Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-09 / 19. szám

Thursday, May 9. 1985. 3. AMERIKAI MAGYAR SZO NAGY MEGRÁZKÓDTATÁSOK ELŐTT MIÉRT MENT REAGAN-------? (folytatás az 1. oldalról) ügy az amerikai, mint a nyugatnémet kormány vezető személyiségei által jól megfontolt, előre kitervezett lépés volt ez. Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köz­társaság kancellárja tavaly ( novemberi washingtoni látogatása alkalmával megi- gértette Reagan elnökkel, hogy a II. világ­háború befejezésének 40. évfordulóját egy német katonai temető meglátogatásá­val fogja "megünnepelni". Reagannek meg kellett ezt Ígérnie, mert Kohl támogatása nélkül nem tudta volna a Pershing II« raké­tákat Európában elhelyeztetni. Kohlnak viszont szüksége volt Reagan e lépésére, mert május 12-én választások lesznek az Észak Rajna* Westfália-körzet- ben, ahol a szociáldemokraták győzelme veszélyeztethetné Kohl állását. Miként Rommel Manfred, Stuttgart polgármestere, Rommel Ervin, Hitler kedvenc tábornoká­nak fia kijelentette: "Reagan látogatásának elhalasztását rossz néven venné a német nép többségé." Reaganék azt akarják elhitetni a közvéle­ménnyel, hogy e látogatással végre kibékül­tünk a német néppel. De az USA mar 1948- ban, a Marshall terv életbeléptetése óta kibékült Ny.Nemetország kormányával. Sok billió dollárnyi segélyt és kölcsönt adtunk nekik, amelyek az NSZK-t Európa egyik legerősebb ipari és gazdasági hatal­mává tették. Reagan látogatása jeladás a német nagyipar és a német társadalom legreakciósabb elemei számára, hogy "min­den" meg van bocsátva, még Hitler kato­naságának is, hiszen, ahogy Reagan meg­magyarázta, "azok is áldozatai voltak a nácizmusnak" /!!/, De van a látogatásnak még egy másik jelentősége is. Szamos jel mutat arra, hogy Izrael kezdi elveszíteni USA kedvenc közel- keleti szövetségesének szerepét. Az ameri­kai katonaság kivonása Beirutból, Izrael libanoni szerepéből adódó feszültség a körzetben, az arab államok többségének abból adódó amerika-ellenes magatartása minőségbeli változást kezd előidézni az USA-Izrael viszonyban, bár Reagan még mindig hangoztatja barátságát Izraellel. Ezért történt az, hogy az amerikai zsi­dó szervezetek egyhangú, sőt a kongresszus többségének tiltakozása ellenére Reagan hajthatatlan maradt a temető meglátoga­tásával kapcsolatban. Reagan úgy érzi, hogy a zsidó választőpolgárság. politikai súlya csökkenőben van az 50 milliónyi né­metországi származású polgárral szemben. E feltevést látszanak alátámasztani az utóbbi néhány év folyamán egyre félre- érthetetlenebbül mutatkozó antiszemita jelenségek, a különböző szélső reakciós, náci jellegű szervezetek, a Klan tevékeny­ségei az országban. Az a tény, hogy a Wa­shington Post és az ABC TV-hálózat közvéle­ményvizsgálata szerint az amerikai nép 44-48%-a helyesli Reagan bitburgi látogatá­sát, kell, hogy jelezzen valamit." Stanley Diamond a New School for Research érdemes professzora A montreali bíróság életfogytiglani bör­tönre ítélt egy 56 eves amerikait. A bíró­ság bűnösnek találta öt elsőfokú ember­ölés vádjavai az elmúlt év szeptemberé­ben elkövetett gyilkosságért. Bombát rob­bantott a város fő vasútállomásán, mely­nek következtében hárman életüket vesz­tették. Thomas Brigham üírvvédei megfel­lebbezik a bírósági határozatot. /Lapunk olvasói és barátai nem egy íz­ben jegyzik meg jóakaratu kritikaként, hogy szerkesztősegünk talán túl pesszi- misztikusan ítéli meg fogadott hazánk belpolitikai helyzetét, épp úgy, mint kül­politikáját. Túl gyakran kritizálunk! Az alanti riportot David S. Broder, a Washington Post politikai kommentátora az amerikai közélet három kiemelkedő tipikus képviselőjével, egy volt kormány­zóval, egy kongresszusi képviselővel és az ország egyik legsikeresebb üzletemberé­vel, Iacoccával, a Chrysler Autógyár igaz­gatójával történt beszélgetések alapján irta. Reméljük, olvasóink értékelni fogják.* Szerkesztőség.) Az ország fővárosa, Washington, éppen olyan szép, mint minden tavasszal és a lakosok látszólagos jólétben élnek. A fel­szín alatt azonban mély aggodalmak rej­tőznek. Erre enged következtetni három befolyásos politikussal tartott beszélgeté­sem. James J. Florio, New Jersey-i demok­rata képviselő a napokban bejelentette, hogy nem pályázik állama kormányzói tisztségére, egyrészt azért, mert a jelen­legi republikánus kormányzó, Tom Kean népszerű, másrészt attól tart, hogy válsá­gos idők ele nézünk. "Szamos olyan súlyos ellentétet tapasz­taltam a^ helyi közigazgatási vezetők és állampolgárok részéről, amely aggodalom­mal tölt el" - mondta Florio. "Tény az, hogy a szövetségi kormány egyre csökken­ti az államoknak nyújtandó segítséget, ami a helyi hatóságokat az adó emelésére kényszeríti, amit viszont a polgárok kép­telenek magukra vállalni. Alig tudom visz- szatartani a felbőszült polgárokat, hogy ne verekedjenek egymással." ''Ugyanez a helyzet a kongresszusban. Reagan elnök ragaszkodik a hadikiadások emelesehez es a kongresszust okolja a szövetségi kormány deficitjéért. Kollégáim mar odajutottak, hogy egymást marják. A helyzet valóban elmérgesedett." A második beszélgetést Richard A. Snel- ling, volt Vermont-i kormányzóval folytat­tam, aki teljes idejét azzal tölti, hogy megoldást keressen a szövetségi kormány deficitjére. Azt javasolja, hogy csökkent­sek a népjóléti és a katonai kiadásokat egyaránt, emeljék fel az adót. Snelling, akit négyszer választottak meg kormány­zónak és nagyon sikeres üzletember volt, mielőtt - a múlt esztendőben - nyugdíjba ment, ezt mondja: ( "Gyógyíthatatlan optimista vagyok, de eleiemben először felelem fog el. Ez a szövetségi deficit nemzetünk végzetét jelentheti." Snelling lelkes republikánus és amikor a kormányzók szervezetének elnöke volt, számtalanszor ellenezte Reagan elnök politikáját. Most azonban még sokkal hatá­rozottabban szólal fel. "Ronald Reagan hisz abban, hogy a nem­zetgazdaság növelése megoldja a problé­mákat. A múlt évben nemzetgazdaságunk hat százalékkal növekedett. De a deficit is emelkedett. Reagan azt mondja, hogy csökkentette az adót. A tény az, hogy ha nem hozzuk rendbe a deficit problémá­ját hat hónapon, egy éven belül, minden romba dőlhet." A harmadik beszélgetést Lee Iacocca, a Chrysler Autógyár elnökével folytattam, aki kritizálta úgy a demokratákat, mint a republikánusokat. A szövetségi kormány deficitjével és az ország kereskedelmi deficitjével kapcsolatban kritizálta a kor­mányt azért, hogy a két problémát nem kezeli helyesen. Megszüntette az újabb befektetéseket, mert úgy érzi, hogy poli­tikai földrengés felé közeledünk. "Ha nem teszünk lépéseket a két deficit csökkentésére, akkor 1988-ban elkerülhe­tetlen lesz epr radikális változás. Adóssá­gunk egyre nó, amit utódainknak kell majd megfizetni." Mindhárman más politikai irányban halad­nak, de mindegyik aggodalmát fejezte ki, es attól tart, hogy a buborék szétpuk­kan. A kérdés csak az, hogy mikor. Mindhárman azon a véleményen vannak, hogy a jelenlegi látszólagos jólét és elé­gedettség nem más, mint máz, amely mö­gött társadalmunk alapjai remegni kezde­nek. Úgy vélik, hogy a szövetségi kormány deficitje és a kereskedelmi mérleg defi­citje halálos veszedelmet jelent. Remé­lem, hogy tévednek, de ebben nem vagyok biztos. New York, N.Y. A város földalatti vasút-3 hálózatában elhelyezett tűzoltó készülé­keket elrabolják főleg a kábítószer hasz­nálók. Minden hónapban minimum 600 készü­lékét lopnak, annak ellenére, hogy ezek az alagutban vannak elhelyezve és nehéz azokhoz hozzájutni. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT

Next

/
Thumbnails
Contents