Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-14 / 7. szám
Thursday, Feb. 14. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Bajomi Lázár Endrét Francia fegyencek szigete 1872. május 31-én a reakciós francia nemzetgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot, amely szerint a Véres Hét során le nem gyilkolt forradalmárokat a legtávolibb gyarmatra, Uj-Kaledóniára kell szállítani. 1774-ben Cook kapitány fedezte fel az erdő koronázta hegyekkel borított mela- néziai szigetet, amelyen a meredek sziklákról csillogó bércpatakok zúgtak alá a sűrű lombok alatt, s azt hitte, holmi földi paradicsomba csöppent. FALANSZTER HELYETT Amikor ama francia törvényt hoztak az Ausztráliától keletre fekvő, 18.653 négyzetkilométer területű, mészsziklás sziget már majdnem két évtizede francia gyarmat, méghozzá büntetőgyarmat volt. A közigazgatás 1864-ben merész eszközhöz folyamodott. A kormányzó égisze alatt falanszter alakult, de a kísérlet megbukott, ki-ki csak a saját "háztájiját" művelte. Nagyon rosszul mentek a dolgok, alig volt iskola meg tanító. Párizsban ekkor ötlótték ki, hogy ami a szabad embereknek nem sikerült, talán a raboknak sikerül. Megkezdték a fegyencek odatelepítését. Am ezek is kudarcot vallottak. Az előkelő Revue des Deux Mondes, Europa legrégibb (ma is megjelenő) konzervatív folyóirata 1871. november 1-i számában tanulmányt szentelt a szigetnek, azon keseregve} hogy a francia igazgatás megbukott: "Elég volt a bölcseleti vitákból, a kormányzati kísérletekből és az állítólagos társadalmi reformokból; itt az ideje, hogy fennen hangoztassuk azokat -az elveket, amelyekre a keresztény társadalmat alapítottak..." Eme "szent" elvek jegyében indult hat meg a deportálás. Az elitéit kommünárokat rozoga hajók ketreceibe zárták. Útközben sok tüdőbeteg meghalt, de az egyik orvos csak legyintett: "A cápáknak is enniük kell..." 1875. julius 1-ig Összesen 3859 rabot vittek a szigetre, ahova az ut majdnem félévig tartott, mert nem létezett még sem a Szuezi-, sem a Panama-csatorna, s a vitorlások nagy-nagy kerülővel cammogtak a Csendes-óceán felé. A rabokat a hajókon rosszul táplálták, szigorúan büntették, minden kihágásért sötétzárkába csukták, vasra verték őket. Amikor az egyik hajó kikötött Melbourne-ben, 300 rab szenvedett skorbutban, de a kapitány nem engedte meg, hogy az ausztrálok élelemmel, gyógyszerrel segítsenek rajtuk. Három területet tartottak fenn a deportáltaknak: a Nou-szigeten lévő régi fegyenc- telepet, a Ducos-félszigetet és a Fenyő- szigetet. Nou-sziget meg a Ducos-felszi- get alkotja annak az öbölnek a két part- sávját, amelyben Nouméa, a főváros húzódik meg. A rabok befogadása nem volt előkészítve, csak a porkolábokra gondoltak, meg az ágyuütegekre és az Őrnaszádokra. Az elhurcoltak maguk építették kunyhóikat, eszkábálták össze függőágyai- kat. A Fenyő-szigeten még kunyhók sem épültek, itt csak sátrak várták a rabokat. A Ducos-felsziget elhurcoltjai szövetkezeteket alakítottak, bútort, ruhát készítettek. A Fenyő-szigetre telepítettek egy részének a hatóság 500 hektár sovány földet adott el jó drágán, másokat a vízvezeték építésén dolgoztatták, napi 85 centime bérért! A táplálék elégtelen volt, kenyér és hús alig akadt, főleg kétszersültet meg szalonnát ettek. 1874-ben a rabok helyzete súlyosbodott: a hatóság megtiltotta, hogy eladják Egy fegyenc korabeli rajza a szigetről. a maguk készítette tárgyakat, úgyhogy sorsuk tragikusra fordult, szaporodtak az öngyilkosságok, sok deportált megőrült, mások depresszióba estek. Az őrök mindenkire tüzeltek, aki ötven lépésnél közelebb merészkedett hozzájuk. A hatóság - az egyetlen, látványos szökés után - még a halászatot is megtiltotta. A LEGHÍRESEBB FOGOLY No, de miféle szökésről van szó? 1874. március 20-án három ismert komműnárnak sikerült kereket oldania. Az egyik Pascal Grousset, az orvosból lett neves hirlapiró, a La Marseillaise hajdani főszerkesztője, a Kommün későbbi külügyére volt. A másikat Francis Jourde-nak hívták, s ő a világ első proletárhatalmának idején a pénzügyeket intézte. Am a harmadik volt a legismertebb, az akkor már világhírű Henri de Rochefort, a "császári elnyomatás mértéktelen és izgága ostorozója" (Németh Andor), a márkiból lett forradalmár, a 19. századi francia újságírás koronázatlan királya. Egy főnemesi család e rebellis sarja, aki a "kis Napóleonnak" egyik legszenvedélyesebb ellenfele volt, tetemes summáért megvásárolta egy ausztrál hajóskapitány cinkosságát. A sikeres szökés után Ő es az említett két másik forradalmár világraszóló cikkekben leplezte le az uj-kaledo'niai állapotokat. Sajtóhadjáratuk ugyan egyelőre nem változtatott a rabok nyomorúságán, de előkészítette az 1880-as közkegyelmet. A fegyencsziget leghíresebb foglya azonban mégsem a ragyogó tollú, de később szép lassan a polgári vizekre evező Rochefort volt, hanem az a csodálatos nőalak, aki - Ady szerint - "száz romantikus könyvre méltó életet élt". Louise Michel, a "Vörös Szűz", a francia történelemnek Jeanne d'Arc mellett a legnagyobb hősnője, ö is egy öreg hajón érkezett Nouméába, az 1848-ban épített, rég kimustrált Virginián. A kis tanítónőből lett népvezér itt, a hajó- ketrecekben kötött barátságot a félelmetes pennájú újdondásszal. A "jó Lujza" (ahogyan Ady nevezte) negyvenhárom éves volt, amikor deportálták. Elbüvölten ismerkedett a délszaki tájjal, a szinpompás növényzettel, a liánok változatos virágaival. Lévén régóta nagy állatbarát, megcsodálta a denevéreket, a hatalmas békákat, de főleg a rovarok érdekelték, a kék légy meg a sáska. Megpróbált kísérletezni az Európából hozott selyemhernyókkal, azon fáradozott, hogy a nagy kaledbniai pók hálóját valamilyen uj szövet fonalaként használja fel. Am nemcsak műkedvelő botanikus és zoölogus volt, hanem a néprajz is érdekelte. Kíváncsian fordult az Őslakók felé is. Szerencséje volt: a hatóság néhány kanak szolgát adott melléjük, s Lujza szoros barátságot kötött egy Daumi nevű bennszülöttel. Megismerkedett az elhurcolt algériai rabokkal is, s egyikük, El Mokrani szinten a barátja lett. Nemcsak a kanak nyelvet sajátította el, hanem tanulmányozta a legendákat is, s jóval Frazer előtt összevetette Őket az európai mitológiával. Szószedetet készített, elemezte zenéjüket, sőt még színtársulatot is alakított velük. Közben buzgón levelezett, noha a posta több mint fél év alatt fordult meg Párizs es Nouméa közt. Kottákat, könyveket kért. Hires barátai nem felejtették el: Clemenceau, lassú, de biztos jobbracsuszása ellenére, ( hu maradt hozzá, s pénzesutalványokat küldött neki. Másik jo ismerőse, Verlaine apósa kinyomtatta azt a gyermekkönyvet, amelyet deportálása előtt a börtönben irt, s innen is került egy kis pénz. Ám legnagyobb védnöke Victor Hugo, a kommünárok regi támogatója volt, aki a császárság alatt maga is 17 evet töltött emigrációban, Európa hires olasz, lengyel és magyar szabadságharcosai (Teleki Sándor, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Orbán Balázs és mások) körében. Louise Michel már korábban Írogatott Hugónak, innen újra irt, és minthogy az égvilágon semmije sem volt, papirnehe- zék gyanánt egy madreporát vagyis korallkövet küldött a világhírű poéta-szenátornak. Közben folytatta áldásos tevékenységét, ápolta a betegeket, írni tanította az analfabétákat. "A csüggedöket vigasztalta - irta Alvinczy Sándor, a kiváló pedagógus, aki magyar lapokat tudósított Párizsból és a France contemporaine cimú folyóiratot szerkesztette -, mindannyiukat ö kecsegtette a győzedelmes hazatérés édes reményével". Ez nemsokára be is következett. Előbb azonban 1878-ban kitört a nagy kanak lázadás. Mint vérbeli internacionalista, Louise a felkelőkhöz csatlakozott, holott a száműzöttek többségében felülkerekedett a faji összetartás, s a fehérek oldalára álltak. ö igy vélekedett: "ök is függetlenségükért harcoltak, az életükért, a szabadságukért. Én velük vagyok, aminthogy Párizs fellázadt, eltaposott, legyőzött népével voltam!" Atai lázadó vezér mellé állt, akinek a csapatai parittyával harcoltak az ágyuk ellen, és akinek a fejét a győztes "civilizáció" jegyében aztán Párizsba küldték. A "Vörös Szűz" ezúttal sem szorítkozott érzelmi rokonszenvre. Valóságos partizánkiképzésben részesítette a felkelőket, megtanította őket, hogyan kell elvágni a táviródrbtokat. A lázadást vérbe fojtották, de ami a kommünárokat illeti, a közvélemény nyomására Hugó beszédeinek hatására 1880. júliusában megszavazták az amnesztiát. Az életben maradt forradalmárok hazatértek. I IwryiHű aratyar IwatM : ItIBOITSMEAT SPECIALTIES! j (FORMERLY MERTE PORK STORE) ! ♦ 15M SkmÜ A*«* ! I 'NEW YORK, N.Y. 10021 j • 78. c* 79. utcák között Til:M>4-tM2 | I FRISS MS,MIKA IS FflVAGOTTM J
