Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-09-19 / 35. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 19. 1985. Imre: /EGYZETEK Nem titok, hogy szeretek sétálni. A 94. utca és az Amsterdam Avenue alatti ház­ban lakom és ha a Damrosh Parkban hang­versenyt akarok élvezni, akkor 28 utcatömb távolságra kell mennem, amit legtöbbször gyalogosan teszek meg. A séta folyamán több érdekes látványban van részem. Egyik üzlet a másik után zár le, minden bizonnyal azért, mert lejárt a háziúrral kötött szer­ződésük és képtelenek a lakbér kétszere­sét, vagy még többet fizetni. A 94. utca és a Broadway sarkán az utolsó évben már három különböző üzlettulajdonos próbált megelhetest teremteni magának. Egyik étterem a másik után nyitja ki kapuját mind a Broadwayn, mind a Colum­bus Avenuen. Van kínai, japán, mexikói, thai, indiai és más étterem, sőt ha nagyon keresi az ember, még amerikait is talál. Mindezek az ettermek különböző Ínyenc­ségeket ajánlanak és egyben megegyeznek: a magas árakban, ami természetesen nem véletlen, mert mindegyiknek hallatlanul magas házbért kell fizetnie. (Egy-egy utca tömbben van két, három néha négy étterem is. Felmerül a kérdés: kik látogatják ezeket az éttermeket és kiknek van olyan keresetük, hogy egy-egy vacsoráért 15-25 dollárt tudnak kifizetni? A jelek arra mutatnak, hogy a Yuppiek azok, akik ilyen helyeken tudnak étkezni. De hogy meddig lesz ilyen kedvező a hely­zetük, az kérdés. Séta közben azt is látom, hogy miként romboljak le a régi épületeket és építenek 20-30 ( emeletes luxusházakat helyükbe. Csak két évvel ezelőtt húztak fel egy ilyen epületet a 96. utca és a Broadway sarkán. Most felépült egy másik a 95. utca és a Columbus Avenue sarkán és máris rombol­ják a régi epiileteket a 94. utca és a Broad­way sarkan. Ezekben az épületekben nem lehet lakást kapni negyed millió dolláron alul. Ezek a lakások csupán gazdagok részé­re épülnek. A közép- és kiskeresetüeket kiszorítják a Manhattan-bol és kényszerí­tik ( Őket a város más negyedeiben lakást találni, ahol szintén legalább 5-600 dollár a havi házbér. Nos, ha mindehhez hozzáteszem, ho^y a lakásnelkuliek, az utcán lakók, a kábito- szerélvezők, az idegkórházakból elbocsátot­tak szama egyre növekszik, akkor némi képét alkothat magának az, aki eddig nem ismerte személyesen a fels'ó West Side-ot. Van az éremnek azonban egy másik oldala is. * 1 "ROSSZUL ELGONDOLT ÉS VESZÉLYES" (folytatás az 1. oldalról) 1 — i i artalmas az amerikai tudományra es meg­bontja a katonai egyensúlyt, ostoba (dumb) és túlságosan költséges." Kosta Tsipis, a M.I.T. fizika professzora mondja: "Az Egyesült Államok jelenlegi katonai magatartása hasonlít Portugália XVI. századbeli magatartásához, amikor a portugál kutatók uj térségeket fedeztek fel, de az angolok és a franciák nyerték el azok előnyeit, mert Portugália mindent a fegyverkezésre költött.." A "Fogadalom" * mozgalom vezetői és aláírói a Csillagháború fogalmat "rosszul elgondolt és veszélyes terv"-nek minősí­tik. ( A "Fogadalmat" az ország 39 egyetemenek több, mint ezer professzora és hallgatója irta alá. A “JÓ ÉLET” AUSTINBAN Austin, Minn-i kisvárosban közeleg az ősz. A gyermekek visszatérnék az iskolák­ba, a fák levelei kezdenek sárgulni. A víztornyot ismét kifestették és a középis­kolások megkezdték a futballgyakorlato- kat. A (városka határán ilyen felirat olvas­ható "Élvezd Austint. Itt van a jó élet!" De a városka 23.000 lakosa aggodalommal tekint a jelenre, és a jövőre, amire az ad okot, hogy a legnagyobb munkáltató, a Hormel Co. húsfeldolgozó tulajdonosai elhatározták, hogy ( levágják 1.500 munká­suk bérét, lerontják munkakörülményeiket és az évek hosszú során át kiharcolt ked­vezményeket megnyirbálják. A munkások egyhangúan elvetették a vállalat e törek­vését. A múlt évet - 1984-et - a vallalat 29,5 millió dollár haszonnal zárta Tom Kough, a város polgármes­tere, a sztrájkolok egyike, ezt mond­ja: "Be fogjuk bi­zonyítani, hogy nem kell, hogy engedményeket adjunk a munkai- ¥ tatónak." Úgy látszik, hogy a sztrájkolok haj­landók a harcot addig folytatni, amíg Charles Ney- berg, (i igazgató uj szerződést ir alá, amely elfogad­ható a sztrájkotok­nak. Negyven sztráj­koló felkereste Hormel Iowa-i Jody Christensen, az es Nebraska-i üze- egyik sztrájkoló, meiben dolgozókat, hogy megnyerjék támogatásukat. A sztráj­kolok heti 65 dollár segítséget kapnak a szakszervezettől. Élelmiszerközpontokat állították fel, ahol minden sztrájkoló ele­gendő élelmet kap családja részére. A környékbeli farmerek friss főzeléket, ku­koricát, gyümölcsöt, stb. hoznak és ezzel fejezik ki szolidaritásukat. A Minneapolis First Bank System, Inc. együttműködik a Hormel vállalattal a sztrájk letörésében. A munkások kérik azokat a szervezeteket, amelyek rokonszenvez­nek velük, hogy vonják ki betéteiket a bankból. Neyberg igazgató utalt arra, hogy ha a sztrájk tovább tart, sztrájktörőkkel pró­bálja a gyárat üzembe helyezni. Kough polgármester valasza erre ez volt: "Ha a vállalat sztrájktörőket alkalmaz, akkor bizonyára összeütközésre kerül sor." ^ j HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.­Kanadába és Európába 1 évre $ 20.­Megujitásra: $..................................... Naptarra: $ ................. Név:.................................................... Cim:................................................... Város:............................Állam:......... Zip code:................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 KORUNK "NINCS MIT ÜNNEPELNI?" "A náci vereségnek rossz eredménye volt a szovjet hatalom megalapozása Kelet- Európában. Nincs ebben semmi ünnepelni- való." Ezt a véleményt írja William Pfaff az International Herald Tribune-ben, a német fasizmus vereségének 40. évforduló­ja alkalmából. Ez nem egyedülálló vélemény a nyugati sajtóban és teljesen megegyezik a jelenlegi washingtoni kormány álláspont­jával, amely elutasítja a "jaltai szellemet". Reagan elnök ismételt kijelentése, hogy folytatja törekvéseit egy "szabad Kelet- Európáért",, uj tüzet adott a szembeszál- lási hangvétel alá^ amellyel a Nyugat jobb­oldali sajtója felméri a II. világháború ered­ményeit. Z. Brzezinski szerint a Jaltai Egyezmény nyilvánvalóan csalódást okozott a háború utáni világ előrevetett képévé^, es ezzel jelképe lett egy megoszlott Euró­pának. A "V Day"-röl szólva, a Washington Post-ban, Stephen S. Rosenfeld teljesen ebben a szellemben ezt irta: "Utasítsuk vissza Jalta terhét a megosztott Európá­ból, es kiáltsuk ki egy független, nem-fe­nyegető, ön-kifejező Europa eszményét. Nyugat-európaiak, nem amerikaiak, vegyek át a segélynyújtást a politikai felszabadu­lásért békésén küszködő Kelet-Európának." Han Rosenfeld, Brzezinskivel egyöntetűen előrevetíti egy "független Európa" képét a "szabadság és demokrácia" eszményének szellemében, és követeli Jalta terhenek elutasítását, akkor ö tudatosan emeli fel szavát Európa szocio-politikai valóságá­nak megváltoztatásáért, amely létrejött az utolsó negyven év során. Azonban szo­cialista államok léte Közép és Kelet-Euró- pában megdönthetetlen tény. Ezeknek létrejötte nemcsak Hitler Németországa vereségének és a helyi kollaboránsok bu­kásának volt a következménye, hanem ezen országok belső fejleményeinek logikus következménye is. Az óhaj ennek revideá- lására - ha végiggondoljuk annak minden következményét - a béke és biztonság legnagyobb kockázatát jelentene, nemcsak Európa, de az egész világ részére. A második közös nevező a II. világháború következményeinek értelmezésében, a nyugati sajtóban azoknak jelentéktelenitese, vagy akár visszautasitasa a nemzetközi viszonylatok azon elveinek, amelyek meg­határozták a Hitler-ellenes koalíció képvi­selőinek Krim-i találkozója és további tárgyalásaik jellegét, és amelyek meg ma sem vesztették el érvényességüket. Jaltában elfogadtak szabályokat, amelyek­re kesébb az Egyesült Nemzetek Szervezete épült. A ( Krímben megfogalmazott nemze­tek közötti b'ekés egymás mellett élés és együttműködés általános elvei folytatás­ra találtak a Helsinki Konferencia záró-ok- mányaban. Jalta nem volt "kudarc és túl­ságos engedékenység" F.D. Roosevelt és W. Churchill részéről, ahogy azt a jobbol­dali sajtó elhitetni igyekszik, hanem ellen­kezőleg, felelősségteljes politikusok rea­lisztikus es megfontolt megközelítése az emberise^ alapvető kérdéseinek megoldásá­hoz. A nácizmus feletti győzelem 40. évfor­dulója alkalmából megjelent kommentárok a nyugati sajtóban, eltekintve a Szovjet­unió hozzájárulásának lekicsinylésétől a hitlerista seregek legyőzésében, jellegze­tesek. Félnek, hogy az emlékünnepsegek sérteni fogjak a "nyugat-németek érzelmeit". Ez az, amiért az amerikai és a brit sajtó javasolja, hogy ezt az évfordulót kegyesen felejtsük el, "a múlt legyen a múlté". Vágó Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents