Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-20 / 25. szám
7. Thursday, June 20. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO SPIRÓ GYÖRGY: A harminchatokegyike Valahogy minden másképpen történt meg vele, mint illett volna. Akkor kezd háborúzni Palesztinában, amikor már vege a világháborúnak; pont 1952-ben tud hazatérni Magyarországra, hogy kőműves, majd operett-szovegiró legyen; de valahogy mindig, mindenütt csupa szeretetre méltó emberrel találkozik, akikről tömérdek mesét tud. Szépséges meséket, véglegesen kerek történeteket, amelyeket többnyire nem ir le, csak meséli, aggódva figyelve a hatást, tökéletes-e már a forma, csattan-e a poén, megérti-e a hallgató, mi a lényeg. A lényeg mindig az: mennyi szépséges, szeretnivaló ember él a világon, amely amúgy kibírhatatlan, de az ember, az jo. Esendő, gyakorta korlátolt is, valahogy soha nem jón össze neki az élet, de rengeteg jóság van benne, és mindegy, hogy magyar vagy arab vagy lengyel vagy zsidó, mindegy milyen kulturális hagyományt cipel magával levethetetlen súlyként egész életében, alapvetően mégis jó. Elképesztő, milyen agya van. Ha szóba kerül az Énekek Éneke, élvezettel kezdi kántálni héberül, ha szóba kerül Gozsdu Elek? azonnal oldalakat idéz fejbÓL Ambrustól vagy Justh Zsigmondtól hibátlanul, anarchista francia dalokat dudol franciául, valamiről eszébe jut Leopardi es szavalja olaszul, közben fordít is a gyöngébbek kedvéért, de ez még hagyján, végül is tud egy csomó nyelvet. De amikor csetnik dalokat kezd énekelni, amelyeket több, mint negyven éve hallott utoljára Borban, hibátlan szerbséggel, holott nem tud szerbül, az már egy kicsit sátáni, és az embert olyan borzongás fogja el, mintha magával a Dibukkal találkozott volna. Főművében "Az Avraham Bogatir hét napjá"-ban Avraham elmeséli: egyszer megkérdezték a rabbijukat, mi a különbség az Ószövetség és az Újszövetség között. A rabbi igy válaszolt: "... A gójok prófétája azt mondta: Szeresd a te ellenségedet. A mi Tóránkban pedig ez áll: Ha éhes a te ellenséged, adj neki enni, ha szomjas, adj neki inni." Igazi haszid etika, nyilván onnan vette, jo iro onnét lop, ahonnét erdemes. Az o számára minden tisztességes baloldali etikának ez a tolerancia az alapja, ez szövi át az irasait, akár regényt ir, akár szősz- szenetet, és ilyen ember ő maga is: ő az, akit valahogy még az ellensége is szeret. Hogy ez mekkora csoda, azt nem magyar ember még csak nem is sejtheti. Hiú, ve- zérkedó, korlátolt irodalmárok is ellágyulnak, ha meglátják valahol. Megjelenik a sorhasával, kacsázik, szuszog, almatagon es álnaivan bámul, és mielőtt még raccsol- va belekezdene az aktuális viccbe, már mindenki felderülve ficánkol körülötte, mert mese következik, és amig mesél, addig felfüggesztődik az a világvége, amelynek bekövetkeztéről a müveit irta. A*U Avraham Bogatir, a teljes emberségű ember Jeruzsálem fölött a dombon, halálosan szerelmes Annába, aki ebből semmit nem vesz észre, mert a maga tébolyával van elfoglalva. Aztán kijárási tilalom jön, nem találkozhatnak a koncerten, es Avraham Bogatir bólint: végül is igy van ez rendjén. És Anna kolostorba vonul. Valahogy igy állhat Kardos G. György bárhol a világon. Mindenütt rettenetesen szereti az embereket, de mind a maga ‘VU* »W*- -«B* *Vtt* * ' «tii KARDOS G. GYÖRGY SZÜLETÉSNAPJÁRA tébolyával van elfoglalva, Ölnek, imádkoznak, előítéleteket őrizgetnek magukban, és soha nem lehetett segíteni rajtuk. Ó megtette, amit tehetett: megírta, amit igazán fontosnak itelt. Nagy teher volt rajta: ő aztan minden remekművet elolvasott, amit valaha Írtak, neki aztán magyarázhattak akármit, ő tudta, hogy mi a mérce. Es nagyon sok emberrel hozta össze a sorsa és a kalandor természete, olyan embereket ismert meg, akik valóban sokat láttak, sokat szenvedtek és sokat tudtak^ és nem volt szabad olyat Írnia, ami méltatlan lett volna hozzájuk. Kardos kétlábon járó lexikon, népmeséket ontó népmeséi hős, egy igazi népművész , aki még az életében legendát faragott önmagából. Mert természetesen ő indította útjukra a róla szóló, enyhén szólva túlzó történeteket is. De ettől még nem vált volna valóban legendás alakká. Ahhoz valami más is kellett. Ha mástól nem, hát egyik nagy mesterétől, Ivan Olbrachttól tudhatjuk, hogy minden generációban harminchat lammed vóv van, vagy ahogy csehül Írja: lamet vav, ez maga a szent harminchatos szám. Ok védelmezik a világot. Nem a tanult rabbik, a világi hatalmasok, a gazdagok közül választja Őket az Úr, hanem inkább a szabók, a teherhordók, Keleten pedig a vizhordók közül. Senki sem ismeri fel Őket, Ők pedig hallgatnak erről. Ha pedig valamelyikük elárulja magát, halálnak halálával hal. Akkor az Ur bárhol a földkerekségen, Buenos Airesben, New Yorkban vagy Polanán bármelyik pillanatban, akár eigy koldus képében is odaléphet bárkihez es piegsüg- hatja neki: te vagy a választott. Es senki nem tudja, kik Ők. De jaj a világnak, ha valaki megsérti Őket. Nem tudom, ki az a harmincöt, de a harminchatodikra van egy biztos tippem. Keringő hamvak Az űrtechnika már eddig is sok uj lehetőseget teremtett életünkben. Úgy látszik, hogy a jövőben a halálunkban is. Az angol sajtóban megjelent hir szerint ugyanis egy floridai vállalat azon kíván meggazdagodni, hogy az elhunytak hamvait kilövi az űrbe, hogy a Föld körül keringve várják a feltámadást. h Az ^ alapitó "szentháromság" tagjai egy űrhajós mérnök, egy temetkezési vállalkozó es egy volt temetóigazgatö. Elgondolásuk lényege, hogy a hamvakat addig égetik, amig beleférnek egy gyufásdoboz nagyságú tokba. Erre ráírják az elhunyt nevét, esetleges vallási szimbólumokat, majd 8-12 ezer tokot bepakolnak egy űrhajóba, aztán usgyi az űrbe. Az első járat 1986-ban vagy 1987- ben indul, a részt venni szándékozók már "sorban állnak", ha ez a kifejezés egyáltalában értelmezhető az adott esetben. Ami a különös szolgáltatás árát illeti nem éppen a szegényházi lakóknak találták ki. A teljes procedura a tetem elszállításától a csillagos égbe juttatásig potom 3900 dollár, ami állítólag majdnem versenyképes egy jobb t hagyományos temetés árával. Ennek fejében a cég garantálja, hogy a hamvak 60 millió évig köröznek a Föld körül, majd a légkörbe érve, újabb hamvasztasban lesz részük. Ez utóbbiért szerencsére nem kell külön fizetni. , . „ TÁRCA | Siulm't madxu Olykor' betéved hozzánk egy fecskepár: eveken át itt fészkeltek az ereszalján, de amikor a mesteremberek kicserélték az elaggott esőcsatornát, leverték a fészkét. Hová lettek a fecskék? Talán valamelyik környékbeli park fájára telepedtek? Vagy eresz alá másutt, ideiglenesen persze, amig majd azt a házat is tatarozzák. Néha beröppen egy-egv rigó.( Kicsit megpihen a korláton, aztan továbbálL Miféle rigó - tűnődöm ilyenkor, s szégyellem, hogy nem ismerem föl. Mivelhogy rigó van vagy húszféle. A madarak, ki-ki a maga nyelvén, szépen és tisztán szólnak, csak hasznunkra lenne, ha megtanulnánk tőlük, hogy szót értsünk egymással. Ahogy a madár a madárral, ügy tehetne ember az emberrel. Ehhez persze csönd is kellene, s a csönd ma már éppoly ritka, mipt a fehér holló. Vagy mint a fekete hattyú. Ezt az utóbbit Herman Ottótól tanultam. Az egyik fejezet föle ezt irta: "Hány példabeszéd és mondás szól a madarakról?", s micsoda lelkes szóval válaszol rá: "No hát ez azután az igazi gyönyörű sor! És úgy, a mint a magyar Nép" - nagy betűvel irta! -, százötvennél is több madárfajt tud a névén szólítani, ezredéves tapasztalata sok példabeszédben fakasztotta ki bölcsességét. Megkezdem tehát a sort. Szól a példabeszéd és szólásmód, a mint következik". Nemcsak a tudását, a szeretetét is beleírta a könyvébe Herman Ottó. Embert, madarat, népet, természetet egyaránt szeret, szemeben egyik a másiknak példája, társa is. "A madár mint gyönyörűség" - írja az egyik fejezet ciméül, noha az egész könyv a madarak hasznáról és káráról szól. Csakhogy - s jó lenne ezt megtanulnunk Herman Ottótól - a hasznosság és a gyönyörűség elválaszthatatlanok. Ó- römre termett a madár, örömre az ember is; a könyv, amely a madarak leírását, élete módját sorakoztatja olvasója elé, mondhatni tisztességre nevelő erkölcstan is. "Se szeri, se szama azoknak az alkalmaknak, a mikor az épszivú ember a madárban elgyonyörkódik" - írja Herman Ottó. f Madar szavára egyre kevésbé neszei föl az ember, az élet lármájában meg se hallik a csivitelés, pittyegés, burukkolás, csengő ének. Jaj, ha minderre az ember csak egyetlen szó választ ismer: hess! Mert akkor nemcsak a madarakat riogatja el magától az ember, senki mással sem tud már szót érteni. Szép szót meg kiváltképp nem. ( Meg kellene tanulnunk a madaraktól, hogyan kell emberül élni. Zay László PANDA hármas ikrek születtek egy kanadai magánállatkertben. Ritkaságszamba megy, ha fogságban lévő panda mackóknál utód születik, es az még külön szenzáció, hogy nem a szokásos egy, hanem három latta ■'fm S.mWkzPh;™*», .... - .... .
