Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-24 / 4. szám
Thursday, Jan. 24. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. Mit gondol Magyarország lövőiéről? Tessék számolni..2000-ig Az Elet és Irodalom c. pesti folyóirat ki nem küldött és meg nem hivott tudósítójának jelentése a genfi konferenciáról. Átok sújtson és kiközösítés, legyen szellemi lincseles a sorsom, mégis bevallom: jobban kikészítenek a második világháború bevérzett küszöbén megjelent Írások, mint a mai események. Ujraolvasom Bálint György békéért sikoltó-szükölő Írásait, és látom: a béke akkor már a háborúba zuhanás fülrepesztő csöndje volt. Nem tolom fői magam a világpolitikába és tudom: nem csengetnek rám sem Genfb'ól, sem máshonnan, a tanácsomat kérni. Nem súghatok a tárgyalóasztal lábához bújva, nem az én dilettáns eszemre van ott szükség, s föltehetőleg nem is az én félelmeimre. A cikkeimre sem. A világpolitika nem olvassa az Élet és Irodalmat. (A Magyar Szót sem- Szerk.) Miközben az irók állandóan magyaráznak a politikusoknak, hogy mit kellene cselekedniük, s a politikusok közük az Írókkal, hogy mit kell írniuk, mindinkább gyanítom, hogy ami a bálintgyorgyökben lappangó elöérzet, tényekkel fogőcskázó rossz sejtelem, azt némely katona és politikus már régóta pontosan tudja. Mulatságosak lehetünk, amint rémlátásunkban valamit véletlenül ismét ki-és eltalálunk, valamire eppen ráhibázunk, s máskor, hogy mekkora bakot lövünk. Szinte látom magam égy tágas, ovális tárgyalóteremben bekötött szemmel kóvályogni, tapogatózni, vakoskodni, kinyújtott kézzel tétovázni s hallom a biztató, nógató hangokat: hideg...meleg., túz! S mint kivégzőosztag előtt, összeesem. A hidegháború súlyos fagykárt tett bennem, s hiába forrösitom a lelkem a legjobb irodalom töményével avagy keserű italával: ez legjobb esetben helyiérdekű kezelés, privát mámor, szerelemcsütörtók, zabszerda. Kegyes csalás. Valamikor magas volt a politikai színvonalam. Sót az ideológiai is. Most azonban már evek óta apad. Már a forrásvidéken, a klasszikus Fekete-erdőben. Valamikor keveset tudtam, de azt nagy bizonyossággal. Most már valamivel többet tudok - nagybizonytalanul. Valamikor az önhittek kabarébiztonságával élcelődtem magamon: "újságíró az, aki másoknak megmagyarázza, amit maga sem ért". Most keservesen tudom: csak akkor szabadna írnom, ha valami újat, okosat tudok mondani. És nem tudok semmi újat és nem tudok semmi okosat. Csak a szemérmetlen es Ízléstelen gyávaságomat. Pedig háború ügyében inkább a hősiességnek van szép, exhibicionista hagyománya. Sehol a világon nem ildomos kiállni a placcra falfehéren, és dadogni: világtörténelem, könyörülj, ne Ítélj halálra! Kegyelem! Persze, a gyávaság is nagy erőforrás. Ha a világ magamfajta gyávái amúgy istenigazából összefognának, bizony vinnék valamire. Az ilyen gyávaságra építeni lehet. Arra például, hogy jobban félünk a félelemtől, mint a haláltól. S a halálba vezető tömegközlekedéstől furcsamód jobban viszolygunk mint külön-külön megsemmisülésünktől. Van a mi nagy gyávaságunkban logika. És valami Önzetlenség. Tulajdonképpen nem meghalni: ölni félünk. Ezért szeretnék elbújni a tárgyalóasztal alatt, mint gyerekkoromban a konyhaasztal alatt, és odasugni: tessék kérem számolni húszig, mielőtt valami végzeteset tetszik mondani. Legalább húszig. De jobb lenne kétezerig. Kétezerben talán már okosabbak leszunk’ Bokor Pál Ezt a kérdést intézte a Magyar Nemzet, budapesti napilap szerkesztősége ot vezető közéleti személyiséghez: Dr Tóth Karoly református püspökhöz, Weöres Sándor költőhöz, Kállay Gyula, a Hazafias Népfront elnökéhez és Marx György és Tőkési Ferenc akadémikusokhoz. Válaszaikat Tóth püspök nyilatkozatával kezdtük meg a többieket ma és a következő számainkban fogjuk vázlatosan ismertetni. - Szerk. Weöres Sándor: Felelet fcürliérdésre ’ Mi a jövő? Még használatlan puszta üresség, jóvá vagy rosszá festi képzeletünk. Dolgozzunk s játsszunk csak a "most-ban, sohasem a "majd"-ban. mert nem sejthetjük, mit hoz az új ezerév: stronciumos bombát? föld, víz,lég máglyahalált? vagy van-e józanság, megmaradás, virulás? Gondja magyarnak, szomszéd népnek, távoli honnak, lét és nemlét közt, ekkora vész sose volt. Kállai Gyula: Többre vagy unk képesek- Hazank sorsa elsősorban a munkánktól függ, ugyanakkor elválaszthatatlan a világ életének alakulásától. Mindenekelőtt attól: hogy fennmarad-e a béke, lesz-e újabb háború. A mi munkánk nemcsak itthon "tesz csoda dolgokat", hanem - ha bármily szerény formában is - a nemzetközi életben is érezteti hatását. Ebben az összefüggésben kell néznünk: mit csináltunk eddig, mit csinálunk ma, mire vagyunk képesek a jövőben. Most éppen a felmérések időszakában élünk. Mit tettünk negyven esztendő alatt? Tudtunk-e-ahogy legjobb elméink-megálmodták, programként megfogalmazták - uj hazát teremteni. Igen, tudtunk! Ennek jelentős része már történelmi mércével is hitelesíthető. Amiben élünk, már valóban uj társadalmi rend, még ha nincs is a legkomfortosabban berendezve. Negyven esztendő alatt korszakos eredményeket értünk el. Ez igaz! De nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy már minden a legnagyobb rendben van. Még nagyon sok a tennivalónk. Sajnos, ma még nem tudjuk a rendelkezésre álló lehetőségeket sem kellőképp kihasználni. Sem az országépitö munkában, sem a szocialista közösség együttműködésében, sem a békéért folyó harcban. Kétségtelen, hogy ennél lényegesen többre vagyunk képesek Magyarország jövője? Én továbbra is szépnek, s biztatónak látom. Az alapok erősek, a falak szilárdak. Majd csak felkerül rájuk a tető is. Igaz, vannak még gondjaink és bajaink, nem is csekély számban. Olyan negativ jelenségek is terhelik életünket, amelyeknek jó része nem fejlődésünk szükségszerű velejárója. Itt az ideje, hogy uj erőt merítve a mai nehéz helyzetből is megtaláljuk a kivezető utat. Magyar szőlőtelepités Kanadában Az újabb magyar rezisztens (kártevőknek, korokozóknak ellenálló) szőlőfajták jó hire eljutott Kanadába, sót egyiket-másikat kisérletképpen már sikerrel termesztik is. A Zalagyöngye fajtáról nagyon jó a vélemény, mivel eddig igen jó téltürőnek, korai érésűnek es jó termöképességünek bizonyult. Mr. J. Vielvoye P. a szőlészet és borászat kanadai irányitó szakembere már a Kanadában termett Zalagyön- gyéből készült bort is hozott magyarországi körútjáról.- Miért eppen a Zalagyöngyére esett a választásuk? - kérdeztük a kanadai borászati szakembert. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tett látogatásom alkalmával már elmondtam, hogy Kanadában a szőlőtermesztés fejlesztését fajtaváltással összekapcsolva kívánjuk megoldani. Kanada éghajlati viszonyai miatt a fajtákkal szemben támasztott követelmények között első helyen szerepel a téli fagyturőképesség, ezen túl korai érésűnek és jó cukortermőnek kell lennie a számításba jöhető uj fajtának. Mivel a téli hőmérséklet Kanadában mínusz 22-23 C-fok körül alakul, igy a föld feletti részek lefagyhatnak. Ezért csak saját lábon álló és filoxérának ellenálló szőlőfajták jöhetnek számításba.- Milyen tapasztalatokat szerzett eddig, és lehetségesnek látja-e az újabb nemesitésű magyar szőlőfajták telepítését Kanadában?- Először a nagyrédei termelőszövetkezetet kerestem fel. Elsősorban az uj fajták nagyüzemi törzsültetvényeit és a szaporítás kérdését tanulmányoztam. Egerben a Borkombinát Kutatási és Termesztési Rendszer Központjában a legújabb rezisztens szőlőfajtákat termesztésben is láthattam, sőt ezek borait is bemutatták nekem. Tokajban a Borkombinát ültetvényeit, valamint a Tolcsvai Borászati Üzemet tekintettük meg kollégáimmal. Ellátogattunk még a Boglárlellei Állami Gazdaságba, a Badacsonyi és Kiskunhalasi Állami Gazdaságba, az ottani termelési rendszerek megtekintésére.- Úgy hírlik , hogy Ön hazájában a magyar borok "szakértője" és tudományos kutatásokat is folytat.- Kutatásaim valóságosak. így kerülhetett sor arra, hogy ne csupán tanuljak, de jómagam is tartsak előadásokat Magyarországon. A Kertészeti Egyetemen, valamint a magyarországi tanulmányút véget jelentő látogatáskor a Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet tudományos kutatói előtt Kanada szőlőtermesztéséről beszéltem és diaképen mutattam be azt a vidéket, ahová magyar szőlőfajtákat szeretnénk telepíteni. A Monimpexnél és a Hungarovinne'l a kapcsolatok szélesítéséről tárgyaltunk és arról, hogyan lehetne a magyar borok választékát b&viteni Kanadában. TÁMOGASSA HIRDETŐINKET /
