Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-11-28 / 45. szám

Thursday, Nov. 28. 1985.

AMERIKAI MAGYAR SZO

5.

INTERJÚ LORD KALDORRAL

Julius 16-án volt 67 éves Nelson Mandela, a jogaiért harcoló dél-afrikai nép hós vezére, a szabadság és demokrácia nemzetközileg elismert élharcosa. A rasszista délafrikai kormány Mandelát) az African National Congress vezérét 23 éve tartja bebörtönözve. A sok évi szenvedés ellenere Mandela nemrégen elutasította P.W. Botha, a dél-afrikai kormány feje által felajánlott feltételes szabadonbocsktást, amely a Bantusztán-i sivár vidékre száműzte volna öt es megtagadott volna tőle politikai szabadságot. A dél-afrikai néphez szóló kijelentésében Mandela mondotta: "Nem vagyok hajlandó eladni népem születésétől fogva megillető jogát a szabadságomért."

A bírósági tárgyaláson 1962-ben, amelyen torvenytelen sztrájk szervezése es útlevél nélkül külföldre utazás vádja alapján (útlevelet soha nem kaphatott) életfogytiglani börtönre Ítélték, Mandela a következő kijelentést tette:

"Gyűlölöm a faji megkülönböztetés gyakorlását és fenntart engem ebben a gyűlöletben az a tény, hogy az emberiség túlnyomó többsége is ugyanúgy gyűlöli azt. Gyűlölőm a faji elöitelet rendszeres belenevelését gyermekekbe es fenntart engem ebben a gyűlöletben az, hogy az emberiség túlnyomó többségé itt és külföldön ebben velem tart. Gyűlölöm azt a faji arroganciát, amely kimondja, hogy minden, ami az eletben jó, az a lakosság kisebbségének kivételes előjoga, amely a lakosság többségét alárendelt, alsórendü szintre süllyeszti. Fenntart engem ebben a gyűlöletben az, hogy az emberiség többsége, úgy belföldön, mint külföldön, velem van."

Nelson Mandela felesege, Nomzamo Winnie Mandela, az apartheid eltökélt ellensége, a dél-afrikai szabadságért való küzdelem hős vezetője, 1963 óta, csupán egy ev kivételével, kiközösítés alatt él. Ez azt jelenti, hogy a fasiszta rendszer által megszabott területen kénytelen élni, egyszerre csak egy személlyel találkozhat, nem tehet nyilvános kijelentéseket, tevékenysége korlátozott és mindennapi életét az államrendőrség ellenőrzi.

Winnie Mandela mondotta: "Tudjuk, ho^y mit akarunk. Törekvéseink becsesek szamunkra. Nem kónyörgünk a többségi kormányzatért; ehhez jogunk van és ezt minden áron el fogjuk érni. Tudjuk, hogy nehez üt all előttünk, de a méltányosságért a végletekig fogunk küzdeni."

Az Egyesült Nemzetek Apartheid-Ellenes Külön Bizottságának elnöke, Alhaji Yussuf Maitama-Sule, a következő felhívást tette közzé:

"Felhívom a kormányokat, szervezeteket es népeket, hogy tettekkel bizonyítsak be: az emberiség tűlnyomő többsége gyűlöli az apartheid-ot és rendületlenül fáradozik azon, hogy szabadon bocsássák mindazokat, akiket a rasszista dél-afrikai kormány az apartheid elleni küzdelmükért bebörtönzött.

Valóban Nelson Mandela és kollégái a nép igazi vezérei, hűségesek az emberiség legbecsesebb törekvéseihez, mialatt Dél- Afrika kormányzói, gyűlölt apartheid politikájukkal, az emberiség ellen bűnt követnek el. Nem lehet békés megoldás Del- Afrikában anélkül, hogy szabadon bocsássák Nelson Mandelá-t és a többi politikai foglyot, akik jogosultak arra, hogy vezető szerepet játsszanak az afrikai nemzet

jövőjének kialakításában." , , ;

Vago Klára

ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT

„Kapitalista rendszerben

rr I •• ■ rr

mukodo

szocialista közgazdász vagyok”

A 77 eves Lord Kaldor, vagyis

Káldor Miklós,

egyike a leghíresebb külföldön élő magyar közgazdászoknak.

Kora ifjúságában Angliában telepedik le, Keynesszel együtt kezd publikálni, tőkeelmélete gyorsan híressé válik. A háború után részt vesz a brit munkáspárti kormányok gazdaságpolitikájának kidolgozásában, elsősorban adó- és jövedelempolitikai törvények előkészítésében. Munkássága elismeréséül 1974-ben kapja meg a lord címet. A konzervatívok hatalom- rajutása óta a thatcherizmus éles bírálója. Életéről, munkásságáról cambridge-i otthonában beszélgetett a Világgazdaság munkatársával.

K. M.: Az igazság az, hogy mint a Manchester Guardian tudósítója jöttem Budapestre, az alkalmat felhasználtam arra is, hogy édesanyámat, aki túlélte a nyilasok rémuralmát, magammal vigyem Angliába, így természetesen tudósítottam az akkori koalíciós kormány gazdasági politikájáról. Az igazságot megvallva jobb kapcsolatom volt a Szakasits Árpád vezette szociáldemokratákkal, mint a kommunista parttal.

Kérdés: Arra nem gondolt, hogy Magyar- országra visszatelepül, s felelős állast vállal? M

K. M.: Őszintén szólva: nem, és akkoriban ez nem is lett volna célszerű. Sógoromat, Varannai Aurélt, a Reuter akkori magyarországi tudósítóját klerikális izgatás címen titkos tárgyaláson nyolc évre Ítélték, végül kiszabadult, de azutan kitelepítették Heves megyébe. Azutan változott a helyzet. A hatvanas évek óta többször is jártam Magyarországon, írásaim magyar nyelven is megjelentek, jo a kapcsolatom a magyar közgazdászokkal.

Kérdés: Az Ön legutolsó könyvének is

ez a cime: "A monetarizmus ostora". Miért biralja olyan hevesen ezt a gazdasági irányzatot?

K. M.: Fiatal korom óta szocialista vagyok, úgy is fogalmazhatnék, hogy kapitalista rendszerben működő szocialista közgazdász. Ezért azutan nem tudok egyetérteni a pénzellátás szabályozását hirdető monetá- rista kormányok céljaival. A Thatcher- kormany is nem annyira az inflációt akarja letörni - bar ebben kétségtelenül sikereket ért el hanem a munkanélküliséget növelni, hogy ily módon gyengítse a szak- szervezetek gazdasági és politikai hatalmat.

Kérdés: A "Ki Kicsoda"-bol kitűnik, hogy a háborús években tagja volt az amerikai es a brit stratégiai bombázó légierő kutató- csoportjának. Mit kutatott?

K. M.: Vizsgáltuk, egyebek között, hogy milyen hatással van a tömegbombázás Németország gazdasági potenciáljára. Végül is arra a következtetésre jutottunk, hogy az eredmeny nem állt aranyban a ráfordítással, a hadiüzemek többé-kevésbé megúszták a bombázásokat.

Kérdés: Nem sokkal a háború után, 1946- ban eljött Magyarországra. Elterjedtek olyan hírek, hogy hazahívtak, vegyen reszt a pénz stabilizáció, a forint megteremtésének előkészítésében, sőt állítólag miniszteri funkciót is felajánlottak önnek.

Kérdés: A munkáspárti kormányzás idején elterjedt az a sztori, hogy ön es az azóta elhunyt Lord Balogh, vezető gazdasági tanácsadók, a kormányüléseken izgalmukban gyakran magyarra fordították a szót, és ezzel nem kis döbbenetét okoztak minisztertársaik köreben.

K. M.: így azért ez nem igaz, Balogh Tamás Wilson főtanácsadója volt, az olajminiszterségig vitte, én pedig az öt felváltó James Callaghannél voltam fontos beosztásban. Adóreformot dolgoztam ki, igyekeztem figyelembe venni az igazságosság és a teljesítményösztönzés egymásnak meglehetősen ellentmondó követelményét. Maradandó alkotásomnak tekintem a vagyonadót, amit a munkáspárti kormány vezetett be, s amit a konzervatívok azóta sem mertek visszavonni. Ennek lényege az, hogy mindenki 30 százalékos adót fizet értékesített vagyona után, tehát, ha értékpapírokat, kötvényeket ad el, vagy éppenséggel bérházát, gyárát bocsátja árúba. Az autót vagy az illető által lakott házat persze nem veszik számításba.

Kérdés: Közgazdasági körökben ismertté vált a Káldor^-törvény. Mi ennek a lényégé?

K. M.: Be akartam bizonyítani, hogy

egy ország termelékenysége annál gyorsabban nő, minél erőteljesebben fejleszti, korszerűsíti feldolgozó iparat. Számos példával, igy a japán példával tudtam illusztrálni, hogy ez mennyire igy van.

A Szovjetunióba utazik 300 amerikai üzletember

A genfi csúcstalálkozót követően több, mint 300 amerikai nagyvállalat képviselője látogat a Szovjetunióba a jövő hónapban azzal a célkitűzéssel, hogy rendeléseket kapjanak gyártmányaikra.

Ez ev májusában Malcolm Baldrige, USA kereskedelmi minisztere Moszkvában tárgyalt Michael Gorbacsovval. Mindketten úgy vélik, hogy a két ország közti kereskedelmi kapcsolatot ki lehet mélyíteni, mindkét fél előnyére.

1984-ben 3,9 billió dollár értékű árúcsere volt a két ország között. Az USA 2,8 billió, a USSR 600 millió dollár értékű árút adott el.

Dwayne O. Andreas, az Archer Daniel Midland Corporation igazgatója nagy lehetőséget lát a két ország közti kereskedelem kimélyitéseben,

James H. Giffen, az USA-USSR Kereskedelmi tanács elnöke mondja: "Az Egyesült Államok nagy segítségére lehet a Szovjetuniónak gyárak, üzemek modernizálásában, a technikai forradalomnak az iparokba való átültetésében."

Az amerikai üzletemberek Moszkvában tárgyalnak majd Boris I. Aristovval, a szovjet kereskedelmi miniszterrel, valamint Vladimir N. Sushlikov, helyettes kereskedelmi miniszterrel,

MANDELA