Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-10-31 / 41. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 31. 1985. az érelmeszesedésről '-Gyakran hallunk róla, sokszor kérdezik: mi is az érelmeszesedés? Dr. Antalóczy Zoltán professzor válaszol. (-Az érelmeszesedés, vagy arterioszkle- rozis földrészünkön rendkívül elterjedt megbetegedés. Európában az 50-60 év közötti népesség mintegy 25 százalékát sújtja. A 80-90 eves embereknél pedig ez az arány már 60-70 százalékra szökik fel. Az érelmeszesedés csakis az artériákat, a verőereket károsítja. A felső végtag ereit kivéve az egész testben felléphet, és a különböző szervek vérellátási zavarát okozhatja. Leggyakrabban a szív koszorúereit, az agyi ereket, az alsó végtag és a vese ereit, valamint a legnagyobb ütőeret, az aortát meg a nyaki ereket támadja, aminek következtében az erek beszűkülnek, vagy teljesen el is záródnak. Mindez hasonlít a vizkovesség miatt részlegesen vagy teljesen elzárődott csővezetékhez.-Egyáltalán mi indítja el az érelmeszesedés kóros folyamatát?- Ezen sokat és sokan vitatkoznak meg ma is. A legelterjedtebb álláspont szerint az érelmeszesedéshez vezető kóros folyamatban az artériák belső felszínét boritó sejtek sérülése játssza a fő szerepet. Ez már az első életévekben bekövetkezhet, de a sérülés pótlása, a sejtek regenerációja mindig megakadályozza az érelmeszesedés kialakulását. A szervezetünkön belül azonban állandóan dúl ez a biológiai harc, mely az evek múlásával, a kockázati tényezők összegeződésével ve(gül is oda vezethet, hogy az aorta sima belfelületén kezdetben csak helyenként, majd mind nagyobb számban kis kidudorodasok, úgynevezett plakkok keletkeznek. Benriúk gyakran rakodik le mész, és végül szinte csontra emlékeztetőén keménnyé válik az érfal.-Mik az erei meszes ed es tünetei?-Rendszerint tünetmentesen alakul ki. Hosszú ideig semmi panaszt nem okoz. Akár 70 százalékos érszűkület eseten is, nyugalomban még teljesen normális lehet a szervek vérellátása. Terheléskor azonban már megváltozik a helyzet. Például az alsó végtag érszűkülete esetén a járáskor már erős, görcsölő fájdalom utal az érelmeszesedésre. A szívben is ugyanez a jelenség lep fel, amikor a koszorúerek elmesze- sedése olyan fokot er el, hogy fizikai vagy pszichikai terhelésre a szívizom vérellátási zavara, oxigénhiánya következik be, mely szivérgörcsöt eredményez. Az agyi erek elmeszesedése részben pszichés zavarokhoz, illetve emlékezetkieséshez vezet. Az oxigénhiány következtében fellépő agyi károsodás pedig mozgászavarokat, sót bénulást von maga után. —■ Sok ismert, és még nagyon sok kevéssé ismert tényező együttes hatására indul meg, s ér el esetenként súlyos fokot az érelmeszesedés. Az erre hajlamosító, vef f h J | 7 szelyezteto tényezők a betegseg úgynevezett rizikófaktorai. A leglényegesebbek - amik a vérzsirszint emelkedését idézik elő - a dohányzás, a magas vérnyomás, a bőséges, állati ( zsírokban gazdag táplálkozás es a mozgkshiány. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint például feltűnő összefüggés mutatható ki az egyes országok átlagos zsirfogyasztása és a 100 ezer lakosra számított érelmeszesedés előfordulása kozott. A korábban egyértelműen veszélyeztető tényezőnek tekintett elhízás az újabb vizsgálatok szerint Önmagá(Fotytatás a 9. oldalon) Kanyó András ^ ^ CÉZÁR ES TARSAI Riport Nyugat-Nemetorszagbol 73 éves korában elhunyt Axel Cézár Springer, a róla elnevezett konszern alapítója és tulajdonosa, akiről egyszer Marion Donhoff, a Die Zeit cimú hetilap egyik kiadója és kitűnő publicistája azt a megállapítást tette, hogy "Springer amaz emberek csoportjához tartozik, akik nem hajhásszak a pénzt, mégis dől hozzájuk." Annak a megítélésére, hogy a mondás találó-e vagy sem, nem érzem magam hivatottnak, azt azonban tapasztaltam, hogy amihez Axel Springer hozzányúlt, az arannyá vált a kezében, feltéve, ha nem lépte át szigorúan vett működési területét, a sajtót és a könyvkiadást. Igaz, e területeken is voltak tévedései, maradtak megvalósíthatatlan álmai. Azért életében túlnyomóan a sikerek domináltak. Egymás után alapította a napi- és hetilapokat, egyiket-másikat milliós példányszámra tornászva fel, mint például a Bild Zeitungot. Történt mindez annak ellenére, hogy Springer saját bevallása szerint, soha nem akart sem újságíró, sem pedig lapkiadó lenni. Művészi hajlamai voltak. Operaénekesnek készült, apja azonban realistább volt. Nagyobb anyagi biztonságot látott a Hamburg egyik külső kerületében, Altonaban működő családi nyomdában. Arra kényszeritette fiát, hogy tanulja ki a nyomdászmesterséget. Később az ugyancsak családi lapnál, az Altonaer Nachrichtennél működött mint riporter, majd főszerkesztő-helyettes. A második világháború után Springer magától kezdett kiadói tevékenységbe, igaz, nagyon szerény alapokon. Egy őszinte pillanatában azt vallotta, hogy apjanak egyik jó barátja Max Brauer, hamburgi szociáldemokrata polgármester is szerepet játszott a dologban, no meg az, hogy valamiképpen egzisztenciát kellett teremtenie, így adta ki 1946-ban a máig is megjelenő Hör Zu cimÜ rádióujságot, amely azutan átalakult rádió- és tévéujsággá, két évvel később pedig a Hamburger Abendblatt-ot. Mindmáig a legnagyobb ötletet valósította meg 1952-ben, azzal, hogy életre hívta a Bild Zeitungot. Amikor az óriási, színes szalagcimekből, nagy méretű fotókból és kevés szövegből álló első példányt egy olló és. nemi ragasztó segítségével összeállította, s közvetlen munkatársainak megmutatta, azok harsány kacajra fakadtak. A nevetés azonban az arcukra fagyott. Hamburgban és a többi nagyvárosban szinte napról-napra növelni kellett a példányszámot, mígnem a lap elérte a mostani 5,3 milliós csúcsot. Halálakor Axel Springer tiz napi- és több hetilapot hagyott maga után, a konszern évi forgalma meghaladja a kétmilliárd márkát, több mint tízezer alkalmazottat foglalkoztat. Ennél is többet mond azonban, hogy lapjaival politikát csinált. Ezért is illet rá a Cézár név, azaz ezért lett lényege a cézárállapot. Akadtak is nem kevesen, akik megsokallták Springer beavatkozását a politikába, és az emberek magánéletébe. Volt időszak, amikor 350 iró és művész adott ki felhívást: ne Írjatok Springer lapjaiba! A nemrég elhunyt Heinrich Bóll nem elégedett meg a felhívással. Talán nem túlzás azt állítani, hogy hadat üzent, egyszemélyes csatát vívott a konszern lapjai, főként a Bild Zeitung minden etikát és jő ízlést sértő, más népek ellen gyűlöletet szító, embereket sárba tipró stílusa ellen. Tükröződik ez a harc BÖ11 Katharina Blum elveszett tisztessége cimü regényében csakúgy, mint a Bonn* Bild. Bonisch cimü pamfletben. (Bonisch egykor a Bild Zeitung munkatársa, akkor pedig éppen kormány- szóvivő volt.) A pamflet szót ö maga használta azon az év eleji (utolsó?) sajtókonferenciáján, amelyen elmondta nekünk, a fizikumát már erősen kikezdő betegséggel küszködve, hogy e jelenség, mármint a hatalom és a konzervatív sajtó összefonódása ellen harcolni kell. Nagy elégtétel lehetett Böll számára, amikor hírét vette, hogy a kormányszóvivő távozni kényszerült a szintérről. Az ügyészség ugyanis adócsalás miatt vizsgálatot indított ellene. Egy másik nyugatnémet iró-ujságiró, Gunter Wallraff, Hans Esser néven felvetette magját a Bild Zeitung hannoveri szerkesztőségebe, majd könyvet irt tapasztalatairól. Megírta, hogy a főszerkesztő nem engedett neki riportot készíteni a munka* nélküli fiatalokról, viszont azt ajánlotta, "irj a város legöregebb kerti törpéjéről, most lesz százéves, az jó sztori". A könyv nagy vihart kavart; Wallraffot beperelték Springerék, a pert azonban minden instancián elveszítették, noha egyben-másban Wallraffnak is engednie kellett. Mi volt azonban az Ő visszakozása ahhoz képest, amit a legfelsőbb polgári bíróság megállapított? Nevezetesen, hogy a "Bild megsértette a tisztességes, fair újságírás alapvető elveit". Ez volt az az időszak, amikor Axel Springer kijelentette: "Szenvedek, mint a kutya, amikor reggelenként a kezembe veszem a Bild Zeitungot, s azt látom, hogy megfosztják az embereket tisztességüktől." (Saját kedvencéről volt szó! Elpanaszolta, hogy százával írja a leveleket a szerkesztőknek, hogy hagyjanak fel ezzel a stílussal, hiszen az nem fér össze az ö ideáljával, morális felfogásával. Micsoda sajtócsemege volt a válaszlevél, 350 munkatárs aláírásával, amelyben azok azt kérdezték főnöküktől, miért akarja megfosztani őket a tisztességüktől.) Súlyos megpróbáltatások is érték. Legidősebb gyermeke, akit utódjául szemelt ki, az ifjú Axel Springer öngyilkos lett. Máig kiderítetlen okok miatt főbe lőtte magát, egy hamburgi sétány padján találtak rá. Amikor nem bírta tovább elviselni az apja házában és a konszernnél uralkodó légkört, önállósította magát és mint fotós szép sikereket ért el. Fotóügynöksége, a Sven Simon, Bonnban is jól menő kirendelt- seget tartott fenn, munkájukat magam is többször igénybe vettem. S a fiú, mintha csak apjával, annak politikai nézeteivel akart volna szembeszállni, remek képeket készitett-készittetett az öreg Springer által gyűlölt politikusokról. Köztük Willy Brandtrol, akivel Springer egykor jó barátságban volt, de szerinte "mindent elrontott keleti politikájával". A konkurensek közül csupán egy, a Burda kiadóvállalat kísérletezett felvenni a versenyt a Springer-konszernnel. Eredménytelenül. A párharcból végül is szövetség lett. Egyesíteni akarták a két konszern erejét, hogy korlátlan uraivá válhassanak a nyugatnémet sajtó- és könyvkiadásnak. Axel Springer arra is gondolt, hogy ő és a Burda magántévétársaságot alapit, és olyan programmal lép a közönség elé, amely a Bild Zeitung elektronikus változata lett volna. A nyugatnémet hatóságok azonban megakadályozták a fúziót, "az elefántok esküvőjét", igy csak addig jutottak, hogy Burdaék megvették a Springer-konszern részvényeinek 24,9 százalékát. A magán-tévétársaság alapításában viszont a legnagyobb ur, a halál akadályozta meg a Cézárt.
