Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-12-05 / 46. szám
9. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 5. 1985. Útközben végig Vida kolléga járt az eszemben. A kecskeméti IBUSZ-ban is rágondoltam, ahol az irodavezető meghívott egy pohár akármire, és az "üzletről" csevegve, elégedett mosoly kíséretében megjegyezte: "Meg a legdrágább, hatvan-nyolcvanezer forintos útjaink is viszonylag hamar elkelnek." Vida, Vida. Szekszárdon a szerkesztőségben akkoriban az elmaradhatatlan fizetésnapi cirkuszt mindig a keszeg Vida tartotta, és mi, a kollégái, hetekig röhögtünk rajta. Emlékszem, egyszer jöl megszaladt neki. Részesedéssel együtt közel kilencezer forint ütötte a markát, de 6 változatlanul a régi nótát fújta.-Ennyiből nem lehet megélni - mondta siránkozva.-Mennyiből lehet? - kérdeztem tőle kíváncsian. Fejét lehorgasztva, bánatosan sóhajtott.-Ki tudja? Nincs az a sok, amit én ne tudnék elkölteni. - Nyugtalanul fölpislan- tott. - Eh, ne is rágódjunk rajta, gyere. Belém karolt, és vitt a Kispipába, kofa- pecsenyere. Ilyen fiú volt ez a keszeg Vida. Nem tudta, mennyiből lehet megélni, de tudta, hogyan kell jól élni. Kávé, konyak cigaretta, vacsorára csülök Molnárné módra. Vida kollégának bizony sok volt a kiadása, és délelőttönként messzire hallatszott panaszos siráma: "Ennyiből nem lehet megélni." Hajtotta magát, mint egy allat, hogy legyen pénze kávéra, konyakra, valamint kofapecsenyere. Szóval mennyiből lehet( megélni? Soltvadkerten egy vénülő, kispénzű hivatalnok megtörtén meselte:-Nálunk úgy megy, hogy kicsi rakas nagyot kér. A fiatalok iszonyatosan hajszoljak magukat. Számításom szerint két hold szólóból pazarul meg lehet élni, de ez itt nem eleg. Akinek van két holdja, az telepit még kettőt. Erre mondom en, hogy kicsi rakás nagyot kér.-Baj, ha valaki többet akar? Beletúrt gyér hajába, es fásultan, szaraz, kiábrándult hangon sorolta:-Hogy baj-e? Nezze, én egesz életemben dolgoztam, túl sokra mégse vittem. Érthető hat, hogy a gazdagodókat rossz szemmel nézem. Ezek olyan személyek, akik mar nem úgy élnek, mint mi. Egy evben például kétszer üdülnek, először elmennek a Balatonra, másodszor befizetnek egy jó drága IBUSZ-utra.-Megdolgoznak érte. ,-Én nem dolgozom? - legyint. - En is dolgozom, még sincs két autóm. Ezeknek van. Egyik ünneplő, másik hétköznapi. De mi lesz ennek a vége? Láttam rajta, hogy a villpházakat építő törekvőket szívből utálja. Ó maga az a "kevéssel beérő" emberfajta, akinek sose voltak különösebb igényei. Azt tartja, hogy ami van, van, ami nincs, nincs, fölösleges erőlködni, egyiknek sikerül, a másiknak nem, s úgy mé^ sose volt, hogy^ valahogy ne legyen, vénülő hivatalnok, az életrevalóság hiányából kovácsol erényt, a többet akarókat akasztófára való gaz kapitalistáknak véli, akikkel elveire hivatkozva nem hajlandó egy tálból cseresznyézni. Régi ember, régi iskolával, regi szemlélettel s mai keserűséggel. Mennyiből lehet megélni?-Nekem a sok is kevés - állította hety- ken Z. Sándor, az egyik fiatal és tehetős soltvadkerti gazda, a szakszövetkezet megbecsült tagja. Hátát kevélyen az uj garázsnak vetette és kifejtette: őt ne boldogítsa senki, boldogítja ö saját magát, csak bízzak rá, es hagyják, hogy önállóan használja a kezét meg az eszet. "Jól járok én is, de biztos, SZEKULITY PÉTER Ez is Magyarország MENNYIBŐL LEHET MEGÉLNI? I I ; I hogy jól jár az allam is." - Igen igen, valami iránt mindig nagy a kereslet, csak tudni kell, hogy mit termeljen az ember. Ennek a tudományát életrevalóságnak hívják. Egyik barátja most éppen személykocsiutánfutókat gyárt, ezzel támogatja saját magát meg azokat is természetesen, akiket utánfutókkal ellát. A "megélni" téma sokrétű es sokszínű téma. Egyik embernek a sok is kévés, a másiknak a kevés is sok. Hallgassuk meg Horváth JÓzsefnét, a kecskeméti tejbár Ötvenkét éves edényleszedöjét.-Ezernégyszáz forint az alapom, és ehhez jön még ezer forint jutalék a forgalom után.-Ennyiből meg lehet élni?-Muszáj. Férjem nagyjából annyit keres, mint én, a két keresetből a havi OTP-tör- lesztés kétezernyolcszáznegyven forint, ami marad, abból élünk. Majd ha leszerel a fiam, könnyebben leszünk. Eddig mosógépre se jutott, kézzel mostam. De most már az is van. Lesz majd minden lassan. - Horváthné bizakodó. A tejbár a vékonypénzü diakok, a szociális segélyekből tengődő öregek, az olcsó- jánosok édenkertje. Itt annyiba kerül egy könnyű ebéd, mint amennyit odaát az A- ranyhomok Szálló Éttermében Vida kolléga kecskeméti megfelelője borravalóként nyom a pincér kezébe. Ennek a tejbárnak is van néhány maradékon tengődő törzstagja. A büfévezetők kíméletlenül üldözik Őket, hiába: egyet elkergetnek, jön helyette másik. A kecskeméti tejbár téli "maradéklesÓjét", egy örökké didergő néniket büdösnek minősítve űztek ki az ajtó mögötti meleg fészkéből. A maradékevőnek a "kévés" is "sok". Erről Császár Egon, a belvárosi talponállók hírhedt kenyérpusztitója, egy vén, hetedik kerületi mosókonyha-lakó a Filmmúzeum előcsarnokában tavaly szilveszterkor nyilatkozott.-Jövedelme van? - kezdtem.-Nincs. Nem is kell.-Kiadása?-Kiadásom sincs.-Gondja? ( (-Semmi. Megvan mindenem. Par kánál meleg étel, fél pohár ser, egy kuckó és kész. Ez minden. Budapesten én vagyok a legboldogabb ember, - mondta elégedetten. t A Corvin Aruház büféjében tizóraizik, a kukákból öltözködik, az Emkében tisztálkodik, a Halló büfében melegszik. A kérdést, hogy mennyiből lehet megélni, nem ismeri. Bács-Kiskun megyet elhagyva eszembe jutott egy régi-régi beszélgetés Uhrin Vendellel, a dunakomlódi Szabadság-téesz elnökével. Az ötvenes évekre emlékezve elmesélte, előfordult, hogy az egyik esztendőben a tagoknak év végén az előleget vissza kellett fizetni: zárszámadáskor nem kaptak semmit.-De hát miből éltetek? vállát vonogatta.-JÓ isten tudja, semmiból. A létminimum összege napjainkban ezerotszázegynéhány forint. Ennyi szociális segélyt kapnak azok, akiknek nincs biztosítva a megélhetésük. Elvileg tehát másfel ezer forintból meg lehet és meg is kell élni. Kiváncsi lettem rá, hogy az utbaej- tett legközelebbi városban, a harmincezer lelket számláló Nagykörösön ugyan hányán kapnak szociális segélyt, érdesebben fogalmazva, hány ember él a létminimum peremén? ( Urbán Lászlóné, a tanacs szociális főelőadója megmondta.-Száznegyvennyolcan.-Száznegyvennyolc embernek kell tehat havonta ezerótszázhatvan forintból megélnie? - kérdeztem.-Igen. ° || /-Ennyiből meg lehet élni? A szociális főelőadó kissé elbizonytalanodva Tompái nénit emlegeti, aki olyan takarékos, hogy ebből a kis pénzből félre tud tenni. Egy személy élelmezését ugy- ahogy fedezi ez az összeg. Mogyorósi Ferenc nyugdíjas helybeli ács úgy véli: egy idős házaspár havi háromezer forintból szűkösen már ki tud jönni. Régi ismerősöm, Olga mama, mint egészségügyi dolgozó, férje, meg mint ötvös ment nyugdíjba. Ketten több, mint tízezer forint nyugdijat kapnak havonta. Sok? &ir- ga mama a Pipa utca sarkán nemrég igy szólt hozzám:-Nézze fiam, mi mindig beosztoak voltunk, és most, hogy nyugdíjba vonultunk, jóformán nincs szükségünk semmire. Úgyhogy a havi tízezer forintnak elegendő volna a háromnegyede. Mennyiből lehet hát megélni? Ősszel a Kecskemét Városföldi Állami Gazdasag élére uj elképzelésekkel, rendteremto szándékkal agilis uj vezetők kerültek. Ezek az uj vezetők - egyebek mellett - anyagi ösztönzőkkel szeretnék növelni az emberekben a tenniakarást, az alkotó kedvet, csakhogy a nagyobb jövedelem lehetősége a "kényelmest", a "kisigényűt" aligha ösztönzi. Az anyagiakkal tehát csak azokat az embereket lehet tűzbe hozni, akik szeretnek jól élni, és kevésből nem tudnak megélni. Eszembe jut, hogy egyszer, még a hatvanas években Ettig László majosi teesz- elnöktól megkérdeztem:-A tagok elégedettek? A választ előre sejtve túlságosán oda se figyeltem, és csak arra kaptam fel a fejem, hogy az elnök igy felelt:-Nem. Ha elégedettek lesznek, veszem a kalapom, és megyek. Úgy néztem rá, mint az őrültre. Elmem csak sokára világosodott meg: "elégedett" tagokkal egy szövetkezet nem sokra mehet. Most, hogy mindezt csokorba szedem, el kell még beszélnem, hogy a mostani portyám során észrevettem: ablakokban, kiskapukban, villanyoszlopokon szaporodnak a vállalkozó kedvről tanúskodó maszek hirdetések. Valaki szölÓkikapálást vállalna, másvalaki munka után bedolgozást, megint másvalaki "Megbízható" jeligével bárminemű mellékállást, saját gépkocsival, előnyös külsővel, közgazdász diplomával. Mennyiből lehet megélni? A ceglédi restiben egy részeg urat a csuklás gyotri: "Nem téma, nem téma" - motyogja. Bátyai Mihály tolatásvezető a csatlakozást várja, s mintha magat nyugtatna, egykedvűen sorolja:-Én nem nyavalygok, hogy igy meg úgy, hogy a hideg vízre valót se keresem meg. Én meg vagyok elégedvé a keresettel; a mellékest nyulakból hozom. De hogy mennyiből lehet megélni, azt eddig se tudtam, ezután se fogom tudni. Legjobb a kérdést az okosokra bízni.
