Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-09-05 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 5. 1985. 8. ANKERL GÉZA KÖZGAZDÁSZ, SVÁJC Hozzászólás a gazdasági reformhoz A történelmi esemenyek külföldre sodortak, és a magyar kormány történelmét megértő politikája tette lehetŐve, hogy újra rendszeres kapcsolatban legyek az "anyaországgal", hazámmal. Otthon közben egy, sőt szinte két olyan uj generációval találkoztam társadalmi és szakkörökben, amely az u.n. Nyugatot szinte csak két, erősen torzító tükörben látta: a háborút követő évek kétségeket keltő hangszórös párbeszéd-tükrében, majd az utóbbi években a vakációzó vagy akadémiai turista kirakatnezó lerendezésével. Ez az esszé a hazai Nyugat-képen szeretne olyan kijózanító korrekciókat eszközölni, amelyeket az otthonélö nemigen tud megtenni, a Nyugaton működé pedig ritkán akar - vagy mer. VILÁGPIAC ÉS HATÉKONYSÁG Olyan országban, ahol az állam a fö termelő, s főleg olyan kis országban, ahol a nemzeti jövedelem több, mint harmadat a külkereskedelem adja, a világpiaci értékesítés a nemzetgazdaság jövedelmezósé- genek fontos mércéje, hiszen ott olyan piacról van szó, ahol az ár alakulásai az állam nem tudja manipulálni. Gyakorlatilag a KGST léte mellett is csak egyetlen világpiac van. Magyarorszag a nemzetközi munkamegosztásban - a rubelpiac mellett - a világpiacra közvetlenül termelve árut és a dollárelszámolású cégekkel a "harmadik piacon" együttműködve vesz reszt A Nyugat felé irányuló külkereskedelem előmozdításának az az indoklása, hogy olyan termékek, know-how-k vásárlását teszi lehetővé, amilyeneket technológiailag fejletlenebb országoktól nem lehet beszerezni, s amelyek élenjáró termékeknek élenjáró technológiával való előállításához vezetnek. A nemzetközi munkamegosztásban való részvétéi nem altruista meggondolásokból történik, hanem azért, hogy az ország a nemzetközi jövedelemelosztásból rövid, közép- és hosszú tavon is a "legjobb részt" vegye ki, minthogy éppen az uj, úttörő termékek ára magas, "megfizethetetlen", tehát termelésük különösen kifizetődő. Mivel a nyugati (vilag)piacra nehez betörni - függetlenül a technológiai fejlettségtől, már a világkereskedelem szervezettsége (multinacionális monopóliumok, hitel- rendszer, árukapcsolás, stb.) miatt is -, a magyar külkereskedelmi politika sürgeti az együttműködést a tőkés cégekkel (még ha, mint láttuk, az eredmény el is marad a várakozástól). Sajnos azonban a nyugati cégekkel való kooperáció önmagában nem az elmaradottság behozása^ és a jövedelmező piacokra való betörés "panaceá"-ja, csodaszere. Ha a szerződő partnerek nem tudnak egyenlő feltételek közt tárgyalni, például az egyik mindenáron akarja az együttműködést, s hajlandó elvállalni a márkátlan alvállalkozó vagy a névtelen bedolgozó szerepét, a profit nagy részét a világpiacon jelzett "márkás" vállalat fölözi le, és igy a magyar fél a nemzetközi jövedelem- elosztásban a "rövidebbet huzza", legalábbis rövid távon. E'rdemes-e mégis az áldozatot meghozni, hogy közép- és hosszú távon a magyar ipart az élenjáró technológiába beavassák? Az ilyen technológia megosztás^ szerves együttműködést tételez fel. Mármost a magyar cégek esetében az együttműködés gyakran kis vagy középnagyságú cégekkel folyik, mig e nyugati partnerek nagyobb transznacionális cégektől függenek. így alig van módjukban élenjáró technológiát megosztaniok. Az( élenjáró multinacionális óriáscégekkel való együttműködés esetén a magyar partner "pehelysúlyú". E cégeket elsősorban a féltermékeket olcsón gyártó és bedolgozó alszerződö érdekli, amennyiben a gyengébb fél ezt a "junior partner"-szerepét elvállalja. Az ezen túllépő együttműködés álmodozás vagy ritka kivétel. Elmaradottságot nem lehet a történelmileg öröklött alárendeltség intézményesítésével behozni. Az elmaradást behozó versengésnél a legfőbb forrás a belső erők "vertikális" összefogása lehet (iparé, kutatóintézeteké és egyetemeké), és az elsődleges együttműködés az olyan társállamokkal, amelyekkel ez a közös érdek és egyenlőség alapján történhetik (csehek, keletnémetek). Az árucsere a Nyugattal kívánatos, de előnye viszonylagos, és mindenáron való fejlesztése kedvezőtlen függéshez vezethet. Különösen relativizálandó a dollárkülkereskedelem fontossága, ha nem nélkülözhetetlen, de a nem konvertibilis piacon beszerezhetetlen, társadalmi-gazdasági fontossággal alig rendelkező árúk behozataláért kell kifizetni- vagy eladósodni. Sajnos, a magyar közvélemény egy része a modernizálást nagyon felszínesen értelmezi, s a legújabb divatú nyugati csecsebecsék birtoklásában látja, és hajlandó arra, hogy e jól csomagolt "csillogó" dolgokért az ország drágán fizessen. Az elmaradottság felszámolását a magyar fogyasztó kisebbségi érzésének felszámolásával kellene kezdeni, Ízlésbeli önállósága fejlesztésével, s nem importp'otló csecsebecsék termelésével. (A svájci termékek minőségi előnye is sokszor csak annyi, hogy a termelő és az eladó hisz benne, s igy könnyebben tudja az áru "kiválóságát" a vevővel elhitetni.) Természetesen mindezek az eszmefuttatások alig aktuálisak akkor, ha az ország a nemzetközi pénzügyi piacon a mindennapi fizetéskepesseg megőrzéséért küzd, s ezért választásra kevés a játéktere. (S az ország eladósodása a nemzeti jövedelemhez képest valóban magas.) MÉRLEG(ELES) E vázlatos eszmefuttatásból szűrjünk le néhány tanulságot. 1. / A termelőeszközök köztulajdona- illetve a felettük való rendelkezési jog (tulajdonforma) gyakorlásának módja és mértéké - "eszközi" kérdés^ vagyis csak akkor jelent többet hitnél es doktrínánál, ha (es amennyiben) szükséges a) a közjót szolgáló államhatalom függetlenségéhez, b) a nemzetgazdaságot az össznépi tervezés lehetőségével hatékonyabbá teszi, és c) a nemzeti jövedelemnek a dolgozni hajlandó állampolgárok közötti, szükségletek szerinti elosztását előmozdítja. 2. / Illúzió nélkül tudnunk kell, hogy a bizonyos szempontból fejlettebb nyugati gazdaságok a piac által irányított termeléssel és elosztással nem tudták a termelŐ- kapacitasaikat kihasználni (munkanélküliség), mert (többek között) a szegény rétegben rejlő potenciális keresletet nem tudták a piaci (személyes) jövedelemelosztási mechanizmus revén fizetésképes keresletté emelni. A jövedelemdifferenciálódás nemzetgazdasági hatása csak úgy értékelhető, ha elméletileg és szociológiailag a gyakorlaton mérjük, hogy az egyenlőtlenség a munkaerő milyen újratermelését bővíti, s hogy a dolgozót milyen minőségben, milyen munkaképességét mozgósítja. Nyilvánvaló, ha egy autóval rendelkező mérnököt a jövedelemkülönbség arra serkent, hogy az állami tervezőintézett állását elhagyja vagy elhanyagolja azért, hogy "önelszámolásos" taxisofőr legyen vagy éppen alkalmi fagylaltárus, akkor a jövedelemdifferenciálódás nemzetgazdasági hatása negativ. (S e hatást csak "intézményesen" lehet elkerülni, lehetetlen morális rábeszéléssel korrigálni.) .. , , Onamitas lenne ideiglenességről, átmenetről beszelni, ha nem világos, hova vezet az átmenet, milyen állomásokon megy át a folyamat, milyen tervezett és valószínűleg betartható menetrend szerint. A mai magyar társadalom kísérletező társadalom. Függetlenül a történelmi körülményektől, kár lenne, ha az inspiráló történelmi perspektívákat és célrendszereket a nyugati fogyasztási társadalomról táplált turistaábrándok eltakarnák a közvéleményben. Az eltűnő perspektívák nyomán csak Nyugat-sóvárgás és a túlbecsült Nyugattól való elmaradás érzésének "keserű nosztalgiája" maradna. A perspektivátlan ideiglenességben egyes magyarok napról napra kényelmesebben élnek, de félő, hogy a magyarság mint Kárpát-medencei történelmi jelenség feledésbe megy, sőt egyszerűen "elfogy". Nagyon csodálkoztak Venezuelában a caracasi állatkert dolgozói, amidőn az egyik reggel megérkeztek munkahelyükre. Tolvajok garázdálkodtak, akik harminc kígyót loptak el. Koztuk volt egy másfél méteres csörgőkígyó és egy két és fél méteres óriáskígyó is. | LAPUNKÉRT \ A Magyar Szó olvasói, miként elődeik már négy nemzedéken át, időnként végrendeletükben is gondolnak lapunkra. Tudva, mit jelentett és jelent életükben ez a lap, az az óhajuk, hogy lapunk még sokáig folytathassa inspiráló, tanító, szervező munkáját az amerikai magyarság köreben. A vegrendelkezés viszonylag egyszerű dolog. Szövege - természetesen angolul - nagyjából igy hangzik: I hereby give and bequeath the sum of $......... to the Hungarian Word, Inc. whose address is 130 East 16th St. New York, NY. 10003. Szükség esetén lapunk ügyvéd útján is segítséget nyújt végrendelet elkészítésében. További információért töltsék ki az alanti szelvényt és küldjék be kiadóhivatalunkhoz. Amerikai Magyar Szó 130 E. 16 St. New York, NY 10003 Tisztelt Kiadóhivatal: Szeretnék további információt kapni végrendeletem elkészítéséhez. Név:___________________ Cím............................... I * Varos:............................ Állam:. Zipszám:...................
