Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-24 / 4. szám
12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 24. 1985. KURCZ BELA budapesti riportja: Megalakult a Petőfi Sándor Társaság umuiinn &m\ Mint minden esztendő utolsó napján, 1984 szilveszterén is nagy nemzeti költőnkre, Petőfi Sándorra emlékezett az ország lakossága. Születésének 162. évfordulója alkalmából Kiskunfélegyházán, a költő gyermekéveinek színhelyén rendezett ünnepségen a Hazafias Népfront szervezetének vezetői, a városi tanács, valamint a költő nevét viselő intézmények, iskolák képviselői helyezték el koszorúikat a Petofi-szobor talapzatán, s az emlékház falán. Kiskőrösön, a költő szülővárosában is megrendezték a hagyományos koszorúzási ünnepséget és fáklyás felvonulást tartottak azon a téren, ahol szülőháza áll, s ugyancsak szobor hirdeti emlékét. Pár nappal később, január 4-en pedig valóra vált az évek óta dédelgetett álom: megalakult az Országos Petőfi Sándor Társaság, amely irodalmunk nagyjának szellemi hagyatékát hivatott gondozni. Kiskörösön, a városi tanács épületében megtartott alakuló ülésen a társaság elnökévé a Magyar írók Szövetségének elnökét, Hubay Miklóst választották, a társelnök pedig Oláh Pál, a kiskőrösi városi tanács elnöke lett. Mint az ülésen elfogadott alapszabály kimondja, a társaság célja, hogy sokoldalúan ápolja a Petőfi-örökséget, s minél szélesebb rétegeket vonjon be ebbe a tevékenységbe, nemcsak Magyarországon, hanem a határokon túl is. A Petőfi Társaság kiskőrösi székhellyel működik. Tagja lehet minden magyar és külföldi állampolgár, aki az alapszabályban meghatározott célokat magáévá teszi. A társaságba való felvételt írásban lehet kérni az elnökségtől. (6200 Kiskörös, Városi Tanács). Államsegély az egyházaknak Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján a Minisztertanács úgy határozott, hegy - teljesítve a magyaro- szági egyházak és vallásfelekezetek kérelmét - változatlan összegben 1990. december 31-ig tovább folyósítja az államsegélyt, s azt az Állami Egyházügyi Hivatal 1985-től évenként egyszeri kiutalással bocsátja az egyházak rendelkezésére. Mint azt sikerűit biztos forrásból megtudnom, több mint 70 millió forintról van szó, amely valamennyi felekezet között oszlik meg. Elhunyt Kosáryné Réz Lola Kosaryne Réz Lola költő és regényíró 93 éves korában elhunyt. Selmecbányán született, versei és prózai művei a többi között az Uj Idők, a Magyar Lányok, az Én Újságom és a Nyugat cimü folyóiratban jelentek meg. Müveiben a felvidéki kisvárosok életének, jellegzetes figuráinak ábrázolása mellett társadalmi kérdésekkel foglalkozott, s nagy figyelmet fordított a nők helyzetére. Kedveltek voltak ifjúsági regényei is. . ■ ■■■ ■■■■■Ml ............ ...... terjessze LAPUNKAT! Volt egyszer "gyarmata" a Monarchiának is. Idézőjelbe kell tennünk ezt a szót, hiszen az a gyarmat igazán kicsi volt: mindössze fél négyzetkilométernyi. 1775-ben jelent meg a bécsi udvarban az a Wilhelm Bolt nevű holland hajóskapitány, aki azt ajánlotta Mária Terézia kormányának; vásároltasson hajót, s haddal foglaltasson el a messzi Afrikában és Ázsiában tengerentúli birtokot. Nevezetesen Kelet- Afrika mozambiki partjain a Delagoa-öblöt, India nyugati partján a Koromandel nevű partszakaszt, valamint a Bengáliai öbölben elterülő Nicobari szigeteket. Bolt kapitány Mária Terézia engedélyével kereskedelmi társulás szervezésébe fogott, s noha számos osztrák és cseh főnemes is "beszállt" a zsírosnak Ígérkező társulásba, az összegyűlt pénz mégsem volt elegendő. A tengerész tehát Rotterdamban és Amszterdamban szerzett újabb kölcsönöket, majd Londonban vásárolt egy háromárbocos hajót. Ezt Joseph und Teresia névre keresztelték. A siker érdekében a királyasszony Bolt kapitányt ezredesi rangra emelte, s kegyes ajánlóleveleket küldött általa az indiai fejedelmeknek, a perzsa sahnak, de még a kínai császárnak is - arra az esetre, ha a hadfi találkozik velük. Bolt ezredes írásban kötelezte magát arra, hogy legalább három és fél, négy esztendeig az Indiákon marad, s ez alatt az idő alatt a Habsburg-birodalom számára gazdag területeket és kedvező piacokat szerez. A kormányzat katonákat is küldött: a porosz háborúkban jeleskedő ezredek legénységéből válogatták ki őket. Parancs szerint a tisztikarnak és a legénységnek egyenlő arányban kellett magyarokból és németekből állnia. A 160 főnyi legénységből végül száz lett a (magyar, javarészt alföldi és dunántúli huszár meg baka; tisztjeik is innen származtak. Hajójuk 1776. szeptember 20-án nagy reményekkel futott ki a livornoi kikötőből. A tengerhez nem szokott legénységet azonban annyira megviselte a viharos - mert viharokkal teli - utazás, hogy legelsőbben is óriási kerülőt kellett tenniük; Afrika nyugati partjaitól Braziliába vitorláztak át. Ott kitették a betegeket, s eltemették halottaikat. Ezután visszatértek keleti irányba, változatlanul sűrű viharok és kegyetlen szenvedések közepette. A magyar huszár meg a stájer baka ugyanis nem bírta a tengert. 1777. márciusának végén végre elérték a kelet-afrikai Delagoa-öblöt. Kelet Afrikából Indiába vitorláztak tovább Bolt ezredesék. A legénység száma ekkorra már a felére csökkent. A malabari partokon, Mangalore és Balliapatam között, ismét vásároltak egy "gyarmatot" - egy kisebb országrészt - mégpedig huszonnyolcezer forintért. Eladója egy Ali Khan nevű maharadzsa volt. Útjuk végcéljához, a Nicobari-szigetekhez 1778 nyarán jutottak el. Tizenkilenc kisebb- nagyobb szigetből álló szigetsor ez a földrajzi képződmény; folytatása az Andaman-szigeteknek, s leér Szumátra szigetének északi csücskéig. Területe azonban alig éri el a mai Nográd megye háromnegyedét: összesen 1640 négyzetkilométer kiterjedésű. Bolt ezredes úgy tervezte, hogy vásárol még két kis hajót, s ezekkel szedeti majd össze a drága kelet-indiai fűszereket meg a többi számba jöhető termelvényt, s ugyancsak ezek a vizi járművek tartanak majd állandó őrjáratot a három osztrák-magyar birtok között; Afrika és India között. A Joseph und Teresia - igy a terv! - alaposan megrakodik értékes áruval; 1780-ban hazatér Livornoba; ott megint európai árut vesz föl, s az uj rakománnyal, valamint újabb katonákkal visszahajózik Indiába. Bolt ezredes csekély számú tengerészével és rakományával csakugyan visszaérkezett Európába, de a parancsnok már nem ismételhette meg útját, mert meghalt. A kis nicobari helyőrség és az egyik kikötő parancsnokául egy Magyar György nevű tiszt maradt hátra, Kari Schöffer osztrák hadnagy pedig egy másik sziget parancsnoka lett. Szigetet császárnéjáról Theresának nevezte el A név fennmaradt; a szigetet ma is Theresának nevezik. Ez a hadnagy sem bírta azonban a fülledt éghajlatot, a trópusi levegőt, s 1780 decemberében Ö is eltávozott az élők sorából; nem látta meg újra a stájer hegyeket. Vele együtt hunytak el német és cseh katonái. Kevesebb lett a magyar is, végül mindössze nyolc maradt belőlük a Nicobarokon. Ök a kínai hajósoktól erős paprikát és pálmabort szereztek, ezekkel "magyar konyhát" szerveztek, s hitük szerint ez tartotta Őket épségben. (A paprikájuk talán inkább bors volt*) De Bolt ezredest hiába várták vissza.... 1780-ban Mária Terézia is elhunyt s fia es utóda II. József császár a ma^a rengeteg másnemű gondja közepette édeskeveset törődött az irdatlan messzeségben és bizonytalanságban ködlö füszerbirtokkal, az ottani szétmállott fakikötőkkel, meg azzal a néhány reménykedő legénnyel, . aki csak várta, várta a megmentő hajót... Magyar György parancsnok és két társa tiz nehéz küzdelmes esztendő múlva került vissza hazája’ba. Az általuk ellenőrzött "gyarmat" ilyenformán szűnt meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia tengerészeinek emlékezetében egy ideig még tovább éltek a Nicobari-szigetek. A hadihajók kétszer látogattak el oda; 1859-ben és 1891-ben. A régi kikötőkből, az állomásokból, a faerődökből semmit sem találtak, maradványaikat ellepte az őserdő, a dzsungel, s a magyar huszárok csontjait felőrölték a hangyák. Megérkeztek a téli madárvendégek a behavazott Duna-Tisza közére. Elsőként a csízek, a fenyőrigók tűntek fel a homoki erdőkben. Ezt követően - a tapasztalatok szerint - egymást váltják majd az élelmet kereső vándormadarak a Tisza menti egeresekben, füzesekben.
