, ott, a szomszéd földön, meg itt is, egy kis darabkában, amelyet müveit a gazda, mekkora napraforgószárak vannak. Mint a karom; a( kukoricaszár is vastagabb a hüvelykujjunknál. Hat akkor mit kell ezen a földön vizsgáltatni? Meg kell szórni trágyával rendesen. Most a szántás után még boronálni sem érdemes tél előtt. Jóindulatú, hasznos föld ez.- Te, mifele emberek vannak itt, hogy ezek jószerivel még magyarul beszélni se tudnak? Hová jöttél te ide? Hallod miket mondanak? Ahajt-e..., mi ez? Pedig Unyt jórészt református magyarok lakják. Perjessy, Rákóczi, Kovács, Kiss, Kemenc- ky, Juhász, Posvay a fél falu. De hát itt csakugyan nem úgy ejtik a szavakat, mint Szatmárban... Az eke szarvát se úgy fogják, ( a kapanyelét se, ha fogják, ha fognak egyáltalán. Mert itt a földdel a nép nem úgy van- nem úgy volt -, mint mi Szatmárban. Ez a nép erről a földről elmenekült... Rákosi elvtárs egyetlen füttyentésére. Nálunk meg az az idő alig tudott valakit is elverni a földről, a földtől. Nálunk ragaszkodott mindenki. Teljesítettük a beszolgáltatást, vetettünk úgy, azt, ahogy a tanácselnök megparancsolta, apám aratott, kaszált vasárnap is, mert a rendőr végigjárta vasárnap délelőtt is, délután is a falut, szabotáló kulákok után szimatolva. Ilyenkor apam csakugyan kint dolgozott valamelyik földünkön, vagy aludt fenn a csurpadláson a szénában. Hogy Unyhoz közel esett Dorog, Tokod, Altáró, Sárisáp, de még Tatabánya meg Oroszlány és Várpalota is - a bányavidék -, amikor Rákosi itt is megriasztotta a parasztot, ment mindenki a bányába. Senkit jobban meg nem becsültek akkor, mint a bányászt. A mai kulák - ezen a vidéken- holnapra már elismert tagja lehetett a munkásosztálynak. így öregedett meg, vénült el, fogyatkozott meg, es néptelenedett félig halott faluvá Uny az én időmre. Mert bár a politika változott, de a folyamatok nem állnak meg máról holnapra. Az 1970-es evek közepere, amikorra én megjelentem Unyon, a falu fél határa, hajdan gondozott kertjei nemcsak, t hogy műveletlenül álltak, de jórészt gazdátlanul is. Hogy a területemet ki kellett alakítani, először a földhivatalt jártam, a telekkönyvet, mégis, kié az a föld, amelyik nekem kellene. Mert itt, helyben, ezt lehetetlen volt megállapítani, kinyomoztatni. Aztán ahogy felkerestem az egyik-másik unyi gazdát, o maga csodálkozott leginkább: az Öregszőlő-dűlőben, csakugyan lenne földem? Ki, mikor íratta rám? Mert itt is dívott ám annak idején a földcsere, egy évben egyszer legalább itt is elmozdítottak a földjéről mindenkit, más területet adva emezek helyett, mig aztán már követni sem bírta a nép a földcserét, itthagyták a kerteket, cseresznyés lankákat, a direkttermó szőlőparcellákat.- Minek vesz maga itt földet pénzért? - kérdezték Unyon többen. - Hisz van itt elhagyott föld, csak be kell menni a tanácsba, irathat a maga nevére annyi földet, akár bele is szakadhat. Annyi nekem nem kellett. Csak amennyit jónak láttam egy tagasabb kert kialakításához, itt, az unyi faluvégen, Tinnye alatt, ahol valamikor Kossuth Lajosnak is voltak földjei. Es ez nem mendemonda, mese, legendárium, ez valóság, hogy a Kossuth-földek eppen itt voltak, ahol most az én kertem elterül. Akkor, még meg aztán is jó ideig szőlő borította a lankás, hepehupás, dimbes- dombos vidéket. A téesz is emiatt nem tudott mit kezdeni ezekkel a földekkel. Az unyi téesznek sem kellett ez a szabdalt terület, amikor még a sárisápi téesz lett az ür Unyban is, azokat a területeket is kiadták háztájiba, amelyeket azelőtt a teesz is megművelt. Ahány földdarab, annyi pince. Akik valamikor ilyen pincéket építettek, azoknak teremhetett bora rendesen! Mert a semmiért ilyen pincéket hajdan nem épített volna senki. Az enyém is: 1885. D. J. Ez áll egy kőben. Vajon ki lehetett hajdani elődöm, D. J.: János, vagy József? Jövőre ünneplem pincém, présházam fennállásának századik évfordulóját. Úgy, hogy a kertemben lévő hatszáz almafám tízéves lesz, csak a pótlások fiatalabbak. Folytatjuk MAGYAR FOGORVOS- Dr KALKO ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde korszerűen felszerelt rendelőjében 97-52 64 Ave Farest Hills,NY. (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) Rendel: hétfőn és szerdán d.u. 4-8-ig csütörtökön és szombaton 9-4 óráig Telefon: (7169 275-7552 Biztosításokat elfogad Bármilyen fogászati problémával forduljon bizalommal hozza.
