Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-11-14 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. Thursday, Nov. 14. 1985. ORBÁN BALÁZS: Styéhelirffö-ldi utalói 125 Évvel ezelőtt Mai lapszámunktól kezdve részleteket kódúnk a legszebb, legmeghatóbb útleírásból, melyet magyar iró valaha is papírra vetett, Orbán Balázs, múlt századbeli iró, politikus, hazafi "SZÉKELYFÖLD" című müvéből. Orbán 1862 és 1868 között beutazta Erdély székelyek által lakott vidékét es megírta útja élményeit. A pápa, mint tudjuk, megcsókolta minden ország földjét, amelyet meglátogatott. Orbán könyvét olvasva, úgy érezzük, hogy ő megcsókolhatta minden székely város, székely falu földjét, leborult Székelyföld minden fenséges hegyorma előtt. Regényes életrajzát, melynél fantasztikusabbat iró nem találhatott volna ki, majd később fogjuk közölni. A Székelyföldre vezető főútvonalat követve, amint az utas Segesvárt elhagyja, s aztán a gyönyörű fekvésű fehéregyházi kastélyt meghaladja, mind mélyebbre hatol a hazánkat keletről behálózó hegységek közé. Már messziről feltűnnek szemei előtt a székely havasok legszebbikének és leg- magasabbikának, az Ős Hargitának kékló ormai, melyek mélazva emelik mohos tra- hithomlokzatukat a tenyészvonalon felül, ahol már csak itt-ott teng egy-egy gyalog és futó fenyőbokor a vihartól féltében földre lapultan; a Hargita' központi Ősatyja a Székelyföldet behálózó hegyláncolatoknak, melynek tetejéről a Székelyföld nagy része belátható. Nemsokára gyönyörködni fogunk annak é^be nyúló magaslatáról a nagyszerű körlát- vanyban, mely onnan szemlélhető. De ime, szekerünk a Nagy Kuküllő hullámai felett átvezető hídon robog. Ez a sardi hid, a Székelyföld anyaszékenek, üdvarhelyszéknek határszéle nyugatról, s alig haladhatunk egy negyedórát tovább, már elértük az első székely falut, melynek rendszeres házsorai közt haladva a legkedvezőbb benyomás üditi fel kedélyünket. E falu neve Ujszékely, a KükúllÓ jobb partján elvonuló hegyek alján, széles utcákkal, melyeket nagyrészint cseréppel fedett kőhazak szegélyeznek, mintegy hirdetve a jólétet s kultúrái fokot, melyen e derék nép áll. Alig van itt ház, melynek utcára néző homlokzatán, bemélyúlö fülkében cserfa koszorúba vagy cifra tulipankeretbe foglalva föl ne lenne jegyezve a ház gazdájának és kedves élete párjának neve, meg az évszám, melyben a ház "Isten segedelmével" épült, s a feliratok közt kedélyes rimelök s igen régiek is láthatók. Általában a székely nép igen nagy előszeretettel viseltetik a feliratok iránt. Oly jellemző szokás ez, mely - kévés kivétellel - mindenütt előfordul, sőt igen sok helyt láthatni a névhirdetö fülke mellett sajátságos falfestvényeket, melyek leginkább virágokat és állatokat ábrázolnak. De gyakran emelkednek azok, legalább tárgyilag, a történeti festészet színvonalára, amennyiben csataképeket is láthatni, melyekben a huszár - a magyar hősiesség e jelképes leventéje - szerepel, másutt oly falfestvények vannak, melyek történelmünk kiválóbb férfiait, mint Hunyadi Jánost, Mátyás királyt, Bethlen Gábort, Zrínyit, Szapáryt, stb. ábrázolják, alattuk rendszerint verses felirat, s ezekre a megérthetés tekintetében szükség is van, mert az ily falfestvények legtöbb esetben falusi műkedvelők ecsetének lévén szerény teremtvényei, azok nagyon kezdetlegesek, és legfeljebb a szépmüvészet iránti hajlamot, a történeti nagy nevek iránti tiszteletet tanúsítják. A házak előtt ott pompálkodnak a hagyományos galambbűgós cserfa kapuk, melyek rendszérint igen szép domborművű fafarag- ványokkal, metszvényekkel, dús arabesz- kekkel és növenydiszlettel vannak ékítve, élénk, kirívó színekkel kiemelve. Az ily kapuknak rendszerint két körives nyilata van: a nagykapu, melyen szekérrel járnak, és a gyalog- vagy kiskapu. Amaz magas, e törpe lévén, fölötte betöltetlen tér marad, mely, hogy nehézkessé ne tegye a különben kónnyűded kapuzatot, dús alaki- tásu diszmüvezettel vagy áttörve alkalmazott mérmüvel van betöltve; de egyik esetben sem marad el a felirat, mely a csináltatok nevét s évszámát tudatja. Nem ritkán lehet százötven, kétszáz éves, sőt régibb ily kaput is látni a Székelyföldén, melyek a fametszésnek nagy tökélyéről és a keleti ékitményezés iránt való nagy előszeretetről tanúskodnak. E kapuk inkább ékítményül, mint szükségből állanak ott, mert a székelynek hagyományos vendégszeretete nemigen engedi meg a kapu bezárását; tárva van az boldogboldogtalan előtt, mint a székelynek nyílt, emberszerető szive, s ezt akarják kifejezni a kapuszemóldökre felvésett ily feliratok: Béke a belépőkre, Áldás a kimenőkre. vagy ez: Ha jó szived, neved, e kapun bejöhetsz, Ha pedig álnokul élsz, fel s alá mehetsz. s (több ilyenek, melyek a népköltészetnek néha meglepő gyöngyeit mutatják fel. Az életek, hova e diszkapuk vezetnek, rendszerint csinosak, és nagyon tisztán tartvák; elÓl van hosszmentes fekvettel a ház, vele szemben a süt'óház, hátul menetesen elhelyezve a csűr kétfelol pajtákkal a barmok és lovak számára, ezen hátul a csúröskert, hol az asztagok magas cserfa lábakra vannak felmagasztalva, és végre leghátul az elmaradhatatlan veteményes és gyümőlcsöskert. A lakok előtt kis kert, hol virágok diszle- nek, a lakókban az egyszerűség és összetartás áltál előidézett elégültség és boldogság, mert ott lakik egy fedél alatt gyakran az atya három-négy nŐs fiával, s ritka az eset, még a jobb móduaknál is, hogy a fiú a szülői szárny alól elszánjon, mi birtokösszités tekintetéből, de még inkább azon patriarchális viszony alapján történik, mely a székely családi életben még őseredetiségében fenntartja magát; azon kegye- letes tisztelet alapján, mellyel a székely Spárta fiaként becsüli a tapasztalatdús öregeket, tiszteli a szülőket. S ott lathatni gyakran azokat az Ősüst’ókü, becsületes képű nagyapókat kinn ülve a tornác árnyékában vagy a kapuk melletti ülőpadokon, körülte az unokák- és dédunokáknak játszva rivalgó seregét, s az öreg törzs gyönyörködik az ágainak rügyein felfakadott e szép virágokon, a néző pedig a múltat és jövő reményeit láthatja megtestesülve a legvonzóbb, legbiztatóbb alakban. (folytatás a 13. oldalon) UDVARHELY VÁRMEGYE rrnvroc
