Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-07-04 / 27. szám
Thursday, July 4. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. ÉLET ÉS IRODALOM ANCSEL ÉVA: Lukács György a művészet rendeltetéséről "Műalkotások léteznek - hogyan lehetségesek?" - kérdezi Lukács György "A heidel- bergi művészetfilozófia és esztétika" cimü fiatalkori müvében. A művészet létét - bármennyire hozzátartozik életünkhöz - nem tekinthetjük magátol értetődőnek. Sokkal inkább rejtélyt kell látnunk abban, hogy távoli őseink, akik még alig küzdöttek ki magukat a természet erőinek szorításából, s akik e roppant túlerővel még csak egészen kezdetleges munkaeszközeiket tudták szembeszegezni, azok nyelet ( mar díszítettek, mikent ábrázolatokat hagytak ránk barlangjaik falan, s mindennapi, nehéz tevékenységüket munkadalokkal kisérték. Mégis, bármennyire különösnek hangzik, könnyebb választ adni a művészetnek ezekre az ősi, a termelési érintkezésben funkciót betö'ltó, vagy a mágiával összefonódott, s még nem önállósult formáira, mint arra, hogy irmi tartja fenn a művészétét minden társadalmi- történelmi változáson át. Vajon milyen szükségletet elégít ki, mi teszi nélkülözhetetlenné minden, a művészet vécéről szóló negativ prófécia ellenére. Ha nem tekintjük a megszokottat magától értetődőnek, akkor a műalkotások s mindazok az emberi erőfeszítések, amelyek létrehozták és fenntartják - nemcsak az alkotók munkájára gondolva ezúttal - a folöslegesség vagy a fényűzés látszatát keltik. A fölosle^esség látszatát, elvégre a létfenntartáshoz nem járulnák hozzá, és mégis, az emberek szűkös gondok közepette is virágminták vonalaira kényszerítik a vasat, amikor kerítést, kaput, ablakrácsot formálnak belőle - és énekre, zenére van szükségük a lakodalmakon, de a temetéseken is. Könnyű lenne a művészet rendeltetésére választ adni, ha elhinnénk, hegy a művészet egyszerűen gyönyörködtet, szépséget alkotva az ember számára, s úgymond megszépítve a szenvedést is. Csakhogy ki ne tudná immár, hogy a művészet nemcsak a szépet mutatja fel, hanem a rútat, az elborzasztöt is. Sót, hogy a szép a maga önállóságában és "makulátlanságában" nem létezik, nem bir hitellel. Vajon miért népesítjük be hát világunkat képmásokkal, amelyek mint másolatok szükségképpen "tökéletlenek" eredetijükhöz képest? Miért van szükségünk ezekre a művészi visszfényekre, sÓt miért mondanak nekünk minden közvetlen tapasztalatnál többet, fontosabbat, igazabbat a világról, amelyben elünk? Ha a jelenség és a lényeg egybeesne - irja Marx - akkor nem lenne szükség sem A Laokon szobor, a görög művészét csúcspontja egységbe kerül. Amikor az ember a műalkotások segítségével megismeri világát és Önmagát, létének összefüggését az emberiség sorsavai, ez a legkevésbé sem elszigetelt intellektuális aktusokat jelent. Az ember egésze veszi birtokba igy a léte számára sorsdöntő összefüggéseket. Maga Lukács világosan kimondja, hogy a művészet nem tekinthető pusztán a megismerés egyik válfajának. _ Még akkor sem, ha nélküle nincs világ- és emberismeret. A műalkotással találkozva változik át az ember egészévé, minden képességét, érzést, ismeretet, tapasztalatot koncentrálva a mindenkori művészeti ág egynemű közegének hatására. Ez az átalakulás kitágítja és gazdagítja a befogadó lelki világát, mert ebben az élményben egy idegen világnak hirtelen úgy kell megvilágosul- nia, mint amely saját világunkon belüli, csak eddig meg ismeretlen világunk. LEVENDEL JÚLIA Könyvek: Egy ország tükre Aki ma ir, szerkeszt, könyvet ad ki, bírál, terjeszt, óriási felelősséggel él. Azzal kellene élnie. A hippokrateszi eskü mintájára talán fogadalmat tehetne, hogy mindenkor segít a rászorulóknak, és soha semmilyen más szempont nem vezeti, mint az, hogy legjobb tudása szerint lelki táplálékot, emberibb életet segítő értékeket közvetítsen. De megfogadhatja-e az ember, hogy ellenáll a kisértésként riogató kul- túrdiktatúrának, és a mindent fölzabáló üzletiességnek, hogy semmiféle lélekgyil- kossághoz nem segédkezik? Nem hiszem, hogy ez belátás és elhatározás kérdésé - de az is. A könyvek készitőinek tudniuk kell, hogy gyártmányaik nagy hatású tárgyak, életfon- tosságúak, még ha ez a hatás nem is olyan látványos, mint - mondjuk - a gyógyszereke. A könyvek színvonala és a könyvkiadás elvei pontosan tükrözik az ország emberi színvonalát, az élet minőségét, s ami ennél lényegesebb: alapvetően formálják is. Gondolnak-e arra szerzők, kiadók, terjesztők, hogy a nagy üzleti lelemények legtöbbször az emberi gyengeségeket használják ki, a formátlan és torz indulatokat, például a nacionalizmust, a primitiv szexualitást, a sztárbálványozást, vagy az amúgy is világot fenyegető agresszivitást. Különben is, aki megpróbálja kitalálni, milyen a kelendő könyv, úgy tesz, mint a régi gyarmatosítók, mikor üveggyönggyel kápráztattak el a bennszülötteket. A felelőtlen és mélységesen antidemokratikus kiadási ötletek természetesen a gyermekeknek szánt könyvek, képregényes kifestőfüzetek áradatában a leginkább leplezetlenek, a válság és az értékzavar itt a legsúlyosabb. Valóban: a források is szennyeződnek - nem csoda, hogy évról évre csökken a gyermekolvasók száma, hogy legtöbben meg sem ismerik az igazi könyvek varázsát. A hamis, nemritkán rosszhiszemű felnőttgesztusokra közöny és igénytelenség a válasz. I A könyvekkel való kapcsolatunk sorsdon- (folytatás a 9. oldalon) tudományra, sem művészetre. Lukács György esztétikai életműve ennek a tömör és mély értelmű megállapításnak végtelenül sokoldalú kibontása. Ha a valóság olyan lenne, amilyennek az egyenek létük szükségképpen korlátokkal körülvett szegletéből látják, akkor nem lenne szükség művészetre. De ha a műalkotások a valóság puszta reprodukciói lennének - akár egy sokkal tágabb nézőpontból megalkotva - még változatlanul rejtély maradna, hogy mire valók. A jelenség es a lényeg a művészi alkotásokban u^y forr egybe, hogy azok minden sejtje lényégét sürit és sugároz ki. Benső, lényegi Összefüggésekkel van dolga természetesen a tudománynak is. Mi hat a különbség? Lukács György kimutatja, hogy a tudomány a valóság belső Összefüggéseit magánvalóságukban, az emberi vonatkozásoktól eltekintve ragadja meg, s teszi ezt fogalmilag. A tudomány számára, miután egy lényegi összefüggést megragadott, az egyedi jelenségek már nem léteznek másként, csak mint példa vagy illusztráció. A művészet viszont mindent az emberre vonatkoztat, igy lesz antropomorf tükre és képmása - értékek fényében megalkotott tükre - a világnak. Alkotásaiban pedig jelenség és lényeg uj
