Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-17 / 3. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 17. 1985. De azért egymásnak is szereztek örömet, anélkül, hogy tudtak volna. Ami az érintkezésben sze'p es emberi, sőt néha meginditóan önzetlen volt, azt csaknem kive'tel nélkül valami szokás rendelte olyannak. Az ősi hagyomány volt; minek a hagyománya? A megmaradt töredékekből valami elsüllyedt, boldog paradicsombeli világra lehetett következtetni, mikor az emberek^ meg szerették egymást. Nemcsak disznóöléskor vándoroltak ide-oda a keszkenővel letakart tányérok. Illett küldeni valamit a gyermekágyas asszonyoknak is. Nem jószívűségből, vagy belátásból. Illemből, ez a helyes szó ra, mert ilyenkor az ellenséges csaladok is megajándékozták egymást. Ellátták azt az asszonyt is, akiről gondoskodott valaki, akinek tehat nem volt szüksége a segítségre s akinek a sok étel nem egyszer a nyakára romlott Komatállal kis testvérnéném engem majdnem minden héten, majdnem minden kalács- vagy lángossütéskor elküldött valamelyik barátnőjéhez. Az örök barátság fogadásának ez a módja már csak a lányok között divatozott, de a szokás neve s a vers, melyet a tányért fedő kendő föllib— bentése előtt el kellett hadarnom, azt bizonyítja, hogy valaha férfiak, vagy családok közt járta. A gyermekek közt maradt csak fenn a pünkősdkirályné választás is, mely Rácegresen még divatban volt. Egy kisebb leány fölé négy nagyobb leány lepedőt tartott, igy jártak házról-házra, énekeltek, az ének végén a lepedő-tartók ösz- szefutottak, fölkapták a beburkolt kislányt és aztan megették, amit kaptak. A vigalmakat is szokások írták elő és irányították; legtöbbször az az elfeledt vallas robbantotta ki azokat is, melyekről az ember azt hitte, hogy az alkalom, a pillanat szüleményei. A fáradtan hazafelé baktató béresek előbb kötődni kezdtek, lökdösték egymást, hogy az ember már azt várhatta, mikor csorren el az első nyakleves, mikor egyszerre nevetés hangzott, megindult a szellem friss játéka, beugrató kérdések sziporkáztak, melyekben a tapasztalt fül rögtön fölfedezhetett valami törvényszerűséget. A nevetésnek ép úgy meg voltak a hagyományos ünnepei, akár a gyásznak, a vérontásnak. Az első tavaszi napon mindenkinek fütyülnie és mosolyognia kellett. A lelkek felkészültek erre s az első napsugaras reggelen valóban zengett a fütty és az enek, mintegy vezényszóra. Volt olyan nap, amikor a fél puszta kifordított kucsmákkal és ködmönökkel állatnak vagy ördögnek öltözködött, hegy kedvére kinevethesse magát. Máskor kisértetnek, lepedővel és kivájt tökbe helyezett gyertyákkal, hogy reszkethessen. Nevettünk és reszkettünk, ahogy az ősök kívánták. folytatjuk PÜSKI- CORVIN HUNGARIAN BOOKS, RECORDS 251 East 82-St. New York,NY 10028 Tel: (212) 879-8893 Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez hangszalag IKKA, COMTÜRIST, TUZEX befizet&hely Benedek István: Darwin könyve tegnap és ma Tavaly novemberben volt 125 eve annak, hogy megjelent Charles Darwin nevezetes könyve: A fajok eredete. Meglepő volt ennek a könyvnek nemcsak a mondanivalója, hanem a fogadtatása is, és a további sorsa. Ami a mondanivalóját illeti/ azt ma mar a középiskolában tanulják, a diákok: ez a származáselmélet. Hogy tudniillik az élőlények nem teremtés utján keletkeztek, hanem egymásból szármáznák, alacsonyabb rendüekbŐl mind magasabbrendűvé szerveződve. A származás módját is pontosan megjelöli Darwin: a természet roppant bőséggel gondoskodik a szaporulatról, a fölös számú utódok igen csekély mértékben bar, de különböznek egymástól, és mivel az életben maradásért meg kell küzdeniük, csak az életerős, alkalmazkodásra képes egyedek maradnak fenn, a többi elpusztul. A létért folyó küzdelem maga eredményezi a természetes kiválasztódást, avagy szelekciót, ami sorozatosan a fajok átalakulásához vezet. Ez a fejlődés, avagy evolúció; a végeredmény felől nézve: a természetes leszármazás a szakzsargon nyelvhasználatával: a darwinizmus. MEGINGÓ VILÁGKÉP Ma ezen senki nem lepődik meg, és kevesen háborodnak fel, 1859-ben ellenben óriási port kavart és hatalmas világnézeti vitát indított a könyv. Annyira az érdeklődés középpontjába került, hogy hat hét se telt bele, máris uj kiadásban jelent meg, és azóta a világ minden civilizált nyelvére lefordítva, számtalan újabb kiadást ért meg Némely könyv sikere nemcsak "könyvsiker", hanem egyben fordulópont is a gondolkodás történetében. Ez bízvást elmondható A fajok eredetéről. Megelőzően ugyanis általánosan elfogadott volt az a nézet, amit Linné' igy fejezett ki: "Annyi faj van, amennyit az Úristen kezdetben teremtett." Hogy ez a "bibliai teremtéstörténet" képletesen értendő, hogy nem természettudományos megállapítás, hanem vallásos mítosz, Ősi mese, ezt már Darwin előtt kezdték néhányan pedzeni. A Fold, az élőlények, a csillagok élettörténetét egyre nehezebb volt rövid ötezer esztendős múltba belepréselni. Geológiai rétegek, régészeti és őslénytani leletek sokasodtak, sőt már az első neander-völgyi ősembert is megtalálták (noha emberi mivoltát még vitatták), és merészebb természettudósok felvetették azt a gondolatot, hogy a novény- és állatvilágban valamiféle fejlődés zajlott le, amely talán még mindig folyamatban van. Különösen a francia Jean Lamarck hirdette állhatatosan az idő végtelenségét meg a fajok átalakulását már ötven évvel Darwin előtt. Angliában ugyanekkor Darwinnak a nagyapja, Erasmus Darwin orvos és természetbúvár pengetett hasonló húrokat. Az idŐ előtti megfigyelések és sejtések a század közepere mindinkább sokasodtak, úgyhogy a harmadik kiadás előszavában (1861) Darwinnak már védekeznie kellett az ellen, hogy nem is mondott újat, elmélete "a levegőben lógott". TOVÁBB TART A VITA Hangzatos túlzásai ellenére is rendkívül termékeny volt a kibontakozó vita. Nem a leszármazás ténye vitás, hanem a módja. Darwin tudniillik kizárólagos - vagy majdnem kizárólagos - szerepet tulajdonit a természetes kiválasztódásnak abban, hogy az egymástól alig eltérő változatokból idővel önálló fajok fejlődnek. "Mindez a létért folyó küzdelem következménye - írja. - Ennek a küzdelemnek tulajdonítható, hogy bármely csekély és bármily okból keletkező változások, ha egy faj egyedeinek bármily csekély mértékben előnyére válnak... akkor az egyedek fennmaradására irányulnak, és rendszerint átöröklődnek utódaikra." Az igy átörökített és egyre tökéletesedé változások teremtik az uj fajt, mig az alkalmazkodásra kevésbé képes egyedek áldozatul esnek a létért folyó harcban. Csakhogy röviddel Darwin halála után Weismann nemet biológus arra a belátásra jutott, hogy a szerzett tulajdonságok átörökítése lehetetlenség, minthogy az egyed ivarszerveiben már készen van az öröklési állomány, amiből az utódai lesznek. A századunk elsó évtizedében rohamos fejlődésnek induló örökléstan (genetika) magáévá tette Weismann nézetét, ezt vallja ma is. SZOCLÁL- DARWINIZMUS A szociológusok egy része az emberi társadalmon belül is érvényesnek tartja a darwini létküzdelmet. E "szocialdarwiniz- musrol" éles vita folyt évtizedeken át, újabban azonban a gazdasági szempontok mellett ismét előtérbe került a pszichológiai és biológiai tényezők szerepe, igy elsősorban Freud mélylélektana és Darwin biológiája. A két példa mutatja, hogy a 125 éve megjelenő könyv nemcsak a természettudományban hozott mélyreható - nyugodtan mondhatjuk: forradalmi - változást, hanem a hétköznapi emberek világnézetét is jelentősen befolyásolja és olyan kérdéseket vetett fel, amelyeknek a vitatása még ma is időszerű. A FŐNÖK BECSÜLETSZAVA 1983-ban Frank Borman, az Eastern Légi Vallalat elnöke azzal a kéréssel fordult alkalmazottaihoz, hogy segítsenek megoldani a vállalat gazdasági helyzetét. A hosszas tárgyalások eredményeként a munkások elfogadtak egy 18-22 százalékos bércsökkentést, mely 1984 dec. 31.-én jár le. A vállalat elkötelezte magát, hogy ezen a napon visz- szaállitja a régi bért. Borman elnök becsületszavat adta erre. Az egyezmény kihangsúlyozta, hogy a bércsókkentés megszüntetését nem érvényteleníti a Labor Railway Act azon kitétele, amely szerint, ha egy kollektiv szerződés lejártakor nem jön létre uj szerződés, akkor a régi szerződés pontjai maradnak érvényben. Elérkezett 1984. dec. 31. és Borman elnök levelet intézett az alkalmazottakhoz, melyben értesíti őket, hogy a múlt évi bércsökkentés érvényben marad 1985-ig. Bombaként hatott ez az Eastern Légi Vállalat dolgozóira. Charles Bryan, a gépészek képviselője ezt mondja: "Borman ezzel a lépésével elvesztette az alkalmazottak bizalmát. Nekem személyesen hangsúlyozta, hogy az engedmény csupán egy évre szól. E pillanatban nem tudom, mit fogunk tenni az 1984-ben létrejött egyezmény ervényesitésére." Robert Callahan, a kiszolgáló személyzet szakszervezeti vezetője ezt mondja: "Borman elnök hitvány lépést tett." SZEREZZEN EGY ÚJ ELŐFIZETŐT Illyés Gyula: A PuAfyták Néixe 67. f
