Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-21 / 8. szám

I Thursday. Feb. 21. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. Dominique Eudesnek az IPM 1984'decemberi szamaban megjelent cikke alapján átdolgozta: Dr. Bükkhegyi László. A MEGFÉKEZHETETLEN SZÁMÍTÓGÉP A papgyilkossagi per (folytatás a 2. oldalról) vakítja el: dolgozik a lengyel filmhíradó, tévéhíradó, az Interpress kamerája, s a bíróság számára a per minden percét képmagnón is rögzítik. A három közvetlen felettes bűnössége nyilvánvalónak látszik, ezt lényegében nem tagadják, de igyekez­nek kevesebbet elismerni. mint amennyivel a vádirat terheli Őket. A vádlottak kihallgatásuk közben vissza­vonják a nyomozáskor jegyzőkönyvbe mon­dott vallomásaik rájuk leginkább terhelő részleteit, főleg azokat, amelyek alapján a bíróság azt állapíthatná meg, hogy a papot előre megfontoltan, szándékosan ölték meg. Mindhárman azt( igyekeznek bebizonyítani, hogy Popieluszkot csak ala­posan meg akarták leckéztetni, meg akar­ták felemlíteni, de nem akarták megölni. Vagyis, hogy az akció csak balul sült volna el. Nincs szenzáció Az egyik volt főhadnagy, Chmielewski (aki annak idején a varsói egyetem poli­tológia szakán szerzett diplomát) alig érthetően beszel, arca szakadatlanul rángatózik az arcizmok idegsérulése mi­att. ami nem sokkal őrizetbe vétele után jelentkezett nála. Állandó orvosi felügye­let alatt áll. vallomását ülve tehette meg, bármikor szünetet kérhetett. A másik volt főhadnaggyal együtt véde­kezési taktikájuk fö vonala az, hogy felet­tesüknek. Piotrowski századosnak az utasítására cselekedtek. A vádirat szerint a fő szervező és irányitó Piotrowski volt. Az egykori matematikus erős egyéniség­nek látszik, és gyaníthatóan jó színész is. Elismeri, hogy az emberrablás ötlete tőle származik, de csak megijesztésröl, kompromittálásról és bizonyos adatok ki­csikarásáról volt szó, mondja. Azt pedig, hogy a papra rá kell ijeszteni - főnöke, Pietruszka találta ki. Pietruszka viszont tagadta ezt. (Pietruszka ezredes tagadta, hogy elvi instrukciókon kívül mással is ösztönözte volna beosztottjait, de a tanuk vallomásá­ból kiderült, volt tudomása arról, hogy a tett napján Piotrowski hol tartózkodik, közvetve tehat' utjának, akciójának céljáról is tudhatott, Izgalmat keltő közjáték a tárgyalóteremben: Pietruszka közbeszólt, és felháborodottan tiltakozót az ellen, hogy be akarják feketíteni. Ám más tanuk­tól arról is tudomást szerzett a bíróság, hogy igyekezett a szerepére vonatkozó kezdeti nyomozati jegyzőkönyveket megha­misítani, egyes terhelő részeket töröltet­ni). Van azonban más, váratlannak tekinthető íordulat. Piotrowski százados vallomása egyfajta nyilvános vádbeszéddé változott egyházzal. elsősorban -a leplezetlenül kormányellenes tevékenységet folytató papokkal szemben. A vádlott felvázolta az egyház által egyre inkább vértanúként kezelt Popieluszko másik, a közönség előtt jobbára ismeretlen arcát: erősen gyanítható - vallotta -, hogy Popielusz­ko több mint 4 millió zlotyt eltulajdoní­tott abból a 65 millióból, amelyq|. annak idején a Szolidaritás egyik szervezete nála helyezett letétbe. Bizonyított tény volt, hogy a pap második lakását (saját megfogalmazása szerint "legénylakását") nem néni kéjétül örökölte, mint állította, hanem újsághirdetés alapján vásárolta. Popieluszko nyíltan kapcsolatban állt több nyugati nagykövetséggel, nyugati felforgató központokkal és hírszerzésekkel - hangoz­tatta a százados. Egyebek között azon fáradozott, hogy a nagyipari központok .•ciihiiB ’ ú' iv.i-yi /i'.-jii'tj fi' i‘ V Azok a tudományos elképzelések (mai néven science fiction történetek), amelyek­ben Jules Verne (1825-1905), a XIX. századbeli. jövőbelátó francia iró "megálmodta" a tengeralattjáró, a léghajó, az ugyancsak Írásairól világhíres XIX.-XX. századbeli H.G.Wells (1866-1946) angol iró pedig a mai hidrogénbombához hasonló pusztító atombomba létezését, ma már régen megvalósult történelmi tények. Legújabban az egyre rohamosabban térthóditó számítógépek, komputerek korában Lem már a számítógépet alkotó embertől ónmagát függetlenné tevő, nem befolyásolható, lényegében "ónálló életre" törő olyan számitógép létezhetéseröl ir, amely végső fokon az "embert" pusztítaná el. Az emberiség egy "rémálom" felé rohan, amint azt a Pershing rakéták nyugat-euró­pai elhelyezésével kapcsolatban folytatott beszélgetés során Rene Dzagovan, ipari informatikával foglalkozó francia filozófus sejttette. A rakétákat számítógepek irányít­ják, a "reakció-idő" oly rövid egy esetleges támadás esetén, hogy az emberi agy képte­len kellő időben reagálni s igy a döntés csak a számítógépekre hárulhat, melyek ma még talán csak 100 millió adat tárolására és feldolgozására, azonban a jövő évtized során esetleg már 100 milliárdnyi adat alkalmazására lennének képesek másod­percenként. A komputernek jelen korunkban, különö­sen katonai téren, felmérhetetlen fontossá­ga van; a modern repülőgépek, hajók, ten­geralattjárók, atomrakéták, számítógépek nélkül nem léteznének, hiszen pl. egy raké­ta pályájának kiszámítására "villámgyors" adatok szükségesek, melyek soha nem tévednek, amire csak egy nagyteljesítményű számítógép-rendszer képes. Nem, úgy, mint azelőtt, amikor a végső döntés az "ember" kezében volt és a komputer csak információkat, adatokat szolgáltatott. Feltételezve (azonban abban az őszinte reménykedésben, hogy az sohasem követke­zik be, bár a tudósok egy csoportja annak a sötét meggyőződésének ad kifejezést, hogy egy "atomháború 10 éven belül elke­körül integrálja a különféle alakulóban lévő ellenzéki csoportocskákat. 1983 decem­berében a papnál tartott házkutatás során illegális irodalmat és lőszert talaltak, emiatt eljárás indult elleni, amelyet azon­ban 1984 nyarán az amnesztia értelmében megszüntettek. Piotrowski nagy hévvel leplezett le különböző időkben különféle dolgokkal kompromittálódott püspököket is, sok olyasmit mondott, ami felettébb kellemetlen lehet az egyházi vezetőknek. Szavaiban valószínűleg nem kell kételked­ni ez esetben, minthogy az Ö osztálya foglalkozott azzal a tiz-egynéhány pappal, akik nagyban és nyíltan folytatták az állam­rend elleni tevékenységet. Piotrowski azonban nemcsak a katolikus egyházat vádolta meg, hanem burkoltan- bírálta a kormányt is, amely békés együttműködés­re törekszik a rendkívül nagy tömegbe­folyással rendelkező katolikus egyházzal, hogy e politika érdekében időnként - állí­totta a vádlott - szemet huny egyes egy­házi személyek törvénysértései fölött. E politikát bírálva, politikai indítékokkal és sajátosan értelmezett "államérdekekkel" próbálja megmagyarázni a százados, miért hajtotta végre tudatosan a törvénybe ütkö­ző akciót. Szerinte az volt "a kisebbik rossz a nagyobbik rossz elkerülése érdekében", minthogy a Popieluszko ellen - ugymond­a törvényes eszközök mind csődöt mondta(<. c; now.j tívvotf or. c; no:"*/- nno-oio'. rülhetetlen"), hogy Európában atomháború törne ki, a legkedvezőbb informatikai feltételek mellett is csak 4-5 perce volna a megtámadott félnek a döntésre, megtor­lásra; ellenkező esetben megtorló rakétái, missziljei megsemmisülnének, tehát egy ilyen helyzet "azonnali, automatikus" döntést kíván. Bár Mitterrand francia elnök nyíl­tan kijelentette, hogy "ha bárki rakétát indít Franciaország ellen, válaszolni fogok", mi történik akkor, ha az elnök nem érhető el azonnal, amikor minden másodpercnyi késedelem beláthatatlan kó’vetkezménvekkel járhat? A haditudomány fejlődése oly gyors, a rakéták sebessége egyre növekszik, mig mások annyira a Föld felszínéhez közel repülnek, hogy felfedezésük, megfigye­lésük időbe telik és súlyos akadályokba ütközik; igy tehát a döntés majd a villámgyors számítógepekre marad. Felmerül az a kérdés, mi történik az esetben, ha a számitógép "téved" s lehet- séges-e a tévés döntés megváltoztatása, ki játssza a "döntőbíró" szerepét? Az elméle­tileg dÖntőjoggal rendelkező ember, vagy a számitógép? A tények azt igazolják, hogy ily esetben a módosításhoz szükséges, pillanatok százmilliomodrészét igénylő döntésre csakis számítógépek képesek, azaz a "komputerek döntőbirái csakis kom­puterek lehetnek." Általában egy mester­séges ürbolygó pályáját rendkívül kompli­kált számítógéprendszer irányítja, 2-2 kompúter-pár van összekapcsolva, mig az 5. a döntőbíró szerepére hivatott. Ha 2 komputer döntése ellentétes, a döntö- biró-kompúter a másik párt utasítja a hason­ló feladatok, számítások azonnali végzése­re. Amennyiben 3 számitógép jut "azonos" eredményre, a döntöbiró-kompűter azon­ban a 4. komputer eltérő eredményével ért egyet, a 3 komputerből álló "többség" egyszerűen "kikapcsolja" a döntőbírót s a többségi döntést érvényesíti, hajtja vég­re, természetesen az "ember teljes mellő­zésével". Egy, (remelhetoleg be nem következő) atomriado esetén jelenleg a francia elnök kisbóröndje, amit állandóan magánál tart, tartalmazza az "azonosító", a központi védelmi rendszerhez való hozzáférhetes kódját", mondja René Dzagoyan interjújá­ban; amennyiben a kérdéses kisbórond még­is illetéktelen kezekbe jutna, nem tudnák felhasználni, mivel a fentieken kívül feltét­lenül szükség van az "elnök azonosítójára" is. Eközben a komputerek már kiértékelik a várható megtorlás lehetőségeit, a saját veszteségeket, mig a felriasztott katonai egységek, főként tengeralattjárók parancs­nokai, csak akkor tudják meg, hogy atomhá­ború tört ki, amikor a rakéták mar dübö­rögve elhagyták a tengeralattjárókat. A francia légierő jelenleg nem kepes az atomfegyvereket "automatikusan" ledob­ni, mondja Dzagoyan, azonban a pilóták bizonyos időponttól kezdve nem fogadhat­nak el további utasításokat s az eredeti parancsokat kötelesek teljesíteni; a továb­biakban a pilóták valójában a repülőgépek irányításában sem térhetnek el a "számttó- gépek memóriájába betáplált" utasítások­tól, valamint a jövőben valószínűleg "automatikus" lesz az "önvezérlő" raketak célba való kilövése is. A haditechnika szédületes fejfö'dese mellett egyáltalán nem kizárt annak a lehetősége sem, hogy a nukleáris meghajtású tengeralattjárókon nem lesz szükség kiszol­gáló személyzetre, csupán elektronikus, komplikált rendszerekre. FOLYTATJUK V»;

Next

/
Thumbnails
Contents