Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-14 / 7. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 14. 1985. Illyés Gyula: A PuAftd Méné 71. * Az istállókon, fészereken s csűrökön kívül három hosszú cselédházbol állt. Se kastély, se tisztilak. Templom és iskola sem. Háromürge csak mellékpusztája volt az uradalomnak, mely valahol az idilli erdők s dombok mögött lapult nagy messzeségben. A majorban a béresgazda uralkodott. Még kát sem volt, a vizet a völgyből hordták, az istállókba lajttal, a cselédek a maguk számára meg csak úgy kannákkal. Szerentsésék egy másik kocsis-csaladdal laktak "egy fedél alatt", ami náluk azt jelentette, hogy egy szobában. Mikor beléptünk... de közben még azt kell elmondanom, hogy valahányszor odamentünk, még Malvi néni rendkívüli bajain kívül is mindig valami különös esemeny fogadott bennünket. Egyszer a csősz esett a meszes-gödörbe, máskor éppen a pajta égett. Ürgepusztán mindig történt valami. A bika is ki-kiszabadult és megtiport valakit. Mihelyt a távolság kék párdzata fölött a pusztát megpillantottuk, szorongás fogott el bennünket. Megesett, hogy párhuzamosan lakodalom és temetés előkészületei folytak s közben a kanász fejszével kergette leányát föl-alá a gyülekező sokadalomban. Az ürgepusztaiak élték az életet. Szerentsésék lakásában - mikor az épp aznapi forradalmon, vagy ha a rendkívüli esemény valahol a határban történt: a kihalt pusztán át végre fölizgatva es kimerültén beléptünk - valóságos óvoda fogadott bennünket, egy föllázadt rousseau-i elvekre helyezkedett óvoda. Az ágyban a földes padozaton, a ládakon, az ablakpárkányon gyermekek feküdtek, vagy ültek, nagyrészt meztelenül és egymás hajába kapaszkodva. A búboskemence alsó és felső tetején is gyermekek sorakoztak, sűrűn egymás mellé szorulva, mint valami túlzásba esett barokk mester oltárán. Sivalkodtak és éheztek. Szerentsésék éheztek, egyöntetűen és itthon egész szemérmetlenül. A velük egy fedél alatt laké család is éhezett. Általában az egész puszta evett volna valamit. A szemük nem kopogott az éhségtől, hasukat fogva ordítani sem ordítottak. Csendesen, rendszeresen, de nyilvánvalóan éheztek. Gombát szedtek az erdőben és azt ették. Mikor gomba nem volt, akkor az uradalmi cukorrépa földekre jártak répalevelet lopni és azt ették. Mert azért ettek mindennap, de oly keveset, hogy az talán meg a rágással elpazarolódó erőt sem pótolta, "Megkínálnám kedves ángyomat valamivel - mondta Rozi néni, mikor végre előkerült s lesöpörve az asztalról egy sereg gyereket, hellyel kínált bennünket - de csak egy kis üres főzelékünk maradt, ha ezek a pulyák azóta már meg nem ették". Már megették. Egy perc múlva megették azt is, amit mi hoztunk. Megették a gyerekágyas vagy gyászoló Malvi néni részét is, aki fanyalogva utasította el a kínálást. A pusztán egyedül S nem volt éhes. (folytatjuk) JERUZSÁLEM,- Az izraeli kormány száz százalékkal emelte a külföldre utazók adóját, száz dollárról kétszáz dollárrá. E lépéssel óhajtja megakadályozni a külföldi valutartalék csökkentését. Pár hónappal ezelőtt már írtam az izraeli iparról és az izraeli ipari munkásságról, és annak munkamoráljáról pár sort. Hazai berkekben meg is kaptam érte a magamét. Azt, hogy Önantiszemita vagyok, s hogy nincs úgy, ahogyan én mondom, vagyis irom, de ha mégis, miért kell azt a világ orréra kötni. Az történt ugyanis, hogy az Amerikai Magyar Szó néhány példánya uttalan utakon "beszivárgott" és avatott kezekbe került. Nem hátráltam meg, fenntartottam a véleményemet és azt fenntartom ma is, de megígértem néhányaknak, hogy már csak ellensúlyozásként is irok olyan témákról, ahol Izraelt pozitivabb oldaláról mutathatom be, mint a gazdasági oldal vagy a munkamorál. Ezt már egyszer meg is .tettem a kulturfrontról szóló beszámolómban. Most egy másik pozitív oldalt is bemutatok, hogy kielégítsem kritikusaimat. Az izraeli mezőgazdaságról beszelek tehát...! Szinte nem is lehet másképp beszélni róla, mint szuperlativuszokban. Már mint a termelésről. Ám a közhiedelem szerint erős kereskedelmi oldaláról... hát az csapnivalóan rossz. Vagyis a zsidók jő parasztok és rossz kereskedők, ami ellentétben áll a róluk kialakult elképzeléssel. De kezdjük csak az elején. Már januárban, sót december elején is kapható az izes, nagyszemü földieper, de februárban sokszáz tonnás tételekben önti el a piacot, hogy azután május végéig állandó hullámokban torlódjék^ rothadjon, eladatlanul. Bizony ám... meg a helyi konzervgyárak sem veszik már át, hanem a tehenekkel etetik fel, már amit lehet, mert az izraeli tehén, sőt a disznó is (az is van ám...disznohizla- lás) igen válogatós állat. Tudja, nemsokára jön a paradicsomuborka, dinnye és e. szőlő Jo részüket azoknak is ők eszik meg. A földiepernek nincs mire felvágnia. Ugyanakkor pedig Európában jég, hó fagy ... aranyat adnának az izraeli földieperért és amiről megfeledkeztem, a vele egy időben érni kezdő ananászdinnyéért. De csak adnának, mert az export akadozik, a szállítás csomagolás sokszor drágább, mint az áru teljes értéke. Állami szubszidium nélkül a termelő ráfizetne. Mellékesen ez nem csak a földieper, de sok más gyümölcs sorsa is. A narancs, a grapefruit, avokádó (vajkórte) és társai osztoznak a földieperrel ebben a sorsban. Ha nagy néha mégis már- már sikerülne egy kis haszonra szert tenni, hat okvetlen kitör egy szállítómunkás, vagy tengerész-sztrájk, esetleg a légikikötők, vagy a tengeri kikötök dugulnak be es az exportra termelt gyümölcsöt, zöldsé- ' get, virágot már viszik is a szemétbe, , vagy mint tavaly szellemesen a viragterme- lŐk tették, nagy teherautókon beszállították Tel-Avivba és az utcákon és a városháza el’ótti hatalmas térségen széjjelszórtak. Végre egyszer kivirágzott a beton és szemét helyett illatos szekfüt termett, sóhajtott boldogan az izraeli polgár. De hát persze tudta, hogy ha most ingyen is kapta a virágot, egyszer majd be fogják nyújtani a számlát kamatostól. Mint például, most amikor a "csomagügylet" vagyis a nagy kézfogásokkal megpecsételt ár- és bérrög- zités ellenére a kormány egy hét leforgása alatt kétszer emelte a benzin árat, összesen szerény negyven százalékkal. Persze a villanyról, vízről és egyebekről sem feledkeztek meg. A nagyközönség megint megrohamozta a marketokat, de nagyreszt elkéstek, mert "cseles" húzással az orruk előtt ment fel a hús, a tejtermékek.... és minden másnak az ára. Most az eddig türelmes szakszervezetek dobása várható, valószínűleg meg is kapják a munkások a béremelést, amelyet majd az árak uj emelkedése követ., és igy szépen korbe-körbe. A nevető harmadik pedig, a kereskedők, ezúttal is jól járnak, mert a megbolydult, megbolondult közönségtől annyit kérnek, amennyit csak akarnak, és régi jó szokásuk szerint.... sokat vagy a soknál is sokkal többet. Az izraeli paraszt sokat dolgozik és nem csak a kezével, hanem az eszével is. Segíti öt a tudósok, technikusok tjada, igy a mezőgazdaság nem csak a közel-keleti viszonylatban, de világviszonylatban is egyike a legfejlettebb, élenjáró módszerekkel dolgozó mezőgazdaságoknak. A tehenészet... a világrekorder tejelői, vágómarhái még itt-ott hasznot is hoznak. A disznóhizlalás, ami vallási okokból is nehézségekbe kellene, hogy ütközzön, még aránylag a legkifizetöbb. Jeruzsálemben például nem is szabad disznő- hust árusítani, hiszen úgy a zsidó, mint a muzulmán vallás szerint tisztátalan állat a sertés. Haifán, Tel-Avivban és más városokban azonban szabadon árusítják. Térjünk azonban vissza a tejre. Valaha az anti-időkben, vagyis jó tiz évvel ezelőtt, még olcsóbb volt, mint Európában, vagy Amerikában az ivóvíz. Fillérekbe vagy még fillérekbe sem került, mert az állam szubszidálta, még pedig úgy, hogy kilencven százalékkal vagy még többel is "beszállt" ebbe a sokgyerekes családok részere oly nélkülözhetetlen táplálék kifizetésébe. Ugyanígy más tejtermékek: vaj, sajt, meg a kenyér, föz'óolaj, margarin, tojás stb., mind az államkassza terhére volt olcso. Igen am, de tejet nem csak nagy családok gyermekei isznak, megisszák azt a gyermektelen, vagy egykés gazdagok kutyái, macskái is. Aztán a tojás... hát abból egyet vagy kettőt eszik reggelire boldog-boldogtalan, vagyis a szegény és gyermekei, meg a gyártulajdonos agglegény. A boltos meg nem nézi, ki veszi mepf a tejet, vagy a tojást, ha két fillér a szegénynek, akkor a gazdagnak sem kell érte hármat fizetni. A filléres kenyeret, amely még ma is, annyi áremelés után, kb. 10 dollárcentbe kerül kilónként, akkoriban disznőhizlalásra használtak (ebből is látszik, hogy az izraeli disznóknak milyen disznó szerencséjük volt mindig, gyümölcs, friss kenyér stb...), a szubszidált cukrot pedig a területek arabjai vásárolták fel tonnaszámra és teherautókon szállították át a Jordán túloldalára, ahol a kilónként 10 centért vett cukor majdnem az ötszörösét érte. A tej és a vaj igy egyelőre megbukott a vizsgán. A méz még folyik, az ugyanis, mármint a valódi méz, mindig is drága volt, aránylag nyolc-tizszerese a cukor árának, hiszen nem volt rá szubszidium és bár Izrael az örök tavasz és az ezer virág országa,, a méhészét nehéz, munkaigényes foglalkozás....! Kánaán földjén egyre kevesebb a tej és méz. MOSZKVA, - Egy Leningrádból Minszkbe menő repülőgép lezuhant a minszki repülőtér ( térségében. A 90 utas és legénység életét vesztette. ^ MEXICO CITY, - Mexico leszállította a nyers olaj árát $ 1.25-el hordónként. Az uj ár $ 27.75, egyenlő az OPEC olajjal. Csomós Róbert (Izrael): TEJ,MEZ...ÉS TÁRSAI
