Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-07-11 / 28. szám

Thursday, July 11. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. [ TÁRCA Al-tudomány IRTA: BENEDEK ISTVÁN Történt egyszer, hogy a szegényember legkisebb fia elment halászni. Aranyhalat fogott ki a tóból, a tenyerére fektette, mire az átbucskázott a fején, tündérkis- asszonnyá változott. Te az enyém, én a tied, mondták egymásnak, a fiúból tündér- király lett, máig is élnek, ha meg nem haltak. Sok mesét olvastunk, hallgattunk gyer­mekkorunkban. Amig picik voltunk, el is hittük, mind úgy igaz. Hanem ahogy nőttünk, növekedtünk, kezdtünk gyanút fogni. Szép ez, de csak mese. És mire felnőttek lettünk, egészen biztosan tudtuk, hogy a halacská­ból nem lesz tündérkirálylány, sem a me­séből valóság. A varázsló csak a mesében tud csodát tenni, és a népi babonából so­hasem lesz tudomány. Mikor már ilyen okosnak és felnőttnek hittük magunkat, egyszer csak mit látunk? Soha nem volt olyan ázsiója a népbolondi- tásnak, mint a mi felvilágosult századunk­ban. Nincs az az ókori babona, középkori mágia, népi kuruzslás, és keleti hókusz­pókusz, ami ne találna megszállott híveket magának, sŐt kő'nyvkiadót is, amely tudo­mányos könyvnek álcázva közkinccsé te­szi az áltudományt. Évtizedek óta semmi­nek nincs olyan nagy keletje, mint ennek az álkultúrának. Nem hinném, ha tízezernyi bizonyíték nem volna ra, hogy holdraszálló korszakunk­ban többen hisznek a csillagjóslásban meg a tenyérjóslasban, mint ahány csillagot számlálunk az égen. A magyar tudományos könyvkiadás elbújhat a nyugatnémet aszt­rológusok, grafológusok, kiromanták, spi­ritiszták, homeopaták, mágusok, iriszdiag- noszták, füleimpaszúrók, delejezÜk, jógázók, varázsvesszősök, okkultisták, teozófusok, pszichedelikusok és még ki tudja hányféle szektások tudományosnak álcázott könyv­tömege mögött. Fanatikusok, meggyőzhetetlenek és fö­lényesek. Mit akarunk ezzel a hitvány kis tudományunkkal, amely atomenergiát tud u^yan felszabadítani, de egy rongyos nát­hát meggyogyitani nem?! Pokolba a ráció­val, az irracionalitásé a jŐvÖ. Bizonyíték kell? Tessék: ezt a módszert Ötezer éve használják. Tessék: ezt a módszert a nép találta fel. Tessék: ezt a módszert a leg­nagyobb nyugati tekintély jóváhagyta. Tessék: ezt a módszert tízezren, százezren követik. Es komoly emberek bedőlnek. Még tu­dós emberek közt is akadnak megszállott hívők, elsötétül előttük a világ. Betokoló- dik az ész, és elhiszik, hogy valami kép­telenség igaz azért, mert Ötezer éve mond­ják. “KATASZTRÓFA TÉVEDÉSBŐL” "Katasztrófa - tévedésből" - igy hatá­rozzák meg azt a - 40 éven át feledésbe merült - eseményt, amelyre 1945. május 3-án Neustadt, a kicsiny halaszváros előt­ti Lübecki-öbölben került sor. Az emberiség történelmének legnagyobb hajószerencsét- lensege során 7000 koncentrációs tábor­beli fogoly vesztette életét. Várva várták a brit katonák t jövetelét, akiktől a szabadságot remélték. Es a britek repülőgéppel bombázták Őket a halálba, Öt nappal a háború hivatalos befejezése előtt. ( A tragédia háttere csak 1983-ban vált részleteiben ismertté, Günter Schwarberg- nek, a Stern újságírójának átfogó kutatásai jóvoltából. Schwarberg a "Támadási cél: Cap Arcona" cimü könyvében hozta nyil­vánosságra vizsgálódásai eredményeit. A háború vége felé a náci vezetők arra törekedtek^ hogy amennyire lehet, eltüntessek bűncselekményeik nyomait es tanúit, mindenekelőtt a koncentrációs táborokban. Himmler kiadta a parancsot, hogy egyetlen fogoly sem kerülhet "élve az ellenség kezébe". A katonai helyzet kielezodese folytan azonban napról napra nehezebbe vált a nácik számara, hogy nyom­talanul intézzék el "problémájukat". A szövetségesek szárazföldi csapatai északi irányban mindinkább előrenyomultak, úgy­hogy a "probléma megoldásara" már csak a nyílt tengeren ( kínálkozott lehetőség: a neugammei és más koncentrációs táborok­ból ezrével rakták fel a foglyokat a hajók­ra. A németek úgy terveztek, hogy a hajó­kat elsüllyesztik a Keleti-tengeren. A foglyokat szállító flotta legnagyobb hajóba a "Cap Arcona" nevet viselte, amelyet azelőtt luxushajóként üzemeltettek. A flottához tartozott még a "Lübeck", az "Athén" és az éppen átépítés alatt álló "Deutschland". A hajók április közepén vetettek horgonyt Neustadt előtt. Innen indultak a fogolytransz­portok Lübeekbe. A foglyokat április 25-én kezdték el felrakni a hajókra. Az 1325 főnyi befogadóképességű "Cap Arconá"-n 4500 foglyot zsúfoltak Össze, a többi hajón összesen mintegy 9300 foglyot. Május 3-án délelőtt felbukkantak a Royal Air Force (a brit légierő) felderítő gépei: a foglyok reménykedni k' 73,45 óra tájt azonban egy századnyi brit vadászbom­bázó (( közeledett és indított támadást a kikötőben veszteglő "Athén" ellen. Ezen a hajón, amelyen a foglyoknak és a legény­ségnek sikerült lefegyverezniok az SS-eket, a feher zászló volt kitűzve. Egy másik brit szazad az Öbölben veszteglő hajókat lőtte. A "Cap Arconá"-t 63 rakéta talál­ta el, a hajó csakhamar kigyulladt, és fel­borult a 18 meter mély Keleti-tengeren. Kitört a pánik. Elképzelhetetlen és rettenetes dolgok történtek a hajókon. Egy túlélő igy emléke­zett vissza: "Nekem már a hátam és a fejem is égett az izgalomtól, azonban nem forrónak, hanem hidegnek éreztem a tüzet. Ekkor, az utolsó pillanatban egy vascsövet láttam magam fölött... A karomat kinyújt­va épp hogy elértem, es... felhúzódzkodtam. Azon vettem észre magam, hogy sok-^sok Összezsúfolt ember fején állok... A másik kezemmel fel tudtam húzni barátomat, Maxot. Körülbelül tiz szerencsés ember tudott még követni. Aztán a tűzvész tel­jesen összemosódott az embertömeggel, ügy futottunk az életünkért halott társaink fején, mint egy útburkolaton. Alattunk az emberek szorosan összenyomódva áll­tak, mihelyt lehetséges volt, próbáltunk körülnézni. Rettenetes kép tárult elénk. Több, mint 200 elégett, elszenesedett em­ber, egy csomóba Összeforrva. Mintegy háromszázötven embernek si­került a tűzforró hátsó fedélzetre menekül­nie. A leggyengébbek nem mertek a vizbe ugrani. Apóm annak köszönhette az éle­tét, hogy nem tudott ( úszni. Ezért nem szánta el magát az ugrásra, amelyre mások vállalkoztak, hogy kimeneküljenek az égő roncsok közül, de odavesztek. Az SS-ek ugyanis még a katasztrófa pillanatában is tartottak magukat Himmler parancsá­hoz. A németek belelőttek az életükért ketsegbeesetten harcoló foglyok tömegé­be, eltuszkolták őket a mentőcsónakoktól, sőt még a parton is, ahová néhány fogoly­nak sikerült eljutnia, kivégezték azokat, akik azt hitték, hogy megmenekültek. A tragédia a vizen tetőzött a túlélésért vívott harcban. A foglyok, akiket a közös fogság után nem sok választott el a szabad­ságtól, immár egymás ellen küzdöttek: egy helyért a mentőcsónakban, a menekü­lést jelentő fedélzethez vezető lépcsőn, egy deszkáért, amelybe bele lehetett kapasz­kodni, hogy a viz felszínén maradjanak. Persze, mint ahogyan egy túlélőtől később megtudtuk, nem mindenki viselkedett igy: "A hullámok elborítottak, nem kaptam levegőt, rengeteg vizet ittam. Messziről hallani véltem egy társam hangját. Azt kérdezte, lengyel vagyok-e. 'Igen, lengyel vagyok/ 'Van családod?' - 'Igen.' Erre eltol­ta magától a deszkát, s azt mondta, hogy neki mar nincs senkije... 'Mentsd magad, ússz egyedül' - hangzottak az utolsó sza­vai. A deszkán szinte ki tudtam nyújtóz­ni... Köszönöm neked, ismeretlen, nemes- lelkű barátom, neked köszönhetem az éle­tem." Vajon hogyan történhetett meg mindez? Schwarberg betekintést nyert a századok naplóiba, és rájött arra is, hogy egyáltalán miért támadták meg a fogolyflottát. A nyomozás végül is ennek a "miértnek" a megválaszolására irányult, hiszen a kataszt­rófa tragédiája éppen abban állt, hogy a régóta várt megmentók rendkivül kegyet­len halált hoztak. Az angolok rádión keresztül érdeklőd­tek, hogy mi van a hajók fedélzetén. A bombázást eszerint az váltotta ki, hogy az SS-ek azt válaszolták: a hajók hadianya­got szállitanak. Az SS-ek tudatosan adtak le félreveze­tő rádióüzenetet - közölvén, hogy a Lubecki- öbölben három, katonákat és hadianyagot szállító gó'zös vesztegel. Az SS-ek arra számítottak, hogy a rádióüzenetet fogják majd az angolok, és igy elszánják magu­kat a bombázásra, teljesítvén Himmler halálparancsat... é i ————- Ámokfutóvá vált egy robot Edinburgh egyik éttermében, alig egy órával azután, hogy megkezdte italfelszolgáló munkáját. A robot irányíthatatlanná vált, bútorokat borított fel, tört, zúzott, kidöntötte az italokat, majd egy vendégnek ütközött. Az eset a biróságon végződött, hogy el­döntsék, a robot műszaki ( hibás volt-e, vagy ámokfutását szakszerűtlen kezelése okozta. • Nőtöbbség. ENSZ-közlés szerint az ezred­fordulón 3 milliárd nö él majd a világon; a férfiak száma "csak" 2 milliárd 825 mil­lió lesz. r PÜSKI- CORVIN | » HUNGARIAN BOOKS 251 E 82 St. New York, N.Y. 10028 I A Tel: (212) 879-8893 f Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez I * hangszalag I IRKA, COMTURJST, TUZEX A * befizetohely | j Postán is szállítunk a világ minden tájára |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents