Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-09-05 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 5. 1985. DR. KATZ JÓZSEF (JERUZSÁLEM): Mit kellett volna tenni? Az alanti sorok megírására Cwi Ereznek, az Uj Kelet egyik múltkori számában megjelent "Kasztner, Dezsibri, Tamir" cimü írása késztetett. A jeruzsálemi Notre Dame épület földszinti kis szobája volt 1951-ben a lakosztályunk, ahol feleségemmel és kisleánykánk- kal meghúzódtunk. Beth Olim Givat Shaul Babból kerültünk ide. Örültünk, hogy kikerültünk onnan. Dr. Feffermann, a jeruzsálemi egyetem főkönyvtárosának protekciója révén jó'ttünk luxusautón Shaar Alijáról a fenti lakasba. Nem dicsekvésként említem, nem a "Taliyas sorról" kerültem oda, hanem Nagyvaradról, a hársfasoros Tisza Kálmán,, most Lenin tér 2. számú házból. Az ötvenes években egy este kopogtatást hallok lakosztályom ajtaján. A válaszra két ismeretlen ur lép be a szobámba, az egyik Tamir ügyved, a másik a bojtárja. »Bemutatkozás után Tamir felkért, hogy faradjak az utcán varakozó autóhoz. Mind a hárman beültünk es Tamir édesanyjának rehaviai lakása előtt szálltunk ki. A lakásban kérdezett ki a magyarországi deportálás lefolyásáról és ezzel kapcsolatban Kasztner szerepéről. Tamir folyton jegyezgetett. En nem mondtam semmit Kasztner ellen, sem mellette. Halevy törvényszéki bíró előtt folyt le a tárgyalás. A kihallgatást délelőtt kezdték és délután folytatták. Hogy minél előbb túlessek rajta, ne keresgéljem a héber szavakat, kértem Marton Lajost, aki a hallgatóság soraiban ült, hogy legyen a tolmácsom. A lapok hosszan közölték vallomásomat. Kikeltem, de nem Kasztner ellen, hanem a budapesti zsidó vezetőség ellen, gondolván joggal és indokoltan, hogy elárultak bennünket, a népet. Ök mindnyájan a saját kis pecsenyéjüket sütögették, minket hagytak a kenyérmezei mese bűvkörében ringatózni. Nem tudtam bizonyítani, hogy Kasztner tudott-e arról, hogy vonatunk hol áll meg es mi történik azutan, amikor a marhavagont meggémberedve elhagyjuk. De a pesti központi zsidótanács tagjai igenis tudtak a deportálás végcéljáról. Auschwitzból megszokott két fogoly a pesti zsidótanácsnál elbeszélte, hogy mi történik az Auschwitznak nevezett koncentrációs táborban. Előadásuk oly megdöbbentő es elrémitö volt, hogy hihetetlennek tűnt előttük. Felszabadulas után hallottam, hogy az egyik vezetőségi tag 93 tagú rokonsága es baratai Romániába szöktek és ő hagyta, hogy a végső megoldást rajtunk hajtsák végre. Nagyváradról indultam el az útra, a varos 25.000 zsidó lakosával együtt, melyből 7 százalék került élve vissza, a többi a 600.000 magyarországi zsidóval a krematóriumokban pusztult el. Később Pesten volt dolgom. A szállodában (felkeresett az egyik újság munkatársa es kikérdezett, hogy véleményem szerint mit kellett volna a zsidó vezetőségnek tenni az elhurcolások ellen. Elmondtam, hogy a pesti zsidó vezetőségnek nem kellett volna elhallgatnia a valóságot, hanem országszerte hiresztelni, hogy meg akarnak ölni benneteket, ne hagyjátok el a lakástokat es ne menjetek gettóba. Ha kenyszeritenek erre, gyújtsátok fel a lakástokat és meneküljetek a mezőkre, erdőkbe, védekezzetek úgy, ahogy tudtok a csendőrökkel szemben. Ha puskát fognak rátok, karóval es minden eszközzel védekezzetek. Alföldi emlék Szivembe, ajkamra oly dal kéne mára, Mint reg, mikor kacagva másztam még a fára. Perzselt a nyár, ott lenn a rónán, Alföldön, Pestről jöttünk, sápadt gyerek gömbölyödjön. Mezítláb a tarlón, libákat legeltettem, Tücskével találkoztam, nyomban elkereszteltem Nevet adtam neki, cicának, bogárnak, Dúcon a galamboknak, meg a vén diófának. Meg a kalászoknak is, mit kis kosárba szedtem, Véresre szúrt kézzel-lábbal, nagy igyekezettel. Énekeltem a dinnyeföldön, s copfot fontam kukoricának. Búbos kemencénél apró csirkék keltek, Tyúk-mamát, sárga pihés csemetéjével, nyomban kereszteltem. Nagyi hivott: "gyere kicsi lelkem, két jércét fogj nekem, Templom után a vasárnapi ebéd ez lészen." Sírva futottam a kukoricás végébe, kuporogva, potyogtak a könnyek, Étien inkább, sötétedésig, sirattam az életüket. Láttam aratókat, kaszával még, vittem nekik edényben eleséget, Utcánkba beállt a cséplőgép, zsákokba gyűlt a búza gyöngyszemével. Pelyva csípése marta vöröslö bőröm, de nevetve daloltam, Nap tüzétöl a munkában velük én is beleizzadtam. Jártam padláson, énekem zengett, mig léptem a nádfedeles tetőn, A kéményen ott a gólyafészek, fiókái vártak - még névtelenül. Édes illat terjengett, kemencék parazsán sült a gömbölyű kenyér, Nagyi késsel keresztet rajzolt rá, mielőtt megszegé. Tornácon ültem, bogozva Petőfi szavait, holdfényes este, A kutbol békabrekegés, bogarak zenéje, koncerttel festette. Köröttem a róna, falvak, tanyák nyugovóra tértek, Ember, jószág, világ zümmögése csendesült, Jánosbogár fénylett Hulló csillag szaladt át az égen, szívemben uj dal fakadt, Hol van az a nyár, mikor uj nevet adtam minden rügynek? Mikor a kondások állataikkal a gémes kúthoz jöttek, Ürgét öntöttünk Nagyapával, s a tehenek is ott ittak, Fekete erdő sűrűjébe vadászni mentünk, Bodri kutyával. Hajnalhasadaskor ébred a fácán, de ha nem.beérjük gombával. Lekvárfőzés közben elnyomta álom varázsoktól fáradt szememet, Rotyogott a szilva, barack, üstökben, eUepték az estét kisértetek, Fekete kendós nénik a regét, pletykát kevergetve, félelemmel meséltek. A holt-Tiszán láttam kenderáztatást, bűzét most is érzem, Csodáltam ebből, hogy lesz majd lepedő, vánkos, a szövőgépen. Tágult szemmel figyeltem Nagyit, hogy lett meg a dunyha, Miért tömik a libát, kacsát, a tollat hogyan fossza. Dicsértem a nekem akkor oly egyszerűnek tűnő életet. Szivembe, ajkamra olyan dal kéne mára, Mint rég, mikor kacagva másztam a diófára. » • Puskas-Balogh Éva « Amerikai és francia kutatok felfedezték a 73 évvel ezelőtt elsüllyedt Titanic maradványait a tengerfenékén, 12.000 láb mélységben. # Az LTV konglomerátum 7%-kal csökkenti 8.000 fehergalleros alkalmazottjának fizetését. A Discovery űrhajó sikerrel fejezte be űrutazását, melynek folyamán megjavítottak egy elkallódott műholdat. A falvakon kívül futó síneket meg kell rongálni, a magyar népet segítségül hívni es ordítani: "Ne hagyjatok meggyilkolni bennünket." Talán megöltek volna 20.000-et, de ha igy cselekedtek volna, nem 600.000 ember lett volna az áldozatok száma. Már a sárga csillagot sem kellett volna felvarr- ni, mert mi is magyarok vagyunk, itt születtünk, nagyapáink is itt születtek. Indítottak volna bírósági eljárást, de ez nem lett volna halálos csapás. 64 tagú családomat az első unokatestvérig meggyilkolták a néma zsidotanacs, valamint a közömbös nép közreműködésével. Uj magyar fogorvosi rendelő New Yorkban A napokban nyitotta meg fogszakorvosi rendelőjét Dr. Kalkó Ildikó Queens-ben, a Queens Boulevardböl nyíló 64-es Avenuen, a 97-52 szám alatt. Dr. Kalkó Ildikó Erdélyben született, Kolozsváron szerzett diplomát, majd Aradon működött több, mint tiz éven át. Jelenleg a New York Egyetem fogorvosi szakán tanársegédként működik. Legkorszerűbben felszerelt rendelőt nyitott es rendelkezésére áll a rászorulóknak a fogorvosi szakmába vágó minden kérdésben. Rendel hétfő és szerda délután 4-8-ig, csütörtökön és szombaton 9-4 óráig. Telefon: 718-275-7552. Dr. Kalkó Ildikónak, aki régi előfizetője és olvasója lapunknak, sok sikert kívánunk. TERJESSZE LAPUNKAT!
