Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-10-17 / 39. szám
Thursday, Oct. 17. 1985. 7. AMERIKAI MAGYAR SZO Fehér Klára EGRES Kertünkben két szép egresbokor. Az orgonák mellett, a kerítésnél. Korán reggel szedem a gyümölcsöt. Óvatosan, de hát az ember nem lehet eleg óvatos. Szúr az egresbokor tüskéje, kegyetlenül. Itt is, ott is vérzik az ujjam is, a tenyerem is. A keritesen túl kisfiú áll. Lehet vagy hetesztendös. Szótlanul, mozdulatlanul nézi az egresbokor ágait, hajlonganak, szinte utanakapnak minden letépett egresszemnek. Valamire emlékeztet ez a jelenet. A kerites, a kisgyerek, az egresbokor, a nyár. Aztán egyszerre csak beugrik. Nagyon regen történt. A harmincas évek elején. Olyan éhség idején, amiről kár is ma beszélni, senki sem érti, senki se hiszi, egyszer volt, ahogy volt. Három fillér volt egy tojás, két fillér egy kiló paradicsom. De akinek nem telt arra sem! Harman voltunk testvérek. Kicsik még. A mi udvarunkon nem volt gyümölcsfa. A szomszédnak meg a tragyadomb mellett is állt egy szederfája. A tyúkok, kacsák ettek a gyümölcsét. Apám lejárta a lábát, nem kapott munkát. Anyám büszke volt: csak nem kérni senkitől. Takarni a szegénységet. Mint a bűnt. Aztán egyszer azt mondta: ha megállnátok valamelyik kertnél és azt mondanátok, hogy csak játszáshoz kellene egy kis gyümölcs, a babáknak főzni... ha felszedhetnétek egy kis hullott almát, vagy körtet... talán kapnátok. így jutottunk el a kerthez. Szép úri ház volt, úri kert. Sok egresbokorral. Megálltunk a kerítésen kívül, egymásba kapaszkodva. Egy nagyon szép, gyönyörűen öltözött asszony odajött a kerítéshez.-Ti meg mit akartok?-Csak játszani - motyogtuk ijedten. - Főzőcskét játszani a babával.-Itt? I-Csak a babanak kellene egy kis hullott gyümölcs. Én már akkor hét-nyolc éves lehettem. Úgy éreztem, sikeresen szerepeltem. KÖny- nyed és elegáns dolog: csak játékból kérünk. Nem tudtam, hogy vágyódó szemünk és agyonmosott kartonruháink mindent elmondtak helyettünk. Az asszony csufondarosan nezett rank.-Akartok egrest szedni?-Akarunk.-De szúr ám a tövis.-Nem baj.-Hát akkor szedjetek csak. A házból kihozott egy fonott kosarat.-Ebbe.-Mennyit szedhetünk?-Amennyit akartok. Az egrest csak egyesével lehet szedni. Két kézzel. Mert egyikkel fogni kell az ágat, másikkal tépni a bogyót. Különben elmozdul az ág, és csúnyán szúr a tövis. Tele volt már a kezünk vérfoltokkal. Nem mertünk sírni és nem akartuk abbahagyni. Rengeteg egresbokor volt, egész hosszú soron, talán a világ végéig. Es nagy volt a kosár is. Égetett a nap. De vibrált bennünk a boldogság. Ennyi egres! Ennyi gyönyörű egresi Egresmártás, egresleves, egreskompot, nyersen falt egres. Csak szedjük, szedjük, majd visszahozzuk a kosarat. Talán ezer évig szedtük, amikorra megtelt a kosár. Tanácstalanul körülnéztünk, mit kell most tennünk? De az asszony már oda is sietett hozzánk. Mosolygott.-Hat legyen meg az a babaebéd - mondNEGYVEN ÉVE Messze idegenben halt meg ezerkilenc- száznegyvenöt szeptember huszonhatodikén New Yorkban, a West Side Hospitalban. Miért hagyta el hazáját? Miért ment el? Mindezt jól tudjuk. De azt ,is tudjuk, tőle magától, hiszen le is irta: "En részemről egész életemben minden téren, mindenkor egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát." Ezért ment el? Talán érezte, hogy még ezzel is a haza javát szolgálta. Pedig nagyon szeretett volna hazajönni, végleg. De mar nem volt ereje. Nagyon, nagyon beteg volt. Egy amerikai magyar szemtanút, Serly Tibort faggattam, mondana el mindent az utolso időkről. Serly ezt mondta:-Jobb neked, ha nem mondom el. Nem is mondott el mindent, egyik beteglátogatásáról mégis elmondott valamit:-Agyban feküdt, mögötte párnák, előtte deszkalap, rajta ivpapir. Kottapapirja nem volt. Vonalakat rajzolt, ezekre halaszthatatlan taktusokat irt. Zongorázni, tanítani már nem tudott, járni sem, de írni igen. Fontosabbnak vélte ezt a gyógyulásnál. Ceruzával rajzolt vonalakat, tintával irt kottafejeket. Testi fájdalmak, halálsápadt arc, de kéményén megragadott kéz. Ez a kéz nem remegett. Fájdalmakról nem panaszkodott, de én tudtam, hogy szenved. Serly Tibor ezt évekkel későbben mesélte el itthon, de még mindig átérezte megrendítő élményét. A halálos betegségtől szenvedő test emberere talált a bartóki leiekben. Beethoven is a nagy szenvedés kö'zepette találta meg az Örömet. Bartók a honvágy, a biztos halál tudatában találta meg legszebb müvét, a Harmadik Zongoraversenyt. Mi marad egy emberből negyven évvel halála után? Lélek? Test? Szellem? Jellem? Mi marad meg e négy alkotóelemből? Nagyon sok. Egy embernek háromnegyed része marad fenn, hogy tanúskodjék hajdani létéről. És mennyi ideig él az ember halála után? Ez attól függ, milyen arányban osztódott el benne a négy alkotóelem. Akiben a test mindennél fontosabb volt, az ilyen emberből nem marad semmi, eltűnik az életben maradottak szeme elöl. Olykor már halála előtt is, mintha már nem is élne. A szellem, jellem, lélek nélküli ember már Ö maga is elhagyja magát. A test pusztulását késlelteti a szellem, a lélek, jellem Összjátéka. A beteg, hanyatló test nemhogy romlasztana, ellenkezőleg: edzi a benne lakozó erőket. Bartók a legnagyobb testi szenvedések közepette találta meg hitét az emberben. Megteremtette magának saját leikéből, kerlelhetetlen jelleméből. Betegség, testi szenvedések, megaláztatások, nélkülözések utján, hogy jutott el idáig? Nem tudhatjuk. Egy emberből mindaz, ami a múlté, ami múlandó, az ta. - Mind a hárman elvihettek egy marék egrest. A kisfiú t még némán állt a kerítésnél. Farmernadrág és ki fakult pólóing van rajta. A ruhája nem árul el semmit, még a tornacipője sem. Lehet miniszterhelyettes unokája, lehet a szomszéd cs'ósz árvája. Odamegyek a kerítéshez.-Öcsi, tartsd a zsebedet, megtöltöm egressel, jó?-Savanyu az a vacak - legyint és köszönés nélkül továbbmegy. (Bartók halálának évfordulója) meg nem érthető. Nincs is jogunk kutatni, hogyan jutott el haláláig? De akik szerették öt, az embert, azt is szeretjük, ami múlékony volt benne, sőt azt is, ami benne olykor félelmetesnek tűnt. Szemének szigorú villanását, gúnyos mosolyát, halk hangját, határozott kézfogását örökké őrizni fogjuk. Mindez egyszerre majd velünk együtt meghal. Nem tudjuk átadni az utókornak, mint müveit, melyek gondosan ki vannak nyomtatva. Mit szeretnek a túlélők egy eltűnt nagy emberben? Lelket, testet, szellemet, jellemet? Mindez nem csupán müveiben mutatkozik meg. Negyven éve tűnődöm ezen. Mit bámulunk benne legesleginkább? Jo lelkiismerettel merem bevallani, hogy a jellemét. A négy alkotóelem, lélek, test, szellem, jellem közül a negyedik a döntő. Ez a legritkább. Bartókban a legcsodálatosabb felülmúlhatatlan jelleme. Egész életében a jelleme uralkodik. Negyven éve gondolunk rá. E negyven ev alatt egyetlen nap nem múlt el anélkül, hogy róla ne beszélnénk. Róla magáról, az emberről, felidézve jellemét, mely nélkül talán még remekműveit sem ismerhetnénk eléggé. És azok, akik találkoztak vele, megszeppenve az elmúlás gondolatától, megbékélnek az ó emlékének örökkévalóságával. , Székely Julia MAGYAR FOGORVOS DrKALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde korszerűen felszerelt rendelőjében 97-52 64 Ave. Forest Hills, N.Y. (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) Rendel: hétfőn és szerdán d.u. 4-8-ig csütörtökön és szombaton 9-4 óráig I i ' > -: Y ’ , ' Telefon: 1 (718) 257-7552 Biztosításokat elfogad Bármilyen fogászati problémával forduljon bizalommal hozza.
