Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-12-05 / 46. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 5. 1985. Tasnády T. Álmos Tasnády T. Álmos: Terrorhullám Belgiumban BRÜSSZEL. A "nijveli banda" újabb ter­rorcselekménye, amelynek nyolc halálos aldozata volt, megrázta az egesz országot. A már két éve pánikot okozó rablóbanda ismét a Delhaize áru­házhálózat egyik üzle­tében gyilkolt november 9-én, a belgiumi Aalst- ban. A rendfenntartó erők látszólag tehetet­lenül állnak ezzel a ban­dával szemben, annak ellenere, hogy a soroza­tos rablótámadásokat mintha azonos forgató- könyvvel hajtanák végre. E támadásokra jellemző, hogy . valami­lyen oknál fogva elsősorban a Delhaize áruhazak ellen irányulnak és a támadók nem annyira a zsákmányra éhesek, .mint inkább pánikot akarnak kelteni, azzal is, hogy hidegvérüen tüzet nyitnak az útjukba kerülő emberekre és a visszavonulásuk közben is nehézfegyverrel lőnek mindenki­re. Eddig összesen 29 ártatlan embert lőt­tek le, közöttük bevásárló asszonyokat es gyermekeket. A támadás minden eset­ben csupán perceket vesz igénybe, halott es súlyosan sebesült embereket, valamint csaknem szitává lőtt autókat hagyva hátra. Ez azonban még nem minden. Az ugyan­csak Belgiumban terrorcselekményeket elkövető CCC fedőnév alatt működő terro­risták a legutóbbi három év során nem kevesebb, mint 23 alkalommal robbantottak fel épületeket, hivatalokat és üzemeket az ország különböző részeiben. Az anyagi kar milliardokra rúg, s hogy eddig viszony­lag kevés áldozatuk volt ezeknek a bomba- merényleteknek, az annak köszönhető, hogy a CCC minden esetben előzetes fi­gyelmeztetést küld a célbavett épület kilakoltatására. A politikai es bűnügyi terrorizmus ily— mérteké növekedése jogos nyugtalansággal és felháborodással tölti el a közvéleményt. Igen sok vád éri a rendőrséget és a csend- őrséget, hogy együttműködésük hiánya bénítja működésüket, teszi lehetővé a ter- rorcselekmenyek mértéktelen szaporodását. Egyesek az amerikai FBI-hoz hasonlító szuperrendórség felállítását sürgetik, masok a halálos Ítéletek végrehajtásának ujrabe- vezetését (Belgiumban csupán papíron vannak halálos ítéletek, végrehajtás nélküli. A megfontoltabbak, a hollandiai és a nyugatnémet kriminológusok, akik a bel­giumi helyzetet ismerik, azt tanácsolják, hogy fejvesztés nélkül, a már fennálló rendfenntartó er'ók összefogásával kell megoldani a problémákat, annál is inkább, mivel az erőszakos megoldások újabb erő­szakhullámot váltanának ki. A kormány, amely az ( uj kinevezésekig csupán folyó ügyeket intézhet és törveny- modositasokra nem tehet javaslatot, tehe­tetlennek látszik. Ugyanakkor máris megmu­tatkozik a "nijveli banda" sorozatos gyil­kos feliepésének egyik eredménye: az em­berek (felvé mennek az áruházakba, ór'ók- •' ké attól tartva, hogy. e^y újabb rablótáma­dás halálos áldozataivá válhatnak. A politikusok, az ország felelősei nehez feladat előtt állnak. Amint már az emléke­zetes heizeli tragédia mutatta, a különbózó rendfenntartó erők közötti rivalizálás nem vezet megoldáshoz. De hogyan lehetne annak véget vetni, hogy végre eredménye­sebben lépjenek fel a mind aggasztóbb mérető terrorhullámmal szemben? ANGOLA ÉS A KÖRNYEZŐ ÁLLAMOK WASHINGTON,D.C. Pepper floridai képviselő javasolta a kongresszusban, hogy az Egyesült Államok nyilt segélyben részesítse Sawimbit, az angolai kormányellenes felkelők vezérét. Ezzel szemben Reagan elnök amel­lett van, hogy e segélyt titokban, a CIA közreműkö­désével eszközöljék. A se­•• i. _ ,<i nn Johns Snvimbi gely összeget egyelőre 27 millió dollár "népjóléti" és 27 millió kato­nai támogatásban állapították meg. E fejlemények időszerűvé teszik, hogy visszapillantsunk e fiatal állam hányatta­tott múltjára. Egy évtizeddel ezelőtt a portugál gyar­matbirodalom széthullása gyökeresen uj helyzetet teremtett nem csupán Afrika déli részén, hanem a világpolitikában is. Korábban a "függetlenedési séma" úgy festett, hogy a fiatal nemzetállamok, bár­milyen ellenszenvvel viseltettek is kiszol­gáltatott múltjuk iránt, a gazdasági szálak sokszor eltéphetetlennek bizonyultak. A portugál gyarmatosítás az anyaország bel­politikájából adódóan azonban rablógaz­dálkodást folytatott és minél jobban erő­södött a nyomás az önállósulás irányába, annál kegyetlenebb eszközökkel ragaszko­dott afrikai birtokaihoz. Ennek egyrészt az volt a következménye, hogy amikor Angola fegyveresen vívta ki a függetlensé­gét, a belsŐ meghasonlással küszködő Lisz- szabonnak semmilyen lehetősége nem maradt a további események befolyáso­lására. Másrefszt természetesnek látszott, hogy az egymástól ideológiailag távol álló angolai felszabadító szervezetek közül a legteljesebb fordulatot igérÓ, marxista tanokat hirdető MPLA forradalmi mozgalom tett szert a legnagyobb tömegbázisra. A konzervativizmus térhódítása idején Reagan elnök hívei Angolát is példaként hozták fel arra, hogy az enyhülés éveiben a Nyugat értékes pozíciókat vesztett a világ különböző térségeiben. Del-Afrika támogatása nélkül Jonas Sawimbi ellenforradalmi szervezete (Unita) nem alakulhatott volna harckocsikkal, nehéztüzérséggel rendelkező veszélyes katonai tényezővé. A szoros kapcsolatot mutatja az is, hogy amióta az apartheid kormány a maga belső dolgaival van elfog­lalva, az ellenforradalmárok kisebb had­műveleti területre szorultak vissza, mint két éve, amikor egyes nyugati tervezgete- sek még előbb a hatalom megosztására, majd átvételére is elég erősnek tartottak őket. Angola (irányítói többször kifejtették, hogy a del-afrikai vezetés kalandorpoliti­kája miatt van szükségük a havannai segít­ségnyújtásra, amelyet addig vesznek igény­be, amig megnyugtató biztosítékokat nem kapnak a belűgyekbe való be nem avatko­zásra. (Angola függetlenné válásakor Dél-Afri­kában merész terveket szövögettek a gaz­dásági behatolásra a nyersanyagkincsek­ben dúskáló országba. Egyes becslések szerint Angolának eddig több, mint tizmil- liárd dollárjába került az esetenként bur­kolt, máskor szégyentelenül nyilt háború, amelyet Del-Afrika az utak, hidak, épüle­tek, berendezések éllen visel. A rendkívüli gazdagság, amellyel Angola rendelkezik, a természeti kincsek mennyi­sege ugyanis veszélyt jelent az apartheid Angola és a környező államok. rendszernek. Amennyiben például Angola ki tudná használni energetikai lehetőségeit, könnyen enyhíthetné a "frontvonal" orszá­gainak a függőségét Dél—Afrikától. Az ország Fekete- Afrikának a második olaj­termelője Nigéria után. Innen származik a devizabevételeinek kilencven százaléka, amelyeknek nagy részét azonban arra kell fordítania, hogy biztosíthassa a zavartalan termelést. Pedig tökére égetően szükség lenne másutt is. A jelenlegi, talán legfontosabb társadal­mi célkitűzés a honvédelmi feladatok el­látása mellett az eleimezes biztosítására. A csaknem egész Afrikát sújtó természe­ti katasztrófa, az aszály, továbbá a polgár- háború mellett Angola szenvedi a gyarmati múlt örökséget. Az MPLA ebben is kemény harcot viv a hiányosságok felszámolásáért. E munkában számítanak a szocialista országok, igy Magyarország felgyülemlett tapasztalataira is, mint azt legutóbb Loson- czi Pál angolai útja is bizonyította. A baráti államokkal kialakított együttműködés ed­dig is segített a nehéz órákban es a jövő­ben is számíthatnak azokra. voténtouríst INFORMÁCIÓ ÉS MEGRENDELÉS Magyarország , VOLANTOURIST BUDAPEST IX. Vaskapu u.16. Telefon: 334-783 Telex: 22-5639 FERIHEGYI REPÜLŐTÉR Telefon: 342-540 Telex: 22- 7452 A BALATONNÁL (május 15-tól szeptember 15-jig) SIÓFOK, HOTEL HUNGÁRIA Telefon: 10-677 RENT A CAR Credit Cards Accepted: American Express Carte Blanche Diners Europcar Eurocard Tilden Bankamericard National Master Charge

Next

/
Thumbnails
Contents