Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-07 / 6. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 7. 1985. Lusztig Imre: JEGYZETEK OF COURSE ED MÉESE SHOULD BE LONFCMED AS OUC NATION'S TOP LAW ENFORCEMENT OFFICER A "YUPPIE" GENERÁCIÓ Az utolsó másfél évtizedben társadalmunknak egy uj rétege alakult ki. A YUPPIE (Young Urban Professional) elnevezésű 10-20 millióra tehető embercsoportra gondolunk, akiket nem szabad összetéveszteni a "Yippie-kkel (Youth International Party), akik a 60-as években főleg egyetemi hallgatókból kerültek ki, farmernadrágot viseltek, "junk food"-al táplálkoztak, mint igazi hazafiak, harcot folytattak a vietnámi háború folytatása ellen, tömegtüntetéseken vettek részt, hajlandók voltak börtönbe menni, elégettek sorozókártyájukat, az emberi jogokért, a háború befejezéséért folytatott küzdelmet tartották fő életcéljuknak. A "Yuppie"-k más fából vannak faragva. Ok is egyetemet végzettekből kerülnek ki, ügyvédek, főkönyvelők, üzemvezetők, mérnökök, tőzsdei alkalmazottak, ingat- lanugynökök és évi fizetésük 40-75.000 dollárra tehető. Jólétben akarnak élni, szabad idejük nagy részét éttermekben töltik, ahol arról beszélnek, hogy milyen uj ételeket fedez­tek fel és hol. A francia brie-t az egekig magasztalják, csupán Perrier ásványvi­zet isznak, élvezik a francia, olasz boro­kat, a szovjet vodkát, a skót whiskyt. Húsz dollárt fizetnek egy hajvágásért. Szabad idejük lényeges részét a Health Clubokban töltik. Nem véletlen, hogy Manhattanben most nyílt meg az Atrium Club, amely a testedzés minden elképzel­hető módját nyújtja a klubtagoknak. Van egyeni és közös fúrdŐ, futópálya, Nauti­lus . gépek egész sora, kardiológia, pszi­chológia, pszichiátria, lábápolás, fizikai terápia, stb. Van táplálkozási szakértő, aki tanácsot ad, mit fogyasszon a tag a klub éttermében Kétségtelen, hogy a klub vezetői a Yuppiek sorából várják tag­jaikat. mi az Életfelfogásuk ? A "szép igaz, az igaz szép". De mit is jelent ez? Semmi mást, mint önámitást, a világtól való elzárkózást, struccpoliti­kát. Nem látni azt, amit a vak ;s lát. Hogy példának csupán egy jelenséget említsünk: New York város Hull Avenue-i szükség- hivatalának alkalmazottja egy maroknyi földalatti tantuszt (token) nyomott Virgi­nia Agosto hajléktalan, áldott állapotban lévő asszony kezébe és elküldte a Kings- bridge-i szükséghivatalba, mondván, hogy abba a körzetbe tartozik. Mrs. Agosto öt gyermekével a 20 fokos hidegben útnak indult. A Kingsbridge-i hivatalban megálla­pították, hogy ügyszáma 2910296-a és javasolták, hogy menjen el a Bronx kerü­leti hivatalba (Roberto Clemente State Park), ahonnan visszaküldték a Hull Ave-i osztályhoz. Mrs. Agosto és ót gyermeké­nek kálváriája csak egyike annak a több, mint 20.000 hajléktalan kálváriájának, amit napjainkban tapasztalhatunk New Yorkban. Ez nem szép, de... igaz. A Yuppiek szemet hunynak ezen igazság fölött, még pedig azért, hogy ne háborgassák őket a "jó élet" élvezésében. Nem tudnák az étcsigát jól . megemeszténi. Másik elgondolásuk: mindent akarnak, ami jó........ MOST Jeanne Martin, a Stanford Kereskedel­mi Egyetem professzora mondja:1 Az el­An >nvf£t\(?atcxi Appointed By my , CURRENT ATTORNEY 6EN6CAL ‘STUDIED ED'S BACKGROUND-,. AND CONCLUDED THAT THERE ACE NP (jCOUNDS TOC INDiCTtNfr WHAT MORE R\N&W6 ENDORSEMENT COULD YOU WANT ? (vAtaáétnJe ikiáJc RÁKOSI SÁNDORRÁ EMLEKEZVE "Szivünk emberméretú" cimü verses köte­tem sosem pillantotta volna meg a napvilá­got Rákosi Sándor fáradozása nélkül. A kötet címe azt kívánta jelenteni, hogy ami a második világháborúban történt, azt az emberi szív képtelen elviselni. Ez a kijelentés természetesen költői túlzás. Ám a fajdalom, amit Rákosi Sándor halál­híre okozott, úgy megrendített, hogy hir- telenjeben összekuszáltam a már elmúlt tragikus időkkel, amelyek számomra még mindig jelenidöül számítanak, s amelyek­nek ö elszánt, fáradhatatlan harcosa volt.. Percekig csak üres szemekkel irányítottam tekintetemet a kegyetlen hir irányába, a Magyar Szóban Brandt Vilmos megható miniatűr portraitjával az emberről és mun­kássága lényegéről. Kis idő múltán aztán le is csillapodtam, mert már arra tudtam emlékezni, hogy mily rendkívül szerény is volt Sanyi, még az az intim, bensőséges, jóakaraté humor, amivel meg volt áldva. Csak keveseknek jutott osztályrészül az a fajta kellemes egyéniség, ami az övé volt. S ez az egyéniség bátor is volt, vala­miféle magnetikus erő áramlott belőle, s társaságában néha ü^y éreztem, hogy több lettem önmagámnál s minden egy­szerre jobban kezdett érdekelni ebben a világban... Tovább idézgetem magam ele szeretetre­méltó, barátságos mosolyát. Hat igen, valamiképpen igy most együtt volnánk. Aztán nagy szomorúság árad bennem. Ahá, már megint helyben vagyok.., s csak úgy, gondolatban, motyogtam: Barátom, Sanyi- kám...nem megy ez olyan simán. Szivem már megint CSAK emberméretű! Moór Péter következő tiz évben a Yuppiek sorába tar­tozók olyan válságos helyzetbe kerülnek, ami példátlan az ország történetében. KORUNK Baj van a kréta körül Nemrégiben irtunk lapunkban, a közelmúlt­ban üzembe helyezett uj Transz-szibériai vasútvonalról. Nem irtunk róla, de olvas­tuk az amerikai lapokban, hogy a japánok továbbfejlesztik a náluk nagyszerűen be­vált "supermodern" express vasútvonala­kat. Azt mondják a japánok, az utazókö­zönség is, a hatóságok is, hogy azok min­den tekintetben beválnak, úgy gazdasági­lag, mint a közönség igényeinek kielégí­tésében. Dél-Kaliforniában más megítélést kap ez a kérdés. Vállalkozó szellemű japán pénzemberek azt gondolták, s ezt meg is mondták a mi illetékeseinknek, hogy ha náluk bevált ez a dolog, be kell annak válnia Kaliforniában is. Óriási összegeke- ket és kész terveket ajánlottak a Los Ange­les - San Diego-vonal gyorsvasúti vállalko­zás beindítására. Hosszú hónapokig tartó vitatkozás után a japánok visszavonták ajánlatukat: terveiket, beindító pénzaján­latukat, mindent. Kaliforniának - úgy néz ki - nem lesz hamarosan gyorsvasútja! Los Angelesnek pedig nem lesz földalat­tija. Amióta San Francisco hosszú késedel­messég után megnyitotta a maga "SHOW­CASE" földalattiját, városunk "locálpatri- ótái" azt hajtogatják, hogy mi sem élhe­tünk anélkül. Eleinte én magam is úgy vélekedtem. A kora reggeli és munkaidő utáni órákban sok helyen bizony lehetet­lenül zsúfoltak főbb útvonalaink. De azu­tán vége lett a San Francisco-i lakodalom­nak és kezdtek befutni az ellentétes hírek. San Francisco nem elég gazdag ahhoz, hogy évtizedeken át állja a sok ráfizetést. A technikai problémák hírei is túl sűrűn jöttek. Ennek ellenere a Los-Angeles-i tervek es kivitelezési előkészületek állandóan nőttek és velük nőtt a mi bizakodásunk is. Eljött az uj költségvetési tárgyalások ideje és jött Mr. David Stockman: Nem adunk közel egy milliárd dollárt erre a célra! Ezzel le is került a mi METRO-nk a napirendről. Felmerülnek bizonyos gondolatok. Példá­ul az, hogy miért nem mi, a világ leggazda­gabb országa voltunk a zászlóvivők a gyors­vasút dolgában? Miért vannak nálunk "át­hidalhatatlan" pénzügyi és technikai nehéz­ségek és miért nem a japánoknál? Vagy miért futnak a világ nagyvárosaiban a földalatti vasutak biztonságosan és miért van nálunk a sok nehézség? Pénzügyileg is ! ,, „ A magyar földalatti az újjáépülő magyar gazdasági élet rengeteg nehézsége ellenére is megépült. Mintaszerűen működik, ma­gam is utaztam a tiszta es modern vona­tokban. Még a magyarok kisebb fizetéséhez mérve is potom áron 1 forintot dobtam be és utazhattam amennyit akartam. Az akkor négy cent volt !! Valami baj van a kréta körül! Nem tud­juk kiszámítani, hogyan kell gazdaságosan vasutakat épiteni-tervezni-územeltetni. Ez egy. És kettő - és ez adja a nagyobbik meglepetést nekem - nem tudjuk eldönte­ni, mi fontosabb az amerikai népnek; épít­sünk—e és üzemben tartsunk-e városaink lakossága érdekében, kényelmére jobb és modernebb vasutakat és földalattikat, vagy adjunk-e olyan országok, mint Egyip­tom vagy Törökország felfegyverzésére négyezer millió dollárt ? Részemre minden tétovázás nélkül egyér­telmű a válasz: AMERICA FIRST ! Koos Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents